tag:blogger.com,1999:blog-72500955847385784122024-03-05T15:11:54.840+01:00I want you babeDasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.comBlogger49125tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-50833661083321075492014-09-28T15:52:00.000+02:002014-09-28T15:53:54.456+02:00MEGLEPETÉS | <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Sziasztok!<br />
Húha, milyen rég írtam erre a blogomra bejegyzést, pedig menyire szerettem.<br />
Köszönöm azoknak akik ezt olvasni fogják és látnak még bennem reményt és jövőt.<br />
Eszméletlenül sokat adtatok nekem, amit nem tudok elégszer megköszönni.<br />
Csodás volt ezt a blogot írni, és így egy évvel később meglepően idegen ide visszatérni.<br />
Most egy új dologgal jöttem nektek és szeretnélek titeket megkérni arra, hogy adjatok nekem egy esélyt.<br />
Pár hónapja belekezdtem egy blogba és nagyon szeretném ha ellátogatnátok ide és megnéznétek az én új, kis birodalmamat. Köszönöm előre is hogy esélyt adtok nekem!<br />
Szeretném ha ott is velem tartanátok, megosztanátok velem véleményeiteket, és tapasztalataitokat!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="http://pixilany.blogspot.hu/"><span style="font-size: x-large;">PIXILÁNY</span></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm!</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi,</div>
<div style="text-align: center;">
Vivi</div>
<br /></div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-16377067392085553962013-11-03T15:42:00.001+01:002013-11-03T15:42:41.496+01:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
Kicsit elvagyok keseredve, na de mindegy. Most nem ezért jöttem. Az egyik barátnőmmel nyitottunk egy blogot. Nézzetek körül. Köszönöm.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="http://styleswithgirls.blogspot.hu/"><span style="font-size: x-large;">Girls Styles</span></a></div>
<br /></div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-72323918973282417562013-10-25T22:21:00.002+02:002013-10-25T22:21:33.356+02:00Epilógus<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=0OJpbfprVro"><span style="font-size: large;">Story of My Life</span></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><i> Darcy szemszöge:</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrzPgfuleIHoc3CvXvkC8GMZB6Wfm-BH5LS3YaEsZH8c8ZMysoiqldN0zXUgtKgP5ZpAzeHwDyPhNzyDs6ZYu6qcxmBUwoUbbcjMxdp24ANG5doboNkAwH3NBcTa9eFdVT76IG9x8HHb9H/s1600/superthumb+(3).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrzPgfuleIHoc3CvXvkC8GMZB6Wfm-BH5LS3YaEsZH8c8ZMysoiqldN0zXUgtKgP5ZpAzeHwDyPhNzyDs6ZYu6qcxmBUwoUbbcjMxdp24ANG5doboNkAwH3NBcTa9eFdVT76IG9x8HHb9H/s1600/superthumb+(3).jpg" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: justify;">Falevelek borítanak mindent és taposok rajtuk végig miközben a járdán sétálok. Fölöttem felhős az ég, és fel kell sóhajtanom. Itt egy új nap, és haza kell mennem. Nehéz és fájó szívvel válok el a bentlakásos iskolámtól, de már a szüleim is nagyon hiányoznak. És a testvérem. Olyan nagyon régen láttam őket, mégsem bántam meg hogy eljöttem ide. Megalapoztam azt, hogy boldog jövőm legyen és ne kelljen a hírnévre fognom azt, hogy elértem valamit. Mert abba belefáradtam, és gyerekkoromban elég volt eltűrnöm az állandó kamerákat, amelyek végig kísérték minden pillanatomat. Igazság szerint biztos vagyok abban, hogy most is figyel valaki. Mindig ott vannak. Nem tudok elbújni előlük, akárhogyan is próbálkozom. Számomra sokkal fontosabb volt a jövőm annál, hogy hagyjam hogy iskolába sem tudtam járni a lesifotósok és a megrohanó rajongók miatt. Hiszen én voltam Harry Styles lánya, Darcy Styles. Egy elérhető célpont voltam, amelyet megláttak és kapni akartak belőle egy darabot. Ha az akár csak egy aláírás is volt. Mindig lelkiismeretfurdalással írtam alá a cetliket, képeket. Mert nem az enyém volt a siker. Nem engem szerettek. Hanem az apámat, majd később az anyámat. Tudtam jól és éreztem rajta is, hogy megsínyli ez, de szerette és szereti is apát. </span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindent nekik köszönhetek. Mert ha nem bíztak volna meg bennem és nem támogattak volna, akkor nem járhattam volna Észak-London egyik legdrágább és legnevesebb bentlakásos iskolájába, amit sikeresen elvégeztem. És most hazafelé tartok, ugyanis a szüleim különleges alkalmat tartanak. Meglepődtem amikor felhívtak és elő álltak az ötletükkel, de én nem szólhattam bele. Csak támogattam őket, és megígértem hogy ott leszek. A gépem elé akartak jönni, de tudtam hogyha igent mondok sohasem jutunk el arra a partira. Így most itt sétálok London utcáin, mert nem szerettem volna ezt a pár sarkot gyalog megtenni. Megkértem a taxis-t hogy hamarabb tegyen ki. Sapka van a fejemen, így elrejtem kusza, göndör hosszú hajamat, mely a legjobban hasonlít szeretett apámra. Fejemet előre hajtom, így smaragdzöld szemeim sem kerülnek senki elé. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan megérkezem, de sehogyan sem tudom rávenni magam arra, hogy bemenjek ebbe a hatalmas házba, ahol gyerekkorom boldog perceit töltöttem szeretetben, és mindent megkaptam amit csak akartam. Mondhatom azt, hogy elkényesztetett gyerek voltam, de anyáéknak csak nagyon nehezen sikerült engem összehozni, így azt hiszem mindennél boldogabbak voltak, mikor egyszerre két csöppséget is kaptak. De a tesóm teljes ellentétem volt. Ő nem húzódott vissza, nem tanult olyan jól és inkább érdekelték a pasik mint a tanulás. Vele mindig is többet veszekedtek anyáék, de azt hiszem lassan neki is benő a feje lágya. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felnézek a szobám ablakára, amely előtt egy sötét függöny van elhúzva. Pontosan úgy, ahogy én hagytam. Ilyenkor nagyon hiányoznak és százszor megbánom hogy elmentem. De tudom, hogy nem volt rossz döntés, és nem sokára hazajövök. Végleg. Vagy csak időre, még nem tudom. Majd eldől reménykedem erősen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Beírom a hosszú számkódot a kapunál, ami kattan egyet és megengedi hogy belépjek rajta. A kert ugyanolyan gyönyörű mint mindig és anya virágai itt-ott megtalálhatóak, melyek emlékek ezreit juttatja eszembe. A kikövezett úton haladok a nagy bejárati ajtónk felé, de meg-meg állok beleszagolni a levegőbe, vagy csak elmélkedni. Olyan jó itthon lenni. Olyan sok idő után. </div>
<div style="text-align: justify;">
Halkan kopogtatok, és a táskám szíját tördelem ujjaim helyett idegességemben. Belülről már hallom a halk, lágy zenét, és rögtön tudom hogy apa egyik lemezét rakták be. Vagyis a banda egyik lemezét. Az utolsót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtó kinyílik és rögtön megpillantom anyukámat egy gyönyörű bézs színű ruhában. Mintha rá szabták volna. De hát ezt is tették. A saját cége, vállalata. A magazinja mellett és a saját márkája mellett ebbe is belefogott. Bejött. Csodáltam a kitartásáért, az ötleteiért, az életéért. Nem volt neki egyszerű, senkinek sem az. De ő megcsinálta, képes volt rá. Én is az akartam lenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Kicsim! - húz rögtön be és megölel. - Hogy vagy? - fogja kezei közé az arcomat és hüvelykujjával finoman megsimogatja.- Gyönyörű vagy kislányom! - húzott közelebb magához megint. Pár percig egymás karjaiban álltunk és nekem már a szemem is könnybe lábadt, előjött érzelmeim miatt. Nagyon szeretem anyukámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szipogva kibújtunk egymás öleléséből, majd levettem a cipőmet és a nappaliba tartottam. Hatalmas házunk fénypontja talán a nappalink volt, melyet anya saját maga álmodott meg és minden egyes pillanatban itt volt az építkezés során. Apa agyára ment állandóan, hisz ő aggódott érte, hogy valami baj történik vele. Nem egy kisebb, nevetségesebb vitájuk volt emiatt. De sohasem veszekedtek komolyabban. Ha össze is kaptak valamin, mindig csendesen, éjszaka a szobájukban rendezték le úgy, hogy mi ne észleljünk belőle semmit. Így is volt. Ezeket mind anya mesélte el nekem mikor már kezdtem nagyobb lenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedd már el az én hercegnőmet asszony! - jött elő édesapám, akin semennyire sem látszott meg a kora. Az öltözködése változott meg, de ugyanúgy ragyogtak a szemei és haja göndören kunkorodott a fején, mint egy szénaboglya. Elegáns öltönyt viselt nyakkendővel. Arca ragyogott mikor meglátott és ő is rögtön nagy kezei közé zárt. Az én drága, szerető szüleim. Ők jelentenek nekem mindent. Semmiért nem adnám fel őket és bizonyítani szeretnék nekik, hogy büszkék legyenek rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hurrá! Megjött az unalmasság! - fogadott szerető hugicám, ugyanis én voltam az idősebb 3,5 perccel. Lassan 19 éve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is örülök neked! - vigyorogtam rá, mint a vadalma.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis minek örülsz? - fújtatott keresztbe font karokkal. Hozta a formáját. Anyáék egy elegáns partit tartanak, erre lejön egy fekete, mintákkal díszített, deszkás trikóban, szakadt farmerban és egy csizmában. Ez az én testvérem. Mert hiába, én kiöltözöm és megadom a tiszteletet, ő ezzel hódít a hírnévnek, biztosra véve hogy őt bizony megjegyzik a pletyka lapok. És nincs is más célja. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na gyere ide, te vadóc! - zártam karjaim közé őt is, és megszorongattam. Majdnem köhögő rohamot kapott, miközben próbált kiszabadulni, de nem engedtem. Nekem ő is hiányzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedj már el! - fújtatott mérgesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig olyan vagy mint egy mérges kiscica! - ütöttem bele a vállába. Tudtam hogy ezt utálja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok egy tetves dög! - válaszolta, amit nem nagyon kellett volna apa közelében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kislányom, nem megmondtam már neked hogy ne beszélj csúnyán! És ne szidd a macskát! Az egy szent állat! - pirított rá a lányra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, Egyiptomban. De nem Angliában.- mormogta az orra alatt, mert nem merte mindezeket apa szemébe mondani. Nem csodálom.<br />
- Mit mondtál kisasszony? - húzta vissza a karját a testvéremnek, majd a szemébe nézett. És egyszerre nevették el magukat. Le sem tagadhatnák egymást. Ahogy senki a családban. Igazi Style-ok vagyunk.<br />
<br />
Mint minden pillanat és esemény elrepült az életünkben. Zayn és Perrie életéről nem sokat tudtunk már. Ők eltűntek és lehet hogy apa néha beszélt velük, de én sokáig nem találkoztam velük. Anyukám rokonai boldogok voltak. Emily-ről senki nem tudott senki. És sokáig féltünk ettől. Apa mindent bevetett hogy megtalálja őt, de senki, soha nem bukkant a nyomára. Majd egy nap, csak úgy belobbant az életünkbe azzal hogy segítségre van szüksége. Én nem tudtam erről a dologról többet és nem szerettem volna kérdezősködni. Az sohasem az én műfajom volt. Sok minden jött és ment. Semmi nem volt állandó sajnos. De ez szerintem mindenki életében így van. Sokat mesélhetne mindenki egy-egy pillanatáról vagy csak egy megmosolyogtató és váratlan meglepetésről. Mert az élet tele van meglepetéssel. Soha nem tudhatjuk hogy mikor hova bukkanunk, vagy milyen lehetőségeket kapunk. Amikkel vagy élünk vagy nem. A döntéseink fogják alakítani az életünket. A jövőnket és mindent ami velünk kapcsolatos. Jövünk megyünk mi emberek. Szeretünk utálunk, de biztos valamit érzünk. Aztán találunk valakit, aki megváltoztatja a sorsunkat. Felborul bennünk az egyensúly és egy kusza gombolyag lesz belőle, ami sokszor hihetetlen. De ez az élet.<br />
Köszönöm hogy velem tartottál egy egész történet folyamán!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSbZPzSxkup1HerYYM2k3IwOE4hrEmbLjpaA8O1c1Cow6HNjkE41hCIMHgf6tl7TuGNVeC0xWOSntY11HJ48uUr0UiNkIzo5oiB0duVUWFLKjIwADGK75TGaJeF20E79HZ_9dOU_1F8PmF/s1600/397116_138631066252638_136143129834765_170395_597167707_n_thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSbZPzSxkup1HerYYM2k3IwOE4hrEmbLjpaA8O1c1Cow6HNjkE41hCIMHgf6tl7TuGNVeC0xWOSntY11HJ48uUr0UiNkIzo5oiB0duVUWFLKjIwADGK75TGaJeF20E79HZ_9dOU_1F8PmF/s320/397116_138631066252638_136143129834765_170395_597167707_n_thumb.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
Nem tudom hogyan hálálhatnám meg!</div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm!</div>
<div style="text-align: center;">
Dasie</div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-36708011400316128472013-10-25T11:01:00.003+02:002013-10-25T11:01:46.298+02:00Döntés<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Sziasztok Drága olvasóim!<br />
<div style="text-align: justify;">
Tudom hogy nagyon régen volt már bejegyzés és sokat kell várnotok rám, de ennek meg van az oka. Én sem gy gondoltam mikor elindítottam és elkezdtem írni. Nem így terveztem semmit, de mind tudjuk hogy vannak váratlan események az életünkben, amelyek betoppannak hirtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Imádtam írni és most is ez a mindenem. De áldozatokat kell hoznom ahhoz, hogy jó jegyeim legyenek és bejussak az egyetemre, ahova szeretnék. Sajnos sok időmet elveszi hogy a gép előtt ülök, így úgy döntöttem leteszem és nem fogok vele foglalkozni, maximum hétvégén, de akkor is csak megnézni pár dolgot és válaszolni sok mindenre. Tudom hogy ennek a történetemnek már vége, csak az epilógus vár rátok. Azt mielőbb felteszem. A szünetben biztos.A másik történetemet is befejezem. Minden héten szombaton fogok részt feltenni este. De nem szeretném azt sem húzni, így rövidebb részekre számíthattok majd és körülbelül 20-30 fejezetre. Ez nekem is nehéz, nem csak nektek, de nem tehetek mást. Mert bevallom őszintén megijedtem pár dologtól és lépnem kell.Remélem hogy olyan olvasóim vagytok, akik megértitek és így is itt lesztek az oldalon. A másikon pedig még inkább.Ahol szerintem a leggyakrabban fogok jelentkezni,mert úgy érzem muszáj kiírnom magamból a hétköznapi dolgaimat, az a Dasie's Fancy lesz. Oldalt a modulsávban megtalálhatjátok, ha eddig nem néztetek volna be, hajrá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon köszönök nektek mindent, de tényleg mindent, mert nélkületek nem jutottam volna el eddig. Nem sikerült volna. Ti vagytok a legjobbak. Köszönöm nektek!</div>
<div style="text-align: center;">
Dasie </div>
<br /></div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-21404018285158117712013-10-19T01:02:00.001+02:002013-10-19T01:02:00.675+02:00Pillanatnyi lélegzet-Novella<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
Szeretném ha elolvasnátok!</div>
<div style="text-align: center;">
Muszáj volt írnom. Átadnom mindazt a zűrzavart, ami bennem van. Csak olvasd! </div>
<div style="text-align: center;">
Dasie</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Van mikor megihlet egy dal és megindít benned valamit. Amikor úgy érzed, kitörni vágysz és mindenkinek elszeretnéd mondani azt, ami benned rejlik. Átadni azt az érzést, ami benned nyújtózkodik és egyre jobban kitörni készül. Megbolondít és megőrjít egyben, hogy nem tudod elmondani teljes mértékben úgy, hogy mindenki azt érezze amit te. A sírás kerülget és a sikoltásoddal küzdesz ahelyett, hogy leülnél és megbeszélnéd valakivel a gondjaidat. Inkább magadba fojtasz minden bánatot, csalódást. Magaddal harcolsz és a magánnyal. Mert igenis egyedül vagy. Nincs melletted senki és semmi. A lelkedben és a világodban úgy tátong az üresség, mint egy kietlen csarnokban, barlangban az élet. Ahol visszhangot vet minden kitörni készülő csata és harc, vagy megmozdulás. Bármely apró nesz. Ahol nincs más, csak a szenvedés és a fájdalom. Az egyedüllét határa felemészt és magával hurcol, egy sötét rejtekbe, ahonnan nem tudod hogyan is szabadulhatnál Nélküle. De Ő nincs tovább és az a tudat fáj a legjobban, hogy nem is lesz többé. Mert csak te maradsz, egyedül. Majd rájössz, hogy ő sem létezett, csak a reményedben, álmaidban. Ott, ahol próbálsz elbújni, mert már nem bírod a feléd irányuló elvárásokat, a nyomást az élet felé. Sötétség, kín, arcodra fagyó sikoly. Megdermedsz a halottak között, majd rájössz hogy lelked darabjait tépted saját magad ketté. Foszlányok, melyek belőled szakadnak és fekete cseppekként törnek fel a tudatodba, azzal az indokkal hogy bűnös vagy. Mindenkiért. Az életért. Mindent te rontottál el, egy semmi vagy, akivel rongyként bánnak és még a fekete szipoly is jobban esik, mint bármi más abban a pillanatban. A magány képmása, már saját magad vagy és definiálhatnák veled is. Hajad csomókban hullik a kezeidbe, homlokod ráncos, és nem tudni mikor volt olyan sima, ami arra emlékeztetett volna hogy minden rendben és boldog vagy. Szemöldököd íve, már régen a feledés képébe veszett, és ujjaiddal próbálsz rajtuk segíteni, de be kell vallani, eszedbe sem jut. Nem érdekel. Szemeid feldagadva a sírástól, a homályos világban, képzeletben alig látsz. Te magad vagy az árnyék, ami eléd áll. Saját magad kudarca vagy. Az orrod piros a sok fújástól és szád cserepes a sok üvöltéstől és a nedvesség hiányától. Arcod sápadt, nyomott. A testeden már nem is nézel végig, nem mersz belegondolni abba, hogy mennyire elriasztó vagy. Egy gusztustalan alak, aki csak élősködik a földön és mindenkit kihasznál. Aki csak előre akar törni, de nem érdekli kin gázol át. Mindenkivel jóban akar lenni, kibeszélni, kikészíteni, tönkre tenni. Semmivé eltiporni, mint egy szöcskét az útból. Megsemmisíteni lénye egy kis darabját. Majd felujjongani a sikerre. És örülni a foszlánynak, mely újból ott ékeskedik a mellkasodban. Tettek, melyek egymást követik és elhagynak, majd újból visszatérnek hogy táplálkozhassanak belőled. Te élteted őket, te vagy maga a sötétség fátyola, amelytől mindig is menekültél. Tiszta akartál lenni, tökéletes. Vagy talán isten tudja mire törekedtél a korod előtt. Körmeidet szaggatod. Húsod már a velejéig hatol, véred kiserken és te felkacagsz a fájdalmon. Egyre gyorsabban és erősebben téped a bőrt le, addig folytatod míg a kezeid már megállás nélkül remegnek, véred sűrű rubinként hatol végig a légkörön, elédvetítve az életedet, saját magadat. Megrettensz és még jobban gyűlölöd azt, aki vagy. Patkány, egy élősködő. Még a négy fal is többet ér nálad, amely körül vesz. Te magad vagy a fogoly és a természeted a ketreced, amely bent tart és irányít. Azt teszed amit óhajt, és cselekedsz, nem gondolva semmi következményre. Mert az nem számít. Csak a hatalom és az, hogy te kivagy és ki lehet belőled. Majd a vérveszteségtől a földnek ütközöl.</div>
<div style="text-align: justify;">
Roskadva fekszel és tépelődsz. Körmeid koszosak a rászáradt véredtől, bőröd színe kivehetetlen a forró, lángoló zuhatagban. Azt sem tudod már mit viselsz, de azt igen, hogy mit nem akarsz. A terhet, amely magával cipel és az emlékeket újra és újra szemed elé vetíti, ezzel is megnehezítve azt, hogy elengedd. Elengedd Őt, aki a részed volt. Egybeforrt lelketek kettéhasadt elvesztésekor. És már csak úgy emlékszel rá, aki kihasznált és elvitt mindent belőled, csak a szenvedést, kínt, küzdelmet és a legrettenesebbet-a magányt itt hagyta neked. Tudta hogy ez lesz belőled, hogy összetörsz, mert gyenge vagy. Nem tudsz kitörni, csak magadba fojtod, majd belefáradsz. Élő hulla vagy, a szó legtökéletesebb formájában. Csakis az ígérete tart életben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt mondta, mindig veled lesz, nem hagy el, szeret és óv. Ehelyett tested lángol attól, amit hátrahagyott neked. Csókja, érintése, suttogása úgy hiányzik mint egy korty víz, vagy mint egy <i>pillanatnyi lélegzet</i>. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megsemmisülsz és nem létezel többé. Tested élettelen és mozdulatlan. Egyedül a gondolatod él még, mely rá emlékezik és minden boldog, gondtalan pillanatotokra. Sietve illannak a képsorok egymás után, te pedig nem győzöd követni a több millió foszlányát lelkednek, melyek követik a szárnyalást a múltba és beléd. Apró verdesés, csend. Ígéretek, melyek soha nem valósultak meg. Isten, mondd már meg miért teszi ezt veled? Miért kell neked ezt elszenvedned? Miért kell ezeket a gondolatokat érezned és tudnod? Miért kell mindig neked szenvedni és újra és újra meghalnod a pillanatban?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
ELÉG!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó képfoszlány is megsemmisül, majd kapsz egy utolsó lélegzetet, mely után kapnál, de már nincs erőd. Nem is volt. Hajlamot érzel arra, hogy kibelezz egy állatot, majd apró darabokra tépd kínodban ,átadva neki azt a szenvedést, mely benned lakozik. Magadat belélehelve. Senki, senki nem tudja mi rejlik halott lelkedben. Csak te kezdesz rájönni. A kemény zord valóság nyilvánul meg a létben. Minden ember kikapcsol és szeme előtt ez az egyetlen kép jelenik meg, szinte robotszerűen: </div>
<div style="text-align: center;">
az eltátott szájad sikolyra húzva, szemeidben a halállal.</div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-71457359598093543522013-10-15T20:53:00.001+02:002013-10-15T20:59:41.105+02:0035.rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Így kedd este meghoztam az utolsó részt!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Még lesz egy Epilógus, mert most annyira könnyezem, hogy alig látom a klaviatúrát, és nem tudtam már tovább írni. De az lesz az eddigi leghosszabb fejezet. Meghajolva a történet előtt, amely megszületett és megíródódott. De most még mindig nem szeretnék búcsúzkodni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nagyon hálás vagyok mindenkinek és nem tudom hogyan köszönhetném meg azt a kitartást, amit tanúsítotok felém. Szeretlek titeket és annyira köszönöm hogy velem vagytok. Ez remélem így is marad.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Puszi</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Dasie</i><br />
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=TH2tp72T13o">Kérlek, indítsd újra ha lement. Az egész rész alatt szóljon. </a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-size: large;"><i>Dasie szemszöge:</i></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN4vbYkkOHiR6eCeX1QGzkjic3D1njDLuWarl0TdLMtK97z_qYWl7NiK1dTySoM2lzMZI5SFfxZgI82peNjZmMSw2t40cS2m6RV2VMRavp_cIx_7aJSosxDYzIiP5hCAqqqLl8kLp0gOO2/s1600/ANNASOPHIA-ROBB-in-303-Magazine-Spring-Summer-2013-Issue-7.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiN4vbYkkOHiR6eCeX1QGzkjic3D1njDLuWarl0TdLMtK97z_qYWl7NiK1dTySoM2lzMZI5SFfxZgI82peNjZmMSw2t40cS2m6RV2VMRavp_cIx_7aJSosxDYzIiP5hCAqqqLl8kLp0gOO2/s320/ANNASOPHIA-ROBB-in-303-Magazine-Spring-Summer-2013-Issue-7.jpg" width="246" /></a></div>
Minden izmom fájt, amikor felkeltem. Az ablakon át, halványan beszűrődött a nap lágy sugara, árnyékot vetve a bútorokra, ruhákra és rám. El volt borulva, mert a felhők fátyolként fedték be az eget, itt-ott szabad utat engedve a sugaraknak, amelyek mégis áthatoltak és küzdöttek a szürkés pamacsokkal. A vastag hóréteg ami leesett szinte világít a hajnal derengő fényében. Egyedül feküdtem az ágyban és moccanni is alig tudtam. Az ágynemű szanaszét volt a szobában és ahogy körülnéztem, rögtön pipacsvörös lettem, mert felrémlettek bennem a múltéjszaka történtek. A velem szemben lévő asztalon van a nadrágom, amit oda dobtam hevességemben és összetört egy vázát. Valószínűleg erre emlékeznem kéne. A pólója a csilláron hever, a falon lévő festmény oldalasan lóg. Az ágyról egy takaró ledobva, vagy lerúgva, nem tudom pontosan. A szoba egyik sarkában lévő tükrön az én melltartóm lóg. Teljes kupleráj. Szemeimet lehunyom hogy hogyan is történhetett mindez. A csókok, apró érintések, szenvedély-ajkamba harapok, a vágyra emlékezve-alhasam is emlékszik rá. Ösztönösen összerándul én pedig felnyögnék az érzéstől, ha nem okozna még az is fizikai fáradalmat. Életem talán egyik legszebb és legjobb éjszakája volt. És egy percét sem bántam meg. Érintéseit még mindig a bőrömön érzem, apró csókjai, mozdulatai, csípőmozgása...ahogy kitölt büszkeségével. Újra átélném vele százszor, ha lehetséges lenne. Sohasem hagynám abba vele a szeretkezést. Beletúrok, biztosan zilált hajamba és sikerül végre felülnöm az ágyon. Most tudatosul is leginkább bennem, hogy Harry nincs itt. Pedig hányszor elképzeltem, hogy az első együttlétünk után, majd az ő védelmező karjai közt ébredek. Most pedig csalódtam. Tönkre teszi az egész pillanatot és robban a lelkem, szívem, mindenem. Égek, zihálok és akarom azt, hogy itt legyen velem. Csakis én számítsak és senki más. Lehet hogy önzően hangzik, de végre valahára nem más érzései és nem más élete kerül előtérbe, hanem az enyém. Lassan csúszok az ágy elejére és a talpamat a finom, puha szőnyegre teszem, időzve a felüléssel. Lábujjaim a vékony, apró szálakba fúródnak és erősen szorítom őket össze a fogaimmal együtt hogy kibírjam. Karjaimra támaszkodom és komolyan nevetnem kell mozdulataimon. Mint egy terhes nő, aki már nem bírja cipelni a terhet magán. Ám közben nem csak magamat hallom nevetni. Gyorsan felkapom a fejem, mármint próbálok minél jobban igyekezni a mozdulatban. Szemeimet rá emelem, ő pedig az ajtófélfának támaszkodva áll. Vállával kicsit bedől, míg egyik karján támaszkodik. Testét egyetlen egy fekete Calvin Klein boxeralsó fedi. Szálkás, kissé kigyúrt izmai finoman kirajzolódnak és a halvány fényben is jól kivehetőek. Mellkasán látszik hogy egy kicsit zilál állapotban van még, gyorsabban veszi a levegőt, talán nem rég kelhetett ő is. Arca ellazult, ragyogó. Levakarhatatlan mosoly ül rajta. Angyal szerű kép más. Tökéletes, már-már istenszerű. De nekem elég félistenként is. Lelkem szaltókat ugrik és már is készen áll arra, hogy a nyakába ugorjon, ujjongjon érte. Csakhogy a testem nem igazán engedelmeskedik ennek.<br />
-Segítsek?- jön közelebb és finoman, lágyan az ágy szélére húz. Úgy látszik ez nekünk egy bevált mozdulat, elhelyezkedés. Mindig itt kötünk ki. De most nem guggol le elém, hanem mögém mászik és mellkassal előre, leül. Hátamon érzem kezeit, ahogy húznak magához. Lágyan cirógatja a bőrömet és csendben nyugszunk így kettesben. Puszikat hagy a hajamban és ujjai felfedező hadjáratot indítanak rajtam. Meghitt és boldog pillanat ez. Azt akarom hogy itt és most megálljon az idő és így maradjunk örökké. Örökkön örökké.<br />
-Elmondod tegnap este hogy kerültél ide?- kérdi csendesen, miközben puszit ad a nyakamba. Felhúzom a vállamat kuncogva. De közben fel is sóhajtok, mert tudom el kell mondanom neki, amire nem éppen vagyok igazán büszke.<br />
-Harry, az az igazság hogy megszöktem.- nézek hátra az arcára, amin először nem tükröződik semmi, majd egy csíbészes mosoly ül ki rá.<br />
-Hmmm... szóval rosszalkodtál, mi? A rosszkislányok büntetést érdemelnek.-húzza végig oldalamon az egyik kezét. De én elkapom. Most nem szeretném hogy elterelje a figyelmem. Van egy két dolog amit meg kell beszélnünk, utána folytathatjuk, amire mind a ketten sóvárogva vágyunk.<br />
-Később megbüntethetsz, de most beszélnünk kell.-csóválom meg a fejem és veszek egy mély levegőt. Távol voltam hosszú ideig és tudnom kell, hogy mi történt és ő hogy van. Amit tegnap láttam, nem igazán tudok pozitívumra gondolni.<br />
-Nem akarok beszélgetni.- lógatja az orrát, mint egy kisfiú, de belül ismerem már hogy ő is ugyanolyan komolyan gondolja ezt, mint én.<br />
-Szóval, már nem bírtam a bezártságot. Az elején amikor bevittek rá sem döbbentem hogy mi is történt velem, és hol vagyok. Csak az ürességet éreztem. Azt, hogy egyedül vagyok és elhagyatott. Nem jutott semmi olyan eszembe ami kihúzott volna a gondolatokból. Csakis az apám képe jelent meg előttem, ahogy fogdosott. És nagyon arra sem emlékszem hogyan menekültem az érintései elől meg. Hatalmas ürességet érzek és sötétséget még mindig magamban, és fogalmam sincs arról, hogyan tudnám az emlékeimet feleleveníteni. Annyi kérdés kavarog bennem és persze a hiány, amit irántad éreztem. Abban teljes mértékig biztos vagyok, hogy te voltál az a pont a gondolataimban, aki segített visszazökkenni. Egy pont, amiben megtudtam kapaszkodni és erővel ugyan, de magamhoz tudtam térni. Attól a pillanattól kezdve, veled szerettem volna lenni. Ezt másokkal is megosztottam. És ekkor jöttem rá hogy egy szanatóriumban vagyok. Addig, azt sem észleltem magam körül hogy ki vagyok és hol. Csakis te lebegtél a szemem előtt, amiben meg kellett kapaszkodnom. Egyszerűen muszáj voltam, mert éreztem hogy nem ereszthetlek el.- hirtelen kitörésem engem is meglepett, de csak úgy folytak belőlem a szavak, amelyek egy idő után hisztériába csaptak át. A könnyeimet már a számban éreztem, ahogy a sós nedv lefolyt az arcomon. Vállaim rázkódtak és a mellkasára hajtom a fejem. Alsótestem bizsereg, de most nem foglalkozom vele. Szükségem van arra, hogy dédelgessen, megnyugtasson.<br />
-Shhh... nyugodtan sírj. Itt vagyok.- simogatja a hátam.<br />
-Tudom.- válaszolom, majd erősen a szájára nyomok egy apró csókot, melyben próbálok minden egyes pillanatot, érzést süllyeszteni. Most nem sietünk. Csak mi ketten vagyunk. Nem tudom hogy valaha is megtudom majd neki hálálni mindazt, amit ő adott nekem a tudta nélkül.<br />
-Jobb?- kérdezi percekkel később.<br />
-Sokkal.- mormolom.<br />
-Mindent elmondtál amit szerettél volna? Kiengedted magadból?- simogatja meg ujjbegyeivel az arcom, és letöröl még pár kósza könnycseppet. Lassan átgondolva megrázom a fejem. Még nem értem a végére.<br />
-Nem muszáj most folytatnunk. Máskor is lesz még rá időnk.- néz a szemembe jelentőségteljesen. De nem. Én most szeretném elmondani. Túl szeretnék lenni rajta.<br />
-Mindent elfogok most mondani, de utána egy ideig nem szeretnék ilyenről beszélni. Szóval nem engedhettem el a gondolatot hogy te ott vagy nekem és rád van szükségem. Mert szeretlek. Azóta szeretlek, amióta beléptél abba a stúdióba. Ami olyan távolinak tűnik, mégis annyira közel van. És annyira lehetetlen hogy pont ott, pont te bukkantál rám. Egy lányra, aki mindig is oda volt érted, de nem ismert és azt sem tudta kivagy. Annyival lehettem csak tisztában, amit a média írt rólad, de én nem hiszek mindenben nekik, így nem tudtam ki vagy. Éreztem hogy meg kellett téged ismernélek és veled kell lennem. Ezek a gondolatok és emlékek futottak le a szemem előtt, amikor magamhoz tértem és próbáltam rájönni hol is vagyok és merre talállak. De Harry, nem engedtek onnan el. Azt hitték teljesen megbolondultam és soha nem jövök már rendbe. Ó, ha tudták volna milyen jól is vagyok és terveket szövök egy ablakból kibámulva. Amit annyiszor próbáltam feszegetni, még sem nyílt. Majd tegnap újra megpróbáltam és -most nevetni fogsz-kinyílt. Nem is gondolkoztam tovább. Kimásztam. Már az egyik lábam kint lógott, amikor az ügyeletes orvos benyitott és kitágult pillantásokkal méregetett. Kiabálni akart segítségért, láttam az arcán és a mozdulatain, de könyörögtem neki. Térdre estem előtte és elmondtam neki, mindent, de tényleg mindent rólad. Majd halványan elmosolyodott és elhozott idáig. Még most is hihetetlen hogy a munkáját kockáztatta miattam, de szerintem én is ezt tettem volna a helyébe. És innen már te is tudod, hiszen ott voltál.- mutatok a vállára.<br />
Nem szól és egy pillanatra ledermedek, hogy semmire nem reagál. Minta sokkot kapott volna és nagyon reménykedem hogy nem. Most nem tudnék megküzdeni vele. Magam mellett akarom tudni, vele lenni, nyugodt lenni és boldog. Mégis csak karácsony van.<br />
-Harry?-húzom el a kezeimet az arca előtt, melyen kaján mosoly ül a következő pillanatban. Legszívesebben megütném, de csak horkantok, megcsóválom a fejem és nevetek. Az ölében maradok, a mellkasára hajtom a fejem és úgy szenderedek álomba. A karjaiban, ahol már oly régóta lenni akarok.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>Harry szemszöge:</i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5RoutBFxrmpRiqrhzJ5ZfA7bYHya2gTIFnlmSAev3xI85jxEFP56in3w7hWsgUD_u2zk3oKBRZYtCQmoXcmTv8LFsPGYaQ21BPdXX-6k9NHdOhjes8rDdMvnxzkQihubhEc9tReJotvjG/s1600/1378696_581530328549524_889326123_n.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5RoutBFxrmpRiqrhzJ5ZfA7bYHya2gTIFnlmSAev3xI85jxEFP56in3w7hWsgUD_u2zk3oKBRZYtCQmoXcmTv8LFsPGYaQ21BPdXX-6k9NHdOhjes8rDdMvnxzkQihubhEc9tReJotvjG/s320/1378696_581530328549524_889326123_n.png" width="228" /></a></div>
A karjaimban van, alszik és csendes. Mint egy tündér, aki elfáradt és végre hazatért. Mindent elmondott nekem, pedig szinte nem is kértem tőle. A dolgok, amik nekem szörnyűek voltak, most gondoltam csak arra, hogy ő neki is egy kínszenvedés volt, de talán szükség volt erre. És nekem is. Tegnap egy élő roncs voltam. Egy szánalmas gyenge férfi, srác vagy ahogy tetszik. Elhagytam magam és átadtam magam a fájdalomnak. Már nem tudtam megbirkózni azzal, hogy ő nincs velem. Nem szívunk egy levegőt és nem mutathatom ki neki, mennyire de mennyire szeretem őt. De így van. Mindenemet feláldoznám érte. Akár az életemet is. Persze ezek nagy szavak, de én ezt érzem és azt akarom hogy ez így legyen. Mi egyek vagyunk. Bizonyítja az is, amit percekkel ezelőtt elmondott nekem. Istenem, fogalmam sincs hogyan tudnám megvigasztalni és átadni neki azt a sok együttérzést, oltalmazást és szeretetet, amit iránta érzek magamban és amire szüksége van hogy tudja. Egyikünk élete sem könnyű. Az enyém sem és az övé sem. De kié az? Hol van olyan család, szerelem ahol nincs gond és veszekedés? Sehol. Mindenhol létezik feszültség. Csak a pillanattól függ hogy milyen. Vagy felforr tőle a levegő vagy lehűl mint egy jégcsap. Az egyik forróságot és telt érzést ad, míg a másik ürességet, hideget. Semmit. És szerintem mi is ilyenek vagyunk, emberek. Hangulattól függ hogy mit teszünk,érzünk. Mi mellett tartunk ki és van-e bennünk remény, amely sokszor az életet tarthatja bennünk. Mindig biztosnak kell lennünk benne és kapaszkodni belé, hogy sohase hagyjon el minket. Mert akkor igazán magunkra maradunk. Magányos, semmi emberek. De ki akarna egyedül lenni? Ki vágyik arra, hogy más legyen, külön, egyedülálló, reménytelen? Senki. Aki azt is gondolja magáról, hazudik saját gondolatainak, hozzáállásának, érzéseinek. Kitartásának. Tudom, hogy én sem voltam elég kitartó és csak a reményem maradt meg, amit nem tudom hogy maradt bennem, de a hóban fekve, csakis arra tudtam gondolni hogy mi még találkozni fogunk és soha nem engedjük majd el a másikat. És tessék, a következő pillanatban felbukkant és már a nappaliban voltunk. Később pedig égett a lelkem, a szívem. Felrobbantam. Olyan éjszakánk volt, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. Mindig is csak ő fog létezni számomra.<br />
A szőke haja, a mogyoróbarna szeme, gyönyörű arca. Kecses mozdulatai, a csilingelő nevetései, szavai. A léte. Az, hogy van nekem.<br />
Mert mindennek meg van a maga szabálya és rendelete. Olyan mint a mi történetünk. Sokan csak nevetve és szánalmasan megcsóválják a fejüket arra, hogy ilyen nem létezik ahogyan mi találkoztunk. Hisz, mikor fordul elő olyan, hogy pont rám van szüksége? Hogy egy sztár, akiért rajong csak úgy rátalál, rábukkan. Lehetetlenség. A valóéletben bizonyára. De kimondta hogy ez az? Senki. Ez az én és az ő világa. És az is marad. Örökre. Remélem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcu9z1ScZH7AIW1o5byWiUYTh_1vv39K442kqP8c2nKzoKTyCIbt1wMzATqXRGoTmcSnKfKqkBjTVC9Nl0Ui5HPlMVxuW1iOsUpVOUcwb01uy-MkIvrIlW2YntvCAJsrUIhmSHcztoYAC-/s1600/617.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcu9z1ScZH7AIW1o5byWiUYTh_1vv39K442kqP8c2nKzoKTyCIbt1wMzATqXRGoTmcSnKfKqkBjTVC9Nl0Ui5HPlMVxuW1iOsUpVOUcwb01uy-MkIvrIlW2YntvCAJsrUIhmSHcztoYAC-/s400/617.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Köszönöm hogy elolvastad!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Kérlek írj nekem pár sort!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Köszönöm *.*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Dasie</div>
<br />
<br /></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-292803813974687882013-10-05T23:51:00.000+02:002013-10-13T19:25:25.001+02:0034.rész <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
<i>Szép estét!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Megjöttem. Most még nem szeretnék búcsúzkodni, de hamarosan az is eljön. Ez az utolsó előtti rész.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Remélem tetszeni fog.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Nagyon köszönök mindent nektek!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A cserékre válaszolni fogok, valamint a díjakat is kifogom rakni mihamarabb!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Dasie</i></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<span style="font-size: large;">Perrie szemszöge:</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVTdtx2jAceW33Sg3vCNtJVQpB4IQ7dVoSr4m3rBr3RjgN6vOIoxvuebE5LykKWgGjCWUfT4CG1LueELlwyd9i1_eQZZ15ELRx3feFS8TlzBPJUdNVjP0W7YfeE8DofnQxXCcwdJhpIMfb/s1600/1383580_407247766042428_1743717079_n.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVTdtx2jAceW33Sg3vCNtJVQpB4IQ7dVoSr4m3rBr3RjgN6vOIoxvuebE5LykKWgGjCWUfT4CG1LueELlwyd9i1_eQZZ15ELRx3feFS8TlzBPJUdNVjP0W7YfeE8DofnQxXCcwdJhpIMfb/s320/1383580_407247766042428_1743717079_n.png" width="224" /></a></div>
<span style="text-align: justify;">Az eltelt hónapok sok mindenre választ adtak. Főleg köztem és Zayn között. Amikor eldöntöttem hogy megváltozom és végre kezembe veszem a sorsomat, talán életem legjobb gondolatait, tetteimet cselekedtem. Felhagytam azzal, hogy fűvel-fával ágyba fekszem. Ami a legnagyobb siker volt nekem az az, hogy lemondtam arról hogy mindenkin átgázolva leszek híres. Nem törődve senki érzésével és életével. Nem gondoltam abba bele hogy kit hogyan teszek tönkre. Nem érdekelt senki érzelme, munkája, a két keze gyümölcse. Már ezerszer megbántam hogy úgy viselkedtem Harry-vel is, aki talán szeretett engem. Átgondolatlanul folytattam viszonyt, egy olyan emberrel, aki ma már a rácsok mögött ül. Libabőrös leszek az emlékre, gyomrom görcsbe rándul és még az izmaim is megfeszülnek arra gondolva, miket is hagytam neki hogy velem tegyen. Ma már, a felét sem tudnám elviselni annak a sok erőszaknak. De talán ennek így kellett lennie, vagy még sem? </span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Több dolog van amire ráébredtem a hónapok kapcsán. És a falba verném a fejem ha lenne hozzá bátorságom. Olyan hülye, önző szőke liba voltam. A hírnévre vágytam, ami már régen a lábaim előtt hevert, amikor megszülettem. Hiszen az édesanyám volt a Vogue szerkesztője. De én nem voltam ezzel tisztában. A címlapokon akartam virítani és elindítani azt az életet amit én képzeltem el saját magamnak. Ám, közben olyan akadályokba ütköztem, amin nehéz és fájó volt az áttörés. Már nem is csinálnám újra. És nem a fájdalom, szenvedés miatt. Hanem azért, mert rájöttem hogy más út is van a hírnév felé. Ami előttem már régen agyon van taposva. Csak nem voltam még rá képes, hogy rájöjjek és észrevegyem azt, hogy tehetséges vagyok. Hogy rejlik bennem annyi, hogy ki is bontakoztassam magam anélkül, hogy megbántanék másokat és átgázolnék azok érzésein, életein, tettein.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután beszéltem Zayn-el egyik este Skypon, megszakítottam vele a kapcsolatot. Újból. Elvonultam egy kisvárosba és próbáltam helyrehozni magamban mindazt a dolgot amit elrontottam. Másra nem voltam képes, hiszen azokon az embereken nem tudtam segíteni és fogalmam sem volt hogyan hozhatnám helyre az ő életükben kavart incidenseket. Sokat sétáltam a parton, és kedveltem amikor a hideg víz nyaldosta a talpamat. Gyakran futottam és olvastam. Próbáltam megváltozni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik nap találkoztam 4 lánnyal, akikkel elég jól kijöttünk. Sokban különböztünk, mégis ez hozta meg annak a varázsát, hogy egyik este egy farönkön ülve kezdtünk el énekelni a tábor tűz körül. Hülyéskedésnek indult, amiből hatalmas ötlet, majd siker lett. Ami ezután jött pedig már történelem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán amikor nyertünk, akkor világosodott meg mindaz előttem, hogy mit is vesztettem a saját hülyeségem miatt. Ma már nem bánom, de nem tudok rajta nevetni. Nem vicces egyáltalán, ha nem szomorú. Hatalmas lelkiismeret furdalás gyötört és gyötör a mai napig is. De az idő folyamán próbáltam mindent helyrehozni ahogy csak tudtam. És persze ezt, nem csak a karrieremre értem. Hanem mások életére is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Emily szemszöge:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj74A-dNNPovEIETv2HnoUbL1x7_APn7-7lO4PuXiN9Hqo2acQHyVffCuNzOZz7rnKmAu1bz0pCbjRQYc8UpgiYiQLAdcNXM9QvEepAVDq9EYDko4HsaAGqwbh2SzTl9AFMCoN9a96MnvZZ/s1600/dasie.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj74A-dNNPovEIETv2HnoUbL1x7_APn7-7lO4PuXiN9Hqo2acQHyVffCuNzOZz7rnKmAu1bz0pCbjRQYc8UpgiYiQLAdcNXM9QvEepAVDq9EYDko4HsaAGqwbh2SzTl9AFMCoN9a96MnvZZ/s1600/dasie.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán akkor tört össze bennem minden, amikor rám vágta az ajtót és kilépett a hotelből. Valamint az én életemből. Az igaz hogy nem voltam biztos az érzéseimben Zayn iránt. Lehet hogy szerettem, lehet hogy nem. De abban az egyben biztos voltam, hogy jobban megbántottam őt, mint valaha bárkit. És ez volt az az egyetlen dolog, amit sohasem szerettem volna megtenni senkivel, semmilyen körülmények között. Ám már késő volt arra hogy bánakozzak és sajnáljam azt, hogy lefeküdtem Liammel. Talán a legjobb együttlétem volt, mint akárki mással azelőtt. Pedig az utóbbi időben eléggé kicsapongó életet éltem. És ezt mindig arra fogtam, hogy apánk elhagyott minket. De távolról sem ez volt a gond. Mindvégig ott lebegett a szemem előtt, de sohasem foglalkoztam úgy igazán vele. És ami a legmeglepőbb, féltem a tudattól. Féltem, mert nem akartam saját magamnak sem bevallani. Nem azzal volt a gond hogy elhagyott minket, hanem az ok miatt. Mindenkinek azt mondta és azt mondtuk hogy egy másik nő miatt ment el. Mást szeret és másban találta meg azt a pluszt, amit talán mindenki keres. De ez hazugság volt, és a legrosszabb mind közül. Mert a hazugságok között is van különbség. Van hogy elhallgatunk dolgokat. Olyanokat, amelyről jobb ha nem tud senki. Van, hogy azért füllentünk mert azzal megóvjuk a másikat attól a tudattól, amitől megszeretnénk védeni és ami talán teljesen kiakasztaná. És van a hazugság. Amikor saját magunk miatt nem mondjuk el az igazságot. Elhallgatunk dolgokat, olyanokat amelyek minket bántanának vagy keserítenék be az életünket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ilyen volt az is, hogy az apánk el ment. Miattam ment el. Vagyis kettőnk miatt. Többször is lefeküdtünk egymással. Ez nem csak hogy törvényellenes volt, de még gusztustalan is. Viszont nem bántam meg, sem akkor, sem most. Azóta sem beszéltem vele és megmondom őszintén nem is hiányzott. Hányingerem támadt már csak a gondolatra is, hogy mi ezt megtettük, és más pasikkal, éjszakákkal akartam ezt elfelejteni, de nem ment. Még most is éreztem az érintéseket, a szavakat, a sóhajokat. Nem tudom hogyan történhetett meg. Abban sem vagyok biztos hogy kényszerítve lett volna bármelyikünk is. De megtörtént, és ezzel a tudattal kell a mai napig élnem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felemészt a tudat, hogy valakit el kell magamtól löknöm megint. Zayn elment és ezt teljességgel el is fogadom. Nem is számítottam arra, hogy marad. Viszont az fáj, hogy már nem lehetünk barátok. Csak abban merek hinni, hogy egyszer megbocsát nekem mindent. De tudom, hogy ez nem egyszerű dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sincs mi lesz velem a jövőben. Mit kezdek magammal és hol leszek. Kivel. Nem tudom mit csinálnék szívesen és azzal sem vagyok tisztában, hogy hol is kezdhetném vagy folytathatnám az életemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
De amit eldöntöttem és amiben teljességgel biztos voltam, az az volt, hogy el kell mennem egy orvoshoz. Muszáj valaki olyannak elmondanom a problémáimat, aki nem ismer és nem tudja kivagyok. Aki nem ítél el a tetteim miatt. A legrosszabb talán az volt, hogy szerintem anya sejtette és mikor apa elment, akkor vált előtte nyilvánossá, tisztává. Teljességgel befordult és a világ megszűnt neki létezni. Élte a napjait, de tudtam, alig tud a szemembe nézni is. És ez csak akkor jött rendbe amikor Dasie idejött. Akkor kisugárzott és mintha kezdte volna elfelejteni a rosszat, a múltat, ami igaz hogy apró, halvány árnyékot hagyott maga után a tudatban, még sem foszlott el teljesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Emily, itt vagy?-kopogtatnak az ajtóban, miközben a ruháimat csomagolom egy bőröndbe. Nem maradhatok tovább itt. Egy kicsit ki kell szellőztetnem magam és tiszta lappal indítani mindent. El kell döntenem hogy mit is szeretnék magammal kezdeni. Nem élhetek mindig anya nyakán, főleg ezt tudva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen?-nyitom ki az ajtómat és engedem be váratlan vendégemet, akit meglátva meghökkenek.-Mit keresel itt Liam?-lépek vissza az ágyhoz, folytatva a csomagolást.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj, beszélnünk kéne.-ül le a bőrönd mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mégis miről kéne nekünk kettőnknek beszélnünk?-kérdezem idegesen belehajintva egy pólót a többi ruha közé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerintem te is nagyon jól tudod. Ami pár hónapja történt kettőnk között.-emlékeztet rá, mintha el tudtam volna felejteni. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi van vele? Megbeszéltük hogy csak annyi volt nem?-tárom szét a kezem idegesen, majd teszem csípőre. De arra nagyon figyelve hogy ne nézzek a szemébe. Nem tehetem, mert akkor elgyengülök. Most pedig pont azt nem szabad.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tényleg így érzed? Hogy csak annyi volt? Mert tudd meg, én nem! Nekem igen is jelentett valamit! Valami olyat, amit nem igazán szeretnék elfelejteni. És újra akarom érezni. Újra meg újra és újra.-áll fel indulatában és közelebb jön hozzám. Ezzel teljesen kizökkentve az elszántságomból. Felemeli az állam hogy belenézzek mélybarna szemeibe, melyek úgy csillognak, akár a Hold.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Muszáj így éreznem.-felelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De miért? Miért nem érzed és cselekszed végre azt amit Te akarsz?-mutat rá a mellkasomra. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Éppen azt próbálom tenni.-mutatok a bőrönd felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tényleg ezt akarod? Elmenni? Elszaladni minden elől és elrejtőzni? A tudat akkor is ott marad!-emeli fel a hangját, így egy kissé megrezdülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne haragudj, nem akartalak megbántani sem megijeszteni. De egyszerűen kihozol a sodromból.-sóhajt fel, majd a szemembe néz. Pár teljes percig bámuljuk egymást. Fürkészően keressük a másik gyenge pontját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Majd egyszerre robban mind a kettőnkben a nevetés. Karjaiba kapaszkodom hogy el ne essek, de így is összegörnyedek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezei puhán érintik az arcom, végig simítva rajta mint a legpuhább selymen. Hajamat fülem mögé tűri, majd felsóhajt. Közelebb hajol és vár. A szívünk egy ritmusra ver, már-már kitörve a helyéről. Számon érzem a lehelletét, még sem húzódom közelebb. Várom hogy ő lépjen, de nem mer. Pár keserves pillanatig visszatudom magam fogni, ám hangosan felnyögöm és számat az ő ajkaira tapasztom. Bensőm felujjong, mintha évek óta ínségben szenvedett volna és csak most jutott a felszabadításhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Zayn szemszöge:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWgIYEY1zETvTTSKm-C9BiymhKxSkIqwD4xQQVqmUzfrl4U1OzWYNFX0vqEMSaBEo-5PvZiyV4SloSGLfK-qnsj_RKHDp-SpnTQJUOwlMMGGG-xsjKeXQHxTIB13t5ph1SBwYInTXvYWDj/s1600/969737_180734232087437_1758691925_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWgIYEY1zETvTTSKm-C9BiymhKxSkIqwD4xQQVqmUzfrl4U1OzWYNFX0vqEMSaBEo-5PvZiyV4SloSGLfK-qnsj_RKHDp-SpnTQJUOwlMMGGG-xsjKeXQHxTIB13t5ph1SBwYInTXvYWDj/s320/969737_180734232087437_1758691925_n.jpg" width="228" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Lépteim hangosan visszhangzanak a falakon, amint a kórház falain belül haladok egyre előrébb és előrébb. Gondolataim messze járnak, egyáltalán nem itt. Ahol lenniük kellene viszont. Még most sem szeretném elhinni hogy így végződik a kettőnk kapcsolata. Ha megtehetném, akkor visszapörgetném az időt és sok mindenen változtatnék. A legelső talán az lenne hogy megkeresném és nem hallganék a szavaira. Megpróbálnám. De félek attól hogy már túl késő. Nem veszíthetem megint el. Nem engedhetem ki karjai közül újra. Érzem hogy ő hozzám tartozik és küzdenem kell azért hogy erre ő is rájöjjön. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon büszke vagyok arra, amit elért, ezzel megmutatva hogy új életet kezdett. De én is részese szerettem volna lenni a új életének. Abban a szerepben akartam lenni, ami felvidítja őt és a legszebb pillanatait vetíti elé az életében. Minden pillanatát elvarázsolni, bearanyozni. A fellegekben járni és csak csókolni finom, puha ajkait. Ajándékokkal meglepni, átölelni, megsimogatni. Az ő szájából akarom hallani a nevem, mely az élvezet felső fokát hozná ki belőlem. Akarom őt és igenis mindent megfogok tenni azért, hogy újra az enyém legyen. Már közel nem érdekel hogy ellenkezni fog. Nem szállok le róla és örökre vele maradok. Tudom hogy szüksége van rám. Egyszerűen érzem hogy mi egymáshoz tartozunk. Lehet hogy furcsa egy pasi szájából hallani ezt, de így van. Perrie minden gondolatom reggel, délben, este. Minden mikrogondolatom és létem ő érte van. A szívem ő érte ég. Csakis ő tud rajtam segíteni. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Doktor úr, várjon!-kiáltom a folyosó végéről. Utolérem a fehér köpenyest, majd megállok vele szemben.-Hogy van?-kérdezek rá a legfontosabbra. Rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő halványan elmosolyodik hevességemen, majd válaszol nyugodtan, érthetően.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jobban van. Az állapotát stabilizáltuk. A kisasszony amint magához tér, már érezheti is a finom illatokat. Mélyet szívhat a valamennyire steril, szmogos londoni levegőből.-vázolja elém a tényeket, és kissé leereszkedik a vállam szavai hallatán. Tudtam hogy nem lesz egyszerű műtét, de Perrie oly régóta szeretné az illatokat érezni, hogy senki nem tudta lebeszélni a komplikációs beavatkozásról. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Köszönöm.-hálálkodom.-Bemehetek hozzá?-kérdezem, talán túl buzgón is. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Menjen, de ne izgassa fel túlságosan. Még néhány óra nyugalomra van szüksége. Kezet rázunk és neki már mennie is kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lenyomom a kilincset és halkan lépkedek a fehér szobában. Szőke haja a párnán szétterülve, szemei lehunyva. A szobában máris az ő illata terjeng. Talán vanília, de nem vagyok benne biztos. De abban igen, hogy bárhol, bármikor felismerném.</div>
<div style="text-align: justify;">
Halkan foglalok helyet az ágy melletti széken. Nem szeretném felébreszteni, nyugalomra és alvásra van szüksége. Nem egy olyan szerencsétlen állatra, mint én, aki ilyen meggondolatlan dolgokra készül, ami talán a legnagyobb őrültség a világon. De szeretem, és tudom nem tudnék nélküle élni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh78WX0U6h9H7u9dH60h54GECBYn4wicSGcj0fq6u4a88Vskh1U04vGWFtB7jrKo9jrgqdVJHCDKMtq67Uv6gFmBvKPKoWPR7lPhdP9s1hduaZqlDhogDxBQgLYpb8azMU9MsdE-CFkEkFF/s1600/576792_187790708048456_1421903340_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh78WX0U6h9H7u9dH60h54GECBYn4wicSGcj0fq6u4a88Vskh1U04vGWFtB7jrKo9jrgqdVJHCDKMtq67Uv6gFmBvKPKoWPR7lPhdP9s1hduaZqlDhogDxBQgLYpb8azMU9MsdE-CFkEkFF/s320/576792_187790708048456_1421903340_n.jpg" width="281" /></a>-Szia!-köszön halkan. Hangja rekedtes, de még így is csilingel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia!-köszönök vissza, majd megfogom a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit keresel te itt?-vonja fel a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hallottam hogy itt vagy és amúgy is beszélni szerettem volna veled.-magyarázom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Halljuk.-köszörüli meg a torkát. Majd egy pillanatra megreked és a levegőbe szagol.-Óh, Te Jó Isten!-kiált fel és hirtelen felül az ágyban. Odaugrok hogy még véletlenül se essen semmi komolyabb baja. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a baj?-hagyom hogy megkapaszkodjon a karjaimban. Hirtelen felém hajol és a mellkasomba fúrja a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hmm.. milyen finom illatod van!-jelenti ki, én pedig elnevetem magam, majd köré kulcsolom a kezem. Újra együtt vagyunk. Egymás karjaiban. Örökre így akarok maradni. Már csak a válaszán múlik.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9n6M6xOnCKAgQCT0sExdSjj-vRdqoc0-MSBo2D9x_7InhX6coL01_4egD8hr4RiDVrPjzd96sfycb3VghtTkZHSVTL2DYvoDyU5eEnij_ChmQvbrsivT5shMZiZAmZqxmI_fXdoL33-Nv/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9n6M6xOnCKAgQCT0sExdSjj-vRdqoc0-MSBo2D9x_7InhX6coL01_4egD8hr4RiDVrPjzd96sfycb3VghtTkZHSVTL2DYvoDyU5eEnij_ChmQvbrsivT5shMZiZAmZqxmI_fXdoL33-Nv/s320/large.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm hogy elolvastad!</div>
<div style="text-align: center;">
Kérlek írj kommentet!</div>
<div style="text-align: center;">
Dasie</div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-40170881935456814762013-10-02T01:06:00.003+02:002013-10-02T01:06:56.085+02:00Me<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Ciao!<br />
Kérlek iratkozzatok fel és írjatok kommentet, ha érdekel titeket!<br />
Köszönöm<br />
Dasie<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="http://dasiesfancy.blogspot.hu/"><span style="font-size: large;">Dasie's fancy</span></a></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-91429779969652144452013-09-23T22:15:00.000+02:002013-09-23T22:17:26.573+02:0033.rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i>Sziasztok!</i><br />
<i>Nem szeretném húzni az időt. Köszönök mindent! És remélem örülni fogtok a résznek és a történteknek! A zenét indítsátok el. Direkt albumot linkeltem be, mivel így nem kell újraindítani, és az egész részt jellemzi a hangulat!</i><br />
<div style="text-align: center;">
<i>CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGEDRE OLVASD EL! </i></div>
<i>Köszönöm!</i><br />
<i>Puszi</i><br />
<i>Dasie </i><br />
<div style="text-align: center;">
<i><a href="http://www.youtube.com/watch?v=jh5Yj9PvGkU">MARCO MENGONI</a></i></div>
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: large;"><i>Harry szemszöge:</i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEickmWojRqZxp9BgJlP24RYGFsFbQ14_ouZlp44y2Qy43AR1VIbGlseZubWgFH_uDf5LlNTvwjcmvnxSFu9T_QE4aKnydR47Rc1nCxzZYQnIxBpec1aHWm1QFzHAdwG6i8owNNM-vsza1sW/s1600/1236272_572429476126276_1626077062_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEickmWojRqZxp9BgJlP24RYGFsFbQ14_ouZlp44y2Qy43AR1VIbGlseZubWgFH_uDf5LlNTvwjcmvnxSFu9T_QE4aKnydR47Rc1nCxzZYQnIxBpec1aHWm1QFzHAdwG6i8owNNM-vsza1sW/s320/1236272_572429476126276_1626077062_n.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="text-align: justify;">Csak az ürességet éreztem és a rettentő hideget, amely a csontomig hatolt. De már ezzel sem foglalkoztam. Egy semmi voltam nélküle, egy rongy, amelyet oda-vissza rángattak már hónapok óta. A lelkemet és érzéseimet biztosan. Nem foglalkoztam azzal hogy a rajongóim mit gondolnak rólam és mennyire csalódnak bennem. Nem érdekelt. Ez voltam én, az érzelem mentes üres ember, akinek el kellett engednie azt, akit a legjobban szeretett. Ironikus nem de? Hogy szerethettem volna olyan rövid idő alatt meg. Biztos csak jobban bevonzott mint a többi csaj, akivel addig összefutottam. Ő más volt. Mint egy hullám úgy csapódott belém az égető bizsergés, amit már rég el kellett volna engednem, felejtenem. Otthagyni a lelkem egy kis szegletében életem hátralevő részére, hogy néha egy-egy pillantást vethessek rá, sanyargatóan és fájóan. Meg kellett tennem, nem másért, csakis érte. Ő miatta tettem mindazt, amit. Nem foglalkozhattam azzal, hogy nekem mennyire fáj vagy mennyire szenvedek miatta. Az sohasem volt előtérben. Magam előtt sohasem az én érdekem függött. Vagy anyáé, Gemmáé, a barátaimé. De én magam soha. </span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokan állítanak be olyan embernek, aki szereti a pénzt és a nőket. Játszok velük és kihasználom őket, hogy később egy darab semmiként dobjam el őket magamtól, mint egy hajkefét. Sokszor megpróbálok ezzel nem foglalkozni, de én nem az a személy vagyok, aki csak úgy eltudja mindig engedni a füle mellett az ilyen megjegyzéseket. Néha nekem is kijár az, hogy kiálljak magamért, vagy kiadjam magamból mindazt a feszültséget, megbántottságot, fájdalmat, sérelmet és megannyi indulatot, amelyet felsorolhatnék, de biztos vagyok benne hogy egy idő után elveszíteném a fonalat a szavaimnak, gondolataimnak. Én csak egy srác vagyok, aki imádott oviba járni, játszani, énekelni. Akit megtört szülei válása, de mindig próbált erős maradni és kitartani az álmai mellett. Mert mit érünk mi emberek, ha mindent feladunk? Ha minden megpróbáltatást, csak egy gát marad előttünk, amit nem tudunk megugrani? Egyedül, tehetetlenül sodródnék az életben, kitudja hol. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak azt érzem hogy elfáradtam és nem bírom tovább. Annyit küzdöttem, próbálkoztam és hadakoztam már. Sok olyannal is, amelyről a rajongóknak halvány sejtésük sincs. És ez így van rendjén. Miért kéne őket megijesztenem? Talán, azt nem szeretném a legjobban. Lehanyatlok a földre és bámulom magam előtt a könyvespolcot, melyen ezer meg ezer kép szerepel, még sem emlékszem szinte egyikre sem mikor készül. A könyveket tudom hogy szinte az összeset elolvastam, mégis tartalma oly halvány ködként borul elmémre, mint a hajnali köd az utcákra. Fáj és éget ez az érzés hogy egyedül vagyok szentestén. Akkor amikor mindenkinek örülnie kéne és ünnepelni. Ajándékokat bontogatni, frissen sült sütiket enni. A lakást betöltené a fahéj és a narancs illata, melynek eszenciája ellepné az elménket és kissé meg is részegítene mindenkit, ezzel csak fokozva a családias hangulatot. Halk zene szólna, mely megtörné a kellemes csendet és felvillanyozva töltené ki az űrt az emberekben, amely egész évben csak erre a napra áhítozik, vágyakozik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az égők ezer színe tölti be a lakás minden szegletét, a falak a szivárvány minden színében játszanak. A plafon mint egy ezüst égbolt. A fenyő illata az erdőre emlékeztet és hívogat hogy hajoljak közelebb és hunyjam le szemeimet, elrepítve magával egy csodás világba. A saját képzeletembe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyedül vagyok. Itt is és a lelkemben is. Erről csakis én tehetek. Mindenkit elküldtem hogy boldog legyen és ne az én kifejezéstelen arcomat bámulják egész végig a szeretet ünnepén. Belül tudom, hogy mi is ünnepelnénk. Halvány mosoly árnyéka jelenik meg szám szegletében. Elképzelem ahogy sürögne a konyhában és azon idegeskedne, hogy anyának mi fog ízleni és mi nem. Mit ront el, mi fognak szólni az ajándékainknak és a lelkesedéshez, amely belőle áradna. Istenem mit nem adnék annak hogy még egyszer egyetlenegyszer visszakapjam. Esküszöm sohasem engedném el. Életem végéig fognám a kezét és vele mennék akárhova is menne. Követném talán még az óperenciás tengeren is túl, amilyen szeleburdi, ez is az eszébe ötlene, amire én nem számítanék. Mindenével együtt szükségem van rá. Nem tudok létezni nélküle. Engem ő éltet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sarokban megszólal egy ingaóra, mely jelzi hogy éjfélt ütött az óra. Lassan feltápászkodom és tiszteletem jeléül egyedül, halkan, minden fájdalmamat beleadva énekelem el nemzeti himnuszunkat. Majd kabát nélkül elhúzom a nappali ajtaját, és kilépek az erkélyre. A fűbe lépkedve, mezítláb a hóba süppedek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szemeim tágra nyílnak a csodálkozástól. Ennyi havat kiskorom óta nem láttam. Majdnem a lábszáramig ellep. Egy szál pólóban sem foglalkozom a hideggel. Belül sokkal jobban levagyok már fagyva régóta. EZ semmi ahhoz képest. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lehajolok és a kezembe veszem. Az apró kristályok azonnal olvadni kezdenek meleg bőrömön. Végtagjaimat már alig érzem. Lerogyok a földre, a térdeimre és könnyeim záporként zúdulnak rám. Erősen összeszorítom őket és engedem hogy az érzés magával sodorjon. Fejem lassan emelkedik fel a sötét égbolt felé. Majd egy halk mondatot ejtek ki a számon, mely úgy remeg akár egy ima, számomra az is:</div>
<div style="text-align: justify;">
-Istenem kérlek engedd vissza hozzám!-tárom szét a kezeimet és újra elkezdek mélyen zokogni. De most már üvöltök is. Kész. Vége. Megőrültem. Majd összerogyok egy pólóban az udvaromon. Arcomon érzem az utolsó hópelyheket, melyek beterítik fehér arcom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry?-rázza meg valaki a vállam. Először ki sem akarom nyitni a szemeim, mert félek hogy újra csalódni fogok. Hangja mint az angyaloké, úgy hat rám és csilingel. Erősen szorítom össze a pilláimat, hogy ne engedjem el idő előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry, térj magadhoz kérlek!-rimánkodik nekem tovább. Megrémülök, mert egy forró csepp esik elernyedt tagomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szemeim kipattannak és nem hisznek a valóságnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Dasie!-kapom a karjaim közé és erősen szorítom mellkasomhoz. Haja nyirkos, de puha és isteni illata van. Tagjai vékonyabbak mint valaha, de ezzel most nem foglalkozom. Még mindig nem hiszem el hogy tényleg ő az.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bi-i-iztos te vagy?-dadogom, miközben fogaim össze-összekoccannak. Már halálra fagytam. Nem tudom mióta feküdhettem kint a hóban egy szál pólóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen Harry, itt vagyok!-próbálja magabiztosan mondani, de olyannyira szorítom hogy nem igen kap még levegőt sem, nem hogy válaszolni tudjon rendesen.-Menjünk be!-utasít. Én pedig tudom, hogy bármerre menjen mostantól én követem. Ha az most csak a ház is. Megyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felkapom gyenge karjaim közé és gyorsan megpörgetem. Hangosan, hátravetett fejjel nevet és már-már csodás pillanat és idilli kép lenne, ha nem fáznék szörnyen. Leteszem és megfogom apró kezeit. Majd bemegyünk a finom melegre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Dasie szemszöge:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3qGUZWf6GATL1JaGu9CCdWsH2IfwKCigNc6-3O1hb9tu8xGehJ5rB24jJihCCyq5NKNg4tCKBGkgtVDAKf6oWiWVNA7mhD0iLjGUEzjZL1x1_920jrxPMdo9-Pt9wc3o63V8H_9Alqk3z/s1600/AnnaSophia-Robb-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3qGUZWf6GATL1JaGu9CCdWsH2IfwKCigNc6-3O1hb9tu8xGehJ5rB24jJihCCyq5NKNg4tCKBGkgtVDAKf6oWiWVNA7mhD0iLjGUEzjZL1x1_920jrxPMdo9-Pt9wc3o63V8H_9Alqk3z/s320/AnnaSophia-Robb-1.jpg" width="243" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit megfélemlítő és borzasztó látvány volt őt látni az udvaron feküdni. Az ajtót kinyitva a szőnyeg alatt található kulccsal, rögtön hozzá futottam. Először azt hittem már halálra fagyott, de a pulzusa még mondhatni erős és kitartó volt. Combjai még eléggé melegek, hogy mutathassák nekem azt, hogy él. Arca viszont élettelen volt. Szemei alatt olyan sötét karikák rejlettek hogy az egész csodás arcát beárnyékolták. Sápadt volt és az átlagnál jobban le volt soványodva. Ruhái már nem feszültek izmain, lógtak körülötte a hófehér gyepen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyengéden pofozgattam az arcát és talán először azért nem kelt fel, mert nem hitte hogy itt vagyok. Még mindig viaskodtam magamban azzal, hogy biztos jó-e hogy idejöttem. Lehet már túl van rajtam és nem akar vissza az életébe. Főleg azért ne, mert fél attól hogy újra szenvedne. Nem sokáig tehetem meg azt, hogy ezen őrlődöm, mert a karjaiba kap és a következő percek teljesen kiesnek. Édes, mámorító illata, a haja, a nyaka, a bőre-minden annyira hiányzott hogy majd belehaltam. Látom hogy majd meg fagy, ezért beljebb invitálom. Felállunk és a karjaiba kap. Megpörget és én régóta először nevetek fel, úgy igazán. 4 hónap óta először.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Becsukja az erkélyajtót, majd felém fordul.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Biztos itt vagy, vagy csak képzelem?-jön közelebb és magával húz a kanapéra. Ám én megrázom a fejem és az emeletre intek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Itt vagyok, és ha azt akarod hogy itt is maradjak azonnal át kell hogy öltözz. Nem szeretném ha tüdőgyulladásod lenne.-fogom meg a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, de csak akkor ha te is jössz. Nem tudnék most még egy másodpercre sem elszakadni tőled.-lépked a lépcső felé, majd a fokokon is a szobája felé. Belépve elpirulok és leülök az ágyra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő kikap egy pólót és nadrágot a szekrényből, majd kibújik vizes darabjaiból. Nem tudok nem oda figyelni. Magához vonz. Teljes lényével. Majd mikor végez, ő is leül és az ölébe von.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy kerülsz ide?-suttogja a szoba sötétjébe, ugyanis nem kapcsoltunk villanyt. Így meghittebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kiengedtek. Én pedig siettem ahogy tudtam.-rajzolok köröket a hasára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Istenem, annyira hiányoztál!-von közelebb magához, majd érzem a levegőben azt az erős bizsergést, feszültséget, mely a mellkasunkat összeszorítja és képes lenne felrobbantani. Lenéz a számra és észreveszem hogy én is az övét nézem. A gyomromban már felkeltek szárnyasaim. A torkomban dobog a szívem és kiráz a hideg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-El sem tudom mondani hogy milyen volt nélküled!-motyogom én is és csak remélni tudom hogy meghallja. De miért ne tenné? Csend van. És meghitt hangulat, érzelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ujjai végig simítanak arccsontomon, majd hajamat fülem mögé gyűri. Én hasonlóan teszek és játszok, hozzá oly közel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mind a ketten egyszerre hajolunk a másikhoz közel. Bőrömön érzem már bőre melegségét. A vágy, mely azóta ott lakozik bennünk, most nem képes magát az üregében tartani. Ajkaink már-már találkoznak, de egyikünk se meri meglépni ezt a határt. Félek a karjaiban esek össze az érzéstől, ha újra úgy ér hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ujjbegyei nyugtatóan cirógatnak, de tudom és látom szemeiben hogy neki is hasonló gondolatok járnak a fejében. Nyelek egy nagyot és mélyet sóhajtok, mielőtt ajkaink végleg találkoznának.</div>
<div style="text-align: justify;">
Majd megtörténik mindaz, mely 4 hónapja várat magára és amelyre az egész testem kívánkozik. Szája először becézgeti az enyémet és csak apró nyomot hagy az enyémen. Az érzést hagyjuk kibontakozni, majd nem tudunk tovább várni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mind a ketten megfeszülünk és hatalmas kezei arcomat megfogják és még közelebb vonják. Ajkai megtalálják az enyémeket és nyelvét érzem az alsó ajkamon. Nem tétlenkedek, engedek neki, így szinte felrobbanok ahogy nyelveink találkoznak és heves, majd lágy táncot járnak egymással. Kezei még mindig vasmarokkal tartanak. Belenyögök a csókba, majd ő is így tesz. Mind a ketten elmosolyodunk, de nem hagyjuk abba. Nem tudjuk. Rengeteg idő eltelik, de csak néha bontakozunk ki, ha levegőt kell vennünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Eszembe sem jut őt leállítani. Akarom és magamhoz szeretném láncolni örökre, mindenhogy ahogyan csak lehet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már a hajnal derengő fénye jelenik meg a horizonton, de még mindig sötét van. Lassan fölé kerekedem és lehúzom róla a pólóját. Elcsodálkozom és le kell hunynom a szemeimet a gyönyörtől, mely már magához kerít a látványtól. Elmosolyodik és visszahúz egy újabb csókra, miközben ő is kigombolja blúzomat. Kissé zihál, miközben melleimhez ér és meg is markolja őket. Hangosan zihálok és hátravetem a fejemet, hangosan nyögve. Teljesen átadom magam az érzésnek. Neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
Követelően csókolom, mint aki fél hogy nem kap többet. Mohó vagyok, de az nyugtat hogy ő is. A nadrágját lerántom róla és feszes boxere jelzi számomra, hogy kész van rám. És én is rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
Farmeromból gyorsan bújok ki és nem tudom merre dobom a szobában. Valami törik, abban biztos vagyok. Szemei cikáznak a testemen, majd kikapcsolja a melltartómat és a kezeibe veszi melleimet. Szív, harap, csókol mindenhol ahol ér és én nem vagyok biztos benne hogy sokáig bírom még. Kezeim megtalálják méretes szerszámát és finoman végig simítok rajta az anyagon keresztül. Ő bőrömön felmordul és lehúzza a fekete fehérneműmet. Még a halvány fényben is látom hogy szemei ragyognak. Egyiküknek sem kérdeznie hogy biztos-e benne. Tudjuk és érezzük hogy ennek itt és most kell történnie. Minden gondolkodás nélkül. Csakis érzelemmel, vággyal és szenvedéllyel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ajkai nőiességemig haladnak, majd lassan érzékien, csodálatosan kezd el kényeztetni, megmutatva hogy ő igen is vágyik rám és ért ehhez. Meg kell mondani, nagyon. Gyengén szív és nyal, majd köröz érzékeny pontomon, mellyel már-már a fellegekhez repít. Hatalmas akarat erő kell ahhoz, hogy nehogy abban a pillanatban élvezzek el a szájával rajtam. A lepedőt markolom és számba harapok, ahogy megérzem először egy majd két ujját bennem. Csípőmet felemelve élvezek el és nyögöm nevét. Vagyis kiáltom. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Te jó ég kicsim, nagyon szűk vagy!-zihál, majd feljön egy csókért. Kezeimmel arcát fogom hogy minél erősebben és közelebb tartsam magamhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most én jövök.-suttogom izgatóan a fülébe, majd meghúzom egy hajtincsét. Fordítok helyzetünkön és fölékerekedek. A csípőjére ülök és magamat is meglepve, kezdem el az anyagon keresztül kényeztetni. Lassan mozgok előre hátra, hajamat hátra dobva és nyögve. Biztos vagyok benne hogy megőrjítem, de neki is kijár az élvezés.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Dasie... ki-kicim.-nyögi és hátravetett fejjel nyög. Csodás látvány, ahogy alattam, miattam esik szinte össze. Szét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lejjebb húzódok és lassan, érzékien húzom le boxerét. Férfiassága elém tárul és csak egy pajkos mosoly futja tőlem, mielőtt ne venném a számba. Nem sokáig kényeztethetem, mert hangos kiabálással elélvez, a számban. Kisé óckodom tőle, de libidóm az egekben, miközben lenyelem. Mint egy vadmacska nyalom meg a számat, mutatva hogy finom volt. Nyel egy nagyot és felhúz. Lázasan csókol, izzik a bőrünk, mely egymáshoz simul. Kezeink kényeztetik egymást, felébresztve mindkettőnkben az állatot,az érzéki szeretetet, melyet a másiknak adni akarunk. Lenyom az ágyra, majd fölém helyezkedik és megfogja kezeimet a fejem fölött. A nadrágjából kivett óvszert felgörgeti magára. Férfiasságát már a bejáratomnál érzem és közelebb dörzsölöm magam, mutatva neki hogy csinálja már, mert megőrülök a vágytól, annyira akarom őt. Nagyon lassan és óvva hatol belém, míg meg nem szokom méretét. Lágyan csókol, elfelejtetve a lenti fájdalmat, amit először okoz, majd felvált a fékezhetetlen vágy iránta. Egyszerre nyögünk, amikor kihúzódik, majd vissza. Tempója gyorsabb löketet ad érzéseinknek. Csípője lágyan, finoman mozog, építve bennünk a gyönyört. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mind a ketten izzunk mint egy vasdarab. A vérünk iramosan vágtáz az ereinkben. Érzem, hogy hamarosan mind a ketten elérjük azt a pontot, amikor minden felrobban. Löketei egyre gyorsabban és gyorsabban vonnak maguk köré, ujjaival rásegít kitörő gyönyörömön. Csak azt érzem hogy ki-be tölt engem és vezet el a robbanáshoz. Majd érzem hogy megfeszül és én is átadom magam az érzésnek. Egyszerre nyögjük egymás nevét, majd zuhanunk a gyönyörben, mámorban. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rám omlik és mind a ketten mély álomba merülünk. Tudjuk hogy sok minden vár még ránk, de a nehezén már túl vagyunk. És felettébb boldog pillanatoknak nézünk még elébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBcGydRZE4PZb4qB0gnHpsgq9xjHyng1azJnsCCXF-S8Kja0U7NVNouzXcGNoA54fm6gi71rULFXbSs6CZKJkjfRKBzJzIioSYZuYAzgUazduN5L1c1856Vetx95dtiS3MB5er-VCdjqBD/s1600/thumb+%252819%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBcGydRZE4PZb4qB0gnHpsgq9xjHyng1azJnsCCXF-S8Kja0U7NVNouzXcGNoA54fm6gi71rULFXbSs6CZKJkjfRKBzJzIioSYZuYAzgUazduN5L1c1856Vetx95dtiS3MB5er-VCdjqBD/s320/thumb+%252819%2529.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm hogy elolvastad!</div>
<div style="text-align: center;">
Kérlek írj nekem!</div>
<div style="text-align: center;">
Dasie</div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-36372962210494365552013-09-21T22:53:00.001+02:002013-09-21T22:53:24.552+02:00My life at the moment <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Igaz, még nem új résszel jelentkezem, amit nagyon sajnálok, de már készülőben van a posztolás irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az új részeket leginkább hétvégén szoktam megírni, mert akkor van rá időm. Minden szombat délután bevackolom magam, zenét hallgatok és írok. Ez mindig lenyugtat és egy új világba repít, amelyet egyre közelebb érzek magamhoz. Egy olyan világot próbálok nektek mindig teremteni, amely különleges, nem hétköznapi mégis beletudjátok magatokat képzelni és kitudtok zökkeni pár percre az adott helyzetetektől.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig a legjobbra és valami különlegesre törekszem, hogy az a tucat, amelyet alkotok, ne legyen olyan mint más. Mert távolról sem akarok senkit másolni és azzal tölteni az időmet, hogy olyat adjak át, amelyet száz meg száz más blogon megtaláltok. Általában próbálom beleszőni magam. A saját képzeletemet, álomvilágomat akarom elétek vetíteni. Tudjátok ehhez sokszor erő és hangulat kell. Sokszor vagyok mélyponton és akkor sosem szeretek írni, mert félek attól hogy túlontúl eltaszítanám magamtól az embereket, az olvasóimat, titeket. Pedig ez nagyon távol áll tőlem. Én mosolyt szeretnék rajzolni az emberek arcára, mely festői hangulatot ad, akár pár percre, pillanatra az életetekben. Nem vagyok tökéletes ember és nagyon sok hibám van, melyek elég gyakran felőrölnek és a mély depresszióba kergetnek. Átgondoltam már nem egyszer hogy hogyan is érhetem el azt magamban hogy ezek a dolgok mindig foglalkoztassanak. Nem vagyok nádszálvékony, van rajtam mit fogni. És ez sokszor nekem nagyon fáj, hogy nem lehetek olyan lány, aki csak felkap magára valamit és jól néz ki. Nem. Sokat kell azzal törődnöm hogy én vagyok-e és jól áll-e az adott darab nekem. Követem a divatot, az újra és újra megjelenő stílusokat. De egyet megtanultam talán az elmúlt 3 évben. Hogy nekem egyedi stílusom kell hogy legyen és nem másokat kell másolnom. És ezzel semmi bajom sincsen. Most nem fogok regényt írni erről, azt hiszem az nem ez a bejegyzés, mert ennek teljesen mást szántam és nem a mély depressziómat ami néha gyötör. Nem. El szeretnék mondani, vagyis mesélni nektek pár boldog percet ami történt velem a hetekben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az első, ami talán életem legboldogabb és legviccesebb napja volt, az 2 hete történt. Itt a blogomon megismertem egy lányt, aki később a közösségi oldalon is megtalált engem. Körülbelül április óta beszélgethetünk, szóval egy kis ideje már ismerjük egymást. Rengeteg dolgot tudtunk már egymásról és a nyár folyamán is szerettünk volna már összehozni egy közös találkozót, de sohasem jött össze, mert vagy ő volt táborban vagy én voltam kórházban. De jobb alkalom nem is lehetett volna, mint hogy én felutazok Pest-re és az Arénában közösen megnézzük a This Is Us-t. Bevallom kicsit féltem szombat reggel, amikor felültem a vonatra, hiszen nem tudtam mire számítsak. Hogy ő is egy olyan lány aki csak átver és megjátsza magát a neten, mint oly sokan mások. De bíztam benne és mélyen hittem és tudtam hogy Zorka nem az és nem is olyan, akiben bármikor is csalódhattam volna. És bátran kimerem állítani hogy soha nem is fogom. Talán egy olyan személyre találtam rá, aki a másik felem. Nagyon ok olyan dologra jöttünk rá és merően hiszek abban hogy jövünk még, ami közös bennünk. Nem tudom hányszor hangzott el az a mondat hogy -Igen, nekem is!-vagy -Igen,én is!-</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze mint minden lánynak, nekünk is megvoltak a bakijaink és jól kiröhögtük egymást, de mi már csak így szeretjük egymást. Ugyi hugi? :)</div>
<div style="text-align: justify;">
A filmen együtt nevettünk, énekeltünk, sírtunk és sikítottunk. Volt hogy én döltem az ő vállának vagy ő az enyémnek. Csodás volt. A közös karkötőnk szinte összekapcsolt minket, Örök barátokká. AZ már más tészta hogy valaki azóta lelopta az enyémről a medált, de akkor ő meg pusztuljon meg és legyen vele boldog. De a láncot a mai napig mindennap a karomon hordom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy felidézem az eseményeket egyre több dolog jut eszembe. Azt kifelejtettem az elejéből hogy képes voltam eltévedni a Keletiben, de ez már más tészta :D Le sem tagadhatnám néha hogy szőke vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lejártuk a lábunkat és rengeteg boltot. Rájöttünk hogy nagyon egyezik az ízlésünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
A búcsúzás nehéz volt, de gyorsan lerendeztük, hiszen egyikünk sem akart szerintem sírni :D </div>
<div style="text-align: justify;">
Azóta is beszélgetünk és talán még közelebb kerültünk egymáshoz azóta. A legeslegjobb dolog hogy jövőhéten újra találkozunk és csapunk egy hatalmas shopping napot. Már alig várom. *.*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSasq1dlyEkHVYc0N-yVwKsYCukcJ1bj_NxbZEccQTmGw8qkevfh30VPxGazmLO1XibbMsVAqY-NB_A8HxoslTlXmBnhkG1n6Kd-PqPvpiJZnfOdBx3gObXcaWbAXTSMZzyclpw4N_aQSv/s1600/1176118_535154243207230_441842004_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSasq1dlyEkHVYc0N-yVwKsYCukcJ1bj_NxbZEccQTmGw8qkevfh30VPxGazmLO1XibbMsVAqY-NB_A8HxoslTlXmBnhkG1n6Kd-PqPvpiJZnfOdBx3gObXcaWbAXTSMZzyclpw4N_aQSv/s640/1176118_535154243207230_441842004_n.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Egy összevágott kép a napunkról :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
A másik dolog amit szerettem volna veletek megosztani, mert számomra nagyon sokat jelent és egy indok hogy miért nem kaptatok részt ma, az a szülinapom. Ma lettem 17 éves és hogy a barátnőm szavával éljek, az utolsó szülinapom amit még kiskorúként ünnepelhetek. Rólam tudni kell azt, hogy nem szeretem a bulikt és nem vagyok az, aki olyan lenne hogy csapjunk bele az éjszakába és kitudja mi lesz. Félre ne értsen senki. Nem ítélem el azokat akik szeretik. Nyugodtan. Csak akkor mások is fogadják el azt hogy én nem vagyok olyan. Tehát a mai napomat a városban töltöttem és biliárdoztunk 8 barátommal. Talán sohasem volt még ilyen jó és vidám szülinapom. Jó érzés volt a tudat, hogy ez most rólam szól. Hogy mindenki miattam jött el és értem megteszik azt, hogy megküzdenek egy golyóval a biliárdasztalon. Bevallom eddig életemben ha 2x játszottam, így elég bénán kezdtem, de hál'istennek belejöttem valamennyire a végére. Már itt alig volt hangom, hiszen 2 óra hosszát eltöltöttünk ezzel. Azt hiszem 2 meccset játszottunk és egyszer a lányok, egyszer a fiúk nyertek. Így az egál, nem? :)</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Majd elindultunk és mindenki már farkas éhes volt. Gondolkoznunk kellett azon, hogy hova is üljünk be, hiszen 9 ember nem mindenhol fér el kényelmesen. Így egy közeli pizzázó mellett döntöttünk, ahol volt szabadtéren is lehetőség arra, hogy a kis csapat teletömhesse a bendőjét. Aha. Gondoltuk mi. Amint leültünk eleredt az eső. Csakhogy, ennél a pizzánál, nem volt csak szabadtéren lehetőség enni. Az volt a megmentőnk hogy a fejünk felett el lehetett húzni a ponyvát, így nem áztunk meg. Na meg nekem az is megdobogtatta a szívemet, hogy akiért odavagyok esernyőt emelt kettőnk felé, így védve magát és engem is az esőtől. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk és kiabáltunk. AZt hiszem nyílt mozit adtunk a tulajoknak, de sebaj.</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Sikerült nekik elérzékenyíteniük, hiszen az ajándékaim, amiket kaptam tőlük, mind-mind én vagyok. Feltétel nélkül örültem mindennek, talán jobban is mint kellett volna.</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Ez lett volna az én kimerítő összefoglalóm és helyzetjelentésem. Remélem nem haragszotok rám és megértitek hogy most kicsit kikellett a hétköznapokból lépnem és velük tölteni ezt a néhány órát, amelyet az írásból faragtam le. Ígérem bepótolom és behozom a lemaradásomat, amint tudom.</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Köszönöm hogy elolvastad! Köszönöm a barátaimnak és barátnőimnek. Köszönöm annak a személynek, aki ezt soha nem fogja olvasni, de én mégis itt kijelenthetem hogy sokat jelent a számomra és megdobogtatja szívem. Annak, aki felnyitja a szemem, akkor, amikor kell és nem engedi hogy hülyeséget csináljak.</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
És végül, köszönöm nektek olvasóim, akik eljutattok olyan örömökhöz hogy kitartotok mellettem és érdeklődtök irántam és az én firkálmányaim iránt.</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Ti vagytok a legjobbak és higgyétek el. Mindenkiben él és lappang egy olyan személy, aki rabul ejti majd az ő hercegét és boldoggá teszi. Amely alkot egy egyedit és csodát. Mert mint ti vagytok drága olvasóim.</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
Kellemes pihenést a holnapi naphoz. És hatalmas ölelés és kitartás a sulihoz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3MSqu73hZMKAsDS_5qQuiMzCf5A80Sv4cEz42VRuAokXWUAIFprS03ACwUuS6i0pP8lc2affP9uGDTdC0ayxqPpzHCcCO_exQOWw0rJiPYK9O-4vyE-OTBuVYeMao-ufwizzOj2nFJ1TD/s1600/2013-09-21+19.19.22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3MSqu73hZMKAsDS_5qQuiMzCf5A80Sv4cEz42VRuAokXWUAIFprS03ACwUuS6i0pP8lc2affP9uGDTdC0ayxqPpzHCcCO_exQOWw0rJiPYK9O-4vyE-OTBuVYeMao-ufwizzOj2nFJ1TD/s640/2013-09-21+19.19.22.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Az ajándékaim *.*</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: auto; text-align: justify; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
Dasie</div>
</div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-62494402017596395362013-09-11T20:49:00.003+02:002013-09-11T20:49:55.225+02:0032.rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Sziasztok!<br />
Tudom hogy nem hosszú és nem vagyok hű magamhoz. Viszont már nagyon szerettem volna közzé tenni nektek. Ha számotokra úgy elfogadható akkor többet lennének részek, de akkor viszont nem ilyen hosszúak. Benne lennétek? Vagy vártok a hosszabbra? A ti döntéseteket!<br />
Köszönöm a sok cserét, a feliratkozóimat, a látogatóimat, a kommentjeiteket! Fantasztikusak vagytok!<br />
Remélem élvezitek a sulit és kibírjátok a napi küzdést! De higgyétek el, ha most még nem is, később majd örültök neki :)<br />
Kitartást!<br />
Puszi<br />
Dasie<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=My2FRPA3Gf8">AJÁNLOTT ZENE</a></div>
<span style="font-size: large;">Dasie szemszöge:</span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH2OGUXNTUcYLEDbKZGGfYErk_LUEK_2o_GfaAUlfnIosrQA99h6EXv9znaZRTZ_Hv11j36FPPthxHfa1YDtuJqLtmUCdnk6AjyIJ5JbSGghA1wTrPAxbthaX70_RBbS-evxKfT3geXDZK/s1600/superthumb+(2).png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH2OGUXNTUcYLEDbKZGGfYErk_LUEK_2o_GfaAUlfnIosrQA99h6EXv9znaZRTZ_Hv11j36FPPthxHfa1YDtuJqLtmUCdnk6AjyIJ5JbSGghA1wTrPAxbthaX70_RBbS-evxKfT3geXDZK/s1600/superthumb+(2).png" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">A párás ablakon tekintettem ki a nyugodt, csendes utcára. Nem járt erre senki és az volt a legjobb hogy azt sem tudták hogy én kivagyok vagy mit is keresek itt. Idegen voltam, akire félve néztek. Akitől még tartottak, mert tudták mit gondoljanak rólam. Kitűntem, de ez kicsit sem zavart, sőt. Az eddigi tökéletes életem szertefoszlott és átvette a helyét a fájdalom és az a sok értelmetlen dolog ami velem történt. A legnagyobb ellenségemnek sem kívántam azt, amit én átéltem azon az estén. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Tudom hogy megakarta tenni, de még most is beleborzongok abba, hogyha a szemem elé vetődik egy-egy kép, vagy a szavai felrémlenek. Sikítanom kellett volna, viszont semmi nem jött ki a torkomon. Lefagytam és remegtem mint a nyárfa levél. Az életem lepergett a szemem előtt, amit nem nagyon értettem, hiszen nem haldokoltam. Annál sokkal jobban fájt a tudat, hogy azt teszi velem, amit. Fogalmam sincs arról, hogy ő felfogta-e azóta mit is művelt. Hogy tudatában volt-e annak, amit tesz. Borostája szúrt amikor az állát végig húzta a nyakhajlatomon. És ezt az érintést, még mindig ott éreztem ahányszor csak eszembe jutott. A bőröm bizsergett a félelemtől és az undortól, amely már belém ivódott. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Próbáltam kiszabadulni a karjai közül. Egy idő után erősebben rángattam a végtagjaimat és mindent beleadtam abba, hogy kiszabadulhassak a karjai közül és elmenekülhessek. Belül már azon tanakodtam-amint sikerült kicsit magamhoz térnem-hogy, hogyan szabadulhatnák ki. Az ajtón semmi esélyem kimenni, hiszen zárva volt és biztos voltam benne hogy nem fogja nekem mosolyogva átadni a kulcsokat. Ha egyáltalán itt azzal működik. Apám sznobizmusából kiindulva azt is megmertem kockáztatni, hogy még az ajtóknak is külön volt egy kódrendszere. Erre még a karomat is odaadtam volna. Szeretett hivalkodni azzal, amije van és hencegni is a pozíciójával. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
A második lehetőségem az ablak volt. Tudom hogy az első emeleten voltunk, de talán ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Vagy választhattam azt, hogy hagyom magam neki. De semmiképpen sem szerettem volna átélni. Így is elég lelki trauma, hogy megpróbálta. A jobb kezét egyik mellemen pihentette és a pólómat próbálta egyre lejjebb húzni, míg a bal kezével próbált ellazítani, nem sok sikerrel. A testemet sajnos nem tudtam irányítani, így az érzésbe beleremegtem ahogyan ujjai végig futottak a mellbimbómon, meg-megcsavarva azokat. Hangos zihálásomra, csak egy hahotázással felelt és bátran szorított közelebb majd ültetett fel az íróasztalára. Jobb helyzetem nem is lehetett volna. Nem tétovázhattam, rögtön ágyékon rúgtam. A fájdalomtól összegörnyedt, de szemeiben harag és düh vegyült koromfeketén. Kihasználva a pár pillanatot, míg próbálta összeszedni magát, felugrottam és a legközelebbi ablakhoz léptem. Könyökömmel kitörtem az üveget és nagyot sóhajtva ugrottam le, nem számítva arra hogy lent egy hatalmas betonplacc vár rám. Utolsó emlékem a kétségbeesett nevem kiáltása a szájából. És itt elhomályosodott előttem a világ. És nem maradt más csak én és a sötétség. Mint kiderült jó sokáig a barátja voltam az öntudatlanságnak.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom mennyi idő telhetett el a balesetem óta, de egyik nap a fény szólított magához, hogy talán ideje lenne felkelnem és újra élnem az életem. Először nem szerettem volna visszatérni. Minden olyan békés és nyugodt volt. Nem volt baj, nem voltak emlékeim, teljesen tudatlan voltam mind a történtek, mind az életem kapcsán. Csak én voltam. Még a nevemre sem emlékeztem, de ez egy cseppet sem zavart. Szerettem így lenni és ha kívánhattam volna örökké lebegtem volna ebben a nyugvó állapotban. Persze voltak visszahúzó elemek és pillantások a valóságba. Egy fiú rémlett nekem, nem is, egy srác. Az ágyam előtt térdepelt és összekulcsolt kezekkel sírt. Keservesen zokogott egy lány ágya előtt. Sokáig nem tudtam, majd rájöttem hogy ez csakis én lehetek. Ez a kép sokszor felderengett előttem, talán hónapokon keresztül, de figyelmen kívül hagytam, hiszen jobb volt lebegni, könnyűnek lenni. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Ahogy telt az idő-megjegyzem, ott, akkor én nem észleltem semmit abból hogy bármennyit is múlt volna-többet jelentek meg előttem ezek a képek, villanások és már nem csak a srác szerepelt rajta. Egy csont sovány nő ült még az ágyam mellett sokat és olvasott vagy beszélt hozzám. Érdekes volt hogy ezt mindig hallottam. Ha beszéltek hozzám, az állandóan visszarepített. Végig hallgattam könyörgésüket, sóhajaikat, imáikat, de először nem is értettem mit akarnak. Később, nagyon hosszú idő múlva rájöttem hogy nekem vissza kell mennem. Mert közöttük a helyem és az életemnek folytatódnia kell.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
A kórházban amint magamhoz tértem, nem hagytak nyugodni és mindenféle kérdés repkedett felém. Azt sem tudtam hova kapjam a fejem és melyikre válaszoljak, amikor belépett egy fiatal, magas orvos az ajtón és hangosabban csendet kért, majd mindenkit kitoloncolt a szobából.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
-Hogy vagy? Ugye tegezhetlek Dasie? Nem sokkal vagyok nálad idősebb.-állt meg az ágyam mellett a mappájával a kezében, majd körmölni kezdett, de fogalmam nem volt arról hogy mit is írhat már most. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
-Pe-ersze.-próbáltam válaszolni, ám a hangom inkább tűnt rekedtnek és zajnak, mintsem válasznak. Olyan érdekesen csengett a nevem a szájából. Furcsa volt újra hallani, érzékelni. Az egész annyira más volt és nehéz. Még a levegővétel is keményebb volt, nem oly légies, mint ahol eddig voltam. A napfénye besütött az ablakon és bántotta a szemeim, viszont a bőrömet átitattam vele. Próbáltam minél több D vitamint magamba szívni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy érzed magad?-rántott vissza a valóságba az orvos hangja. Szemeim hirtelen pattantak ki. Reakcióm valószínűleg megijesztették, mert rögtön közelebb hajolt és végig simított a karomon.-Nyugalom. Nincs semmi baj. Jól vagy.-a karomon felállt a szőr az érintésére és a levegő is megfagyott körülöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dermedt voltam. Nem akartam hogy megérintsen. Senki érintését sem tudtam volna elviselni magamon. Ő egy orvos, én pedig a betege voltam.Emlékeim áttörtek a gáton az agyamban, amely eddig a gondolataimat és minden eddig történtet elfedett. Sikítani akartam. Rángattam a kezeimet, lábaimat. Csak megakartam szabadulni attól a szörnyű kíntól, ami körülöttem zajlott. Visszaakartam kapni a rendes, normális életemet. Egy senki akartam lenni. Beleharaptam az orvos karjába és kiakartam ugrani az ágyból, de az erős kezei visszarántottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Engedjen el! Nem akarom hogy hozzám érjen. Engedjen el! Nem hallja? Eresszen már el!-rángatóztam, de nem engedett. Az ágyba tett vissza, majd egy fehér ampullából felszívott egy kis anyagot az injekciós tűbe. Karjaim és bokáim már leszíjjazva terültek szét az ágyon. Moccanni sem tudtam. A branülömön keresztül beadta nekem az anyagot. Szinte teljesen biztos voltam benne hogy nyugtató volt. Mert a következőt pillanatban pilláim újra elnehezedtek és mély, álom mentes világba zuhantam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És most itt vagyok. Még mindig az ablakon bámulok kifelé. A hó már hatalmas pelyhekben hullik és lassan karácsony. El sem tudom hinni hogy ennyi idő eltelt azóta. Jó, mondjuk augusztusban , amikor leugrottam arról az erkélyről, 3 hónapos kómába kerültem. Majd mikor felébredtem, pár nap múlva ide szállítottak. Nem akartam egy szanatóriumban tölteni a karácsonyt, amely a szeretet ünnepe. Anyáékkal és Harry-vel akartam megünnepelni. Ajándékok után akartam futkosni. Idegeskedni az ünnepi vacsora miatt. De az orvosok nem bíztak bennem, így nem engedték hogy kitegyem a lábam. A rokonaim nem látogathattak meg már egy hónapja. Nem beszélhettem velük. A világ elvolt tőlem zárva, csakis egy kis rést hagytak meg nekem. Ezt az ablakot, amelyet minden egyes nap nézek. Bámulok ki rajta és figyelem a külvilágot. Ami, meg kell hogy mondjak nagyon unalmas, hiszen senki nem jár erre. Az épületet amúgy is egy nagy parkra épült, és egy pad tárul mindig a szemem elé. Embereket csak akkor látok, ha valaki kimegy a friss levegőre, vagy az itt dolgozó nővérek, orvosok, ritkán látogatók megfordulnak erre. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudtam hogy nem igazán jól reagáltam a magamhoz térésem után a kezelésekre, és másokra. Idegileg kész voltam, és nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy az apám meg akart erőszakolni. A gyomrom még most is megremeg, de attól függetlenül vágytam arra hogy Harry a karjaiba zárjon. Talán sohasem leszek túl rajta teljesen. Mindig az emlékeimben fog élni az a délután. Nem tudom mi lett az apámmal. Azt sem tudom hogy a testvéreim megszülettek-e. Azt hogy Harry most éppen hol van. Csak reménykedni tudtam hogy nem felejtettek el engem és még néha azért gondolnak rám. Mert én még élek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Harry szemszöge:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5Mv2R19Sjz-xkeH4_fF8aLgIg0gojum6jEwcKowV3v7Zt5hI8E_ElxtBBsY01gGwBmeWS2ZebTGIFte-YZws2kucV5mtpRJt153jli74zFCcByEPq-YorM_uuCvklgJP50cjy6zVbioIo/s1600/superthumb+(4).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5Mv2R19Sjz-xkeH4_fF8aLgIg0gojum6jEwcKowV3v7Zt5hI8E_ElxtBBsY01gGwBmeWS2ZebTGIFte-YZws2kucV5mtpRJt153jli74zFCcByEPq-YorM_uuCvklgJP50cjy6zVbioIo/s1600/superthumb+(4).jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam tétlenül a folyosón ülni, mikor tudtában voltam annak, hogy végre magához tért. Hosszú, keserves hónapok után végre láthattam a tágra nyíló gyönyörű szemeit. Ám azokból nem a szeretet és a megnyugvás sugárzott, nem is vártam el ezt tőle. A zavartság és a tudatlanság köszöntött vissza. Éreztem hogy nem ismert fel, de csak abban bízhattam hogy ez egy átmeneti állapot és újra önmaga lesz. A tétlenség megőrjített, de már megtanultam magamban kezelni a fékezhetetlen düht és magányt. Senki sem sejtette hogy mi is játszódik le a családunkban, vagy a mi kettőnk kapcsolatában. Nem is akartam hogy bárki tudomására jusson. A média elől próbáltam elrejteni a fájdalmamat. Semmiképpen sem szerettem volna hogy kitudódjon a Dasie családjában történtek. Az édesanyja nem szerette volna elmondani hogy mi is történt és a mai napig sem tudom, hogy miért lett ez a csodálatos lány öngyilkos. Mert ebben a hitben élt mindenki. A rendőrök nyomoztak, de semmi jelét nem találták annak hogy dulakodás, esetleg bántalmazás történt volna. Az édesapja nem bírta így látni a lányt, így ő a munkába temette a bánatát és mindig utazott. Minden ügyet ő maga intézett, annak ellenére hogy megszületettek az ikrei. De nem érdekelte őt a gyerekei. Lassan a szemem előtt vált nyilvánvalóvá, hogy elhagyja őket és nem jelentkezik. Azt hiszem Louis édesanyja, Johanna segített neki a mindennapokban és ha kellett, néha vigyázott a kicsikre. Én sokáig nem mertem elmenni. Okoltam magamat hogy visszautaztam Amerikába. Ha én vele lettem volna és nem hagyom magára, akkor most is együtt lennénk boldogan. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De én már régen nem hittem abban, hogy nyugodt, boldog életem lehet. A békés szavakat, már akkor kitöröltem a memóriámból, amikor nagyobb sikereket értünk el és robbanásszerűen betörtünk a zenei piacra. Most már levegőt is alig tudok venni úgy, hogy ne tudjanak róla. Mindig, mindenhol megtalálnak. Bosszankodhatnék és bevallom őszintén sokszor idegesít is, de akkor mindig mérlegelem a dolgokat. A rajongóink juttattak minket oda, ahol most vagyunk. Ő miattuk lehetünk sikeresek, ő értük írunk dalokat és adunk ki bármilyen promóciós terméket. Mindig is arról álmodtam hogy megvalósíthassam az álmaimat és másokat szórakoztathassak. Éreztem hogy én a színpadra születtem és ott a helyem. Álmaimban sem képzeltem volna, hogy ezzel együtt, a zenével, kapok egy második nagy családot, akire mindig, bármilyen körülmények között számíthatok. És lehet hogy vannak hullámvölgyeink és az életünk sem teljesen tükörsima, gond mentes. De imádom az akadályokat, amiken túl kell jutni ahhoz, hogy megkapjuk amit megérdemlünk és amire vágyunk kitudja mióta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De most mindez lényegtelennek tűnik a szemem előtt. Bánom hogy nem tölthettünk több időt. Hogy nem mutathattam meg neki hogy mennyire is szeretem. Nem éreztethettem vele hogy mennyire fontos nekem. Zavar és rettentően dühít hogy nem tudtam hamarabb lépni felé. Pedig pont én nem arról vagyok híres hogy beszari lennék, mégis nem akartam elrontani. Nem szerettem volna hogy kicsúszik a kezeim közül, és nem lehet az enyém. Magamnak akartam. Megakartam kapni minden módon ahogyan csak lehetséges. Akartam a szerelmét, a szeretetét, a lelkét, a testét. Mindenét. Magamhoz akartam láncolni. De most mégis hogyan tehetném? </div>
<div style="text-align: justify;">
Fél mindentől. Nem ismer fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen hangos kiabálásra lettünk figyelmesek, én pedig rögtön az ajtóhoz szaladtam. Nem lehetett elfordítani a kilincset, pedig próbáltam betörni és széttörni. Nem ment. Borzalmas látvány volt azt figyelni ahogy az ágyhoz láncolja, majd bead neki valamit, amitől a teste rögtön elernyedt és elaludt. Vagyis, nagyon reméltem hogy csak elaludt. Feszült végtagjaimra egy kéz kulcsolódott és fejtette le a kilincsről, ugyanis folyamatosan rángattam. Beakartam jutni hozzá. Beszélni szerettem volna vele, ahogyan eddig is tettem és tudtam nagyon jól hogy hallja, csak nem tud rá válaszolni. Magamhoz akartam szorítani. Megvédeni mindentől és mindenkitől. </div>
<div style="text-align: justify;">
De nem engedtek be hozzá. Sem akkor, sem napok múlva. Őt pedig elvitték. Fogalmam sem volt hová. Csak arra kértek hogy felejtsem el és próbáljam elfogadni azt, hogy ő már nem önmaga és nem az enyém. Én nem vettem be ezt a maszlagot. Tudtam, nagyon jól tudtam hogy Dasie nem adná fel ilyen könnyen. Utána akartam menni. De nem engedtek. És csak is úgy tudtak visszatartani, hogy azt mondták érte meg kell hogy tegyem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlqJzCR9vrDv48XOMwDsd48ko7KarCJpyTh3ZThByy55ERDbi078cK8Ds7OzMZM8SSILPTbccbkn8_dTON23t_3yza9jxd-CQ6AzdiwipNap2tB9T6aDtojoJoLpwfHIsuSANxcGcQegsG/s1600/524969_455186791175249_495461431_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlqJzCR9vrDv48XOMwDsd48ko7KarCJpyTh3ZThByy55ERDbi078cK8Ds7OzMZM8SSILPTbccbkn8_dTON23t_3yza9jxd-CQ6AzdiwipNap2tB9T6aDtojoJoLpwfHIsuSANxcGcQegsG/s400/524969_455186791175249_495461431_n.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Mit szólnátok az ilyen hosszúságú részekhez? Várom a véleményeket! Köszönöm hogy elolvastad! Xoo</div>
</div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-90283271492439817702013-08-31T18:24:00.000+02:002013-10-13T19:25:36.312+02:0031.rész <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i>Sziasztok!</i><br />
<i>Csak pár pillanatra léptem fel, hogy meghozzam nektek a következőt. Azt hiszem tegnap este sok mindent kifejtettem és kitört belőlem.</i><br />
<i>Nagyon köszönöm akik biztatnak és írtak nekem pár kedves mondatot. Nagyon jól esett.</i><br />
<i>Remélem tetszeni fog.</i><br />
<i>Kicsit más. Kicsit új. Bocsánat a végéért, előre is!</i><br />
<i>Komizz! Köszönöm :)</i><br />
<i>Puszi</i><br />
<i>Dasie</i><br />
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: large;"><i>Hope/Perrie szemszöge:</i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgI0bl_8Mp5ocMaR2OR5ZERgYT78mBjmvFMQ0bsCt8jDyNp2Sqi1qHV5dArs4P51cbu7Tbc4pfDAogNFRvjohT5S7TW0RwvQyNITIaU6-iipjIY8e_Q-NOQvqIccDCy5dyIQJidbANI76f2/s1600/545193_352060404927127_1145863909_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgI0bl_8Mp5ocMaR2OR5ZERgYT78mBjmvFMQ0bsCt8jDyNp2Sqi1qHV5dArs4P51cbu7Tbc4pfDAogNFRvjohT5S7TW0RwvQyNITIaU6-iipjIY8e_Q-NOQvqIccDCy5dyIQJidbANI76f2/s320/545193_352060404927127_1145863909_n.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia!-integettem a kamerába, az ágyamon elnyúlva. Amint a képe megjelent előttem, végig nézhettem rajta. Arca, mint általában borostás volt, szemei mélyen csillogtak, amiben ellehetett merülni, mint egy sötét, titkokkal teli barlangban. Haja az égnek meredve állt és adta meg arcának jellegzetes vonalát. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szép estét!-válaszolt ő is.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nálad este van gondolom. Itt még nincs olyan késő. Olyan 3-4 körül lehet. Ott mennyi van?-kérdeztem rá, beindítva a beszélgetést.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hajnali 1 múlt.-húzta el a száját, majd egy nagyot ásított.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Úristen.-kerekedtek el a szemeim.-És nem vagy fáradt?-aggódtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem rég ért véget a koncertünk. De nem. Már hozzászoktam.-vonta meg a vállát.-Milyen napod volt?-kérdezett rá. Én pedig csak megvontam a vállam. Nem szerettem volna neki elárulni min is estem át. Mennyit váltottam. Saját magamat meghökkentettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Átlagos. Neked biztosan érdekesebb.-válaszolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Áhh... egész nap bent ültünk a buszban, vagy bementünk próbálni. Mozdulni nem tudtunk a rajongóktól.-húzta el a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sajnálom.-mondtam teljesen őszintén.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem kell. Igazából ők a legfontosabbak nekünk, hiszen nélkülük sehol sem lennénk. Ők adnak nekünk biztatást, biztos pontot, lelkesítést, ihletet. Egyszóval ők a banda.-magyarázta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Értem. És...és miért kerestél engem?-tértem rá a lényegre. Nem szerettem volna azonnal rávetíteni ezt a kérdést, de már nem bírtam magammal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mert hiányzol. Minden nap rád gondolok és egyszerűen nem tudom hogy tehetném hogy ne így legyen. Nem tudom hogy űzhetnélek ki a gondolataimból.-nézett a szemembe a kamerán keresztül.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Zayn..én nem tudom mit mondjak.-halt el a hangom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmit. Kérlek ne mondj semmit. De gondold át. És válaszolj egy kérdésemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól van.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te is gondolsz rám?-tette fel az ő érdeklődését, amire gondolom várta a választ. Ami ott lebegett kettőnk között egy ideig.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sokat gondolok rád Malik. De amit tettünk a másikkal, csak rossz volt.-ráztam meg a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi lenne ha újra kezdenénk? Ha újra megpróbálnánk? Hidd el, más lenne. Kérlek.-ragyogtak őzike szemei.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem tudom Zayn.-sütöttem le a tekintetem és néztem más irányba. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak gondold át kérlek. Csak ennyit.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól van.-vágtam rá, mielőtt meggondolom magam.-Inkább beszéljünk másról.-mosolyodtam el, ahogyan ő is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>Dasie szemszöge:</i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS-WRpvJLxQlXnWZRNVDSp2KXvOP2LzjzEayjVNfdw7vlvivsnnZpyn-eGhI1_sG7Yzx605F_p0cQ8pAQ3HPNJitoszUcAsLmuzDVPFazRR8xVwUYy8XJO4aY-GQPRl08yfImPPKhUS64y/s1600/401754_377628115661710_1874436818_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS-WRpvJLxQlXnWZRNVDSp2KXvOP2LzjzEayjVNfdw7vlvivsnnZpyn-eGhI1_sG7Yzx605F_p0cQ8pAQ3HPNJitoszUcAsLmuzDVPFazRR8xVwUYy8XJO4aY-GQPRl08yfImPPKhUS64y/s320/401754_377628115661710_1874436818_n.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="text-align: justify;">Sebesen szelem át az utat szüleim háza felé, ahol még nem is jártam amióta beköltöztek. Mekkora hazugság volt az is, amikor azt mondták majd együtt kiválasztjuk és vesszük meg. Bár nem lepődtem meg. Mindig ezt csinálták. A telefonban hitegettek és biztattak, de a valóság mindig másként szülte ki magát. Untam hogy ezt csinálják velem. Belefáradtam abba hogy titkok között éljek és bármit megtehessenek velem. Elegem volt abból hogy szinte az egész életem csak egy nagy ígéret volt állandóan az ő szájukból. Bármit is állítottak és vázoltak elém, az biztosan nem úgy teljesült be. Ez nem tudhattam mitől lehet. De beleuntam abba hogy csak szórakoznak velem. Az igazság az hogy én is felnőttem és máshogy látom már a dolgokat. Nem lehet velem játszadozni, mint egy bábbal. Nekem vannak érzéseim, van életem, amibe nem járkálhatnak ki-be, ahogy kedvük tartja.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
A házak között cikáztam és a számot kerestem, amit sms-ben kaptam meg édesanyámtól. Egy tenger melletti utcába csöppentem, ahol a villák egymást érték. Már nem is csodálkoztam hogy a szüleimnek ilyen fényűzésre van szükségük. Míg én New Yorkban elvoltam a kicsi, poros lakásomban, ők sohasem jöttek fel hozzám. Inkább elhívtak kávézni, csakhogy ne kelljen nekik belépni az én lakrészembe. Irtóztak attól hogy én nem luxus körülmények között lakok, hanem szeretem a hangulatos kis légteremet, ahova megannyi kedves élményem kötődik a mai napig is. Egy részemnek a mai napig hiányzik az az életem is. Milyen más volt. A házat keresve egy régi emlék elevenedik meg szemeim előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-<i>Tyler kérlek ne!-nevetek átfutva a pékség másik sarkába. A lisztes kezeivel lassan közelített felém és próbálta a hajamba szórni az apró szemcséket. Fekete pólóban voltam, nem nagyon szerettem volna lisztesen New York utcáira lépni. Védekezésképpen a kezeim magam elé húztam, ezzel is hárítva hogy közelebb kerüljön a pólómhoz. Míg én arra számítottam hogy előröl fog támadni, nagyon naivnak bizonyultam. Kezei körbeölelték a csípőm, így már biztos voltam hogy a fehér anyag rám került. Én meg utazhatok a metrón koszosan. Nem tartottam magam sznobnak, de azért szerettem tisztán és rendezetten kinézni. Lehelletét a nyakamon éreztem és már alakartam húzódni, de nem tudtam mert kezei még mindig fogva tartottak.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Elengedsz? Így is eleget tettél a vágyadnak! LISZTES LETTEM!-kiáltottam nevetve az arcába, amikor megfordultam a karjai között. Fekete haja az égnek meredt és kék szemei ragyogtak a jókedvétől. Kezei még mindig a derekamon pihentek. Elég furán éreztem magam, hisz mi sohasem voltunk együtt. A legjobb barátomnak tartottam és úgy tekintettem rá, mint a bátyámra. Sohasem tudtam hogy ő talán többet is érezne irántam. Bevallom őszintén hogy reménykedtem a nem válaszban, mert ezzel elrontani a barátságunkat igen idegörlő lenne. És mindig is ezért sajnálkoznék. Ő volt a másik felem. A jobb oldalam. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ha azt mondom hogy sohasem eresztelek mit csinálsz?-kötekedett. Cöcögve megráztam a fejem és közelítettem az arcához. Hallottam hogy elakad a lélegzete és elgyengül. Én nevetve kibújtam az öleléséből, majd a lisztes tálhoz szaladtam. Délután volt, nem nagy forgalmunk volt már. Gyorsan beledugtam a kezem egy tál mézbe és nem érdekelve hogy ragad az arcára kentem. Pupillái nagyra nyíltak és visszavágótól csillogtak.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-NEM!-harsogtam.-Ezt azért kaptad, mert lisztes lettem.-távolodtam el megint. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-De azt könnyen megoldjuk. Én mindenhol ragadok. És pocsékolod a drága édességünket.-biggyesztette le a száját.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nevetve közelebb mentem és megálltam a székek között, melyek arra szolgáltak hogyha valaki éppen meginna egy kávét, utána küldve egy kis édességgel, akkor helyben is eltudja fogyasztani.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Van egy ajánlatom. Nem adom vissza az előbbit. De akkor teljesítenek kell a feladatot.- jelent meg hirtelen mögöttem és suttogta hirtelen a fülemben. Nagyot ugrottam közelségétől és haragjától.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-És mi lenne az?-fontam össze a kezeimet a mellkasom előtt és kihívóan néztem rá.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Le! Kell! Nyalnod! Az! Arcomól! Amit! Rákentél!-hangsúlyozta ki a szavakat egyenként.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mi?-hökkentem meg.-Én ezt biztosan nem csinálom meg.-ráztam a fejem hitetlenkedtem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Már pedig megfogod.-vonta meg a vállát egyszerűen. És a pólómmal szemezgetett.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Muszáj?-húztam el a számat.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Igen!-kiáltott fel és már elém is ugrott egyik oldalát elém tárva az arcának.-De ugye nem recés és hideg a nyelved?-kérdezte meg még hirtelen.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Dehogy!-ráztam meg a szemem összefont szemöldökkel. Majd közelítettem az arca felé.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nevetve ráztam meg a fejem és a számban éreztem a méz édes, émelyítő ízét. Hiányoztak az ilyen pillanataink. Főleg az, amikor ő ott dolgozott az apró pékárukkal telepakolt boltban. Néha én is beálltam mellé segíteni és úgy néztünk ki mint a borsó meg a héja. Erről az idézetről mindig Ty kedvenc filmje jut eszembe. Forrest Gump. Istenem hányszor nézette meg velem. És én azóta is minden egyes mondatára emlékszem. </div>
<div style="text-align: justify;">
"A mama mindig azt mondta..."-ugrik rögtön be, a legtöbbet elhangzott mondat a filmből, melyet Tom Hanks annyiszor elismételt. És Tyler is mindig ezt motyogta, ahányszor az anyukája üzent nekem valamint. Mindig így vezette fel. Én pedig hitetlenkedtem és a hasamat fogtam a nevetéstől. Egy idő után hozzászoktam és alig vártam hogy belekezdjen a Forrest-es monológjába. Nem csodálkoztam volna talán azon sem, hogy ő egyszer egy olyan házat vesz, olyan kocsija lesz, mindig nyírja majd a füvet és Doctor Pepper üdítőt iszik ha szomjas. Megszállottja volt az üdítőnek is, és emlékszem egyszer szereztem neki aláírással magától Tom Hanks-től. Napokig magával cipelte mindenhova, velem együtt és elújságolta hogy neki van a legédesebb barátnője barátilag. Mosolyognom kell ezen a kijelentésén is, hiszen mindig mindenkinek így mutatkoztunk be. A barátnője vagyok barátilag, ő pedig a pasim barátilag. Senki sem értette, csak mi. De ez így volt rendjén. </div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor talán az arcába röhögtem volna valakinek, ha azt mondja hogy mi nem mindig leszünk így egymás mellett. Elfogunk szakadni és magunk mögött hagyunk egy fontos kapcsolatot. Mert valljuk be, az volt. A másik felem volt. Ő ismert a legjobban. De ez elmúlt. Ő tovább állt és valóra váltja végleg az álmát. De nélkülem. Összeszorítom a jelenetet amikor kitudódott hogy ő elmegy, mert kapott egy lehetőséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Dasie!Dasie!-csapkod valaki egy magazinnal a reggel kellős közepén. A hasamra fordulok és nem törődve Tyler küzdésével próbálok tovább aludni. Meg kell mondjam sok sikerrel megy is. Már hozzászoktam az ilyen kelésekhez.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Nah! Most az egyszer kellj már fel asszony!-ütögeti az ágyat a fejem mellett és mondja ki azt a szót, amit tudja hogy nagyon utálok. Nem is értem miért.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Hogy mit mondtál?-ültem fel hirtelen, így megszédültem és visszaestem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Asszony.-ugratott tovább. Én pedig felpattantam és párnával kezdtem ütögetni. Kivette a kezemből, az ágyra dobott és fölém telepedett leszorítva úgy, hogy meg sem tudtam moccanni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Szóval meghallgatsz?-kérdezte a szemeimbe nézve.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Van más választásom?-vágtam vissza.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Nincs.-vigyorodott el.-Na, akkor. Tudod ki hívott fel reggel?-csillogtak szemei.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Nem, de gondolom te mindjárt elmondod.-ásítottam egy nagyot.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Moshatnál fogat.-fintorodott el.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ember, rajtam fekszel. Felébresztettél és még kötözködsz is?-vontam fel a szemöldököm, majd próbáltam kiszabadulni, semmi sikerrel.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Nyögd már ki az édes szerelememre.-nyafogtam.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Elhívtak Párizsba és kapnék egy kávézót, ami csak az enyém lenne.-hadarta el és hunyta le a szemeit.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Hogy mi?-estem kétségbe, de egyben majd szétcsattantam a boldogságtól.-Komolya?-néztem szemeibe.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Igen!-bólogatott, mint egy kis kutya.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Nagyon örülök. És gratulálok. Tudom hogy neked ez mennyit jelent.-öleltem meg szorosan. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Én annyira még sem örülök.-rázta meg a fejét, miközben a hátamat simogatta.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-De miért nem?Hisz ez volt mindig is az álmod!-csodálkoztam el szavain.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Igen, de így itt kell hogy hagyjalak. Dasie, te vagy a legfontosabb az életemben. Mindenkinél jobban szeretlek és nem tudom hogy tudnék elmenni nélküled.-fürkészett, én pedig lefagytam.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
-<i>Nem, nem mondhatod ezt.-ráztam meg a fejem és lefejtettem magamról a karjait. Ő utánam kapott és a mellkasára vont.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Te is tudod hogy szeretlek.-suttogta a fülembe, én pedig beleremegtem a szavaiba. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Tudod hogy ezt nem szabadna nekem mondanod.-sóhajtottam el a szavakat válaszként.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-De miért nem?-fordított maga felé és simította a kezeit az arcomra.-Én teljes szívemből szeretlek Dasie. Te nem szeretsz engem?-kutatott a szemeim után.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Persze hogy szeretlek. Mint egy barátot. Mint egy testvért. Ahogy mindenkinek mondjuk.-húzódtam el.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ő lehunyta a szemeit és nem mondott semmit. Csak elengedte a derekamat, kezeimet. Lehajolt és egy puszit hintett a homlokomra. Majd lassan és céltudatosan kilépett a szobámból. New York-ból és az életemből. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Utána is beszéltünk még. De az csak telefonon történt meg. És nem sokáig. Lassan 4 hónapja nem hallottam róla, és közel a félévhez hogy nem láttam. Fájt, de tudom hogy én is tehetek róla. Hisz ellöktem magamtól azt az embert, akinek sokat számítottam. És ezért nagyon rosszul éreztem magam. Az én hibám volt az hogy rendesen nem is tudtuk megbeszélni a dolgokat. És tudom, hogy neki már elege lett abból ahogyan én viselkedtem akkoriban. Sajnáltam, de a múlton nem tudtam változtatni, a jelenemben pedig nem tudom hogy fért volna meg egy Harry és egy Tyler. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan araszoltam és megtaláltam a szüleim hodályát. Nem csodálkoztam hogy egy hatalmas kövekkel kirakott kerítés fogadott. Középen volt egy fekete vasrács kapu, ami előtt meg kellett állni és a mikrofonba bemondani a neved hogy beengedjenek. Azonosítottam magam hogy tényleg én vagyok a lányuk és tovább hajtottam a rezidenciára. Hatalmas park fogadott, ami között vezetett a kocsi út, majd előttem megláttam egy szökőkutat. Elhajtottam mellette és a ház, bocsánat, villa előtt megálltam. Az ott várakozó inas rögtön odaugrott és elkérte a kocsim kulcsait, hogy majd ő leparkol helyettem fáradjak beljebb. Egy másik pingvinbe öltözött férfi ért mellém és megkért hogy kövessem. Nekem sok volt ez a giccs, pukedli és önteltség. Besétáltunk a hatalmas faajtón, aminek biztos vagyok benne hogy a kilincse is többet ér, mint egy átlagos család havi rezsije. Egy nagy előtér fogadott. Fehér, fekete és bordó színek uralkodtak. Velem szemben lépcső mutatta a felfelé vezető utat, jobbról és balról pedig különböző szobákba lehetett bejutni. A lépcső mellett egy gyönyörű fekete zongora helyezkedett el, illetve a csillár volt a középpont ebben a helyiségben. Ki kellett bújnom a cipőmből, majd kaptam egy fehér, kövekkel kirakott papucsot és tovább vezettek. Benyitottunk az egyik ajtón és gondolom a nappali tárulhatott a szemeim elé, ugyanis a szüleim itt tartózkodtak. Egy-egy kanapén foglaltak helyet, kezükben egy-egy újsággal, magazinnal. Ez a szoba is hatalmas volt, mint a másik. 3 ülőgarnitúra vonzotta a szemet a szobára, egy hatalmas kandalló, üvegszekrények, üvegasztal, egy italos pult és hatalmas képek tarkították a falat. Hányingerem támadt eközött a sok kacat között. Mintha egy antikváriumba kerültem volna és a góré próbálja megvetetnie velem a legdrágább bútorait. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szervusz Kislányom!-állt fel édesapám, és jött oda hogy két puszival és egy öleléssel köszöntsön.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia apa!-válaszoltam hidegen. Ő felsóhajtott és visszaült a helyére. Édesanyámat nagyon nem hatotta meg a jelenlétem olvasott tovább. Hát igen. Ő teljesen máshogy viselkedik a jelenben, személyesen, mint a telefonban.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia anya!-köszöntem tisztelettudóan és bátorkodtam leülni az ülőgarnitúra egyikére.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Minek köszönhetjük a látogatásodat?-nézett fel az újságjából köszönés nélkül. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szeretnék veletek néhány dologról beszélni.-mondtam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mégis miről? Pénzre van szükséged?-kérdezte az apám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, nincs szükségem a pénzedre, van munkám is. Ha esetleg rá is szorulnék biztos lehetsz bennem hogy nem te lennél az első aki megtudnád.-nevettem fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezt mégis hogy érted lányom? És hogy engedhetsz meg ilyen hangnemet magadnak a szüleid felé? Ez engedethetlen. Haza kell költöznöd. Rossz hatással volt rád ez a város úgy látszik. Na meg a közeg. Abban biztos vagyok.-vázolta elém az anyám a véleményét. Még azt le is nyeltem hogy engem szidott, de azt nem engedtem meg hogy Anne-t ócsárolja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Anne néni a legjobb ember a világon, akivel valaha is találkoztam.-válaszoltam neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Adsz az igazára, az ő stílusában beszélsz. Ellenszegülsz az édesanyádnak és még feleselsz is. Hova süllyedsz még kislányom?-emelte fel erőteljesebben a hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szívem, nyugodj meg. Még ártasz nekik.-ült le mellé apa és a kezére tette az övét. Majd dühösen rám nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most mi a baj? Alig szólaltam meg.-tártam szét a kezeim és undorodva néztem rá. A tudat, a gondolat hogy ő...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Térj a lényegre. Miért jöttél?-kérdezte már kevésbé barátságosan. Valószínűleg észrevehette a szemeimben lévő lenézést felé. És a gúnyt. Azt biztos.</div>
<div style="text-align: justify;">
-A minap felhívtak engem hogy megtalálták anyám holtestét és haza kéne utaznom.-vázoltam eléjük a helyzetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Honnan kellett hazautaznod? Tudtommal Londonban laksz.-vágta hozzám anyám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Amerikában voltam, de ez úgy sem érdekel titeket. Inkább válaszolnátok a kérdésemre hogy miért hitték azt hogy az én anyám fekszik ott holtan és hogy az apámat nem lehet elérni?-emeltem fel talán kicsit túlontúl is a hangomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne merészelj velünk kiabálni kisasszony. Ne felejtsd el, hogy mi vagyunk a szüleid akik felneveltek és nem fordítva.-vágta hozzám a kemény szavakat apám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Úgy beszélek ha akarok. Nem ti neveltetek fel, hanem a dadám. Válaszoljatok már a nyomorult kérdéseimre és hagy húzzak el innen. Fusztrál ez a hely.-húztam kisebbre magam. Olyan kicsinek és jelentéktelennek éreztem a hatalmas falak között magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem igazán tudok a kérdésedre feleletet adni, hiszen édesanyádnak semmi baja nincsen. Egész héten itthon volt vagy a babáknak vásárolt. Egy este volt, mikor megszálltunk egy hotelben, ugyanis a konferenciám elhúzódott, így ott maradtunk.-aha. Mármint a kufircolásod húzódott el. Értem én. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor mégis ki mondhatta azt hogy az az én édesanyám. És te miért nem vetted fel a telefonodat közel két napig?-tettem fel számomra a legkönnyebb kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Elérhető voltam mindig kislányom.-hazudott a szemembe. A mocskos féreg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Dehogy voltál. Próbáltalak hívni, de nm tudtalak elérni.-mondtam én is neki. Ha ő így, én is így.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Biztos rossz számot hívtál drágám. Az utóbbi időben nem igen érdeklődtél utánunk.-vette fel a sértődött maszkját.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mintha ti annyira megerőltettétek volna magatokat.-vágtam rá flegmán.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne beszélj így tovább!-kiabált az anyám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jó, nekem ennyi elég volt. Legyetek boldogok. Egyedül ezeket a kicsiket sajnálom. Jobb szülőket is kaphattak volna. De ezennel remélem velük foglalkozni fogtok.-álltam fel a helyemről és kiviharoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kocsimra vártam hogy hozzák vissza, amikor az apám ragadta meg a csuklómat és húzott vissza a házba, egy külön szobába.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy merészelsz így beszélni velünk?:-fröcsögte a szavakat az arcomba.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerintem kettőnk közül, neked kéne válaszolni. Mocskos hazudozó, aki megcsalja az anyámat.-vágtam a képébe, mire lemerevedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy merészelsz megvádolni engem ilyesmivel?-vörösödött el a feje, valószínűleg a méregtől. Vagy a szégyentől, de ez már más kérdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem vádollak. Nagyon jól tudom hogy megcsaltad. És azt is tudom hogy kivel. Hisz most az ő barátjával járok.-nevettem keresztbe font karokkal. Élveztem hogy alázhatom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen az ajtó mellett termett, bezárta és mellém vetődött. Lefogta a kezeimet az egyik kezével, a másikkal pedig a derekamat szorította meg. Kezeimet merevedő férfiasságára vezette.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kissé megváltoztál, nem gondolod lányom? Szép adottságokkal áldott meg a sors, az biztos. Az én vérem. És most belekóstolok, ha nem bánod.-harapott a nyakamba. Sikítoztam és próbáltam kiszabadulni a szorításából.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyugodtan kislány. Hangszigetelt szoba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNzDkpjiJSc0DxEhJpDJlUfZH04FaRI7D3R51iV7MdWrpMJq5WCemoiIfyZK3n2beH3zGRJFg6uK6O47J9qGjyXAicJUF1UKNFGk0SDF4ImXm_qLOoyl3GeXTBG3OHEI6L0P5nYT753Hxi/s1600/1185159_460866807354951_1470245929_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNzDkpjiJSc0DxEhJpDJlUfZH04FaRI7D3R51iV7MdWrpMJq5WCemoiIfyZK3n2beH3zGRJFg6uK6O47J9qGjyXAicJUF1UKNFGk0SDF4ImXm_qLOoyl3GeXTBG3OHEI6L0P5nYT753Hxi/s320/1185159_460866807354951_1470245929_n.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
KINEK VAN MÁR? ÉN MA VETTEM :D</div>
<br /></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-5700212884713855572013-08-23T18:10:00.001+02:002013-10-13T19:25:49.317+02:0030.rész <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i>Sziasztok!</i><br />
<i>Hát hazaértem és meg is érkeztem a következő résszel.</i><br />
<i>Nagyon köszönöm a sok feliratkozót és komolyan könny szökött a szemembe amikor láttam hogy mennyien jártok itt!</i><br />
<i>Ez nagy lökést adott hogy elkezdjem írni ezt a részt!</i><br />
<i>A nyereményjáték nyertesét holnap kihirdetem és felveszem vele a kapcsolatot hogy minél hamarabb hozzájuthasson ehhez az apró ajándékhoz.</i><br />
<i>Megszeretném még köszönni azoknak akik kommenteltek! Nagyon sokat jelent nekem mikor tudom, hogy mit gondoltok az adott részről, gondolatról.</i><br />
<i>Nem is szaporítom tovább a szavakat!</i><br />
<i>Jó olvasást és élvezzétek még ki ezt a másfél hetet!</i><br />
<i>Puszi</i><br />
<i>Dasie</i><br />
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: large;"><i>Harry szemszöge:</i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLEHrtL9oEK3zGM8edTwR6FnhYsga79dUL_U0Qi3uIWKnuo9Aakjy6KB37x4rKDOlcokLMqNtCmxCXpu5ql6jfsVNAd2lW6LcI5hUTkaeaw4lNX3PmKJP5gU8ztT_VZul3A56WRN8sMMkC/s1600/999755_560768070625750_404939009_n.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLEHrtL9oEK3zGM8edTwR6FnhYsga79dUL_U0Qi3uIWKnuo9Aakjy6KB37x4rKDOlcokLMqNtCmxCXpu5ql6jfsVNAd2lW6LcI5hUTkaeaw4lNX3PmKJP5gU8ztT_VZul3A56WRN8sMMkC/s320/999755_560768070625750_404939009_n.png" width="285" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Gyorsabban szedtem a levegőt, miközben a konyha pulton támaszkodtam. Tenyereimmel erősen kapaszkodtam beléjük és már-már félő volt hogy eltörnek. Mégis valahogy a gondolataimat nem ez foglalta le. Szemeimet csukva tartottam és minden erőmmel azon voltam hogy vissza fojtsam a vágyam. Nem volt könnyű, sőt. Olyan elbaltázott hülye vagyok. Miért kellett visszautasítanom? Örülnöm kéne hogy ő is kíván úgy engem. Akkor meg mi a fene ütött belém? Most megbántottam, pedig belül érzem hogy csak neki akartam jót. Nem szerettem volna elsietni vele a dolgot. Különlegesen szerettem volna az első alkalmat eltölteni vele. Nem úgy hogy magára kell hagynom rögtön utána. Nem így képzeltem el. És most bármennyire is haragszik rám, örültem hogy nem mentünk volna tovább. Vajon mit érezhet most? Csak remélni tudtam hogy nem törtem össze teljesen és megtud nekem bocsátani. Gondolom másnak ez semminek tűnhet, de nem szeretném ha ez is viszályt indítana vagy csak mély árkot ásna köztünk. Feszültség kúszna máris a tökéletes kapcsolatunkba, amit úgy éreztem hogy szinte még el sem kezdődött. Sajnáltam, mert megfogadtam hogyha egyszer az enyém lesz, akkor megmutatom neki hogy mennyire szeretem. De mégis hogy tehetném? Nagyon kevés időm van arra is hogy együtt töltsünk pár percet, órát. Nekem el kell mennem. Bevallom őszintén az is fáj, hogy nem jön velem, viszont megértem. Neki van itt egy élete, amit nem rúghat föl rögtön miattam. De annyira szeretném állandóan a karjaimban tartani és lágy, szerető szavakat suttogni a fülébe, éreztetve hogy nagyon, de nagyon fontos nekem. Sőt, annál sokkal több.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mélyet sóhajtva kinyitottam a szemem és kinéztem az ablakon. El volt borulva, így a felhők szürkésen beborították a légkört. Lehangoló volt látni hogy még az idő is a kedvemet tükrözi. Az eső halkan csepergett, ami már-már megnyugtatóan hatott volna rám, mint oly gyakran, ám most még ez sem segített. Lassan és komótosan mentem föl a lépcsőn hogy a karjaimba vonhassam és bocsánatot kérjek. A fürdőszoba ajtó hangosan csattant, ezzel tudtomra adva hogy Dasie ott tartózkodik. Oda sétáltam és leültem az ajtó elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár percig vártam, amíg hallottam hogy a csap folyamatosan folyik, majd elzárul. Pillanatokkal később kilépett vörös arccal és itt-ott csapzott hajjal. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Dasie, én...-ugrottam fel elé és megfogtam a kezét, de ő kifejezéstelen arccal kirántotta azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne érj hozzám!-sziszegte és elindult a szobám felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon sajnálom.-mentem utána. Leült az ágyra és a padlót figyelte lesütött szemekkel. Csak megrázta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérlek Harry. Csak mondd meg kérlek!-nézett fel könnyes szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit mondjak el?-guggoltam le elé. Ez a pillanat kicsit emlékeztetett arra, amikor pár napja még a hotel szobában voltam így előtte. Akkor arra kértem hogy legyen a barátnőm, most pedig csak azt szeretném hogy megbocsásson.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak mondd ki hogy nem kívánsz. Sokkal egyszerűbb lenne nekem. Mint hogy így őrlődöm.Kérlek.-csuklott el a hangja. Meghökkentem. A fejemben ütögettem magamat hogy, hogy lehettem ilyen barom. Mégis hogy gondolhat ilyet magáról? </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hé, kicsim. Nézz rám.-fogtam meg az állát és emeltem fel hogy szemeim megtalálják az övét.-Elmondhatatlanul kívánlak. Minden egyes porcikám sóvárog utánad. A bőrödért, az illatodért, az érintésedért, a csókjaidért.-suttogtam el a fülébe miközben a karjaimba húztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor miért löksz el magadtól?-motyogta a pólómba.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem löklek el, csak nem szeretnélek kihasználni. Mondtam már hogy szeretném ha különleges lenne. Mellesleg melletted szeretnék maradni ha megtörténik. A karjaimban tartani, együtt aludni el.-csókoltam végig a nyaka és az arca vonalát, melybe beleborzongott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De olyan rossz mikor visszautasítasz.-mondta. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Nekem is. Talán a legrosszabb dolog amit tennem kell. Vagyis nem is amit kell, de nagyon nehéz neked ellen állni elhiheted.-simogattam meg a derekát, mire ő elkapta a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hagyd ezt a abba és ne kínozz.-mondta a számhoz közel mosolyogva. -Vagy én is kínozni foglak, de szerintem azt nem szeretnéd.-suttogta, mire én felnyögtem és elborultam a padlón. Ő csendesen kinevetett én pedig megkönnyebbülve sóhajtottam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az arcomat felemeltem és a tekintetemmel őt kerestem. Nem volt az ágyon. Felkönyököltem, majd felakartam állni hogy megkeressem. Nem sok helyre tűnhetett el, hisz csak egy kisebb mosdó nyílt a szobából, na meg a gardróbom. Lassan feltápászkodtam, de akkor egy kéz nyomott vissza, eltakarva a szemeimet. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit csinálsz?-kérdeztem meglepődve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért? Mit szeretnél? Mit csináljak veled?-haladt végig a testemen mint egy kígyó. Rám tapadt mint a selyem. A bőre hasonlóan bársonyos volt. Ziháltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hmmm? Miért nem szólalsz meg?-haladt vissza a számhoz, majd a kezével levette a szememről a kendőt. Pupilláim kitágultak és nagyot kellett nyelnem hogy nehogy felnyögjek. Fehérneműben volt előttem. A falatnyi darabok alig takarták vékony testét. Domborulatai olyan ellenállhatatlanok voltak, hogy nehezen bírtam magammal. A késztetés hogy levetkőztessem és örömet szerezzek neki uralta a testem. A vágy, hogy nevemet a szájából halljam... még a gondolat is kibírhatatlan volt. Csókjáért nyújtózkodtam, de ő felállt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Azt hiszem lassan indulnod kellene.-tudtam mire megy ki a játék. Most visszakapom azt, amit én tettem meg vele. Nem hibáztattam. De miért pont most kell elmennem? Olyan szívesen folytatnám most ezt. Mindketten megadnánk a másiknak amit csak szeretne. Alattam nyögne és biztos vagyok benne hogy én sem bírnám ki hang nélkül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felültem újra és most már fel is álltam. Éreztem hogy a nadrágom feszül és a boxeremben egyre kevesebb a hely, de most még arra sem volt időm hogy könnyítsek magamon a fürdőben. És az elég átlátszó is lenne. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Valami baj van?-emelte rám a szemeit. Szemében pajkosság csillogott. Szerettem mikor ilyen csenevész, játékos. Szerettem ezt az oldalát. Szerettem az egész lányt. Szerettem Dasie-t.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Dasie szemszöge:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKq73glR59DKpI6-vTLRWdr9Aj6OFrGctk3bQrC5shWn0wWlFJO6uVcWHIDvSbkbWDfGuI3zTIOMvxrOCvtM9fhIqE6Vtr-BqFhJscT0ARIM1otxW4rfFgaMU0kKgKGQ3fscLiuSkmVAyS/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKq73glR59DKpI6-vTLRWdr9Aj6OFrGctk3bQrC5shWn0wWlFJO6uVcWHIDvSbkbWDfGuI3zTIOMvxrOCvtM9fhIqE6Vtr-BqFhJscT0ARIM1otxW4rfFgaMU0kKgKGQ3fscLiuSkmVAyS/s1600/images.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Én azt hiszem megyek és felöltözöm.-indultam el a gardrób irányába, ahol az előbb gyorsan ledobtam a ruháimat. Most nem kapta el a karomat és nem húzott vissza a karjaiba. De meg is értettem. Mindjárt el kell indulnia és így is alig tudja magát türtőztetni, mint én. A gondolat mosolyt csal az arcomra, hogy mi lenne ha most maradhatna. Hmm... ábrándozok inkább egyenlőre másról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Magamra kaptam egy madaras pulcsit és egy fekete nadrágot. Kiléptem és szemeimmel végig pásztáztam a szobát, de nem volt ott. A nappaliban találtam rá, ahol a telefonjával babrált. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit csinálsz?-huppantam le mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Follow spreet-et tartok.-mutatta felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bejelentkezel az enyémen is hogy többet tudjunk követni egyszerre? Biztosan örülnének neki.-mosolyogtam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felém fordult hitetlen arccal és megrázta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mondd, hol voltál eddig?-tárta szét a kezeit, telefonját az ölébe ejtve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól van már. Nah tessék itt van. Lépj be!-nyújtottam oda a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy fél óráig elszórakoztunk ezzel. Örültem hogy segíthettem és pár rajongó arcára mosolyt csalhattam. Boldog voltam, viszont féltem hogy mi lesz ha kiderül hogy mi ketten együtt. Remélem elfogadják és nem törnek ki gyűlölködésben és őrjöngésben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Lassan mennem kell, ha el akarom érni a repülőt.-fordult felém és az ölébe húzott. Átkulcsoltam és a mellkasára dőltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon fogsz hiányozni.-motyogtam kockás ingébe. Kezei nyugtatóan fel-le jártak a hátamon. Szerettem így lenni. Ilyen közel hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ahogy te is nekem. -szorított még szorosabban magához, majd puszit lehelt a homlokomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Írsz majd nekem és felhívsz?-néztem fel smaragdzöld szemeibe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ezt kérdezned sem kell. Az agyadra fogok menni az állandó üzeneteimmel.-nevette.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Dehogyis. Kíváncsi leszek minden egyes pillanatodra!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mennem kell. Most már tényleg.-állt fel és húzott magával.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mehetek veled?-kérdeztem meglepődve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze.-mosolyogta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És ha meglátnak?-hangom idegesen remeg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor meglátnak. Ne foglalkozz vele. Szeretlek és csak ez számít.-fogja meg a kezem, majd elindulunk az ajtóhoz. Felveszünk egy-egy jacket, majd a cipőnkbe bújunk és kilépünk az ajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kocsihoz sétálunk, ami a garázsban pihen, majd beülünk a sötétített üvegű Range Rover-be. Kitolatunk, majd megvárjuk míg az elektromos kapu bezárul.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi lesz addig a kocsiddal ha most elmegyünk vele?-tárom elé a kérdésem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Arra gondoltam hogy addig vigyázhatnál rá.-néz felém a kormány mögül.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Komolyan? Vezethetem?-fordulok felé csodálkozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze. De vigyázz, mert ha bármi baja lesz, te kapsz érte.-szisszen fel játékosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hű.. Köszönöm.-bambulok el csodálkozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nincs mit.-mondja nevetve és megragadja a kezeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
A reptér felé csendben tesszük meg az utat. Közénk borul a lassú búcsú tudata. Nem akarjuk elengedni egymást, viszont tudjuk hogy nincs más választásunk. Vele kéne mennem. Tudom. De annyi mindent meg kell még tudnom. Annyi kérdés van, amire alig várom a válaszokat. Titkok, melyek a figyelmem elveszik attól, akinek szentelném. Itt kell maradnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megérkezünk, becsekkolunk és elvezetnek minket egy külön terembe, ahol várakozhatunk. Még megdöbbenek hogy milyen jól és igényesen bánnak Harry-vel.</div>
<div style="text-align: justify;">
20 perc az indulásig és lassan fel kell szállnia a gépre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nehezen engedjük el egymást. Kifejezni nem lehet hogy mennyire fog az egész lénye hiányozni, ami szinte már belém ivódott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nyugtass meg hogy minden rendben lesz és vigyázni fogsz magadra.-fogja kezei közé az arcom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igyekszem.-mosolygok bágyadtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ígérd meg hogy elmondod hogy mit tudtál meg, jó?-fürkészi az arcom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Rendben.-motyogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor jó. Most pedig gyere ide.-szorít magához és szenvedélyesen megcsókol, bele adva mindent. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lihegve válunk el egymástól, amikor a hangos bemondó már sokadjára hívja fel a figyelmünket hogy pár perc múlva a gép fel száll és Harry-nek ideje lenne már a repülőn lennie.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia.-csókol meg utoljára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia.-motyogom én is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Majd felkapja a táskáját és elindul. Nem tesz pár lépést, visszarohan és újra a karjai között vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Hope szemszöge:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRhMPlHLhb8fNAkl4dCv5-iMPSXE4ohS_zD0EYXK3p5-TPJuWh6jlCL9WLpLUVl8hSiRnSiaO5rX7FZdVbMblFA3pb1pzW_eFMjItIhYBO9Qp02UcEWmZoVYpqPu6Z0kVKhzGdl8qaktFo/s1600/spacer.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRhMPlHLhb8fNAkl4dCv5-iMPSXE4ohS_zD0EYXK3p5-TPJuWh6jlCL9WLpLUVl8hSiRnSiaO5rX7FZdVbMblFA3pb1pzW_eFMjItIhYBO9Qp02UcEWmZoVYpqPu6Z0kVKhzGdl8qaktFo/s1600/spacer.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYw5aVX5fGq6a6-BwcmTi7QC91MCLgCI37X3aaxcNt5cXHRSF2y6VRSIjp2hLe-77ptHudyyhY-spF9_xp27VCYRXDJE_WB__FmteftYUhzmLXSi_pmKlByeQ6qb-D08RTRpycyJW13yzk/s1600/971137_203234449837415_1876405224_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYw5aVX5fGq6a6-BwcmTi7QC91MCLgCI37X3aaxcNt5cXHRSF2y6VRSIjp2hLe-77ptHudyyhY-spF9_xp27VCYRXDJE_WB__FmteftYUhzmLXSi_pmKlByeQ6qb-D08RTRpycyJW13yzk/s320/971137_203234449837415_1876405224_n.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom elhinni hogy újra írt nekem. Hogy szüksége van rám. Rám. Aki egy nagy büdös ribanc és mindent megtenne azért hogy végre felfigyeljenek rá. Akkor mégis miért pont rám van szüksége? Ezt nem érthetem és nem is fogom megérteni még ő el nem árulja nekem. Nevetek magamban hogy komolyan mindig kifogom ezeket a gyökereket. Viszont csodálkozom is, hiszen ő tudja mit tettem. Mindvégig tudta. És most mégis írt nekem. Én pedig boldogan írtam vissza. Fura, de nem azért hogy őt is kihasználjam, hanem mert ő megért. Ismer régóta és úgy látszik nem ítél el, annak ellenére sem hogy tudja mit tettem. Milyen vagyok/voltam. Megváltozhatnék, bár nem lenne könnyű. Lehetnék újra a régi. Nem csak belülről, hanem a nevem is lehet az, amit anyáék adtak nekem. Mégis, miért fáj annyira kimondani magamban is hogy Perrie? Miért félek ettől a névtől? Miért gyengít el hacsak meghallom a gondolataimban vagy bárhol máshol.Hogy süllyedhettem ilyen mélyre hogy megcsaltam Harry-t és nem sajnáltam? Lefeküdtem egy nős és idősebb férfival? Hánynom kell magamtól. Az már csak hab a tortán hogy a nő gyereket vár és nem mellesleg Harry új barátnőjének az apja. Ha minden kiderül, te jó ég, milyen botrány lesz. De az már nem az én gondom, én kiléptem. Nem akarok azzal a férfival többet találkozni. Elég volt. Nem bírom tovább a sok erőszakoskodást, sem azt, hogy úgy bánik velem mint a lábakapcájával. </div>
<div style="text-align: justify;">
Itthon ülve jövök rá arra, hogy nem akarok olyan lenni mint az anyám. Aki közel az 50-hez úgy öltözködik esténként mint egy kurva és mindig más pasikkal látom. Nem csodálkozom hogy apám ott hagyta. Más akarok lenni. Akire felnéznek, akire büszke lehet bárki, akit nyugodtan követhetnek a fiatalok, mind öltözködésben, megjelenésben, stílusban, viselkedésben. Új ember akarok lenni. Muszáj megváltoznom, elegem van abból hogy mindenki gyűlöl és utálkozik felettem. Le kell nyugodnom, a földre kell szállnom és élnem kell az életemet. De ez csak úgy megy ha elengedem a múltam, amin sajnos már nem tudok változtatni. Az az enyém és én voltam. Megtörtént és nem tudom már visszaforgatni, hogy máshogy döntsek azokban a pillanatokban, percekben. El kell hagynom ezt a viselkedést, öltözködést. </div>
<div style="text-align: justify;">
Először is ki kell dobnom ezeket a ruhákat. Hány ingerem támad a falatnyi daraboktól. Feltápászkodok a lépcsőről és a szobám felé indulok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elhúzom a gardróbom ajtaját és elkezdem válogatni a ruháimat, aminek a 90%-át kidobom és egy zsákba teszem. Tudom hogy több ezer fontnyi ruha foglalta el eddig a szekrényem, de talán lefényképezhetném őket és eladhatnám az ebay-en. Mégis csak jelentenek nekem valamit és nem tudom csak úgy kidobni a szemétbe. Ezzel elvagyok egy darabig, majd nyitok egy új fiókot és elkezdem árulni a temérdeknyi ruhának nevezett anyagokat. Márka, méret, ár szerepel mindegyik mellett. Élvezem ezt csinálni. Nem mintha annyira szükségem lenne a pénzre, mégis tetszik a dolog. Beleunva a várakozásba, felhúzok egy hosszú fekete farmert, egy madaras pulcsit, cipő, táska, fülbevaló, egy kis parfüm, majd elindulok a fodrászomhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kocsimból kiszállva mély levegőt veszek és belépek. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia Chanel!-lépek az agyon tetovált, mégis iszonyúan aranyos csajhoz.-Ráérsz most? Nem zavarok?-</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy rám tekint, kicsit felvonja a szemöldökét. Hát igen, kicsit máshogy festek. A hajam kiengedve laza tincsekbe, nagyon kevés smink és takaró ruha. Más vagyok, de ez nem meglepő az előző lépéseimhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze. Mit szeretnél most? Zöld, esetleg fekete?-keresgél máris a festékek között.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, inkább lehetne arany barna, amire ha rásüt a nap, akkor sötét szőke. Semmi extra.-vonom meg a vállam és leülök az elém tolt székre.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Biztos vagy benne? Jól átgondoltad?-szorítja össze a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, túlságosan is. Csak csináld, míg meg nem gondolom magam.-nevetem. Ő ismét meglepődhet, hisz kedves vagyok és nevetek. Igen új, hogy nem ordítozom hogy nekem mi kell és mi nem jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól van és hogy vagy? Minden rendben veled?-kezd el beszélgetni bátortalanul, de a beszélgetés felpörög és mind ketten végig nevetjük a közel 3 órás munkát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Na hogy tetszik?-fordít a tükör felé. Kinyitom a szemem és meghökkenek. Teljesen más színben pompázom és ragyog az arcom. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Csodás lett! Köszönöm!-ugrok a nyakába és fizetek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Örömömben hazaindulok és nem érdekelve hogy anyámnak milyen kedve van, szorosan megölelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden rendben kicsim?-tágul nagyra a pupillája.-Mit csináltál a hajaddal?-fogja a kezei közé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem tetszik?-biggyesztem le a számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Dehogynem. Nagyon szép vagy!-simogatja meg a karom. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor jó.-nevetek és kiveszem a táskámból a telefonomat, ami éppen jelzett hogy sms-em érkezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
"Fel tudsz lépni Skype-ra?"</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem több sem kell repülök a szobám felé, majd gyorsan az ágyamra huppanok és belépek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva integetek a kamerába, amikor látható a képe és a szívem nagyot dobban hogy ott van ő is újra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha csak messziről is. De ott volt és rám várt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzj7qfKO0k_tlNiIN6wwjNwBkFH-NqfqbqeFVTtq2Tc-t8OzfCdrycWsbkNtLJaUVB9eJn6-ID7tGIYktOO6sHnReG1pu9mNDLp0UX0asdyWt4gZdvkeX3jYT22X9Zn8p6JyZDIEpqURvY/s1600/1237871_435687766544208_937377381_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzj7qfKO0k_tlNiIN6wwjNwBkFH-NqfqbqeFVTtq2Tc-t8OzfCdrycWsbkNtLJaUVB9eJn6-ID7tGIYktOO6sHnReG1pu9mNDLp0UX0asdyWt4gZdvkeX3jYT22X9Zn8p6JyZDIEpqURvY/s640/1237871_435687766544208_937377381_n.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm hogy elolvastad! *.*</div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-57311137038206224872013-08-13T16:50:00.000+02:002013-10-13T19:26:06.378+02:0029. <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<i>Drága olvasóim!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mivel kitörlődött a szombaton írt részem, így ma nekiálltam újra írni. Nem ez a leghosszabb, de minden benne van ami a folytatáshoz kell.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nagyon szeretném megköszönni nektek a sok támogatást. Rengeteget jelent.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Akik pedig jelentkeztek a nyereményjátékra, nagyon köszönöm nekik is. Viszont akik még nem tették, mégis szeretnének, azok a héten még megtehetik. :)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Köszönök mindent!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Dasie</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Dasie szemszöge:</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiorrm4qrFmclPUrXAzvzF_Ecai28GTHTMM4jFTqC1xBnTG24cX53chrbuFrMzB3o5YDi7DikGPjf7kCX6Dl-KcYtFKL8vtzopsrzukiYC-zUHapr8jW0x8AI278mla0zb8WEKc3TYuNtH3/s1600/let%C3%B6lt%C3%A9s.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiorrm4qrFmclPUrXAzvzF_Ecai28GTHTMM4jFTqC1xBnTG24cX53chrbuFrMzB3o5YDi7DikGPjf7kCX6Dl-KcYtFKL8vtzopsrzukiYC-zUHapr8jW0x8AI278mla0zb8WEKc3TYuNtH3/s1600/let%C3%B6lt%C3%A9s.jpg" /></a>A csengő hangos sivítására lettem figyelmes és az álom rögtön kipattant a szememből, ahogy meghallottam mellette a kiabálást is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felugrottam, elfelejtve azt hogy Harry kezei körülkulcsoltak és szaladtam le az ajtóhoz. Közben magamra kaptam egy köntöst és a kulccsal babrálva sarkig tártam az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő pillanatban Lux visított fel hogy hajoljak le hozzá. Körülkulcsolta a nyakamat és megpuszilta az arcomat. Az álom a szememből rögtön elillant és átvette a boldogság.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit keresel itt kicsi lány?-állok fel vele a kezeimben.-Hol van az anyukád?-kérdezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az igaz hogy mi hazajöttünk, de a többieknek még Amerikában kéne lenniük.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ana minjárt jön.-mondja kicsit furán a szavakat. De mit is várjunk még egy ilyen tüneményes kis csöppségtől.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hallom hogy valaki robog le a lépcsőn. Mikor meglátom az én istenemet, rögtön szélesebb lesz a mosoly az arcomon. Kissé fáradt még az arca és a szemével is hunyorít, ezzel kimutatva hogy nem rég kelt fel és bántja a fény.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Fuss oda Harry bácsihoz és keltsd fel.-suttogtam a kis szőkeség fülébe.Ő boldogan ugrott le és szaladt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hajjjjiiii bácssiiiiii!-visította. Harry pedig felnyögött, majd a karjaiba kapta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mióta nevezel te engem bácsinak?-vonta fel a szemöldökét, én pedig visszafogtam a kitörő nevetésemet. Jól néztek ki. Harry egy szál boxerben, karjaiban egy tüneményes kislánnyal. <i>Szép jövő kép</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ő súgta nekem.-mutatott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Áruló.-mentem közelebb és csikiztem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval bácsi mi?-harapta meg a száját a göndör és szemei szikrákat szórtak, de nem ám a haragtól, hanem a sötét vágytól. Izmaim megfeszültek ahogy csak ránéztem. Nem tudtak még mozdulni sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ühüm.-suttogtam egy perccel később. Nem tudott rá felelni mert kopogtak az ajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszalépkedtem és sarkig tártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szia Lou!-köszöntem és beljebb tessékeltem. Ő szorosan megölelt és együtt bementünk a nappaliba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Azért jöttem hogy megtudjam hogy mi a fenéért jöttetek haza? Szerencsétek hogy nem Paul jött.-rázta meg a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry-re néztem és bólintottam hogy nyugodtan mondja el. Nincs miért eltitkolnom. És amúgy sem igazolódott be, aminek nagyon örülök, mégis izgat hogy akkor anyáékkal mi van és mégis ki kezdte azt latolgatni hogy az én anyám halt meg. Azóta sem lehet elérni őket, pedig többször is megpróbáltam én is Harry is, de semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Dasie kapott egy hírt hogy lehetséges hogy az ő édesanyja halt meg, így muszáj volt hazajönnie. Én pedig jöttem vele. Nem akartam magára hagyni olyan állapotban. De kiderült hogy még sem róla volt szó.-mondta el Harry a tegnap történteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És jól vagy? Minden rendben veled?-nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze. Miért ne lennék?-vontam meg a vállam. Igaz is volt. Jól voltam, csak kicsit zavarodott. Na jó, talán nem kicsit, hanem nagyon, de ezt nem akartam senki nyakára akasztani. Mióta megkaptam Hope-tól azt az e-mailt, minden megváltozott, úgy mondhatni felgyorsult. Hisz ha valaki azt mondja nekem hogy Harry Styles lesz a pasim, kiröhögöm. Vagy hogy az x-faktor stúdiójában belefutok a One Direction-ba, akkor is. Az már mellékes hogy ők találtak rám, de mindegy. Emlékek, emlékek, melyekre így visszaemlékezve csak mosolyog az ember, mégis sokszor kívánja hogy visszatérhessen. A valóra vált álom, hogy a Vogue szerkesztőségébe engem is bevettek, az hogy Anne néni végre újra boldog és nem süllyedt megint mély depresszióba. Mert van a mi fáj és van ami nem. Van, ami örökre bennünk marad és van, amit örökre elfelejtünk és ott marad abban a pillanatban amikor megtörtént. Elhagyjuk, mintha csak egy apró morzsa lenne, és sohasem tudhatjuk meg utána milyen jelentőse is lehetett volna az életünkben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi lenne most velem ha még mindig New Yorkban lennék? Csak ülnék a lakásomban, vagy már felvettek volna valahova dolgozni? Ezt nem tudhatom és soha nem is fogom megtudni, hisz eljöttem és nem tudom vissza fogok-e valaha is menni. Hogy akarok-e, az már más kérdés, de már sokkal több minden köt ide, mint oda. Bár a barátaim hiányoznak rettentően, akik ugyan nem voltak valami sokan, de azért mégis. Ott van Tyler is. Kitudja mi van vele Franciaországban. Megszegte az ígéretét, mert azóta sem hívott többet. Hiányzott. Elmondhatatlanul. Régen olyanok voltunk mint a testvérek. El sem lehetett választani minket egymástól, de most, mintha nem is léteznék. És ez fáj. Mert mit is vétettem én ellene hogy ennyit érek? Megbántottam valamivel? Vagy nekem kéne hívnom őt?</div>
<div style="text-align: justify;">
-Itt vagy kicsim?-ölelt meg oldalról Harry. Megráztam a fejem visszatérve a mély gondolataimból a jelenbe. Annyi minden történt már és olyan hamar, viszont érzem hogy sok minden lezáratlanul kering a jelenben és utat tőr magának a jövőmbe is.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze, ne haragudjatok. Kicsit elgondolkodtam.-veszek egy mély levegőt.-Kimegyek a konyhába. Kér valaki valamit?-állok fel, menekülve a kérdések elől.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kérnek semmit én pedig lassan lépkedek a konyha felé. Öntök magamnak egy pohár vizet és nagyot sóhajtok. Mély levegőket veszek, majd kiveszek a szekrényből egy csomag kekszet Lux-nak. Mivel ez Hazza lakása, még nem tudom hogy sok minden hol van, de sikeresen megtalálom. Mosolygok az Oreo kekszeket látva, amiből Harry úgy szereti kienni a krémet. Tányérra rakom és egy üveg narancslével visszatérek. Nem tudom hány óra és mennyit aludhattunk Hazzával, de pihentető volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lerakom a kerek üvegasztalra a tányért és a narancslevet, poharakkal, majd lehuppanok Hazza mellé, aki az ölébe húz. Lágyan cirógatja a hajam és puszit ad a homlokomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ma vissza kell mennünk Dasie.-mondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mégis hova?-nézek fel rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Amerikába. Tudod ma lesz egy koncertünk. Így is kihagytunk egyet, de ma bepótoljuk.-magyarázza.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én nem mehetek vissza veletek.-válaszolom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért nem?-néztek rám mind a ketten értetlenül. Meg tudtam érteni, viszont nekem maradnom kellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Meg akarom tudni hogy hol vannak anyáék és a szerkesztőségbe is bekellene mennem, valamint Anne-t is megszeretném látogatni.-mondtam el elképzeléseimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-És velünk mi lesz?-suttogja Harry. A szemébe nézek, amelyek rabul ejtenek és már válaszolnék amikor Lou felpattan és karjaiba kapja a kekszet majszoló tündérkét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi most megyünk. Rengeteg dolgot kell még addig elintéznünk. Jók legyetek. Harry 6 óra múlva a reptéren.-adja ki a parancsot szigorúan, majd megpuszil minket és elmegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi pedig ott maradunk kettesben, egymást ölelve a gondolatainkba merülve. Egyikünk sem tudja mit kéne tennünk, mi lenne a helyes.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval mi lesz kettőnkkel?-szakítja meg a csendet mély dörmögős hangjával.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi lenne? Majd hívjuk egymást és ott van az internet is.-nézek a szemeibe, melyek rabul ejtenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De az nem olyan. Nem tarthatlak a karjaimban, nem nézhetek rád a koncerteken, nem csókolhatlak meg akkor amikor akarlak.Nem kényeztethetlek úgy ahogy én szeretnélek.-Minden egyes állításánál feltérképezi a testem. Lehelletét érzem a testem minden egyes porcikáján, remegek ettől a bensőséges, mégis oly lassú és érzéki érintésétől.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tu-tudom, de engem is meg kell értened.-lihegem a szavakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én nem is számítok neked?-mormolja teljesen komolyan. Hitetlenkedve megcsóválom a fejem és szembe vele ülök az ölében. Kezeim közé fogom az arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te vagy mind közül a legfontosabb, de nem szeretnék úgy veled lenni hogy ezek a dolgok gyötörnek és vonják el a figyelmem, ahelyett hogy veled foglalkozhatnék. Érted?-gyűlnek könnyek a szemembe, melyet ő hüvelykujjával letöröl.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze, de akkor is nagyon fogsz hiányozni.-ölel meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te is nekem. Kimondhatatlanul.-ölelem vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szeretlek.-mormolja lágyan a fülembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én is szeretlek.-suttogom vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár órával később már a bőröndjébe pakolunk vissza. Ruháit gyorsan kimostam és most azért drukkolok hogy megszáradjon mire el kell indulnia. Érzem hogy kötődünk egymáshoz és olyan felnőttesen viselkedünk, pedig közel sem vagyunk még olyan tapasztaltak és együtt sem régóta. De mintha évek óta ismernénk egymást. Ha mosolyog az én arcomra is rögtön mosoly szökken, ha éppen én elgondolkodom akkor ő diszkréten csinál valami mást és csendben marad. Én a ruháit pakolom ő a tisztálkodó szereit. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden megvan?-ülök le az ágy szélére, amit már egy selyem pléd takar, hogy ne legyen koszos az ágynemű.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerintem igen. Amit meg itt hagyok, majd veszek vagy utánam küldöd. De szerintem veszek.-kiabál ki a fürdőből.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit csinálsz még?-állok fel. Ugyanis az előbb már megfürdött és fel is öltözött. Az utóbbi 4 órában a kanapén ültünk egymás karjaiban és filmet néztünk vagy elszenderedtünk a másik vállán. A lényeg csak az volt hogy együtt legyünk még egy kicsit. És így is feledhetetlen volt. Csendes, nyugodt és romantikus. Együtt voltunk és örültünk hogy hosszú idő után ez így van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beléptem a fürdőbe, aminek az ajtaja amúgy is nyitva volt. Éppen fogat mosott. Én megálltam az ajtóban és onnan figyeltem mit csinál. A tükörben rám nézett és elmosolyodott. Eléggé vicces látványt nyújtott fogrémes szájjal, de így is nagyon édes volt. Befejezte, majd odasétált mellém. Csak a szemeit néztem és nem vettem észre hogy a fogkeféje még a kezében van. Fogkrémesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry ugye nem akarod azt rám kenni?-kezdtem távolodni, de az én szerencsémmel megbotlottam a küszöbben, így hátra estem. Hazza pedig fölém mászott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérlek ne kend rám.Kérlek!!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ugye tudod hogy így lehetetlen neked ellenállni.-hajolt a fülemhez.-Főleg mikor így kérlelsz.-simogatott oldalt, mire én nyögtem egyet és felemeltem a csípőm. Ő felvonta pajzánul a szemöldökét és megcsókolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szenvedélyesen. Mindent beleadott és kezdett a levegő megint vibrálni kettőnk között. Téptük egymást ajkait, keze pedig le-fel vándorolt testemen. Érzéki érintései mély vágyat keltettek bennem és nem igazán tudtam hogyan is foghatnám vissza. Fordítottam a helyzetünkön és én másztam fölé. Kezeimmel a hajába túrtam, majd a pólója alá nyúltam. Izmos hasa megfeszült az érintéseim alatt és kirázta a hideg.<br />
Hirtelen elszakadt ajkaimtól és a nyakamba temette az arcát.<br />
-Ennek nem most van itt az ideje.-szedte gyorsabban a levegőt és felült, lesöpörve magáról engem.<br />
Ledermedtem. Nem kíván engem és nem kellek neki. Istenem. Csakis én lehetek olyan szerencsétlen aki beleszeret valaki olyanba, akinek nem kell. Még mindig a földön ültem teljesen letaglózva és nem tudtam megmozdulni és megszólalni sem. Ő már lent volt a földszinten, míg én itt kuksoltam a padlón. Lábaim, kezeim remegtek mint a kocsonya és elfogott a keserves zokogás. Próbáltam vissza fogni hogy Harry meg ne hallja és remélem ez többé kevésbé sikerült.<br />
Egy idő múlva trappolást hallottam a lépcső felől, így gyorsan feltápászkodtam és a fürdőbe szaladtam. Megmostam az arcom és a tükörbe néztem.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFB-8yx_PeOK3jyLPRESa-qevKC65h1JPTno9Q3HMabjXR-BRjdSXNVTcEe3i-rzM_-o48P3uO6OY5d1TBMz5bjcHikxcQjInV-o5ymTcsE8SJT5MAOTNukiNYlJrjDzru8IjTqPT6-mPJ/s1600/601402_449969725119129_80958975_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFB-8yx_PeOK3jyLPRESa-qevKC65h1JPTno9Q3HMabjXR-BRjdSXNVTcEe3i-rzM_-o48P3uO6OY5d1TBMz5bjcHikxcQjInV-o5ymTcsE8SJT5MAOTNukiNYlJrjDzru8IjTqPT6-mPJ/s640/601402_449969725119129_80958975_n.jpg" width="438" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Ezzel a képsorozattal engem megöltek*.*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Gratulálok Hazza a legszexibb pasi címért és a legszebb mosolyért.*.*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Köszönöm hogy elolvastad!</div>
<br /></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-62744009792958312622013-08-06T20:19:00.000+02:002013-10-13T19:26:17.661+02:0028.rész <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i>Sziasztok!</i><br />
<i>Szeretném megköszönni a 28 Bloglovin követőt, a 22 rendszeres olvasót, a cseréket és a több mint 19.000+ oldalmegjelenítést. A napokban hozom a bejegyzést a játékról és a nyereményről :)</i><br />
<i>Sajnálom hogy késtem a résszel. De most itt van és remélem tetszeni fog bárkinek, aki olvassa.</i><br />
<i>Puszi</i><br />
<i>Dasie</i><br />
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span>
<i style="font-size: x-large;">Dasie szemszöge:</i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbCPKkgB8M_9VHI16-Lqmo2q4HJeRYg2j22pHpLbkffPG2lhjqYTNNzETUKisEMnqXp-bxND8p8P-0b7siUTN4UARrVnTxIplvCLS47hDljvV9QZdNCngKvCp0rdGwhdvWt7727n24BzYJ/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbCPKkgB8M_9VHI16-Lqmo2q4HJeRYg2j22pHpLbkffPG2lhjqYTNNzETUKisEMnqXp-bxND8p8P-0b7siUTN4UARrVnTxIplvCLS47hDljvV9QZdNCngKvCp0rdGwhdvWt7727n24BzYJ/s1600/images.jpg" /></a>-Kérlek, kérlek Harry ne haragudj!-csúsztam oda hozzá és kezeim közé fogtam az arcát. Szemei kifejezéstelenek voltak és egy másodpercre megijedtem. De utána megláttam benne a csalódást és az aggódást. Nem tudtam hogy ez most nekem szól, vagy csak a mondandómnak, de akkor is rossz volt. Én nem akartam megbántani, fájdalmat okozni neki. Bízni szerettem volna benne, megóvni minden fájdalomtól és csalódástól. Mert szerettem. Még nem mondtam ki neki és ő se nekem, de talán még mindig nem ez az a pillanat, amikor a tudtára hozom egy fontos szóval a bennem lakozó érzelmeket. Ebben a percben inkább azért kéne küzdenem hogy visszakapjam és megértessem vele hogy nem azért nem mondtam el, mert nem szeretem vagy nem bízom meg benne, hanem mert csak védeni akartam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szólalj meg kérlek!-esedeztem. Nem bírtam azt hogy csendben van. Jobban bírtam amikor a szavak embere volt és mindent megosztott velem. Jókedvű és vidám. De amikor ilyen szürke felhő lepte el az arcát , kicsit megijedtem tőle. Félelmetes volt és a koránál többet mutatott. Idősebbnek és komolyabbnak látszott. Érettebbnek, akit nem lehet oly könnyen átverni.<br />
-Mit mondhatnék?-rázta meg a fejét a kezeim között.<br />
-Hogy nem haragszol és megértesz.-esedeztem, miközben végig simítottam arcélén.<br />
Hitetlenül elnevette magát, majd ő is a kezei közé vette az arcom. Elég fura volt, mert egymás kezeiben pihent az arcunk, mégis oly közel hogy egyszerre vettünk levegőt. A szívritmusunk lassan egy ütemre vert. Hasonlóak voltunk, már-már egyek.<br />
-Miért haragudnék rád?-simogatott meg.-Te vagy az egyetlen aki nem tettél semmi rosszat. Bele sem merek gondolni hogy most milyen érzések keringhetnek benned.-húzott karjai közé és úgy ölelt, hogy szaporábban kapkodtam levegő után.<br />
-Annyira sajnálom hogy nem mondtam el.-suttogtam a mellkasába.<br />
-Megértem. Én pedig sajnálom hogy neked ezt tudnod kell. Borzalmas lehet. A saját apád...-még fojtatta volna, de az ujjaimat a szájára raktam.<br />
-Ne beszéljünk róla. Nem érdemli meg. És mi sem hogy szenvedjünk miatta. Csak anyát sajnálom.-sóhajtottam fel egy nagyot.<br />
-Elhiszem.-nagy kezeivel hátamat kényeztette.-Elmondod neki?-kérdezett rá arra, amire még én magam sem találtam még választ. Hogy tehetném ezt a saját anyukámmal? Miért rontanám el az életét? Erre mindig az volt magamban a válasz, hogy apám már elrontotta helyettem is és nekem semmi miatt nem kéne rosszul éreznem magam.<br />
-Nem tudom mit tehetnék.-ültem fel az ölében és néztem gyönyörű zöld szemeibe.<br />
-Most leginkább alvásra lenne szükségünk. Hosszú volt az út és az események is felkavartak mind téged, mind engem. És én nem nagyon pihentem a tegnapi koncert óta.-húzta el a száját.<br />
-Igazad van. Feküdjünk le. Tiszta fejjel minden sokkal egyszerűbb.-fogtam meg a kezét és felhúztam a szobába.<br />
-Letusolok jó?-engedtem el a mancsát és indultam a fürdő felé.<br />
-Nyugodtan. A szekrényben van tusfürdő külön, hogy ne pasisat kelljen neked is használni.-ült le az ágyra és kapcsolta be a tévét. Majd megtalálva a csatornáját, hátradőlt és a képernyőn legeltette fáradt, kimerült szemeit.<br />
<br />
-Mi az?-nézett rám kíváncsian. Még mindig az ajtóban álltam és őt csodáltam. Elmerültem a látványában és a kisugárzásában, amit tudatlanul magából árasztott. Haja kócos volt, arca enyhén borostás és piros a fülledt melegtől, amihez nem volt hozzászokva a messzi országban. Felsője gyűrött és nadrágja feszült a lábán. Szemei csillogtak szavaimra vártan, mégis fáradt és kimerült volt.<br />
A kezemmel babráltam és lesütöttem a tekintetem.<br />
-Csak annyi hogy Szeretlek!-néztem vissza rá és figyeltem reakcióját kijelentésemre. Ő lassan elmosolyodott és kápráztató boldogsággal ajándékozott meg. Nem tudtam mozdulni. Saját magamat megleptem ezzel a kijelentésemmel, mégis tudtam hogy így van. Ezt éreztem és gondoltam mégis tudnia kéne arról, hogy mennyire sokat jelent hogy itt van mellettem és támogat. Sohasem éreztem még senki iránt így, felemésztő volt.<br />
Feltápászkodott és a odajött. Finom, puha ujjaival felemelte az államat és mélyen a szemeimbe nézett.<br />
-Én is Szeretlek!-motyogta már a számba és forró, szerelmes csókkal ajándékozott meg. Édes ajkait sohasem akartam elengedni. Csak magamnak akartam a pillanatot, ahogy a karjaiban tart és tele boldog érzésekkel tapad az ajkaimra. Hosszú percekig tartott mire eltudtuk engedni egymást. Simogatott, cirógatott dédelgetett kezeivel. Testemet átjárta a törődés és ezernyi érzés, amit nem tudom hogy éreztem-e már valaha, de soha nem akartam hogy vége legyen.<br />
<br />
-Na sipirc fürdeni, mert a végén még olyat teszünk amit még megbánunk.-nevetett bele a nyakamba, majd belepuszilt. Enyhén megremegtem és elindultam. Ám csak a küszöbig jutottam, mert visszarántott és újra megcsókolt. Majd újra, meg újra. És újra.<br />
<br />
<i><span style="font-size: large;">Hope szemszöge:</span></i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVx53vQ0TCWfHR8WyihNA9H3dSYblKx-33ll5C4hO1kWFrpIkxY46ieBmm0YSFZ676tFlpwifcqoreseTE3_zIRDdjDhlYj2DnW-RNlhbjT1fZK0N2v9wpBdjEqS0s2TwZKnfgj4ptfUW9/s1600/74.r%C3%A9sz.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVx53vQ0TCWfHR8WyihNA9H3dSYblKx-33ll5C4hO1kWFrpIkxY46ieBmm0YSFZ676tFlpwifcqoreseTE3_zIRDdjDhlYj2DnW-RNlhbjT1fZK0N2v9wpBdjEqS0s2TwZKnfgj4ptfUW9/s320/74.r%C3%A9sz.jpg" width="320" /></a></div>
Teljesen lefagytam. Akármilyen érzéstelen liba is vagyok, azért én ezt soha nem akartam hogy egy terhes nő előttem essen össze. Fájdalmas volt látni. hogy ott a lift előtt kérleli az ő férjét hogy ez ne legyen igaz, amire ő gyanakszik, majd halk puffanással a padlón végezve, hangos zokogásban törjön ki teljesen magán kívül. Én ezt nem akartam. A tervem kész volt, szíveket összetörni, hírnévre hajtani és kibontakozni. Eltiporni mindenkit aki az utamban áll. De nem egy terhes nőt. Kiléptem a liftből és leguggoltam a nő mellé.<br />
-Mire gondolt? Én csak a személyzet vagyok, aki felhozta a rendelésüket.-magyaráztam.<br />
-Persze, és ezért volt a férjemmel bezárkózva a liftbe.- nyögte fájdalommal a szavaiban és könnyes szavakkal.<br />
-Elromlott.-tártam szét a karom.<br />
-És egyáltalán minek jött maga után Charles?-nézett arra a személyre, aki éppen kilépett a liftből.<br />
Én is ráemeltem a tekintetem és megoldást kerestem szavaiban. Akármilyen szörnyűn is elbánt velem és megérdemelné hogy szenvedjen, jobban sajnáltam a nőt, aki a szíve alatt egy csodálatos utódot hordott. Mindig is vágytam egy kisbabára, akit a karjaimban tarthatok és teljes szívemből szerethetek. Eláraszthatom minden jóval, különlegessel. Könnyek gyűltek a szemembe, amelyeket mérgesen morzsoltam el, mielőtt bárki tudomására jutott volna hogy elgyengültem. Nem. Én nem sírok.<br />
-Elfelejtettük kifizetni drágám.-válaszolt átlátszóan a férfi.<br />
-De mindig távozáskor kell intézni a számlát nem?-emelte rá fáradt, kimerült, zaklatott szemeit Dasie édesanyja.<br />
-Nálunk nem.-vágtam rá gyorsan mentve a helyzetet.-Az ilyen külön rendeléseket alkalmanként kell kifizetni, de mivel én nem itt dolgozom, hanem csak egy barátomhoz jöttem ma ide és neki segítettem, mert el volt havazva.-hadartam el meggyőzően és még mellette hevesen artikuláltam is. Kitűnő színészi alakítás volt. Bravó Hope.<br />
A nő összeráncolta a szemöldökét és nem úgy tűnt mint akit sikerült meggyőznünk.<br />
-Gyere drágám menjünk vissza a szobába. Nem igazán szabadna így felizgatnod magad. Mi lesz a kicsikkel?-nyújtotta a kezét a feleségének Charles és segített neki felállni. Átkarolta a derekát és megsimogatta az arcát.<br />
<i>Ez a nő ikreket vár? Te jó ég</i>. Hunytam le a szemem. Ilyen is csak velem történhet meg. Most már tényleg komolyan a kezembe kéne vennem a sorsom és elkerülni az ilyen helyzeteket.<br />
A nő csendben tűrte és hálásan pillantott rá. <i>Höh. Még hálás is. Nézzenek oda! </i>Az előbb még összerogyott a fájdalomtól és a kíntól, most meg már szemei megnyugvóan csillognak. Jobban megbízik ebben a rohadékban mint hittem.<br />
-Köszönjük a szolgálatait Miss...-intézte hozzám szavait az a gyökér és játszotta el továbbra is hogy nem ismer.<br />
-Ev... Elvoods.-hazudtam. Nem akartam hogy gyanakodni kezdjen hogy ki is az én drága, szipirtyó anyám. Nem hiányzott még ez is ehhez az elfuserált estéhez.-Én kérek elnézést a kellemetlenségért. Remélem nem okoztam gondot.-mondtam kihúzott háttal.<br />
-Bocsánatot kell kérnem a kiborulásaimért. Tudja elég szeszélyesek az érzéseim mióta újra terhes vagyok. Kiszámíthatatlan.-nevette el magát. <i>-Hoppá! Milyen jókedvünk lett hirtelen!</i>-csóváltam meg a fejem gondolatban.<br />
-Semmi gond. További szép estét!-köszöntem el, mert már nem bírtam ezt a színjátékot. Túl sok volt a kedvesség, amelyet árasztottam magamból. Nem voltam ehhez hozzá szokva.<br />
Sietve futottam le a lépcsőházban. Nem tudtam és nem is akartam beszállni a liftbe. Rossz emlékeket idézett fel bennem és még mindig éreztem a hatását a kemény intenzitásának, amelyet rajtam gyakorolt az a szemét. De az is biztos hogy nem nyúl hozzám többet az a gyökér. Ebben teljes mértékben biztos voltam. A táskámban megszólalt a telefonom, jelezve hogy üzenetet kaptam.<br />
<i><b>-Szükségem van rád! Tudom hogy régen beszéltünk, de most nem tudom ki máshoz fordulhatnék.</b>-</i>állt benne. Rögtön tudtam kitől jött és először, oly régóta tiszta szívemből elmosolyodtam és a szívemet boldogság járta át.<br />
Hát nem felejtett el engem örökre! Akkor még mindig ott van a remény, hogy a világ visszakapja azt a Hope-ot, akit mindenki szeretett. Még ő is. aki most is oly távol van, mégis várja a válaszomat. Szüksége van rám. Én pedig állok szolgálatára. Akármiről is legyen szó.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>Harry szemszöge:</i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFj07OhZZE3LRYjmDvTxbQ884BXgbXyxmDd_3ijsF2yrcoCDnK-o_71U_InkLaHPLsqZ-BUs2vugG6AR8HEcCPhFjW5aIuxLd_v4Qj_1mCCkrAMrmKKKIaXiDiFX0eTRRGWl1L2OQZG9Ug/s1600/581696_414882501962524_1827552904_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFj07OhZZE3LRYjmDvTxbQ884BXgbXyxmDd_3ijsF2yrcoCDnK-o_71U_InkLaHPLsqZ-BUs2vugG6AR8HEcCPhFjW5aIuxLd_v4Qj_1mCCkrAMrmKKKIaXiDiFX0eTRRGWl1L2OQZG9Ug/s320/581696_414882501962524_1827552904_n.jpg" width="266" /></a></div>
-Most már menj! Mert nem tudom hogy képes lennék újra itt abba hagyni.-nevettem és lefelejtettem kezeit a nyakamról. Nevettem dermedtségén és kábaságán, amit én okoztam, mégis majd szét robbantam az örömtől. Több barátnőm is volt már eddig, de senki iránt nem éreztem ezt. Mert ha csak megláttam a szívem hevesebben dobogott és olyan érzés járt át, amitől rögtön kivert a víz. Mosolyognom kellett rajta. Boldog voltam, mert szüksége van rám. Örömmel álltam mellette és fogok is, hiszen nem tudom hogyan tudnám elengedni. Már mikor a stúdióban megláttam éreztem hogy köztünk forr valami, összeköt. Nem tudnám ténylegesen elmagyarázni hogy milyen is ez az érzés, de felülmúl mindent az eddigi életemben.<br />
Nagyot sóhajtott és lehunyta a szemét. Mélyeket lélegzett ahogy elindult a fürdő felé, de közben a szekrény mellé lépett és kivett egy darabot a pólóim közül.<br />
<br />
-Persze szívem, nyugodtan elveheted.-nevettem.<br />
-Hogy szólítottál?-fordult gyorsan meg.<br />
-Szívem. Miért? Nem tetszik?-kacsintottam rá, és lehuppantam az ágyra. Nem akartam még egyszer lerohanni, mert a végén tényleg nem tudunk leállni. De annak nem most volt itt az ideje. Terveim voltak, melyeket a közeljövőben meg kell hogy valósítsak, hacsak nem akarom hogy ott lent bajok legyenek. Nem mintha eddig nem lettek volna....<br />
-De. Túlságosan is.-fordult vissza és közelített felém.<br />
-Ne! Indíts fürdeni!-utasítottam nevetve. Meghallottam csilingelő hangját és melegség járt át. Intenzíven. Hallottam az ajtó kattanását, majd a párnák közé fúrtam az arcomat. Nem igazán pasihoz illő, de most nem tudtam hogyan is vezethetném le a bennem feltörő vágyat. A mosolya elképesztő, észveszejtő...és még sorolhatnám.<br />
Vágyakozó gondolataimból a telefonom csörgése rángatott ki. Kihalásztam a zsebemből, majd feloldottam a billentyűzárat.<br />
<i>-Drága kisfiam! Hol vagy már megint? Mindenki téged keres a hotelben. Valami baj van? Aggódom érted. Édesanyád Xx- </i>felsóhajtottam, majd az órára néztem. Elég késő volt már, de nem keltem fel, hisz tőle kaptam az sms-t.<br />
Tárcsáztam a számot, majd a fülemhez emeltem a készüléket. Kicsöng, csöng, csöng...<br />
-Harry!-kiabált bele a telefonba.<br />
-Halkabban anya. Szükségem van még a hallásomra.-nevettem.<br />
-Hol vagy? Mi történt?-kérdezte ugyanolyan hangosan ledarálva.<br />
-Nem fogok válaszolni ha továbbra is üvöltesz.-szórakoztam. Jó kedvemben voltam.<br />
-Ne játssz velem Harold Edward Styles! Válaszolj a kérdésemre!-utasított azon a "anya most bekeményít" hangján. Jót nevettem rajta.<br />
-Londonban vagyok és minden rendben. Csak Dasie-nek... akadt egy kis elintézni valója, ezért elkísértem.-mondtam el a majdnem igazságot.<br />
-Szóval együtt vagytok?-kérdezte olyan hangsúllyal, amiből rögtön tudtam hogy mosolyog.<br />
-Igen!-ujjongtam anyának. Közel álltunk egymáshoz és talán ő ismert a legjobban a világon. A földön tartott és nem hagyta hogy megváltozzak, vagy elszálljak magamtól, mit oly sok sztár.<br />
-Végre! Nem tudom meddig bírtam volna még hallgatni a sopánkodásodat!-cöcögött.<br />
-Jól van már! A lényeg hogy végre boldogok vagyunk.-szabadkoztam.<br />
-De biztos minden rendben? Nem várhatott volna ez a dolog addig míg vége lesz a turnénak?-kérdezett rá. Túlságosan átlátott rajtam. Utáltam neki hazudni, de nem tehettem mást. Nem akartam neki elmondani azt, ami meg sem történt.<br />
-Biztos anya! Viszont most mennem kell. Elfáradtam az utazásban.<br />
-Jól van drágám. De ha bármire szükséged van én mindig itt vagyok, ezt nagyon jól tudod, remélem- ezt mindig a tudtomra adta, akárhányszor is beszéltünk. Nem bántam. Ezzel is éreztem hogy még mindig törődik velem 19 éves létemre és még mindig a Holmes Chapel-i fia vagyok, aki szeret énekelni.<br />
-Tudom és köszönöm.-hálálkodtam. Próbáltam minél több érzelmet belevinni a hangomba, hogy áttudjam adni, amit valójában tényleg éreztem.<br />
-Ezt nem kell köszönnöd! Legyen szép álmod és vigyázzatok magatokra!-búcsúzott el, majd letette.<br />
Egy ideig még bámultam a plafont, majd az én szőkeségem belibbent az ajtón az én pólómban, ami combközépig ért neki. Még így is csodásan és kívánatosan festett. Főleg ha belegondoltam hogy csak egy csipkecsoda van alatta.<br />
Szép éjszakának nézünk elébe. De most, nem vágytam másra jobban, mint a karjaimban tudni, biztonságban, nyugalomban és szeretetben.<br />
Köszönöm hogy elolvastad! </div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-56981041664574790212013-07-25T15:48:00.002+02:002013-10-13T19:26:29.118+02:0027.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i>Sziasztok!</i><br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Mivel szombaton nem leszek itthon, így ma jelentkezem résszel,Remélem örültök neki :)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Igyekeztem minél élvezetesebbé tenni és próbálok fejlődni hogy ne okozzak nektek csalódást.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A minap egy lány írt a chatbe, hogy mennyire lesz részletesen leírva Harry és Dasie együtt léte. Mint ott is mondtam, ez mindig változik és amit még hozzátennék, az se biztos hogy lefognak feküdni. Mert kitudja hogy alakítom a szálakat? :) </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Remélem sokat pihentek és élvezitek a nyarat.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mint már említettem régebben a 20.000 oldalmegejelenítésnél és 30 Bloglovin követésnél kifogok sorsolni egy meglepetést. Ha kíváncsiak vagytok rá, akkor komizzatok ehhez a részhez legalább 5-en és a következő résznél kaptok egy képet, hogy mi is lesz a várható nyeremény.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szeretném megköszönni az új feliratkozókat és mindekinek akik olvassák a blogom.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szeretlek titeket :)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ui:Ne felejtkezzetek meg róla hogy megnyitott az új blogom, ahova holnap már felkerül a 3.rész. Örülnék ha azt is olvasnáatok és ott is írnátok pár sort, hogy hogy tetszett!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem is szaporítom tovább a szavakat!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Olvassatok nyugodtan :)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Puszi</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Dasie</i></div>
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: large;"><i>Dasie szemszöge:</i></span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhegnpbLsiMAv_wBo4ppe_YZ5wGFA9_O6oB82ql3e1Xw9glHYcbjsWo0g1W4eObcC8N1KZ9y69H4eVjplXDH95xUNZIMhDNJ0DHbALHFt-G0nCusTAInC5626LoUjaP1dj92-7AHnZ3VtnC/s1600/let%C3%B6lt%C3%A9s.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhegnpbLsiMAv_wBo4ppe_YZ5wGFA9_O6oB82ql3e1Xw9glHYcbjsWo0g1W4eObcC8N1KZ9y69H4eVjplXDH95xUNZIMhDNJ0DHbALHFt-G0nCusTAInC5626LoUjaP1dj92-7AHnZ3VtnC/s1600/let%C3%B6lt%C3%A9s.jpg" /></a></div>
El nem tudtam mondani azt, hogy mennyire megkönnyebbültem tudva, hogy nem az én anyukám halt meg. Még sem nem tudtam feldolgozni a bennem lakozó félelmet és ürességet, ami keveredett a nyugalommal és a szeretettel ami körülvett engem, mint egy fátyol. Körül ölelt, beborított. Sóhajtani is alig tudtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem igazán érzékeltem a történtek után az eseményeket. Őszintén kimondva magamon kívül voltam. De nem a boldogságtól mint mások, hanem a féktelen és felemésztő szomorúság miatt. Nem tudtam mit kezdeni a gondolataimmal. Éreztem hogy valami nagyon rossz közeleg és nem tudtam eldönteni hogy mitől és kitől kéne félnem. Felmerült bennem még a kérdés, hogy hol vannak akkor a szüleim. Ha anya nem halt meg, most merre van? És apa miért nem beszélt már velem majdnem fél éve. Érdekes az is, hogy ők is ide költöztek Londonba, de egyszer sem akartak velem személyesen is találkozni. Mintha egy idegen lennék számukra, akinek a számlájára kell utalni egy bizonyos összeget. Tudtam azt, hogy Hope-al csalja apám anyát, de eszembe jutott, hogy még nem is mondtam el Harry-nek és magamban sem tudtam még ezt az egészet feldolgozni, ami a közel múltban történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
De lassan szembe kell néznem a következményekkel, ami a történésekkel jár. Nem tehetem azt, hogy elbújok minden elől és nem foglalkozva senkivel és semmivel élem az életemet. Mert én nem ilyen ember vagyok aki ezt megtudná csinálni. Nem. Az nem én lennék. Kinéztem a kocsi ajtaján és láttam elsuhanni mellettünk az épületeket. Jó volt újra itt lenni, de bárcsak ne így kellett volna hazautazni. Nem tudtam hova tartunk. Azt sem tudtam hogy kerültem a kocsiba, de nem sokáig érzékeltem a külvilágot. A tudatom kikapcsolt és megint ellepett a sötétség és a nyugodt, békés világ ami beszippantott. Fogalmam és tudásom nem tudta, hogy meddig ragad el, de nem akartam egy hamar a felszínre kerülni. Mert akkor szembe kell néznem mindennel. És azt most nem bírtam volna el. Túl sok volt. Sajnáltam Harry-t, mert ő igazán az ég világon nem tehetett semmiről, viszont azt hogy valamilyen szinten kapcsolódott hozzám, így ő is kapott belőle. És ezt nem akartam. Ő jelentette most számomra a legtöbbet. Talán ezelőtt senki más. És én nem mondhattam hogy a szüleimen kívül, mert a szüleimre mindig is csak úgy tekintettem mint egy közeli barátokra, akiket néha érdekeltem. Ennél többre szinte soha nem futotta. Ha azt hittem eddig hogy szeretem őket, akkor nagyot tévedtem. Harry-t szeretem. Ez volt a legerősebb érzés, amit valaha, valaki iránt éreztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Dasie, kellj fel!-rázta meg valaki gyengéden a vállam.Pislogtam néhányszor és a szemem elé tárult egy csodálatos ház. Olyan ismerős volt. Mintha jártam volna már itt. De az agyam mint egy szita, nem tudta feleleveníteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megjöttünk.-emelt ki a kocsiból erős, nap barnított karjaival és vitt fel a lépcsőkön.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hol vagyunk?-kérdeztem rá emelve a tekintetem.Ő meglepődve felvonta szépen ívelt szemöldökét és lenézett a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kicsim, már többször is voltál itt. Itt lakom.-magyarázta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Óh.-ennyit sikerült kinyögnöm, ugyanis amikor belépett a szám tátva maradt a csodálattól.-Ez mesés!-motyogtam. Ő csak megvonta a vállát és bentebb tessékelt. Lesegítette a kabátomat és cipőmet, majd ő is levetkőzött. Beleharaptam a számba, annyira észveszejtően nézett ki. A levegő forrt közöttünk és nagyon nehezen tudtam magamat kontrollálni hogy ne ugorjak rá rögtön és fejtsem le a ruhákat róla. Lehunytam a szemem és megráztam. A szemem előtt minden lepergett másodpercek alatt. Már-már felnyögtem, de fékeznem kellett az indulataimon, hogy ne áruljam el forró gondolataimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy nagy,meleg és finom kezet éreztem az arcomon. Lassan feltárult a tekintetem, amelyet ráemeltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi járt abban a szép és okos fejedben hogy így nézel?-kérdezte túlságosan is közel hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit gondolsz miről ábrándoztam?-árultam el magam és döntöttem oldalra a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hmm.. lennének tippjeim.-vont még közelebb magához.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor találgass, kérlek.... a szobádban.-húztam magammal.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lépcsőn botladoztam mámortól, amit ő nyújtott így hirtelen felkapott a karjaiba és felcipelt az emeltre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Finoman és gyengéden döntött le az ágyára. Majd fölém mászott és az oldalamnál lévő kezein megtámaszkodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szemei fogságban tartottak. Nem tudtam még mozdulni sem. Percek teltek el. A feszültségtől ziháltam és egyben mozdulatlanná dermedtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csak figyelt és ő sem mozdult. Kísérteties volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Izzadtam.A pólóm úgy tapadt a derekamra, mint a fürdőruha úszás után. A homlokomon is megjelentek a kis gyöngyszemek.</div>
<div style="text-align: justify;">
De nem mozdultunk. Már ő is gyorsabban vette a levegőt, de ajkaink még nem találkoztak. Testünk egymáshoz simult, éreztem magamon és meglepően nem volt nehéz, vagy igazán nem is vettem észre abban a pillanatban hogy mekkora a súlya. Túlságosan lefoglalt a vágy iránta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megmozdult és arca közelített az enyémhez. Akartam, vágytam a csókjára, az ajkaira, nyelvére, az érintésére.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehunytam a szemem és még gyorsabban kaptam levegőt. Égtem. Forrtam. Majd szét robbantam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De nem csókolt meg. Hanem felállt és megállt a tükör előtt. Én felnyögtem és a könyökömre támaszkodva ültem fel az ágyon.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi a baj?-kérdeztem kissé magas hangon. Próbáltam magam visszafogni. Ami kissé nehéznek ígérkezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Semmi baj nincs. Miért?-húzott perverz mosolyt az arcára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem kívánsz ugye?- fordultam hasra és egy párnába temettem könnyel áztatott arcom. Bevallom kicsit rá is játszottam. De hát ki voltam éhezve rá. Az érintésére, a csókjára...</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hé..-húzott a mellkasára és elkezdte simogatni a hátam.-Elképesztően kívánlak és akarlak mindenhogy ahogy csak lehet, de nem akarok semmi elsietni. Főleg az elsőt nem.-nézett le rám. Abbahagytam a szipogást és csábító mosolyt villantottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összeráncolta a homlokát és játékosan felvonta a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te csak megjátszottad hogy sírtál?-én csak hevesen bólogattam és kiszakadt belőlem a nevetés.Kiugrottam az öléből és a földön összegörnyedve nevettem. Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát ha te így akkor én is így.-leugrott mellém,megragadott a derekamnál fogva és maga felé fordított. Most nem tett az ágyra. Nem tartott nagy távolságot és nem is nézett sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyengéden megfogta az arcom és lágyan megcsókolt. Nyelve simogatott, majd fogaival enyhén beleharapott az alsó ajkaimba bejutásért könyörögve. Szívattam egy kicsit, mire csak halkan felkuncogott, majd engedtem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pillanat és a légkör felforrt másodpercek alatt és kezei már más úton jártak a testemen. De ajkai egy percre sem engedtek el. Egyre durvábban, erősebben és hosszan csókolt. Azt kívántam hogy bárcsak sohasem érne véget ez a pillanat, itt a földön, belé gabalyodva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Félórával később a konyhában ültünk és éppen azon gondolkoztunk hogy mit kéne enni. Mivel nem szeretem ha csak felkapjuk a telefont és rendelünk valamit, így Hazza azon szenvedett hogy kitalálja mit együnk. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hmm imádok csirkét sütni és mellé párolt zöldségeket enni.-mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én is szeretem Drága, de most mást kívánok.-bújta továbbra is a laptopot. Hátra dőltem a széken és gondolkoztam. Most kéne megbeszélnem vele. Egyszer muszáj és most eléggé higgadt ahhoz, hogy talán jól fogadja.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Harry beszélnünk kell!-fogtam meg lágyan a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem, akkor sem veszel rá hogy kagylókat együnk. Biztosan nem.-rázta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem arról van szó.-nevettem. Ekkor felkapta a fejét és rám nézett. Észrevette hogy elkomolyodtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Gond van?-kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, nem tudom hogy ez gond-e, de elkell mondanom mert felőröl.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehajtotta a laptopot és mellém húzott egy széket. Megragadta a kezemet és eltüntette az ő hatalmas kezei között.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Bármit elmondhatsz nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom. Épp ezért teszem. Nah meg azért is mert közöd van hozzá.-feleltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Most már tényleg kíváncsivá tettél.-mormogta az ujjaimat nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval-kezdtem.-Nem is tudom hogy kezdjem el.-nevettem kínomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Talán az elején.-mosolygott.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól van. Szóval, amióta megláttalak éreztem hogy valami van kettőnk között. Valami, amit most sem tudnék szavakban kifejteni, viszont nem akartam hogy úgy érezd túlságosan rád nyomulok, mert neked ott volt Hope és én ezt tiszteletben tartottam.-hadartam le.-De ez megváltozott bennem, amikor megtudtam hogy megcsal téged. Fogalmam sem volt hogy hogyan mondhatnám el neked. Nem akartam belezavarni a kapcsolatotokba.-folytattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hope megcsalt engem?-vágott a szavaim közé. Teljesen le volt dermedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen. És az szerintem mégjobban meg fog döbbenteni ha elmondom kivel. Én sokáig nem is akartam elhinni. Még most sem akarom.-válaszoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én is megtudhatnám ki volt az? Vagy ezt sem akarod elmondani nekem?-kérdezte gúnyosan.Jaj ne. Tudtam hogy ez lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Közelebb húzódtam hozzá és a kezeim közé vettem az arcát. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Figyelj, tudom hogy haragszol rám, de egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy téged valaki megtudott csalni egy olyan emberrel akiről én sem gondoltam volna. Valószínűleg nekem jobban fájt, mint bárki másnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért fájt volna jobban?-suttogta.</div>
<div style="text-align: justify;">
A homlokához döntöttem az enyémet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az apámmal csalt meg téged.-válaszoltam és elhúzódtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor ráemeltem a tekintetem láttam hogy teljesen sokkolta a dolog. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Én el sem akartam hinni amikor megtudtam.-suttogtam.-És tudom hogy most dühös vagy rám, amiért eddig nem mondtam el, de egyszerűen én magamnak nem mertem bevallani hogy ez az igaz. Nem akartam hogy te is szenvedj. Elég volt nekem.-felhúztam magamhoz a lábaimat, majd átöleltem őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szólt egy szót sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kérlek ne haragudj rám!-könyörögtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: large;">Zayn szemszöge:</span></i><br />
<i><span style="font-size: large;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfq6uAJbj3FfarK1aGWCEgwVG-J5q9QCQUNPg9cQ2OWEFfnCq4Wa3sh7k11_ZnYGrIXwQtnziW_YTmWJIXajeMme3aT8RjTRhU6S1f_JbQ5GvbS9-LArdDHmz-pb6YuvBDSS71r_d2shbK/s1600/1075689_583756965007914_254912469_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfq6uAJbj3FfarK1aGWCEgwVG-J5q9QCQUNPg9cQ2OWEFfnCq4Wa3sh7k11_ZnYGrIXwQtnziW_YTmWJIXajeMme3aT8RjTRhU6S1f_JbQ5GvbS9-LArdDHmz-pb6YuvBDSS71r_d2shbK/s320/1075689_583756965007914_254912469_n.jpg" width="266" /></a></div>
Figyeltem hogy mikor jön ki Liamtől,de a folyosón megjelent 2 rendőr. Nem igazán foglalkoztam velük. Magamba voltam zuhanva. Nem gondoltam volna hogy így fog véget érni a kapcsolatunk. Barátságosan akartam tőle elválni, nem úgy hogy ő még meg is bánt és belém tapos. Akkor megértettem volna hogy Liam-hez fut, ha már szakítottam vele, de így még a szeretetem is meggyengült iránta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kilépett Liam szobájából, majd átment a miénkbe. Vártam még pár percet, felkeltem a földről és halkan elsétáltam a szobáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Benyitottam és láttam hogy az ágyon fekszik és alszik, ám ahogy az ajtó becsukódott felkelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hol voltál?-ült fel álmos, fáradt szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát nem Liam ágyában az biztos.-feleltem érzelemmentesen. Ahogy meghallotta mit mondtam, elsápadt. Gondolom valahogy ezt elakarta hallgatni előlem.<br />
-Mindegy, nem számít. Nem akarok beszélni róla. Csak a cuccomért jöttem át.-kezdtem pakolni a bőröndömbe.<br />
-Zayn én...én nagyon sajnálom.-mondta a sírás szélén állva.<br />
-Tudod, azért mentem el, mert gondolkodnom kellett kettőnkről. Ma este beszélni akartam veled, hogy legyünk csak barátok mert én egyszerűen nem érzem azt amit kellene.-mondtam két póló pakolása között.<br />
-Akkor megbocsátasz?-csillant fel a szeme.<br />
-Emily, megcsaltál? Idő kell még ahhoz is hogy felfogjam, nem hogy megbocsássak és nem akarlak látni egy ideig az biztos.-cipzároztam be a bőröndöt és húztam az ajtóig.<br />
Em ott termett mellettem és magához szorított.<br />
-Kérlek,kérlek ne menj el! Megbántam! Nagyon nagyon szeretlek.-sírt.<br />
-Képzelem mennyire megbántad.És én amúgy sem szeretlek már.-mondtam és kirántottam a kezem az övéből.<br />
Nem szerettem megbántani embereket és szégyeltem is magam a viselkedésemért, de azért szarul esett hogy lefeküdt Liam-el.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZdsv3TwvRwXcDfSKD9ES_QWLAJp-tIXtyw_N0wEswFc21omAmDwFK2yEzKU9HYbRGUq4qTOlvQvlCyMaSnG8zOKDBdjg9ySeCf9gUMSQVGc5t5tRyGab528iQU5qRQ3TPSaUbakTM6uTa/s1600/1000407_382324405201431_765644317_n.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZdsv3TwvRwXcDfSKD9ES_QWLAJp-tIXtyw_N0wEswFc21omAmDwFK2yEzKU9HYbRGUq4qTOlvQvlCyMaSnG8zOKDBdjg9ySeCf9gUMSQVGc5t5tRyGab528iQU5qRQ3TPSaUbakTM6uTa/s400/1000407_382324405201431_765644317_n.png" width="400" /></a></div>
Ezt a képet azért raktam ki, mert sikerült megdöntenünk a rekordot és mert megérdemlik a srácok!<br />
Nagyon köszönöm nekik hogy már 3 éve együtt vannak és rájuk találhattam már közel 8 hónapja. Remélem hogy még nagyon-nagyon sokáig együtt lesznek és sok lánynak csalnak mosolyt az arcukra vagy éppen ejtik rabul a szivét :)Én ezzel kívánok nekik utólag itt is Boldog Szülinapot! nekik és köszönöm meg hogy vannak :)<br />
Imádtam a Best Song Ever-t és itt is elmondom hogy én nem aludtam semmit teljes 24 órában, amikor gyűjteni kellett a nézettséget. Éjszaka és nappal is nyomtak több ablakban persze. Nem tudom hányszor nézhettem meg és nem is ez a lényeg, hanem hogy büszkék voltak ránk és én is büszke voltam minden Directioner-re, mert megcsináltuk. Összefogtunk mint egy család és sikerült. Ennél nagyob boldogság nem is lehetett volna se nekik, se nekünk.<br />
Szeretünk One Direction*.*<br />
<br /></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-16440102864641244542013-07-22T22:26:00.000+02:002013-07-22T22:26:06.775+02:00Best Song Ever<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Enjoy It *.*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object width="320" height="266" class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://img.youtube.com/vi/o_v9MY_FMcw/0.jpg"><param name="movie" value="http://youtube.googleapis.com/v/o_v9MY_FMcw&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://youtube.googleapis.com/v/o_v9MY_FMcw&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<br /></div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-6907171205059685992013-07-20T16:51:00.001+02:002013-10-13T19:26:47.202+02:0026.rész <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<i>Sziasztok!</i><br />
<i>Most nem is igazán szaporítanám a szót,csak köszönetet szeretnék mondani a látogatóimnak, a kommentekért és a tetszikekért.</i><br />
<i>Remélem jól telik a nyaratok és vártátok már a részt!</i><br />
<i>Írjátok meg hogy tetszett! SOkat dolgoztam vele,hogy igazán úgy sikerüljön ahogy szerettem volna.</i><br />
<i>Jó olvasást és egy hét múlva jelentkezem :)</i><br />
<i>Puszi </i><br />
<i>Dasie</i><br />
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: large;"><i>Dasie szemszöge:</i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdiN6ZqdtQVsozWFIln8DhpzGDlPjyLVLLD10VycIME-hz5Krycwq43GiT-4T8Xmg_NR6BUH3-hWwKlyS0b0WfUBDwvWofHXu1hyphenhypheneqA7VlD3Wsfp0dXvt3nJktB8dYtighbFENPucBRygf/s1600/6.r%C3%A9sz.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="307" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdiN6ZqdtQVsozWFIln8DhpzGDlPjyLVLLD10VycIME-hz5Krycwq43GiT-4T8Xmg_NR6BUH3-hWwKlyS0b0WfUBDwvWofHXu1hyphenhypheneqA7VlD3Wsfp0dXvt3nJktB8dYtighbFENPucBRygf/s320/6.r%C3%A9sz.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Nem tudtam felfogni és elhinni sem amit hallottam. Az nem lehet hogy az anyukám meghalt a növekvő testvéremmel együtt. Tudom és mindig is elfogadtam hogy ő nem az a tipus aki annyit törődne a lányával, de néha azért ki tett magáért és mégis az anyukám volt. Nem!<br />
Nem beszélhetek róla máris múlt időben! Még él. Érzem hogy nem történt semmi baj. Biztosan csak összetévesztették valakivel, él és virul az én drága anyukám.<br />
A fegyveres és morcos ember csak maga elé meredve, fapofával bámult és szinte észre sem akarta venni hogy a könnyeket törlöm a szememből.Magam mellé vettem a táskámat és egy zsebkendő után kutattam benne.Ám ott minden volt csak az nem.Ledobtam a padlóra és a fejemet felemeltem a plafon felé.Ez nem lehet igaz. Nem lehetek olyen szerencsétlen! Még egy rohadt zsebkendőt sem érdemlek meg.<br />
<br />
Hirtelen egy kéz nyúlt felém az ülés mellett és egy zsebkendőt tartott a kezében. Először még nem tünt fel és csak kikaptam a kezéből és kifújtam az orrom. Ám abban a pillanatban mint a villám úgy csapott belém a felismerés, hogy ki is van ott. A nagy tenyere és hosszú ujjai, még nem is tűntek fel, de a kis kereszt a bal kezén már elárulta őt. Gyorsan hátra fordultam és a karjaiba vetettem magam.<br />
-Mit keresel te itt?-motyogtam a mellkasába, ő pedig egy aranyos mosollyal ajándékozott meg, a gödröcskéivel együtt.<br />
-Komolyan elhitted hogy hagylak egyedül visszamenni? Nagyon rosszul ismersz akkor.- sandított le rám fél szemmel.<br />
-De neked ott van a banda és a koncertek. Nem lesz ebből gond?- aggódtam.Hisz mégis miattam jött el és féltem hogy a menedzsment be rág. Nem nagyon voltam oda értük. Már az is törként hasított belém tőlük amikor szegény Niall-nek kikapcsolták a mikrofonját, majd azt találták ki hogy nem is énekeljen a következő turnén.<br />
-Nem lesz, hidd el. Amúgy is hazautaztunk volna páran, mert Eleanor-nak kedden születésnapja van, na meg szalagavatója és Louis ezt már a turné kezdetén megmondta hogy ott akar lenni. Még holnap lett volna egy koncertünk, de áttettük jövőhétre. Így akkor nem lesz szabadnapunk.- suttogta a fülembe, ami elképesztően megnyugtatóan hatott rám.<br />
- Akkor megnyugodtam.- sóhajtottam a vállába és lehunytam a szemeimet. A fáradság úgy öntötte el a gondolataimat, mint a sötét felhők a napot.<br />
- Aludj édes. Itt vagyok.- kezei le fel jártak a hátamon. Néha-néha belecsókolt a hajamba és egy számomra még ismeretlen dalt dúdolt a fülembe. Nem sok kellett hozzá hogy álomvilágomban újra ellepjenek a göndör barna fürtök és zöld szemek.<br />
<br />
-Baby ébredj! Mindjárt landolunk.- próbál ébrezgetni Harry.<br />
Felnézek és akkor veszem észre hogy egész végig a karjaiban aludtam. Szegény biztos tisztára elgémberedett és alig bír moccani a súlyomtól.<br />
Gyorsan kipattanok az öléből és leülök a helyemre. Az övet a derekam köré zárom és mélyeket lélegzem a gyors lendülettől.<br />
-Hé,mi a baj?- simogatja meg az arcom oldalról.- Jól vagy?- aggódik.<br />
-Nagyon nehéz voltam ugye? Istenem én annyira szégyenlem magam.-hajtom az arcom a kezembe és a könnyek gyűlnek a szemembe.<br />
Lefeszegeti a kezeimet és az államat felemeli hogy ránézzek. Szemeiben hitetlenkedés és mosoly bújkál.<br />
-Te most komolyan ezért borultál ki? -rázza meg a fejét és hátra túrja a haját. Én csak csendesen bólogatok.<br />
-Imádtam hogy a karjaimban aludtál. Olyan édesen szuszogtál és boldog voltam hogy ez miattam van. Mert én megtudtalak nyugtatni. -magyarázta. Mögötte a rendőr csak undorodva felhorkant és annyit motyogott hogy fiatalok.<br />
Hazza hátra nézett, összeszűkítette a szemét és mérgesen fujtatott egyet.<br />
- Aranyos vagy amikor elönt a méreg. Szóval akkor nem haragszol?-nézek fel arcába, amit immár visszafordított.<br />
- Dasie, Dasie. Nem vagy tisztában azzal mennyire elvarázsolsz. Hogy tudnék ilyenért haragudni? Rád nem tudnék semmiért.- mormolja lágyan és elpirul a végén.<br />
Kuncognom kell a hirtelen támadt jókedvem miatt és a karjaiba vetném magam ha nem lenne ez a biztonsági öv.<br />
- Most ha tehetném menten neked esnék,de nem tudlak magamhoz szorítani.- suttogja csábítóan a fülembe, amitől az arcom lángba borul és a belül szétroppanok a vágytól. Beleharapok ajkaimba és felnézek rá. A szemei tüzesek és ő sem tudná letagadni azt, hogy mire lenne képes velem most. Lábaimat keresztbe rakom és a bal kezemmel elkezdem simogatni a combját. Körmömet le-fel jártatom.Kényeztetem. Hallom a hogy a levegő a torkában akad. Lassan folytatom, ő pedig már hangosabban zihál. Majd egy pillanatban elkapja a kezem és visszarakja az ölembe.<br />
- Csak várjuk ki a végét hogy leszállhatunk babe. Nem szabadulsz egy könnyen.- mondja vadállat módjára, bennem pedig ezzel még jobban fokozza a kibírhatatlan vágyat iránta.<br />
Látom hogy a keze mozdul és közelít az én lábam felé, de mielőtt elkezdhetné egy légiutas kísérő mondja be hogy leszálltunk-amit mi észre sem vettünk-és kiszállhatunk, megköszönve az utat.<br />
<br />
-Gyere.-nyújtja felém a kezét, amit én hevesen megragadok. Magához ránt, szinte rá tapadok és ajkaival falja az enyémet. Nyelve utat tör a számban és lassú, mégis vad táncot jár az enyémmel. Keze a fenekemre siklik, majd belemarkol, én pedig a szájába nyögök, ami őt mosolygásra késztet.<br />
Hirtelen egy kéz ránt el tőle. Gyorsabban veszem a levegőt és a kezemet a számhoz emelem. Fel van duzzadva és kicsit vérzik. Arcom pipacsvörös, szememet lesütöm.<br />
<br />
-Kisasszony. Magának egyenesen a kórházba kell mennie, hogy azonosítsa az édesanyját.-mondja szigorúan a biztos úr.<br />
-Mi?És az apám eddig miért nem tudta megtenni?- tárom szét a kezeimet. Elszégyellem magam hogy elfelejtkeztem az anyukámról és Harry-vel turbékoltam. Rám tör a remegés, mint mindig amikor ideges vagyok.<br />
-Az édesapját senki nem találja.Mr. Higgins küldött önökért egy kocsit. Azzal eljuthatnak odáig. Majd követem önöket. Úgy tudom a fiatalember tud vezetni. Remélem biztos kezekben van.-fordul Harold felé.<br />
-Nálam teljesen biztonságban van.-von magához és karolja át a derekam. A vállára hajtom a fejem és letörlöm a kibuggyani készülő könnyeket.<br />
- Rendben. Akkor induljunk.- int és elindul.<br />
-Mehetünk?- süti le rám zöld íriszeit.<br />
-Persze.- suttogom, bár nem tudom hogy hallja-e.<br />
<br />
Az út csendesen telik. Mind a kettőnk a gondolataiba mélyed és nem vagyunk ebben a helyzetben képesek megszólalni. Bár ki is lenne.<br />
Nem megy túl gyorsan, biztonságosan vezet. A fotósokat megúsztuk, eddig senki nem vett észre minket. Nem hinném hogy így kéne bejelentenünk hogy együtt vagyunk.<br />
-Hidd el minden rendben lesz. Az se biztos hogy a te anyukád.- szorítja meg a combján lévő kezemet.<br />
-Bárcsak neked lenne igazad.- mormolom megszorítva az ő mancsát is. Felemeli az összekulcsolt kezünket és belepuszil. Megmosolyogtat tette és a szívem talán még nagyobbra duzzad.<br />
- Tudom hogy nekem van igazam.Mindig az van.<br />
-Igen,és nálad nincs szerényebb ember a földön.- nevetek halkan. De fáj, és elkomorulok újra.<br />
- Hé, Das nézz rám!- utasít.Felemelem a fejem és ránézek. Nem tudja tartani a szemkontaktust, hisz vezet,de még így is látom hogy rettentően félt és együtt érez velem.<br />
- Nem tudom mit csinálnék nélküled.-mormolom.<br />
- Nem is kell tudnod. Itt vagyok és nem készülök sehova sem elmenni.- szorítja meg a kezem és vezet tovább.<br />
Megnyugodva szavaitól a fejemet hátra döntöm és figyelem az utat a kórház felé.<br />
<br />
Mikor megérkezünk, Harry leállítja az autót, kiszáll, megkerüli és az enyémet is kitárja. Kinyújtja a kezét hogy segítsen és elindulunk befelé.<br />
-Nem lesz semmi baj. Itt vagyok.- suttogja és egy puszit ad a homlokomra.<br />
Elmagyarázzuk a recepción mit szeretnénk, majd levezetnek minket az alagsorba, ahol fura a levegő. Hány ingerem van tőle és szorosan Harry karjai közé bújok. Egy nagy terembe érkezünk, ahol acél asztalok és eszközök helyezkednek el. Egy alacsony, fekete hajú nő ugrik fel jelenlítünkre és emeli ránk kéken csillogó szemeit. Gyorsan felrántja a zsákot a testre, amit gonsolom eddig boncolt - itt újra elkap a hányinger- és felénk sétál.<br />
-Miben segíthetek önöknek?- nyújtja felénk a kezét, amit megragadunk és tisztességesen megrázunk.<br />
-Azt mondták nekem hogy azonosítanom kell az anyukámat.-sírom.<br />
-Már értem.Nagyon sajnálom.- hajtja a le a fejét.- Kövessenek.-mutat maga után.<br />
Gyorsan szedi a lépteit és egy páncél szekrény szerűséghez érkezünk.<br />
Onnan, mint egy fiókot kihúz a falból, majd leemel egy fehér anyagot a testről. Felsikkantok a látványra és Harry mellkasába rejtem a fejem.<br />
<br />
-Nos hölygem.Ő az ön édesanyja?- hallom a felém intézett szavait.<br />
Kibontakozok a rejtekhelyemről, ránézek és csak annyit suttogok.<br />
<br />
-Nem, ő nem az én anyukám.- már már a megkönnyebüléstől nevetni tudnék és ujjongani, még sem teszem. Nem jön ki több szó a számon. Nem tudok mozdulni. Azt hiszem sokkos állapotba kerülök és ami körülöttem zajlik, semmit nem észlelek belőle.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>Hope szemszöge:</i></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYmbjbqJZ93jnlim_Mv22UpCEkqnu4bSSrLejceVbAsR-KHp1rV1J5t28SPGm5vDMxCBbAQxs5j3ipetM0JgBB94dd8tl-WjKIdFIMuqjQ1tgADuggkcow4J84DjsRX1SA66DIM_lBm7s5/s1600/12.r%C3%A9sz.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYmbjbqJZ93jnlim_Mv22UpCEkqnu4bSSrLejceVbAsR-KHp1rV1J5t28SPGm5vDMxCBbAQxs5j3ipetM0JgBB94dd8tl-WjKIdFIMuqjQ1tgADuggkcow4J84DjsRX1SA66DIM_lBm7s5/s320/12.r%C3%A9sz.jpg" width="320" /></a></div>
Láttam Charles arcán hogy mennyire meglepődött és egyben meg is ilyedt, amikor meglátott az ajtóban. Lesápadt a félelemtől. Nevetni tudtam volna és az arcába köpni hogy milyen szánalmas. De nem tettem. Csak átadtam a bort, mintha én lennék a pincér és a rendelésüket hoztam volna, majd sarkon fordultam és elmentem. Hallottam bentről a zúgolódást, ahogy a folyosón sétáltam. Majdnem beszálltam a liftbe, amikor ismerős illat csapott meg. Berántott magával a szürke felvonóba, majd mikor az becsukódott a stop gombra kapcsolt. Nekinyomott a falhoz és a kezeit a fejem mellett pihentette.<br />
-Mi a jó francot keresel itt?- köpte a szavakat az arcomba mérgesen.<br />
-Téged kerestelek. A hangpostád bemondta hol vagy, így idejöttem. Nem tudtam hogy a feleséged is itt van. -nyeltem egy nagyot és nem tudtam folytassam-e. Eddig is volt már erőszakos, viszont nem féltem tőle. Most egy kicsit berezeltem.<br />
-Nem hívtalak. Megmondtam, ha nem kereslek nincs rád szükségem.- ordítja és közben megpofoz.<br />
A hirtelen lendülettől a földre esem. A szám felreped és érzem a vérem sós ízét. Odakapok és letörlöm, majd felállok.<br />
-Nincs jogod hozzá hogy így bánj velem. Sőt. Megkéne köszönnöd hogy nem szóltam egy kibaszott szót sem arról, hogy mi van kettőnk között a drága feleségedhez. Aki ráadásul terhes. ÉRTED? TERHES! Ha ezt tudom, akkor...- de nem tudtam folytatni mert megragadta a hajam és megint a falhoz vágodt.<br />
- Nah ide figyelj te kis szuka. Ha bármikor is egy szót is mersz bárkinek mondani a kapcsolatunkról, teszek róla hogy az életed örökre tönkre menjen. Értve vagyok?- förcsögte a szavakat az arcomba. Ám engem nem abból a fából faragtak hogy csak úgy szó nélkül hagyjam ezt.<br />
Kitéptem magam a karjai közül, leköptem és ellöktem. Megtántorodott de nem esett el.<br />
A start gombot akartam elérni, hogy minél hamarabb szabadulhassak, ám ő elémvetette magát és erősen megcsókolt. A derekamba mart és ledobott a földre, majd fölém mászott. Nem tudtam ellenkezni, ahhoz én túlságosan is erős voltam. De belül féltem és átkoztammagamat hogy egy ilyen férfival töltöttem el heteket és vágyakoztam ma este is utána.<br />
Letépte rólam a ruhámat és gyorsan belém vágta magát. Ki-be mozgott, szorosan tartva lent a csípőmet.<br />
-Hadd halljam a hangodat, te kibaszott kurva! Mondd hogy élvezed!Mindig élvezed.-hörögte és a nyakamat folytogatta.Szemembe könnyek gyűltek, de egy szó sem hagyta el a számat. Nyöszörögtem a fájdalomtól, de ez messze volt a kéjtől és a kellemes, mennyei érzéstől. Biztos voltam benne hogy kezei nyomát holnap látni és érezni fogom magamon. Alig kaptam levegőt, és fájdalmasan lüktettem lent, de őt ez nem érdekelte. Pár perccel később káromkodva belém élvezett, majd kicsúszott belőlem. Én nem tudtam megmozdulni, viszont tudtam hogy valahogy össze kell szednem magam. Könnyeim még mindig megállíthatatlanul folytak, de felálltam és felvettem a fehérneműimet, már ami maradt belőle. Magamre húztam a ruhámat. Az az állat csak állt zsebre dugott kézzel és engem figyelt. Rányomtam a start gombra, majd az lift ahelyett hogy elindult volna, kinyitódott. Ott állt Charles felesége, keresztbe font karokkal. Végig nézett rajtunk és szemei könnybe lábadtak. Majd lehunyta őket.<br />
-Mondjátok hogy ez nem igaz és csak tévedek. Kérlek.- csuklott össze.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>Zayn szemszöge:</i></span><br />
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUhTaaMNkHU_MgpDPAcyKdQ6hfWISs72Ax0_sHQqtyIrWUbQHxS0IDZDxdQhFC6SCseGerE7OdyibCE5ccqDLz7Vo2GfW7STzUADMemEGzIj8jtseAlXUKvbsy6TvChUC0MUGhXesN97mC/s1600/44543_436302079819227_1100001275_n.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUhTaaMNkHU_MgpDPAcyKdQ6hfWISs72Ax0_sHQqtyIrWUbQHxS0IDZDxdQhFC6SCseGerE7OdyibCE5ccqDLz7Vo2GfW7STzUADMemEGzIj8jtseAlXUKvbsy6TvChUC0MUGhXesN97mC/s320/44543_436302079819227_1100001275_n.png" width="251" /></a></div>
<br />
Még egy darabig ültem a kávézónál, majd fizettem és elindultam vissza a hotelba. Nem akartam Emily-t ilyen sokáig egyedül hagyni, amiatt hogy nekem elegem van abból hogy nincs szabadságom, így rohantam ahogy tudtam. Útközben még mindig azon járt az eszem hogy vajon szeretem-e őt valójában. Nem akartam kihaszbálni,de az istenit.Nem voltam biztos az érzéseimben. Elegem volt. Felrohantam a lépcsőn, meg sem várva a liftet. Kicsaptam lépcsőház ajtaját és sétáltam a szobánkig. Majd megdermedtem és egy fal mögé bújtam hogy észre ne vegyenek.<br />
Emily ott állt Liam szobájának ajtajában és rólam kérdezte. Sírt, keservesen sírt, Liam pedig próbálta megnyugtatni. A szívem összefacsarodott, soha nem akartam ezt a lányt megbántani. Soha.<br />
Hallottam ahogy elköszönnek egymástól és már majdnem felfedtem magam amikor láttam hogy Em ráugrik a rövidhajú srácra az ajkaira tapadva és becsapják az ajtót. Lehunytam a szemeimet és azt kívántam hogy bárcsak ne láttam volna mindezt. Lekuporodtam a földre és a térdemre hajtottam a fejem. Elegem volt ebből az éjszakából.<br />
Biztos voltam akkor abban hogy mit fogom tenni. Féltem eddig hogy emnnyire bántom meg, ám ezt látva már nem érdekelt.<br />
<br /></div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-66277780467246652252013-07-14T16:53:00.003+02:002013-07-14T16:56:49.618+02:00Első könny<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
Kitettem az első részt az új oldalamra!</div>
<div style="text-align: left;">
Kérlek titeket ha van egy kis időtök nézzetek be oda is!</div>
<div style="text-align: left;">
Nagyon megköszönném ha leírnátok a véleményeteket!</div>
<div style="text-align: left;">
Rengeteget jelentene!</div>
<div style="text-align: left;">
Nagyon kérlek titeket!</div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><span style="font-size: large;"><a href="http://one-drop-tear.blogspot.hu/2013/07/elso-konny.html">Első könny</a></span></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm!</div>
<div style="text-align: justify;">
Puszi</div>
<div style="text-align: justify;">
Dasie</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisttfU3GMkrI8SkarAK7-sVOUddEyshWBMzAn5LwTeAKKRbmVzCRcQBgo43oth9dzCoN2WKN1PGzH5ap6SA8DevxSdbNe0mM2P-_isAsQKdy1MlNc7dpyb-IBEvwGwzefz47Pi2iy-DQtG/s1600/h%C3%A1tt%C3%A9r7+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="315" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisttfU3GMkrI8SkarAK7-sVOUddEyshWBMzAn5LwTeAKKRbmVzCRcQBgo43oth9dzCoN2WKN1PGzH5ap6SA8DevxSdbNe0mM2P-_isAsQKdy1MlNc7dpyb-IBEvwGwzefz47Pi2iy-DQtG/s400/h%C3%A1tt%C3%A9r7+(2).jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-72399627890063721092013-07-13T20:38:00.007+02:002013-07-13T23:22:43.610+02:0025.fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Szép estét kedves olvasóim!</div>
<div style="text-align: justify;">
Eszméletlenül boldog vagyok hisz az előző részhez 19!Tetszik érkezett és eddig ez volt a legtöbb.Annyira,de annyira büszke vagyok rátok:) És csak köszönöm nektek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon köszönöm még a komikat is.Hálás vagyok érte hogy többen is vettétek a fáradságot és írtatok nekem pár biztató sort.</div>
<div style="text-align: justify;">
Több mint 15.000+-an látogattátok meg az oldalt,így kitaláltam hogyha eléri majd a 20.000-et akkor lesz egy nyeremény játék,ami még meglepetés.Idejében szólni fogok. :)Ám ehhez az kell hogy 30 bloglovin követőm legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Eddig van 26!,aminek igazán nagyon örülök,de ha eléri a 30-at és a 20.000-et akkor kisorsolok egy ékszert,aminek szerintem nagyon fog az örülni aki kapja.Erről még a későbbiekben hozok képet és elfogom magyarázni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon remélem hogy a mai rész is úgy elnyeri majd a tetszéseteket mint a múltkori.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valamint,aki nem olvasta volna még az előző posztomat,annak mondom hogy megnyílt a második blogom,amire hamarosan jön az új rész.</div>
<div style="text-align: justify;">
Addig is olvashatjátok a Story-t és az első gondolatomat,amire többször lehet majd számítani,de ezt ott is elolvashatjátok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is pazarlom tovább a szavakat,inkább hagylak titeket olvasni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Puszi</div>
<div style="text-align: justify;">
Dasie</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZt3f2qPEH4Q075S8rf99hwvvHQfIOJVKnCzGTMlI4DSOw14krLrX-VTLUHUAYrDzrbiScRPRjCPsD_B5YIhfTiNT4D1MGhmqnqaPD44hhMd8ZfInJjaZUd9HFSbIbfjLymAHH_7EE9Ecq/s1600/superthumb+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZt3f2qPEH4Q075S8rf99hwvvHQfIOJVKnCzGTMlI4DSOw14krLrX-VTLUHUAYrDzrbiScRPRjCPsD_B5YIhfTiNT4D1MGhmqnqaPD44hhMd8ZfInJjaZUd9HFSbIbfjLymAHH_7EE9Ecq/s1600/superthumb+(1).jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Emily szemszöge:</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA9J95K88fBLOOBIHH2FNu73G8GsBh-Y0EWpw5QRa04R383A1VmJxoOPT1N3x8yxxmDGmc7prNohnuhqzdkq0edh9pe9QDzC8QkgjOxlosSucCBMbiMijqIfkQOye2P3i70auxyJrDa6gQ/s1600/ana-de-armas.jpg" imageanchor="1"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA9J95K88fBLOOBIHH2FNu73G8GsBh-Y0EWpw5QRa04R383A1VmJxoOPT1N3x8yxxmDGmc7prNohnuhqzdkq0edh9pe9QDzC8QkgjOxlosSucCBMbiMijqIfkQOye2P3i70auxyJrDa6gQ/s1600/ana-de-armas.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Liam nem tudod hol van Zayn?-kopogtam be a barna hajú sráchoz, a koncert után.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem.De nem közös szobátok van?Legutóbb még együtt mentetek be.-nézett rám kérdőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
-De.Viszont mikor kijöttem a fürdőből hűlt helye volt.-kezdtem ideges lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az erkélyen nézted?Lehet kiment cigizni.-magyarázta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen,de nem volt ott.-a szemem könnybe lábadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne aggódj,biztos nincs semmi baja.Majd meg lesz.Nem olyan nagy ez a hotel hogy csak úgy el tud tűnni.-próbált nyugtatni Liam,majd magához húzott és szorosan megölelt.Éreztem hogy nem rég fürödhetett,mert friss illata volt.Erős karjai védelmezően fontak körbe és simogatták nyugtatólag a hátamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megyek lefekszem.Hátha visszajön.-szakítottam meg a meghitt pillanatot és távolodtam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Jól van.Vigyázz magadra.-csókolt homlokon.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megpróbálok.-sóhajtottam,majd elfordultam,ám a következő pillanatban Liam visszahúzott és ajkait az enyémre tapasztotta.Először nyitott és ijedt szemem nem akart lecsukódni,ám amikor finoman,érzékien megpróbálta mégegyszer csak felnyögtem és ráugrottam.Bevágta magunk mögött az ajtót,ezzel kizárva a külvilágot.De nem sok időre.Hisz lehet hogy senki nem látta,mégis baromi nagy hibát követtünk el mind a ketten azzal hogy lefeküdtünk.Mert jó volt.Kibaszott jó.De szerettem Zayn-t.Régóta nem éreztem senki iránt sem így.Csak remélni tudtam hogy ezt senki nem tudja meg és csak egy átgondolatlan 1,5 óra volt az életünkben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor kiléptem az ajtón,kisírt szemeimmel a folyosón észrevettem egy csapat rendőrt,akik sietősen kerestek valamit vagy valakit.Megállapodtak Dasie-ék szobája előtt és kirúgták azt.Megijedve és levegőt visszafojtva </div>
<div style="text-align: justify;">
siettem a szobánkba.Berontottam,majd levágódtam az ágyra.Zayn még sehol sem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Félve és idegesen felsóhajtottam és elnyomott a fáradtság.Talán most ott volt a legjobb.Az álmaim között.Mert fogalmam nem volt arról hogy nézzek Zayn szemébe ezek után.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Zayn szemszöge:</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhZ2KBps3V9zqExYB1R-brcD8BI6ViFIkPr9mnghjAGZdfoC2WKMKzX4g3Q6myJVcDMu9iPM6sA4MGtK7OCJ8o0Zhi3MckToyJasygXMSMx3y8P8exMDxnj0TLt29Fa8SJMp03TPZ-sptI/s1600/421220_608032425888676_481320599_n.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhZ2KBps3V9zqExYB1R-brcD8BI6ViFIkPr9mnghjAGZdfoC2WKMKzX4g3Q6myJVcDMu9iPM6sA4MGtK7OCJ8o0Zhi3MckToyJasygXMSMx3y8P8exMDxnj0TLt29Fa8SJMp03TPZ-sptI/s400/421220_608032425888676_481320599_n.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A koncertnek vége volt és mi visszamentünk a szobánkba.Em elhúzott fürdeni én pedig úgy voltam vele hogy elegem van abból hogy mindig mindenki megmondja nekünk hogy mikor,hol és mit csináljunk.Magamra kaptam egy pólót és egy nadrágot,belenéztem a tükörbe,megigazítottam a hajam.Vállamat megvonva húztam a fejemre a tutyit hogy senki ne vegyen észre,majd kicsörtettem a hotelből.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sem volt hogy hová tartok és mit fogok csinálni.De szabadnak éreztem magam és végre nyugodtnak.A sötétben inkább féltek egy kapucnis sráctól mintsem odajöttek volna.Így nem leptek meg a rajongók és kértek képeket,aláírást.<br />
Sőt,csend volt.Az a nyugodt éjszakai csönd.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elsétáltam egy éjszaka is működő kávézóhoz és kint leültem a teraszra.Egy pincérnő jelent meg előttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gusztustalanul rágózott és a mellei is látszólag szilikonból voltak,amit nem szégyellt a nyilvánosság elé kitárni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit kérsz?-köpte oda a szavakat.Fő a kedvesség és a diszkréció bazdmeg.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Egy forró csokit,szederrel.És egy pohár vizet valamint egy hamutálat.-hadartam le.Műkörmei egymásnak és a tollra koccantak,ahogy leírta a rendelésem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mindjárt kihozza valaki.-és már ott sem volt.Valószínűleg a segge is mű.Vontam le a következtetést röhögve.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még vártam Emily-n járt az agyam.Féltem hogy nem érzem azt iránta mint ahogy ő azt szeretné.Legelőször nagyon színpatikusnak és aranyosnak tartottam.Majd ahogy kezdtem egyre jobban megismerni,rájöttem hogy nem az én esetem.Nagyon nem.És erről távolról sem ő tehet,mert sokan örülnének ha ő lenne a barátnőjük.Én mégis más után sóvárgok.Olyan után aki talán soha nem lehet az enyém.De tudom hogy már most többet érzek iránta,mint puszta barátság.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán lehet hogy már szerelmet?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><i>Dasie szemszöge:</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<img height="400" src="" width="265" /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még ő fürdött csak az tudott az eszemben járni hogy mi is van köztünk.Eddig egyszer sem mondtuk ki hogy együtt lennénk és ez engem nagyon fusztrált.Az utóbbi napokban kezdett csak igazán forrni köztünk a levegő és már nem tudtunk egymásnak ellenállni.Nem feküdtünk le egymással,de egyre nehezebb volt tűrtőztetni magunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont nem akartam könnyen kapható lenni és azt sem tudtam hogy kész vagyok-e egy kapcsolatra Harryvel.Ezrek mondták volna hogy nem vagyok normális hogy habozok,de egyszerűen nem voltam rá képes hogy rögtön neki tudjak állni egy kapcsolatnak.Féltem az elutasítástól,attól hogy eldob és nem leszek neki fontos egy idő után.Féltem a csalódástól,a megcsalástól.De ettől ki nem fél?Kockázatot kell vállalnunk,mert kockázat nélkül nincs értelme az életnek sem.Akkor mégis miért nem tudtam rögtön elé állni és elmondani hogy mit érzek?</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ahj Dasie!-csaptam a homlokomra gondolatban.</i>Nem kéne mindent ennyire túl gondolni és bonyolítani.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehunytam a szemem és egy könnycsepp gördült le a szemeimből.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért sírsz édes?-mászott fölém a frissen tusolt Harry és hüvelykujjával törölte a legördülő cseppet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi van köztünk?-szipogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit szeretnél mi legyen?-fogta kezei közé az arcom.és nézett mélyen a szemeimbe.Az övéi kifürkészhetetlenek voltak.Talán felcsillant benne a remény,de egy kis kételkedés is beférkőzött érzései közé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te, mit szeretnél?-kérdeztem vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Annyi időt veled tölteni amennyit csak lehet.-suttogta.Majd félre nézett,gondolom azért mert elszégyellte magát hogy ilyet mondott.Most én fogtam kezeim közé az arcát és közelebb hajoltam hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ennél romantikusabbat soha nem mondott nekem senki.-mondtam neki elpirulva,az ő arcán pedig átfutott a meglepettség és tiszta,sugárzó öröm járta át gödröcskéit.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Akkor megpróbáljuk?-figyelte a reakciómat.Gondoltam kíváncsi a kérdés válaszára.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nagyon szeretném,de...-nem tudtam folytatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi de?-hajolt még közelebb.A őrömön éreztem leheletét és egy finom,édes puszival ajándékozott meg engem,ezzel felforrósítva a vérem.Csak hozzám kellet érjen.Ennyi elég volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Félek.-nyögtem ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Óh bébi és mégis mitől?-helyezkedett el az oldalára támaszkodva mellettem,de a tekintete nem eresztette el az enyémet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Félek hogy elveszítelek és elhagysz.-mormoltam.Kissé meghökkent.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Miért tennék ilyet?-suttogta kérdőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mert te, Te vagy én meg Én vagyok.Tartok attól, hogy nem vagyok neked elég.Csak egy senki vagyok,aki sokáig csak rajongott érted.Most pedig itt fekszel mellettem és...-folytattam volna ha nem tapad rögtön a számra és hagyja a szavakat bennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom meddig tarthatott a pillanat de hirtelen a hotel szoba ajtaja kivágódott és rendőrök léptek be rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ön Dasie Magine?-jött oda az ágyhoz gondolom egy nyomozó.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen.-remegtem.Nem követtem el semmit.Amerikában voltunk.Lehet hogy egy két dolog és törvény vagy szabály más,de akkor sem tettem semmi legálisat.Tudtommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Velünk kell jönnie.Szedje össze a holmiját.Vissza repül a Királyságokba.-mondta kegyetlen hideg hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát ez már sok mindent megváltoztat,de otthon sem tettem semmit.Teljesen értelmetlen volt az egész.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Elnézést,de megkérdezhetném mi folyik itt?-jutott szóhoz Harry.Én addig gyorsan kipattantam az ágyból és a bőröndhöz léptem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-A hölgynek sürgősen haza kell mennie.Ez Paul Higgins parancsa.Az angliai rendőrség keresi.-darálta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Teljesen ledöbbentem.Hogy mi?De hát nem tettem semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Köröznek engem?-kérdeztem éllel a hangomban.Magam is meglepődtem cselekedetemen.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Dehogyis,kisasszony.Szó sincs erről.Miért,követett el bármilyen törvényszegést?-nézett rám felvont szemöldökkel és már nyúlt a bilincshez.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem.Csak fogalmam sincs miért állítottak be ide az éjszaka közepén.Megzavarodtam.-magyaráztam,immáron felöltözve.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak siessen.A repülőn mindent elmagyarázok.-ment ki az ajtón.-15 perc és itt leszek.Addigra legyen meg mindene.-fordult még vissza,majd lépett ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Észrevettem hogy Hazza is teljesen felöltözött.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te mit csinálsz?-kérdeztem leülve az ágyra.Teljesen sokkban voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Megyek veled.-guggolt le elém.A kezeimbe vettem az arcát és elmosolyodtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te is tudod hogy ezt nem teheted.Holnap,vagyis ma-néztem rá az órámra,ami már hajnalt mutatott-koncert.Nem hagyhatod cserben a bandát és a rajongókat sem.Ők fontosabbak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nekem te vagy fontos!-hajolt közelebb és félve,lassan megcsókolt.A hajába túrtam és még közelebb húztam magamhoz.Egy pillanatra elfelejtettem hogy mi is történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szeretném ha megpróbálnánk!-húzódott el pár perccel később és mosolyogva,eltökélten szólalt meg.-Ígérem nem hagylak el.-suttogta elpirulva a végére.Nagyon aranyos volt és szokatlan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak halkan felnevettem és a tarkója köré fontam a a karom.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ennek ki tudna ellen állni?-kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Senki!-húzta pimasz mosolyra a száját,majd újra megcsókolt és hátradöntött az ágyon.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Túlságosan belefeledkeztünk a pillanatba és a kopogás hozott vissza minket erre a világra.Gyorsan szétrebbentünk és pár dolgot beledobáltam a bőröndbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Amit itt hagyok,megteszed hogy magaddal viszed?-néztem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze.Legalább valami velem marad belőled.-fonta körbe a derekam és adott apró puszikat a nyakamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ne,mennem kell.-nevettem.-De ezt elviszem magammal.-húztam le róla a felsőt,majd megcsókoltam engesztelésként.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nyomozó választ nem várva belépett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Negyed órával ezelőtt megmondtam hogy legyen kész és ne enyelegjen.-intézte hozzám szavait idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hé,ne merészeljen még egyszer így beszélnie vele.-lépett egyet előre Harry,majd visszahúztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Már kész vagyok.Mehetünk.-léptem bele a topánkámba és fogtam a kezembe a táskám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtóhoz sétáltam,majd Hazza maga felé fordított és mélyen,szenvedélyesen megcsókolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hiányozni fogsz.Annyira imádom az illatod.-fúrta a fejét a nyakamba.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nekem is Te!-csókoltam meg újra,majd intve egyet ott hagytam.Felsóhajtottam.Muszáj volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Szóval elmondaná végre hogy miért is kell hazautaznom?-kérdeztem a morgós rendőr felé tekintve.Már a repülőn ültünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az édesanyja meghalt a múlt éjszaka.Az édesapja azt szerette volna ha mellette lenne.Neki nem volt ereje eljönni magáért.Ezért én jöttem,miután megtudtam hol van.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az anyukám meghalt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-19809339508177848432013-07-13T15:42:00.002+02:002013-07-13T15:43:23.468+02:00The One Drop<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Még nem a rész,de készül és hamarosan azzal is érkezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy hírrel érkeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mostanában úgy éreztem hogy sok dolgot muszáj kiírnom magamból,de nem ebben a történetben,mert ez teljesen más.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért arra az elhatározásra jutottam hogy nyitok egy új blogot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az életem fog benne megjelenni alap sztoriként,mert fáj és ki kell adnom magamból sok mindent.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valamint,ide,nem csak részekkel fogok érkezni,hanem olyan bejegyzésekkel is,amiben az én érzéseim és gondolataim fognak megjelenni egy-egy adott dolgokkal.Sok érdekességgel várlak majd még titeket,amelyek egy idő után kifognak derülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem az is tetszeni fog nektek.Kérlek titeket adjatok nekem egy esélyt!Sokat jelentene :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Íme: <a href="http://one-drop-tear.blogspot.hu/">The One Tear</a></div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm *.*</div>
<div style="text-align: justify;">
Dasie</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_uPyGTsKp0htH33Pqy0k2Kypbf6uE3Ma3HY6RUjuww7bOOGRyDcf-my6gznSZTqHNURiMb0gj-hLULA4i7FahLD5ANA-WRxsantHqMKhlTjg9Rca44l9iL0-jHhZR_saNZz5bk3L2EQKF/s1600/superthumb+(15).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_uPyGTsKp0htH33Pqy0k2Kypbf6uE3Ma3HY6RUjuww7bOOGRyDcf-my6gznSZTqHNURiMb0gj-hLULA4i7FahLD5ANA-WRxsantHqMKhlTjg9Rca44l9iL0-jHhZR_saNZz5bk3L2EQKF/s1600/superthumb+(15).jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-17452952694530079342013-07-06T15:23:00.000+02:002013-07-06T15:53:03.892+02:0024.rész 2 hónap meglepetései<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!<br />
Meghoztam a következő részt ahogy ígértem.Remélem meg lesztek vele elégedve.<br />
Köszönöm az előző részhez a komikat és a tetszikeket,valamint a 26! bloglovin követőtma 28!feliratkozót és a több mint 14.000+oldalmegjelenítést.Csodásak vagytok.<br />
Nyugodt hetem volt.Élveztem a nyarat.Remélem ti is.<br />
Egy számot hallgattam miközben írtam,így ide az elejére belinkelem.Szeretném ha ti is hallgatnátok.Gyönyörű dal :)<br />
Köszönöm hogy itt vagytok és olvastok és ha tetszett,ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után.<br />
Puszi:Dasie<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>Songs:</i></span><br />
<br />
<ul>
<li><a href="http://www.youtube.com/watch?v=CEQvj0qszlw">Sam Tsui-Shadow</a></li>
<li><br /></li>
</ul>
<br />
<i><span style="font-size: large;">Hope szemszöge:</span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfeiuulfeRJODu3dbP-bYWu7vDlQwq4T1R5OFMhYeQ9snjFReOBdDT8j8ReZlfMnU2PYefAclRYKh9VQXV6SrlNo685_iWQ75q58PvGI-IhhuTG0szCMdfBFDpWgfe1dTN9hnA39VG-nBO/s1600/behati+prinsloo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfeiuulfeRJODu3dbP-bYWu7vDlQwq4T1R5OFMhYeQ9snjFReOBdDT8j8ReZlfMnU2PYefAclRYKh9VQXV6SrlNo685_iWQ75q58PvGI-IhhuTG0szCMdfBFDpWgfe1dTN9hnA39VG-nBO/s1600/behati+prinsloo.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mióta is érzem azt hogy a terveim dugába dőlnek?Legszívesebben megfojtanám azt a kis...nem mondhatom azt rá hogy kurva,mert nem az.Ellenben velem.Óh ha tudná hogy az ő drága apukája milyen is valójában.Aki miatt még mindig kék és zöld foltos vagyok és még leszek is egy ideig,mert muszáj hogy legalább ő velem maradjon.Túl fontos a cége ahhoz hogy csak ennyi miatt eldobjam magamtól.Garantálni tudom hogy a kicsi Styles nem fog egyhamar elfelejteni engem.Attól hogy szakított velem,az még nem jelent semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dühös voltam.Kifejezni nem tudom mennyire tudtam volna felrobbanni attól hogy csak így eldobtak.Mert ő csak úgy minden megbánás nélkül ezt tette.Sohasem gondoltam volna hogy engem bárki is bármikor így eltaszít és darabokra zúz,mint egy poharat.És arra sem számítottam hogy fájni is fog belül.Vagy kihasznál ami azt illeti.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szánalmasnak éreztem magam hogy egyáltalán érdekel még és foglalkozom vele.Lassan eltelik 2 hónap is a szakítás óta és csak merengve szedem szét a gondolataimban minden egyes porcikáját.Kívülről jobban ismerem mint belülről,de ez nem azt jelenti hogy könnyen túl tudnék olyan dolgokon lépni,ami még nem történt velem soha az életben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kanapén ülök törökülésben és a körmömet szaggatom idegességemben ahogyan ezekre a dolgokra gondolok.Hajam csapzott és a sminkem el van folyva az arcomon,ami nem egy hétköznapi látvány nálam.Fekete trikóm feszül rajtam és egy picike rövidnadrág takarja az érzékeny pontjaimat,amit nem igazán szeretném ha bárki más látna most Dasie apján kívül.Valami nyálas mexikói sorozat beszél hozzám a tévéből és próbálja lekötni a figyelmem,ami nem igazán sikerül.Máskor soha nem kapcsolnám ilyen műsorra ha lehet annak nevezni,de most még ez is jobb mint az,hogy a zene csatorna menjen ahol állandóan a fiúkat látni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Körülöttem Oreo keksz dobozok és pár üres vizes üveg.Elhasznált papírzsebkendők és szanaszét a cuccaim.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felsóhajtottam és magamhoz vettem egy párnát majd előredőlve ráhajtottam az államat.Próbáltam összpontosítani és kitalálni hogy mi az alap sztorija az éppen futó előadásnak,de valahol ott elvesztettem a fonalat hogy ki-kinek a gyereke és éppen kinél van a gyerek,akinek nem is kéne ott lennie.Vagy valami ilyesmi.Kínomban felnyögtem és a távirányítóért nyúlva megnyomtam a piros gombot.A tv szépen halkan kikapcsolt és engem körülvett a csend.Lassan kezdett besötétedni,pedig olyan volt mintha csak akkor ültem volna oda le.Ja,az reggel volt.<br />
Az ajtónál kulcs csörgését hallottam és magamban nyugtáztam hogy az én drága vezető édesanyám hazaért.<br />
<br />
-Hahó megjöttem!-kiabált mint mindig amikor belép.<br />
-Itt vagyok nem kell ordibálni mint egy fába szorult féreg.-lépdeltem a küszöbhöz és összevontam a karomat a mellem előtt.<br />
-Mi bajod van kislányom?És mégis hogy nézel ki?-szörnyedt el az itthoni saját divatgurum.<br />
Csak megvontam a vállam és a beszélgetést ezennel részemről lezárva elindultam az emeletre.<br />
De ő nem hagyta annyiban.<br />
-Mégis kiművelte ezt veled?-kapta el a karomat és fordított maga felé.Ahhjj meglátta a foltokat.<br />
-Csak elestem párszor amikor a legújabb cipőben gyakoroltam itthon járni.Iszonyú magas a sarka és ha használni akarom akkor muszáj hozzászoktatnom a lábam.-magyaráztam és próbáltam még a kezeimmel is azt a hatást kelteni hogy ez az igazság és én nem hazudom.<br />
-Biztos?-nekem itt-ott mintha ujj nyomoknak látszódna.Ki művelte ezt veled?-kezdett ideges lenni.<br />
-Senki anya.Mondtam hogy csak elestem.-sóhajtottam fel.-Főzünk valami vacsorát?Olyan rég volt már mikor ketten beszabadultunk a konyhába.-próbáltam elterelni a figyelmét.<br />
-Majd máskor kincsem.Vacsorázni megyek pár emberrel a cégtől.Csak hazaugrottam átöltözni és utána indulok is.Kapcsolódj ki egy kicsit te is.Menj el valahova.-legyintett.Mindig ezt csinálta.Mióta apámmal elváltak,én senki voltam.Nem igen érdekelte hol vagyok,kivel és mit csinálok.Az volt a lényeg hogy ne az ő nyakán legyek és legfőképpen ne otthon,mert gyakran fordultak meg anyám ágyában fiatalabbnál fiatalabb srácok.<br />
-Jó,mindegy hagyjuk.Fent leszek a szobámban.-mormogtam az orrom alatt.<br />
-Kicsim tényleg elkéne menned valahova.Tudod... hogy üres legyen a ház..-utalt az előre láthatólag megtervezett túlfűtött éjszakájára.<br />
-Jó.Akkor elmegyek.-trappoltam fel és becsaptam magam mögött a fürdő ajtaját.<br />
Ha tudná hogy az ő kicsi lánya egy majdnem vele egykorú férfival bújik ágyba nap mint nap,akkor lehet nem mondaná mindig azt hogy menjek el.De mivel most is ő küldött,meglepem az én,az én...Mim is ő?A szeretőm?De nem az én vagyok neki.Megvontam a vállam.Kit érdekel.Még jó a szex,addig teljesen mindegy kivel vagyok.Ha vele maradok még egy ideig folytathatom a tervem.<br />
<br />
Félóra múlva már frissen,üdén,felöltözve álltam a tükör előtt és sminkeltem.Begöndörítettem a hajam és lementem a lépcsőn.<br />
Anya épp akkor lépett ki a konyhában egy pánt nélküli tűzvörös mini ruhában,17 cm-es sarkakkal és vörös rúzzsal..<br />
-Úgy nézel ki mint egy szajha!-mondtam el a véleményem.<br />
-Fő az őszinteség drágám.-és elment mellettem.Mindig is lepergett róla mások véleménye.Nem érdekelte semmi csak az,ami neki tetszik.<br />
-Elmentem.-kiabáltam még be az ajtóból,majd elindultam a kocsimhoz.Beültem és elgondolkoztam azon hogy hova is kéne mennem hogy megtaláljam,mivel rendszerint egy hotelben futottunk össze.Tudtam a lakcímét,ahol a feleségével lakik,de oda nem mehettem.Kitudja otthon van-e vagy ha most nem is,akkor mikor ér haza.Mindegy.Megyek veszek valahol egy üveg bort és utána kitalálom mi legyen.<br />
<br />
Eldöntöttem hogy felhívom és megbeszélem vele hogy fussunk össze valamerre.A telefonja kicsörgött,de csak a hangpostája jelzett hogy éppen egy üzleti vacsorán ül,valahol észak Londonban.Időbe telik amíg oda érek,de talán addigra már vége is lesz annak a konferenciának.Útközben beraktam egy CD-t,ami tele volt rakva Demivel,Little Mixel,Miley-val és még ezer meg egy előadóval azokon a barmokon kívül.<br />
<br />
Míg átverekedtem magam a forgalmon és elértem a célomhoz közel 1,5 is eltelt.Belenéztem a visszapillantó tükörbe,majd kiszálltam.Egy elegáns étterem volt,tele öltönyös és kosztümös emberekkel.Mivel egy tenger zöld ujjatlan ruha volt rajtam,ami kiemelte az alakom feltűnést keltettem a visszafogott,fekete szolid ruhák közt.A portás felugrott és kinyitotta nekem az ajtót,amikor meglátta az üvegen keresztül hogy közeledem.<br />
Halkan megköszöntem és a szememmel elkezdtem keresni Charles-t.<br />
-Hölgyem,segíthetek esetleg valamiben?-ült vissza a helyére mint egy túlbuzgó kiscserkész és mosolyogva intézte hozzám kérdését.<br />
-Igen,de csak ha köztünk marad.-hajoltam közelebb hozzá ezzel láttatva azt amim van.Nyelt egy nagyot és nem tudta levenni a szemeit a melleimről.<br />
-Te-te-természetesen.-dadogta.<br />
-Charles Magine-t keresem.Itt van valahol?-kérdeztem kicsit lentebb véve a hangomat.<br />
Ő csak felvonta az egyik szemöldökét és lenézett a papírjaira.<br />
-Igen,itt volt.Pár perce távozott,de kivett egy szobát a 3.emeleten 121-es számmal..Oda vonult vissza.-darálta le nekem az információt.Én csak megköszöntem és megkerestem a liftet.A borral a kezemben szálltam ki és kerestem a recepciós által megadott szobát.Majd megálltam és kopogtam.<br />
Egy nagyon csinos nő nyitott ajtót,akinek a hasa csinosan gömbölyödött.Nem tudtam megszólalni,mert lesokkolt a látvány.<br />
-Segíthetek valamiben?-kérdezte kedvesen,amint látta hogy én nem fogok egyhamar megszólalni.-Áh meghozta a bort.Köszönjük.Az én narancslevemet elfelejtették?Semmi baj.Megleszek nélküle.-vonta meg mosolyogva a vállát és kivette a kezemből az üveget.<br />
A háttérben valaki kijött a fürdőből és rám kapta a tekintetét,amelyben először meglepettség majd félelem sugárzott.Valahogy megtudtam érteni.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>Emily szemszöge:</i></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA9J95K88fBLOOBIHH2FNu73G8GsBh-Y0EWpw5QRa04R383A1VmJxoOPT1N3x8yxxmDGmc7prNohnuhqzdkq0edh9pe9QDzC8QkgjOxlosSucCBMbiMijqIfkQOye2P3i70auxyJrDa6gQ/s1600/ana-de-armas.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA9J95K88fBLOOBIHH2FNu73G8GsBh-Y0EWpw5QRa04R383A1VmJxoOPT1N3x8yxxmDGmc7prNohnuhqzdkq0edh9pe9QDzC8QkgjOxlosSucCBMbiMijqIfkQOye2P3i70auxyJrDa6gQ/s1600/ana-de-armas.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
Zayn nem is sejtette hogy mennyit jelentett nekem csak az hogy homlokon csókolt.Ott abban a pillanatban megváltozott bennem valami amit nem tudnék szavakkal kifejezni.De még az érzéseim és kevesek amelyek bennem rejlenek ahhoz,hogy bárkinek is kimutassam vele hogy örülök és boldog vagyok.Sok mindent még nem sikerült feldolgoznom magamban,de bízom benne hogy majd idővel könnyebb lesz.<br />
Amikor pár nappal később felhívott és találkoztunk valami olyat éreztem mint még soha.Mintha megtaláltam volna egy másik felem.Ahogy mozdultam ő is mozdult.Ha nevettem ő is nevetett.Csak reménykedni tudtam hogy ő is érzi kettőnk között.Egész este amíg vele voltam ezen kattogtam,vagyis ha tudtam gondolkodni,mert az nem mindig ment.<br />
<br />
A kételyeimet eloszlatta amikor a házunk előtt megcsókolt és nem is próbálkozott többért.Azt mondta ő nem csak a testemet akarja.Az egész lényemre szüksége van.Ott,akkor abban a pillanatban elolvadtam a karjaiban és sokáig felejtkeztünk el egymásban.<br />
Egyik este,amikor nála filmeztünk és az ölében feküdtem megkérdezte hogy mi lesz velünk.Kicsit megijedtem és megtudakoltam hogy én rontottam-e el valamit vagy mi a baj.Erre ő csak annyit mondott hogy egész nyáron Amerikában lesznek turnézni,ahova két nap múlva indulnak.Én itt ültem fel és nem tudtam mit mondani.<br />
Ő közelebb húzódott és a kezeibe vette az arcomat.Kérte hogy nézzek a szemébe majd megkérdezte hogy vele mennék-e.<br />
<br />
Így most itt ülök New Jersey-ben,a színfalak mögött és azt várom hogy a fiúk abba hagyják az öltözködést.<br />
Nagyon meleg van és legnagyobb örömömre lebarnultam és végre van egy kis színem :) Ez Londonban szinte soha nem történt volna meg.Bár az elején voltam vele gondjaim,hisz a bőröm nem igazán van ehhez szokva,de egy keserves este után már sokkal jobban elviselhetővé vállt.Legalább jobban megy Zayn-hez a bőröm és nem úgy nézek ki mellette mint egy albinó.<br />
<br />
A rajongók még nem tudnak rólam és ez nem is baj.Megbeszéltük hogy ha visszamentünk Angliába,akkor bejelentjük.Addig pedig nem mutatkozok velük.Néha ezt elég nehéz megoldani,de eddig sikerült.<br />
Merengésemből léptek zaja zavart meg.Felkaptam a fejem és az én mosolygós,kissé álmos tekintetű muszlinommal találtam szemben magam.<br />
Felálltam és a karjaiba vetettem magam.Hosszan megcsókoltam és elidőzve a pillanatban szaladt el az idő.<br />
-Kéz és láb törést,kérlek ne foglalkozz a negatív hozzászólásokkal,rendben?-fogtam kezembe én is az arcát.<br />
A szeme egy pillanatra elködösült és le is hunyta,majd újra rám emelte barna íriszeit és elmosolyodott.<br />
-Köszönöm!-majd megcsókolt és éreztem benne a hálát és a szeretetet.<br />
-Mennem kell!-döntötte a homlokát az enyémhez.<br />
-Tudom.-kuncogtam.<br />
-Hmm... imádom mikor nevetsz és imádom amikor...-nem tudta befejezni mert mennie kellett.Én csak nevetve megráztam a fejem,mutattam felé egy szívet és elindultam a színpad mögé hogy valamennyit én is lássak a koncertből és néha-néha rám tudjon pillantani.<br />
<span style="font-size: large;"><i><br /></i></span>
<span style="font-size: large;"><i>Dasie szemszöge:</i></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2WT9AOiPqQGWMKKBxAJ7LwpShssTasFLv7N0_omixSzsxcf_VsupRQKgzPRVukVWb_XU2tqh7cCeae499aOnZrtpf_ufBEbgPKosi0YT-UrAbmPr2oM7KVZfB4TLXYkkJJLjevizLMTCx/s1600/fashion-spotlight-annasophia-robb--large-msg-136036822607.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2WT9AOiPqQGWMKKBxAJ7LwpShssTasFLv7N0_omixSzsxcf_VsupRQKgzPRVukVWb_XU2tqh7cCeae499aOnZrtpf_ufBEbgPKosi0YT-UrAbmPr2oM7KVZfB4TLXYkkJJLjevizLMTCx/s320/fashion-spotlight-annasophia-robb--large-msg-136036822607.jpg" width="247" /></a></div>
<br />
Itt vagyunk most 2 napja.Em elment Zayn után a koncertre,de én nem éreztem valami fényesen magam így majd ő közvetít annyit,ami nekem elég lesz a holnapi cikkemhez amit el kell küldenem az újságnak.Természetesen ide is utánuk vagyis velük kellett jönnöm.Nem igazán bántam,sőt.<br />
Viszont a melegtől gyakran fáj a fejem és nehezen tudok hozzászokni hogy a ruha tapad a bőrömhöz.Liter számra iszom a vizet és bikini felsőben járkálok.Máshogy képtelenség itt túl élni.<br />
<br />
A fanok egyre őrültebbek és rengeteg utálkozó leveleket kapok,melyek arról szólnak hogy szálljak le a fiúkról akármiért is legyeskedem körülöttük.Ezen sokszor csak nevetek.Fogalmuk sincs róla hogy néha én is azt kívánom hogy bárcsak egy rajongó lennék,akit egyikük sem ismer közelebbről mégis szeret.<br />
De nem így van és rettentően össze vagyok zavarodva.Harry mellett sokszor ki nem.Itt felnevettem és kimentem a fürdőbe hogy benedvesítsek egy törölközőt,majd a nyakam köré tekerjem annyira melegem volt.<br />
Kezembe vettem egy csomag ropit és egy újságot kezdtem el olvasni.Lassan meglepte az álomvilág a szememet és a kis manók lehúzták szépen,nyugodtan és lassan a szemhéjamat hogy egy olyan helyre repítsenek ahol minden egyszerű és boldog.<br />
<br />
De ez nem tartott sokáig,mert felébresztett a rajongók sikítozása és ordibálása,amitől nem lehetett aludni.Ebből követeztettem hogy azért mégis tudtam pár órát aludni,mert alighanem a srácok értek ide a hotelba.Vagyis csak Harry,Zayn és Liam,valamint Em. Louis és Niall külön kaptak helyet.<br />
<br />
Az ajtónál hallottam a neszt,majd pár másodperccel később egy fáradt és álmos szupersztár lépte át a küszöböt.Ledobta a cipőjét és odajött hozzám.A karjaiba kapott és így dőlt el velem az ágyon.<br />
-Milyen volt a koncert?-suttogtam.Nem tudtam hogy már elaludt-e és nem akartam felébreszteni.De készségesen válaszolt a kérdésre eléggé éberen.<br />
-Eszméletlen volt mint mindig.Volt rajtam egy ló fej.Elég meleg volt,de király.-mosolygott.<br />
-Jajj Harry nem is te lennél.Honnan szereztél lófejet?-ráncoltam össze a homlokom.<br />
-A színpad szélén egy lánytól.Nem tudom milyen ötlet vezérelte,de én felpróbáltam.Alig kaptam benne levegőt.<br />
-Van képed róla?<br />
-Nekem nincs,de garantálom hogy biztos megtalálod twitteren.Már lehet trend is.-vigyorgott.<br />
Ki akartam bontakozni az ölelésből hogy a laptopért nyúljak,de visszahúzott.<br />
-Ne menj még!Majd holnap megnézed.Nem olyan nagy szám az.-kérlelt.<br />
-De én látni szeretném.-néztem rá kiskutya szemekkel.<br />
-Én mást szeretnék látni.-mondta pimaszul.<br />
-Igen és mit?-mentem bele én is a játékba és fölé másztam.Elsimította az arcomból a hajamat,ami így közénk omlott le. Nem válaszolt,csak a tarkómra simította a kezét és közelebb húzott magához.<br />
Először csak becézgetett ajkaival,majd vágyait már nem lehetett türtőztetni.Hajamba markolt és erősebben megcsókolt.Felnyögtem és fordítottam a helyzetünkön.A szája lesiklott a nyakamra én pedig elmosolyodtam.<br />
<br />
-Most már megnézhetem azt a képet?-felnézett,szemében még ott tükröződött a visszafojtott vágy,de a vidámság is.<br />
-Persze.Addig letusolok.Ha megnézted,csatlakozhatnál is.-sandított le rám miután felállt.<br />
-Csak szeretnéd,drágám.-vigyorogtam.<br />
-Egy próbát megért.-majd lentebb hajolt és megfogta az állam.-De már most azzal bepörgettél hogy így megcsókoltál.Mi lesz később?-látva meghökkent arcomat,nevetve kapott elő egy boxert és indult el a fürdőbe.Nem jutottam szóhoz és az elkövetkezendő éjszaka járt az eszemben.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipw5PjgtVF4OjmhctZSb65PcUd-3OQzGgtC8MQacyoTBpgzk3_QG_s2I4Uy8dmoJyOk8w4DXAsy43pMY5NE1vviK9K31XGbWFQBVd-Yw0INfwlYdbk5JdHyqTlVwcOLrY4vxDKQduKlWke/s1600/942090_432184183564350_61172885_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipw5PjgtVF4OjmhctZSb65PcUd-3OQzGgtC8MQacyoTBpgzk3_QG_s2I4Uy8dmoJyOk8w4DXAsy43pMY5NE1vviK9K31XGbWFQBVd-Yw0INfwlYdbk5JdHyqTlVwcOLrY4vxDKQduKlWke/s320/942090_432184183564350_61172885_n.jpg" width="305" /></a></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-23410928291744471512013-06-29T00:35:00.001+02:002013-10-13T19:31:48.790+02:0023.rész<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Sziasztok!<br />
Mivel történetesen már szombat van és nem tudtam kibírni hogy ne rakjam fel a már megírt részt,így most felkerül és remélem,nagyon remélem hogy tetszeni fog.<br />
Köszönöm a több mint 13.000+oldalmegjelenítést,a 18!feliratkozót és köszönöm azoknak,akik az előző bejegyzésemhez írtak pár kedves szót nekem.Ebből merítettem erőt és írtam meg ezt a részt.Hosszabb lett mint szokott,de erre lehet számítani,hisz most már csak heti 1x hozok részt.<br />
Akinek tetszik,az kövessen Bloglovinon,jobb oldat megtaláljátok a linket.<br />
A dalt,amit kitettem most a részhez,fontos.Ezt hallgattam egyfolytában miközben írtam és szeretném ha ti is hallgatnátok amikor olvastok.Ha leáll indítsátok újra légy szíves.Köszönöm :)<br />
Nem is tartalak fel tovább titeket.<br />
Kellemes pihenést továbbra is és jó olvasást!<br />
Xoxo:Dasie<br />
<i><span style="font-size: large;"><br /></span></i>
<i><span style="font-size: large;">Song:<a href="http://www.youtube.com/watch?v=ydHTMVsTMtI">Devlin</a></span></i><br />
<i><br /></i>
<i><span style="font-size: large;">Dasie szemszöge:</span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim2fjkY8VjyUNi8Xlt4LLH_zaBs51fSjug6Vmf_XPmK2GGmMGOwlDvp7Knre_yKPgVQqBts6mHP7XzBvBgKF7qI-JpVJQbpPIEoawtnES7vn3keL4zBMv1BWwlGui-vGQzRxUpPBUXVZQc/s650/fashion-spotlight-annasophia-robb--large-msg-136036816054.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim2fjkY8VjyUNi8Xlt4LLH_zaBs51fSjug6Vmf_XPmK2GGmMGOwlDvp7Knre_yKPgVQqBts6mHP7XzBvBgKF7qI-JpVJQbpPIEoawtnES7vn3keL4zBMv1BWwlGui-vGQzRxUpPBUXVZQc/s320/fashion-spotlight-annasophia-robb--large-msg-136036816054.jpg" width="246" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ijedten kapta fel a fejem és néztem a szemeibe.Az ő szemei nyugodtságot sugalltak és nem húzódott el.Karjai ugyanúgy védelmezően fonódtak körém.Szívem hevesen vert,arcom rákvörösen izzott.Mindenki lát minket és félre értik azt,amit még mi sem értünk.Elég komplikált az biztos.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te nem félsz hogy találgatni fognak és velünk lesz tele a sajtó holnap?-suttogtam a mellkasába temetett arccal.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ilyenkor már kár megbánni dolgokat és amúgy sem szeretnék.Fontos vagy nekem és ha bárki is többet képzel majd bele hát legyen.-mondta felemelve az államat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akartam hogy újra megismétlődjön a múltkori baklövésünk így csendesen elhúzódtam és leültem egy székre,amíg ők fojtatták az interjút és képeket készítettek velük.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A riport után volt egy kisebb állófogadás hangulatos zenével és a kis csapattal.Vagy naggyal ami azt illeti,hisz a fiúk kimagaslottak az alacsonyabb titkárnők közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem tudom hanyadik pohárnál járhattam,amikor a kezemben lévőt kikapta valaki és rátette az ott elhaladó pincér tálcájára.<br />
-Nem kéne ennyit innod.Nem tesz jót és holnap szükségünk van rád épen.-mormolta a fülembe,közben szemei smaragdzöldként égtek.-Mi a baj?-kérdezte feszültséggel a hangjában.<br />
Csak megráztam a fejem.Nem tudtam volna megszólalni.Mert ha megteszem,még valami olyat mondok el neki,amit nem kéne és tönkretenné a köztünk lévő kapcsolatot.Ha még beszélhettünk ilyenről.<br />
-Úgy látom nem igazán fogsz rám reagálni.-sóhajtott és könnyedén felkapott.Fejét először a nyakamba fúrta és morgott egyet.<br />
-Olyan jó illatod van.-suttogta a fülembe,mire én felkuncogtam ő pedig sóhajtott egy nagyot.<br />
-Még a romantikus pillanatot is lelövöd.Eszméletlen egy lány vagy te,nem gondolod?-mosolygott.<br />
Tisztában voltam azzal hogy feltett egy kérdést,de valahogy lemaradtam annál a pillanatnál amikor megjelentek a gödröcskéi.Az arca örömtől sugárzott és lelket öntött mindenkibe ha csak ránézett.<br />
Sóhajtottam egyet és kicsit spicces állapotban kértem hogy tegyen le.<br />
-Nekem jó így.Nem vagy nehéz.Sőt.<br />
-De akkor is azt szeretném hogy lerakj.<br />
-Nem bízom most a szavaidban.<br />
-Én viszont igen,úgyhogy rakj le!-kezdtem el csapkodni a vállát,majd a mellkasát.<br />
-Jó-jó,de ígérd meg hogy nem esel el.-kérlelt.<br />
-Mintha tudnám szabályozni hogy mikor legyek béna és mikor nem.Ezt te is tudhatnád.-néztem fel rá.<br />
-Piszkosul igazad van.-ezzel letett és lábaim érintették a biztos talajt.Talán még sem volt olyan jó ötlet hogy újra a szilárd talapzaton álltam,mert lábam megingott és csak nem elvágódtam,de egy biztató és erős kéz visszarántott.<br />
-Köszönöm Liam.-mosolyogtam barna íriszeibe.<br />
-Hölgyem.-biccentett úriember módjára mégis mókásan.<br />
-Haver,el ne felejts pukedlizni is.-szűrte ki a fogai közül Harold.<br />
-Neked meg mi bajod?-néztünk rá.<br />
-Áh semmi.-legyintett és otthagyott minket kettesben.<br />
-Minden rendben veled?Nem állsz valami biztosan.Nem szeretnél leülni egy kicsit?-kérdezte karom megragadva,majd választ sem várva egy asztalhoz húzott és leültetett egy kényelmes székbe.<br />
<br />
Első dolgom volt kilépni a gyilkos cipőmből,majd megkönnyebbülve felsóhajtottam és egy újabb pohár pezsgőért nyúltam,de Leyyum elhúzta azt.<br />
-Nem-nem.Nem valami tiszta a tekinteted.Elég volt.<br />
-Olyan gonoszak vagytok ma este fiúk.-duzzogtam államat leszegve.<br />
-A helyedben nem tenném ezt.-mordult fel.Én kíváncsian ráemeltem a szemem és felvontam a szemöldököm.<br />
-Mégis mit?-kérdeztem rá.<br />
-Leszegted az állad és a homlokod ráncoltad,ez pedig fura érzéseket vált ki belőlem.Megakarlak a magam módján vigasztalni,de nem hinném hogy örülnél neki.-válaszolta és a hangjából kihallottam a buja szenvedélyt,amit sikeresen rejt el mindenki előtt.De sejtettem hogy ez is ott lapul benne.<br />
<br />
Közelebb hajolt,amit egyikünk se vett nagyon észre,vagy csak nem foglalkoztunk vele.Éreztük a pillanatot.Éreztük egymás közelségét,de egy valami hiányzott nekem.<br />
Ő nem Harold Edward Styles volt.Aki ha velem tartózkodott egy légtérben vagy 50 méteres körzetben,pezsgett a levegő és a gyomrom öklömnyire zsugorodott,szívem őrületes vágtába kezdett és azonnal rá akartam vetni magam.<br />
Úgy látszik ezt az energiát most Liam felé sugároztam.De elhúzódtam,megköszörültem a torkom mielőtt megszólaltam volna és felálltam.<br />
-Mennem kell!<br />
-Igen,azt hiszem menned kell!-mondta ő is határozottan.Nem rég szakítottak Danni-vel,neki még ott volt/ak a sebek és talán az akarás hogy visszaszerzi.Mert akármilyen is az a sok távolság,a szerelem akkor is lángol,ha nem vagy azon a földrészen.A kettejük szerelme lehet hogy eszméletlen volt,de valami elszakította és magukhoz tértek.Eltépte egy vihar,ami tombolva verte át magát az érzelmeken,pillanatokon,mint egy özönvíz mosta tisztára az életüket és ejtett talán örökös hibát a lelkükön.<br />
Nem tudhattam pontosan milyen szerelem és érzés lehetett az övék mert még sohasem szerettem igazán senkit.De talán felemésztő és fájdalmas.<br />
<br />
Elköszöntem mindenkitől és hívtam egy taxit.Lifttel lementem a földszintre,onnan a forgó ajtón keresztül az épület elé és leültem a lépcsőre.A térdemre hajtottam a fejem és úgy bámultam a lüktető várost,ami még csak most kezdett ébredezni.Ahogy a nap elvitte magával a fényt,úgy hozta a hold magával a sötétséget és a magányt,ami ezernyi titkot rejtett magában.Reménykedni tudtam csak, hogy számomra nem szolgál semmi meglepetéssel.<br />
Egy forró fürdőre vágytam,több száz rózsaszirommal és illatos fürdőolajjal,ami átjárja a fürdőszobát és az én bőrömet is.A létemet,ami megújít,felfrissít,megszínez.<br />
Elmosolyodtam hogy hogy lehetnek ilyen gondolataim nem elég tiszta fejjel.<br />
Ránéztem az órámra és kezdett idegesíteni hogy már vagy 20 perce várom az autót,de még nem ért ide.<br />
A mögöttem lévő ajtó kicsapódott és ismerős hangra lettem figyelmes.<br />
-Úgy mentél volna el hogy tőlem el sem köszönsz?-vigyorgott rám Emily édesapja.<br />
-Elnézést Mr.Roads,de nem tudtam hogy itt tartózkodik és nem is találkoztam a délután folyamán önnel.-álltam fel és sétáltam közelebb.Ő is közelebb jött és megfogta a karomat,mégközelebb húzott.<br />
Elkezdtem remegni,éreztem hogy ebből már jó nem sülhet ki.Vettem egy mély levegőt,de kifújni már nem tudtam.<br />
<br />
-El is felejtettem már hogy te ilyen szép vagy.Bár sokat változtál.Nagyon sokat változtál.Főleg itt.-nyúlt a melleim felé és megfogta a balt.Sikítani akartam és kitépni magam a karjai közül,de nem tudtam.Megdermedtem és sokkolódtam.Nem akartam ezt.<br />
<br />
-Hagyjon békén.-suttogtam és csak remélni mertem hogy meghallja gyönge szavaimat.<br />
<br />
-Szóltál valamit kislány?Hmm..nem?Akkor most gyere velem és játszunk kicsit.Biztos vagyok benne hogy nem csak én fogom élvezni.-mondta és még kísértetiesen hozzátette.-Hanem te is angyalom.-ragadta meg erősen a könyököm,hogy ne tudjak elszabadulni.<br />
<br />
Rángatóztam,de az ereimben még mindig éreztem a sötét félelmet,azt amit a hold hordozott magában.Felnéztem az égre és nem akartam elhinni.Telihold volt.Lehunytam a szemeim és próbáltam azokat az emlékeimet elsodorni a gondolataimból,ami néha felemésztettek hacsak ránéztem a ragyogó égitestre.<br />
Már gyerekoromban is féltem tőle és nem tudtam aludni.Mindig bebújtam a takaró alá,de előtte felkapcsoltam a lámpát.Bárcsak most is kinyújthattam volna a karomat és semmisíthettem volna meg ezt a borzasztó érzést a mellkasomban.Egyre csak gyűlt és gyűlt.<br />
Felszisszentem,ahogy a kocsijába bevágva,majdnem a lábamra csukta az ajtót.Nem igazán gondolhatta át a dolgot,mert nem zárta be.Vártam egy másodpercig,lekaptam a cipőimet,kivágtam az ajtót és futni kezdtem.Úgy mint még soha.Úgy ahogy a ruhám,az izmaim és én magam bírtam.Hallottam hogy fut utánam.<br />
De ez még csak jobban fokozta az adrenalin szintemet és elkezdtem mosolyogni.Sokkos állapotban voltam és nem tudtam merre mehetnék.Azt sem hogy hova,hisz Emilyéknél megtalál.<br />
<br />
Csak futottam és futottam.A Globe színház előtt tartottam,amikor megint megláttam a holdat tükröződni a temzén,én csak felemeltem a középső ujjam és beintettem az égitest tükörképének.Tudom hogy hülyén hangzik,de egyszerűen utáltam.<br />
Csak futottam és futottam.Míg a London Eye-hoz nem értem és próbáltam elvegyülni a tömegben.<br />
Rengetegen voltak,amit nem csodáltam hisz egyszerűen fantasztikus este felszállni London szemére és látni a kivilágított várost ilyen magasról.Lélegzetelállító lehetett.<br />
A táskámban kutattam a telefonom után,majd kezembe véve a rózsaszín csodát,tárcsázni kezdtem azt az embert akire az anyukámon kívül most a legnagyobb szükségem volt.Anyát nem hívhattam,hisz rögtön kibukott volna belőlem a sírás és elmondtam volna mi történt.<br />
Legszívesebben feljelentettem volna azt a tuskót,de nem volt bizonyítékom.Semmim nem volt.Ő pedig elég befolyásos ember ahhoz,hogy egy ilyen kis ügyet eltudjon tussolni.<br />
Így hívtam Harryt.Azt hittem nem veszi fel,de a 6.csörgés után vidáman kiáltott bele.<br />
-Haaarryy szükségem van rád.-remegett a hangom miközben ezt a pár szót próbáltam belemondani a telefonba.<br />
-Dasie?Mi a baj?-hallottam ahogy eltávolodik a hangzavartól és kimegy egy ajtón,ami hangosan csapódott vissza.<br />
-Csak csak gyere ide.-kezdtem elveszíteni a lélekjelenlétem.<br />
-Hol vagy most?-kérdezte idegesen.<br />
-A London Eye-nál.<br />
-Hogy mi?Hogy kerültél olyan messzire?<br />
-Futottam.<br />
-Futottál?De miért...nah jó ezt most haggyuk abba.Sietek ahogy tudok.De ne mozdulj onnan ahol most vagy.Értetted?-hogy is tudtam volna neki ellent mondani.<br />
-Rendben.-a könnyeim utat törtek maguknak,még én továbbra is a sorban álltam.Féltem hogy megtalál.Meglát és elhurcol.Így csak haladtam a sorral.Néha-néha magam elé engedtem pár embert,mert én nem akartam felülni.<br />
Egy negyedórát állhattam egyedül,amikor valaki megragadta a derekam és a mellkasára húzott.Először megijedtem és sikkantottam egyet,de utána megéreztem a bódító illatát.A sorban állók ránk néztek és csak elmosolyodtak.A mögöttünk álló idős házaspár megszólalt hogy nagyon édesek vagyunk így együtt és hogy kérhet-e egy autogrammot az unokájának.Aláírt egy fényképet magáról,amit a néni a táskájából húzott elő.Én csak elnevettem magam és kiálltam a sorból.<br />
-Most miért álltál ki?Nem ülünk fel?-nézet rám.Visszanéztem és olyan aranyos volt,könyörgő hogy odaballagtam.Megfogta a kezem és közelebb húzott magához,de most nem éreztem a félelmet,sokkal inkább a törődést és a szeretetet.<br />
-Jól vagy?-fürkészett azokkal a csodálatos íriszeivel.<br />
Elhúztam a szám és próbáltam kicsikarni magamból egy mosolyt.Ő felsóhajtott és megölelt.Karjai óvtak és a mennyekben éreztem magam.<br />
-Nem tudom hogyan kéne hogy érezzem magam.Azt hiszem zavarodott vagyok.-motyogtam az ingébe.<br />
-Azt elhiszem.Elmeséled hogy mi történt vagy majd máskor?-fürkészett.<br />
-Majd máskor ha nem baj.Ne rontsuk el a pillanatot.<br />
-Milyen pillanatot?-mosolyodott el kajánul.<br />
-Azt te is nagyon jól tudod.-kuncogtam a karjaiban.<br />
-Hmmm..sejtem.<br />
Lassan odaértünk a pénztárhoz és vettünk két jegyet.Még sorban álltunk hogy a fülkékbe bemehessünk.Csendben voltunk,a gondolatainkba rejtőztünk.Mégis éreztem hogy életemben nem örültem semminek annyira,hogy most ő itt van és vigyáz rám.<br />
-Szeretnéd ha csak ketten lennénk a fülkében?-kérdezte a fülembe suttogva.<br />
-Persze,de az lehetetlen.Rengetegen vannak még akik arra várnak hogy felszállhassanak.-válaszoltam.<br />
-Hmmm..értem.-összevont szemöldökkel gondolkodott,majd hátrafordult és felemelve a hangját szólt a tömeghez.<br />
-Figyelnének rám egy kicsit.Lenne egy nagyon nagy kérésem a jelenlévőktől.Szeretnék felszállni kettesben egy fülkébe a mellettem lévő lánnyal.Szükségünk lenne arra hogy kicsit ketten legyünk.Nem lenne gond?-az a tekintet és könyörgő hangja még egy kutyát és zavarba tudott volna vele hozni.A tömeg felmorajlott és mosolyogva intett hogy menjünk ketten.Valaki még füttyögött is.<br />
-Na látod ez is megoldva.-ragadta meg a kezem és az őrrel lepacsizva szálltunk fel.<br />
<br />
A kapszula bezárult és lassan,szinte észrevétlenül indult körútjára velünk,erre a félórára.A látvány ami elém tárult szavakkal kifejezhetetlen.Nappal is gyönyörű volt ez a város,de este.Nem tudtam levenni a szemem a fényekről,az emberekről.Semmiről.Ránéztem Hazzára aki mögöttem állt zsebre tett kézzel és engem figyelt.Közelebb jött és átkarolt.<br />
-Minden rendben?-kérdezte.<br />
-Most már igen.Köszönöm hogy ilyen gyorsan ide tudtál jönni.<br />
-Dasie,ez csak természetes.<br />
<br />
Rámosolyogtam és a további fél órát végig beszélgettük meghitten.Kissé szűknek éreztem a teret bent,de nem érdekelt.Hátra hajtottam a fejem a vállára,keze a derekamon pihent és élveztük az együtt töltött időt.<br />
Olyan szép volt.Felfoghatatlan,mint egy tündérmese.Egy kiragadott boldog pillanat az életből.Maga a csoda.<br />
<br />
Kissé fáradtan és kábán léptünk ki a mi kapszulánkból és kézen fogva sétáltunk egy taxit keresve,ami haza visz minket.Nem zavart hogy fogja a kezem.Már-már természetessé vált és az fájt volna ha nem teszi.<br />
-Nézd ott egy!-mutatott egy üresen álló autóra.Elkezdett futni és engem is húzott maga után.Nevetve tettem meg.Úgy éreztem magam mint egy kisgyerek,aki siet hogy megkapja a játékát.Csakhogy nem vágytam ennél többre a pillanatnál.Vele voltam és ez volt minden.<br />
<br />
-Esti mozgás!-nevettük az ülésen.Már nem éreztem az alkohol hatását,de tudtam fog még nekem fájni a fejem.<br />
-Ha abbahagyták a nevetést,megmondanák kérem hogy hova lesz a fuvar?-fordult hátra a sofőr.<br />
Harry összevonta a szemöldökét és rám nézett.<br />
-Szeretném ha nálam maradnál ma éjszaka.Megnyugtatna és szerintem az lenne a legjobb.-én csak bólintottam.Nem tudtam mit mondani.De egy kérdés felötlött bennem.<br />
-Hope-ot nem fogja zavarni?-emeltem tekintetem az övéihez.<br />
-Nem érdekel és már nem számít.Szakítottunk.-simított el egy tincset az arcomból.<br />
Hirtelen öröm és megkönnyebbülés áradt szét az ereimben és boldog mosoly kúszott az arcomra.<br />
Sóhajtva és kissé fáradtan dőltem a vállának folytatva utunkat Harry házához.<br />
<br />
Elbóbiskolhattam,mert arra ébredtem hogy Harry a karjaiban visz az ajtóig.Az arcára simítottam a kezem és elmosolyodtam.<br />
-Letehetsz,tudok a lábaimon menni és nehéz vagyok.-mondtam.<br />
-Először is,tudom,de nekem jobb így.Másodszor ne nevettes.-halázta elő a kulcsokat a zsebéből,miközben egyik karja erősen tartott.<br />
Babrált a zárral,majd sarkig tárta az ajtót és bevitt.Gyengéden letett a kanapéra a nappaliban,majd levette a lábamról a cipőt.<br />
-Ezt kiviszem.Szeretnél valamit?-kérdezte előttem állva.Megráztam a fejem és hátradőltem.Ő kiment és gondolom levette a kabátját és a cipőjét.Én odaléptem a falhoz,ahol temérdek mennyiségű film volt.Az ujjam elhúztam rajtuk és elmosolyodtam hogy személyenként vannak külön-külön válogatva.Mint például Liam polcán megtalálható volt a Batman,addig Louis-nál is a szuperhősös filmek.Odaléptem ahol a "Hazza" nevet láttam és hatalmas mosoly kúszott az arcomra,amikor megláttam a Spongyabob évadokat.<br />
-Mit szeretnél csinálni?-jött be ő is és lehuppant.<br />
Csillogó szemmel fordultam meg és mutattam felé a dobozt.<br />
-Megnézzük?-könyörögtem kiscica szemekkel.<br />
-Ki tudna ellen állni ezeknek a szemeknek?-nevetett.-Persze,amúgy is imádom.De nem szeretnél előtte lezuhanyozni és kényelmes ruhába bújni?<br />
-De,de nincs nálam semmi.-vázoltam elő a problémám.<br />
-Megelégszel az én pólómmal és nadrágommal?-vonta fel a szemöldökét.Boldogan mosolyogva rávágtam hogy persze és futottam a lépcsőig.<br />
Ő hirtelen felkapott és úgy vitt fel az emeletre.Közben lágy puszikat hagyva a homlokomon.<br />
Bementünk szobájába,ahol letett az ágyra.Felhúztam a lábaimat és összekuporogva figyeltem ahogy tesz vesz.Lágy barna színűek voltak a falak,nagy ágy terpeszkedett a szoba központjaként és fekete szőnyeg borította a szobát.Ezenkívül szekrény,asztal és a szokásos.Most jutott csak eszembe hogy a múltkor,amikor itt voltam szét se néztem.<br />
Odaslattyogtam mellé és figyeltem a mozdulatait.<br />
-Jó lesz ez a póló?-tartott elém egy egyszerű feketét.<br />
-Persze.-kaptam ki a kezéből.A kezembe adott még egy szürke melegítő alsót és elkísért a fürdőig.<br />
Szemben állt velem,mire én zavaromban lehajtottam a fejem.<br />
Ő felemelte és kisimította a hajamat az arcomból.<br />
-Örülök hogy engem hívtál.-motyogta.<br />
-Én is örülök hogy téged hívtalak.-suttogtam.Elmosolyodott és közelebb húzott magához.<br />
-Fontos vagy nekem.Ha tudnád hogy mennyire.-sóhajtottam.A kezeimbe vettem az arcát.<br />
-Nekem is fontos vagy.-mosolyogtam el.<br />
Csillogó tekintetét az enyémbe fúrta és így teltek el a pillanatok.<br />
<br />
<br />
Majd kibontakoztam a karjaiból és megfürödtem.Utánam ő is,majd bebújtunk a ágyba ő pedig elindította egy részt.<br />
<br />
Nem tudom meddig nézhettük és mennyi részen voltunk túl,de kezdett a levegő felforrósodni a takaró alatt.<br />
Többször elegyedtünk szóba vagy csak figyeltük álmosan a képernyőt,de mosolyogtunk és nyugodtak voltunk.Együtt voltunk.<br />
<br />
-Aludjunk?-tette fel a kérdést amikor már vagy huszadszorra ásítottam.Fáradtan bólogattam,amikor kikapcsolta a tévét és lekapcsolta a lámpát.Oldalra fordult és a mellkasára húzott.<br />
Így aludtunk el.Biztonságosan,nyugodtan és érzésekkel a szívünkben.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTcZEXJNrLUn3XLXrym5Ctuyf43_DkkV0PMiOtOVRuf9d8uIdEOCLPf2iW2talaAyRiIGM55PNB70sh5oLfQJvyXQyGW0Fb1jLOC2QX8Y0vfOB6fm3zGXO7DQzNes6-AyvxMAJe1690TWP/s245/tumblr_mp350e43Pm1qgh90do1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTcZEXJNrLUn3XLXrym5Ctuyf43_DkkV0PMiOtOVRuf9d8uIdEOCLPf2iW2talaAyRiIGM55PNB70sh5oLfQJvyXQyGW0Fb1jLOC2QX8Y0vfOB6fm3zGXO7DQzNes6-AyvxMAJe1690TWP/s245/tumblr_mp350e43Pm1qgh90do1_250.gif" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<br /></div>
</div>
Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-32702988928922655092013-06-25T18:58:00.000+02:002013-06-25T18:58:41.205+02:00This Is Us<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Csak nézzétek!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/C0I9ikjQtuI?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
Nos,ha megnéztétek és kitomboltátok magatokat mint én,jön a rossz hír.<br />
Megrekedtem.Nem érzem magam valami jól és igazság az is,hogy alig kapok visszajelzést.Ez pedig rosszul esik.<br />
De!<br />
Köszönöm azoknak akik eddig is kitartottak velem!Nem zárom be a blogot,de csak szombaton tudom a részt hozni.<br />
Szeretném ha olvasható és jó lenne,így mostantól hetente csak 1x lesz rész.És ennek több oka is van még amit nem mondtam el.<br />
Matek tanárhoz fogok járni,mert elég gyenge vagyok és muszáj valahogy leérettségiznem.<br />
A nyár 80%-át konditeremben fogom tölteni,ugyanis leszeretnék fogyni.<br />
Köszönöm annak a oár embernek a megértését akik hagytak nekem komit és tetszikeltek is.<br />
És köszönöm a több mint 12.000+ oldalmegjelenítést is.<br />
Legyen szép napotok továbbra is és várjuk együtt ezt a csodálatos filmet.<br />
Jók legyetek.<br />
DasieDasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7250095584738578412.post-11824546695005712612013-06-23T15:07:00.000+02:002013-06-23T15:07:22.451+02:00BloglovinSziasztok!<br />
Most nem résszel jelentkezem,hanem annál egy sokkal fontosabb dologgal.<br />
Lehet hogy már hallottátok hogy megszűnik a Google Reader,így nem fogjátok látni a blogok frissítéseit és én is elveszítem azokat az olvasóimat akik fel vannak erre a blogra íratkozva.<br />
<br />
De,ha szeretnél ezen segíteni és lépést tenni afelé hogy továbbra is kapj frissítést,illetve tudd a blogot is követni,akkor olvasd ezt el,amit most befogok linkelni.<br />
<br />
Itt mindent megfogsz találni és minden le van írva lépésről lépésre.<br />
<br />
Íme:<a href="http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html">Bloglovin segítség</a> (ezt noricci bejegyzése és itt köszönöm neki,hogy belinkelhetem és ilyen részletesen eltudja nekünk mondani a teendőket)<br />
<br />
Saját blogom bloglovin-os linkje: <a href="http://www.bloglovin.com/blog/8575449/?claim=3ah9mwmrmsp">Itt tudod követni az oldalam.</a><br />
<br />
Szóval kövessetek minél többen és köszönöm hogy elolvastátok.<br />
Nem soká jelentkezem az új résszel.<br />
Kellemes pihenést!<br />
Dasie<br />
<br />
<br />Dasiehttp://www.blogger.com/profile/02081687845596612017noreply@blogger.com0