6.rész

Nézelődtem az emberek és párok között,amikor az ajtó felé tévedt a tekintetem,közben a kávémat szürcsöltem,az ajtó kinyílt és egy nem várt személy lépett be rajta.Majdnem kiköptem a kávémat.Mert nem volt egyedül.Vele volt egy csaj.Magamban gúnyosan felhúztam a számat és elröhögtem magam.Kit áltassak?Engem is csak az ágyába akart vinni.Szédített a szövegével,ami eddig talán mindenkit becsábított az ágyába,de nekem még időm és alkalmam sem volt rá.Nem mintha bedőltem volna neki.Meglepő és nagyon jó érzés volt hogy ennyire tetszett neki a hangom,de ennél én több vagyok és ő nem ismer.Talán elhittem egy pillanatra,vagy pár percre..nah jó ma reggelig hogy mi közelebb kerülhetünk egymáshoz,hogy nyithatunk egymás felé,de ez most megszűnt bennem.
Kicsit lentebb csúsztam a székemen hogy még véletlenül se vegyenek észre.A csaj tökéletesen nézett ki.Vékony lába,dereka volt és nagyon jó stílusa.Egy fehér feszülős nadrág volt rajta egy narancs sárga ujjatlan blúzzal.Napszemüvegét feltolta a feje tetejére,úgy nézte az étlapot amikor elfoglalták a helyüket egy tőlem messzebb lévő kétszemélyes asztalnál.Kecsesen kihúzta magát és keresztbe tette a lábát.Nem láttam milyen színű a szeme,de ami számomra meglepő volt hogy sötétbarna hosszú haja volt,amin látszott hogy sokat ápolja.Kedvem lett volna odamenni hozzá és megkérdezni hogy mitől csillog ilyen frissen és élettelin.Félre ne értsetek.Szeretem és imádom a hajam,mert hosszú és szép,de az övé vonzotta a tekinteteket.A csaj észrevehette hogy bámulom mert idenézett,de el is kapta a fejét.Visszanézett Harry-re és az asztalon áthajolva lesmárolta.
Nekem ennyi elég volt.Gyorsan felhajtottam a maradék kávém,a kaját felkaptam,összeszedtem a cuccaimat és felálltam.Aha.Meg ahogy én elterveztem.Minden ami a kezemben volt le esett a földre és hangos csattanással adták mindenki tudatára hogy földet értek.Mindenki ledermedt és rám nézett."Csak ezt ne.Olyan ügyetlen vagy Dasie."Vörösre pirultam és hajolni készültem a holmimért,de akkor összekoccant a fejem egy másikkal.Nyögve estem hanyatt és ültem seggre a fájdalomtól.
Mikor felnéztem,egy ismerős szempárral találtam szembe magam.
-Jól vagy?-adta vissza a kezeimbe a cuccaimat,de ő is dörzsölte a fejét.-Amúgy mit keresel itt?-kérdezte miután nem válaszoltam.
-Ez egy kávézó Harry,egy csomó ember van itt és ez volt a legközelebb.-válaszoltam és felálltam.Leporoltam a nadrágomat és elpakoltam a táskámba.Ránéztem és csak elröhögtem magam amikor a csaj is odatipegett és megfogta a kezét.Azt hiszem nem ez lesz a kedvenc reggelem.
-Szia!Dasie vagyok!Örülök hogy megismerhetlek!-mondtam barátságosan.Saját magamon is meglepődtem,de hát minek haragudjak rá?Nagyon kedvesnek tűnik.
-Szia!Én Hope vagyok.-nyújtotta felém a kezét,amit készségesen el is fogadtam és megráztam.Végig nézett rajtam és egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.
-Nekem is van egy ilyen táskám,nadrágom is és én is így szoktam hordani.-csillant fel a szeme és meglepően az enyém is.Itt Harry-t figyelembe se vettük és leültünk egy asztalhoz,végig csacsogva az egész délelőttöt.Fogalmunk sem volt hogy Harry hova tűnt,de mikor ránézett a telefonjára megkaptuk a kérdésünkre a választ.Volt 2 nem fogadott hívása tőle,egy hangpostája és egy üzenete érkezett,amiben leírta hogy nem tudott minket tovább hallgatni és nem figyeltünk rá amikor szólt hozzánk hogy elmegy,majd hozzá tette hogy  Hope majd hívja fel.Így is tett.Míg csacsogott Harryvel én csak magamban gondolkoztam hogy mit keresek én itt egy csajjal,aki tök jó fej és megértjük egymást és úgy látszik megtaláltuk a közös hangot is,de ő mégis csak Harry barátnője,ami bennem sebet ejtett egy kicsit.
Letette és rám nézett.Gyorsan elköszönt,telószámot cseréltünk és megbeszéltük hogy még találkozunk és elmegyünk vásárolni.Majd gyorsan elrohant.
Ránéztem a telómra én is és láttam hogy 24 nem fogadott hívásom van.15 Anne-től,6 Em-től,1 anyától,1 apától és egy Harrytől.Honnan van meg a számom neki?És mégis mi a jó fészkes fenét keresett engem,amikor van egy csodás barátnője,akit majdnem megcsalt velem tegnap előtt?Ebbe belesajdult a szívem is,de kezdtem örülni hogy nem történt köztünk semmi.Felsóhajtottam és megcsörgettem Anne-t,aki aggódó hanggal felvette a telefont.
-Dasie!Hazajöttem ebédet hozni neked és még nem voltál itthon.Hívtalak egy csomószor de nem vetted fel.Mégis hol vagy?Olyan nagy ez a város és olyan könnyen eltévedhetsz.Annyira aggódtam érted.-hadarta el megkönnyebülten.
-Anne néni,nem kell aggódnod,csak reggel egy kávéra voltam szomjas és eljöttem egy közeli Starbucksba,ahol találkoztam egy nagyon aranyos lánnyal és elbeszélgettük az időt.A telóm le volt halkítva.Nem halottam hogy hívsz.Ne haragudj,máskor nem tűnök el.-nevettem,de sajnálkoztam a telefonba.
-Jól van édesem.A hűtőben hagytam az ebédedet,de nekem már vissza kellett jönnöm.Este találkozunk és vigyázz magadra drágám.-és itt letette.Meglepődve tettem el a telefont és elgondolkodtam hogy mostanában mindenki csak úgy rámcsapja a telefont.Nah mind1.

Sétálgattam még egy kicsit,és vettem egy újságot,amiben londoni állások szerepeltek.

Hazamentem,lerúgtam a cipőm és a konyhába indultam hogy egyek valamit,mert már nagyon éhes voltam.Betettem a mikróba a lasagne-t,közben felszaladtam egy színes szövegkijelölőért az újsághoz. 

Leültem az asztalhoz és miközben falatoztam átfutottam a hirdetéseket.Megakadt a szemem egyen és a villa is kiesett a kezemből.Ezt nem hiszem el.Végre az álmom válhat valóra?

A Vogue hírdetett gyakornoki állást az újság stylest és sztár rovatához.Pont nekem való és imádnám.

Nem is néztem tovább,elkezdtem tárcsázni a számot,amit egy feszült,de kedves hang fel is vett.

-Igen?Itt a Vogue főszerkesztő asszisztense,Amanda Wood.-darálta le a betanult szövegét.

-Jó napot!Én Dasie Magine vagyok és érdekelne,hogy szabad-e még a gyakornoki állás?

-Mivel sokan jelentkeztek,ezért válogatást fogunk tartani.Az önéletrajzukat holnap délelőtt 10-ig kell beküldenie,de előtte el kell beszélgetnie a főnökkel.Most van fél egy,olyan két órára ide tudna jönni?-bennem meg a gondolatok is megfagytak,de gyorsan kapcsoltam és válaszoltam örömmel.

-Igen.Ott leszek.Mindent köszönök.Viszont hallásra!-és meg sem várva hogy mit válaszol,lecsaptam.Tudom,nem voltam valami illedelmes,de nagyon boldog voltam.

Felszaladtam,gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem.Felvettem egy fekete térd felett érő szoknyát,hogy még se nézett ki könnyű nőcskének,egy bézs inget és egy fekete blézert.Kifésültem a hajam és lementem megenni az otthagyott kajámat.

Felvettem egy fekete magassarkút és szaladtam is a megadott címre.Nekem nem kellett busz vagy kocsi,hamarabb ott voltam gyalog.Szerettem rohanni.

Megálltam egy nagy üveg épület előtt,ami már akkor lenyűgözött,megláttam a logót és bementem a forgó ajtón.A recepción mondták hogy menjek a 28.-ra és jelentkezzek be.

Beszálltam a liftbe,ahol mindig egy kicsit fusztráltan éreztem magam,mert az érzéseim megsokszorozódtak bennem és a szívem hevesebben vert.Megkönnyebülten szálltam ki,regisztráltam és vártam.

Nyílt az ajtó és kilépett rajta egy idős,de kitűnő izlésű és megjelenésű nő.Kimondta a nevemet és mondta hogy kövessem.Én pedig boldogan mentem utána.A falak tele voltak rakva az összes címlappal,amit valaha kiadtak és én csodálattal sétáltam a nő után.Bevezetett egy szobába,gondolom az irodájába és leültetett egy kényelmes bőrfotelba.Körülnéztem.Letisztult de elegáns,egyedi stílusa volt,vagyis így tudtam jellemezni a szobát.Odáig voltam és mély levegőket kellett vennem hogy ne kezdjek el ugrálni mint egy óvodás örömömben.Közben leült az asztalához és feltette a szemüvegét.Egy lapot tartott a kezében,gondolom a regisztrációnál felvett adataim szerepeltek rajta,mivel még önélet rajzot nem adtam,de a táskámban lapult.

Nagyon érdekes kérdéseket tett fel és én készségesen válaszoltam rájuk.Kíváncsi volt arra hogy miért jöttem Londonba,miért szeretnék a cégnél dolgozni,mennyire vagyok társasági ember és mennyire érdekel a divat és a sztárok.Én csak mondtam és mondtam,magyarázva a gondolataimat és a szín tiszta igazat.De mindvégig mosolyogtam,mert elakartam érni hogy ez a nő elmosolyodjon és elégedetten pillantson rám.

De ezt nem sikerült kicsikarnom tőle egyszer sem.Mikor kibeszéltem magam,megköszörülte a torkát és megszólalt:

-Köszönöm hogy ilyen bátor és céltudatos lánnyal is lehet találkozni.Örülök hogy jelentkezett az állásra,és úgy is jött el hogy ez egy munkahely és nem egy éjszakai bár.Amikor feladtam a hirdetést pontosan olyan lányra gondoltam mint ön.Magával együtt lehetne dolgozni,nagyon kedvesnek és önzetlennek látom önt,ami nagyon szükséges lesz a munkájában.Úgy döntöttem nem tartok több interjút,felveszem magát.Mikor tudna kezdeni?-nézett rám szemüvege mögül.Bennem pedig a levegő is megakadt.Ugye ez nem csak egy álom és nem csak egy átverés,mert akkor még egy álmom valóra válik.Kevesebb mint 3 nap alatt.

Szép estét kedves olvasóim!

Nagyon köszönöm hogy elolvastátok ezt és az előző részeket is és remélem tetszett.

Nagyon örülök a 3 feliratkozómnak és a jelenleg 1639 oldalmegjelenítést.Hihetetlenül köszönöm.

A következő részben a srácok szemszögéből is fogok írni.Írjátok meg kit szeretnétek.

A kövi rész pénteken jön.Addig is komizni és tetszikelni ér*.*

Jóéjt!

5.rész

-Ki vagy te és hol voltál eddig?-szólalt meg.Nekem pedig az állam a padlót verdeste.Hisz ő az aki,és álmomban nem képzeltem volna hogy ilyet kérdez tőlem.Mélyen bennem valami felébredt,mintha eddig aludt volna és kíváncsian kezdte figyelni az előttem alig pár centire álló srácot,akit......

Akit csak újság cikkekben,tv-ben és legtöbbször a youtoub-on néztem meg.Harry Styles.

Nem hittem a fülemnek és a szememnek sem.De a pillanatot sem tudtam felfogni.

Sokáig csak meredtünk egymás szemébe és próbáltuk megfejteni a másik gondolatait.A szeméből nem tudtam kiolvasni semmi árulkodót.Talán zavarodott volt és meglepett,de erre nem fogadtam volna.Áttudtam érezni ami benne lezajlott.És mosolygott,de olyan mosollyal amitől a térd megremeg,a hasad összeszorul és a világ nem létezik körülöttetek.Ujjai az arcomat tartották fogva,hüvelykujja lágyan cirógatott.Már-már elvesztünk egymásban.A pillanatban.

De ennek mint a filmekben szokás,hamar vége szakadt,mert az ajtó kicsapódott és 4 srác lépett be rajta.Mi gyorsan szétrebbentünk és kipukkant a mi kis világunk mint egy rózsaszín buborék.Rájuk néztem és fülig pirultam.Szerintem a homár is megirigyelte volna a színemet.Mind a négyen úgy vigyorogtak mint a vadalma,kiegészülve Harry-vel.Nagyon jól néztek ki.Talán jobban is mind képeken,ha ilyen lehetséges.A szende vigyor kaján mosollyá változott rajtuk,amikor végig néztek rajtam és Harryn.Harry csak mosolygott és nem úgy nézett ki mintha bárki letörölhetné a vigyort a helyéről.

Mikor összeszedtem minden bátorságomat és lelkileg felkészültem belenéztem a szemükbe.

Rögtön mosoly kúszott az arcomra.Megnyugtatást és vidámságot láttam bennük.Ezzel ellazítva engem is.

Már volt hozzá merszem hogy megszólaljak,de megelőztek.

-Szia!Te ki vagy?És mit keresel itt Harry-vel?-lépett közelebb hozzám Louis és nagyon vicces volt amikor próbált féltékenyen rám nézni.Óh ő és a kicsi Hazzája..Haha..

-Öhmm...Dasie vagyok.-mondtam még mindig rák vörösen.

-Én Louis Tomlinson,ők pedig Liam Payn,Nial Horan,Zayn Malik és Harry Styles,de őt gondolom már ismered valahonnan.-magyarázott egy galambbal a kezében.Ja igen Kevin.Szegény jószág.

-Tudom kik vagytok!Imádlak titeket!-fakadtam ki.Majd kitágult a pupillám amikor rájöttem mi is csúszott ki a számon.Ők egy percig meredtek rám,majd összegörnyedtek és elterülve a földön nevettek.

Én nem tudtam megszólalni.Féltem hogy megint valami hülyeség csúszik ki a számon amiért megint kellemetlenül érezném magam.Dehát egye fene egyszer élünk nem.

-Tegnap este amikor megérkeztem,a reptérről hazafele tartva megláttam 5 srácot az utcán,kipattantam a kocsiból és elkezdtem utánuk ordibálni és szaladni.Azt hittem Ti vagytok,de nem.Totális égés volt.-húztam el a szám és nem tudtam rájönni hogy ezt most mégis miért árultam el nekik.Ha lehet még jobban elkezdtek nevetni de már egymás nyakában.

Percekig tartó nevetésüket egy csipogó szakította félbe,ami Liam nadrág zsebében volt.Felállt letörölte a nevetéstől kifojt könnyeit majd megnézte mi az.

-Fiúk mennünk kell!Még megcsinálják a hajunk meg ilyenek.Máris késésben vagyunk.-felszedte a fiúkat a földről majd elindult az ajtóhoz.Mielőtt kimentek volna mindannyian megszorongattak és megígérték hogy nem soká találkozunk.Én csak mosolyogva bólintottam és kitessékeltem őket hogy miattam el ne késsenek.

Miután leléptek lehuppantam a kanapéra és a kis kivetítőt kezdtem el figyelni,ami az adást mutatta éppen.

Az énekesek nagyon ügyesek voltak és már most összefacsarodott a szívem ha arra gondoltam valakinek búcsúznia kell.

Láttam a lányokat is táncolni.Elképesztően jól csinálták.Nekem is kedvem lett volna beállni közéjük és kitombolni magamból a sok új dolgot és meglepettséget.Én gyorsan felvettem a cipőmet és elindultam a színpad mögé hogy jobban lássam és halljam majd őket.

És elérkezett a pillanat amikor bejelentették hogy a One Direction a vendég.Nagy sikoltás volt.Majd felléptek a színpadra.

Szurkoltam nekik,habár tudtam hogy csak magukat fogják adni a színpadon és nem fogják elrontani.

Mikor befejezték lejöttek és egy biztonsági őr jött is értük a menedzserükkel egyetemben és elvitte őket.

Azt hiszem valami másik koncertet kiabált a fiúknak,akik meglepetten néztek,de csak megvonták a vállukat és bocsánatkérően néztek rám.Én csak biztatóan mosolyogtam és elmentek.Lehet hogy a fiúk elfelejtették hogy ezután még koncertjük van?.Nem lenne újdonság,bár egy koncertet elfelejteni elég necces.Na mindegy.

Felsóhajtottam és elindultam megkeresni Em-et.Közben találkoztam a lányokkal és ők is tartottak velem.

-Dasie nincs kedved eljönni velünk ma este valahova?Megünnepelni hogy senki nem esett el és betartott minden lépést és távolságot.-kérdezte Danielle.

-Dehogynem.Nekem is jól fog esni hogy végre kitombolhatom magam.-mosolyogtam rá.

Megtaláltuk Em-et is.Összeszedtük a lányokat és elindultunk.Nem hívtunk se kocsit,se taxit,Gyalog indultunk el felfedezni az éjszakát.Nem volt kedvünk menni az After Partyra,így Danielle javaslatára egy club felé vettük az irányt.

Mikor oda értünk,csak annyit tudtam mondani hogy "hű".

Hatalmas épület volt és a falain színes fények váltakoztak a k hallattszódó dübörgő zene ritmusára.

Gondoltam hogy itt biztos kitudom tombolni magam.

Betipegtünk,nem egy pasi szemét magunkra vonzva.Odamentünk a bárpulthoz és kikértük az első kör piát.Amit egy következő és egy következő követett.Rengetegen voltak és nagyon meleg volt.Az egész éjszakát végig táncoltuk.A sarkam már fájt a magas saroktól és eléggé a fellegekben éreztem magam a sok piától.

Hajnalban,amikor már kezdett világosodni és a tulaj is mondta hogy lassan menni kéne mert záróra elindultam megkeresni a csajokat,mert  már eltűntek valahol és régen láttam őket.

Vagy 1 óráig kerestem,de nem találtam egyiküket sem,így hazafelé vettem az irányt.

Fogalmam sincs hogyan jutottam haza és egyáltalán honnan tudtam hogy merre van a keresett ház,de csak arra eszméltem hogy kinyitom a bejárati ajtót,lerúgom a cipőm és lassan,felvonszolom fáradt és kikészült végtagjaimat a lépcsőn.Kinyitottam az ajtómat és beléptem. A fürdő felé vettem az irányt.A hazafelé úton kicsit magamhoz tértem a friss levegőtől,így nem éreztem magam már annyira beállva.Annyira.De ennek reggel ha felkelek biztos érezni fogom a következményét.

Kibújtam a ruháimból,a szennyesbe dobtam és beálltam a zuhany alá.Lassan és fáradtan fürödtem meg és sokáig álltam a meleg zuhany alatt.

Felvettem a pizsim,ami egy rövid melegítő naciból és egy fehér pólóból állt,majd befeküdtem az ágyba és elnyomott az álom.

Másnap,vagyis aznap később Anne kopogtatott be a szobámba, kezében tartva egy vízzel teli poharat és pár szem Advilt.Hálásan és kómásan néztem rá,majd felültem,de rögtön vissza is dőltem,mert villámként hasított a fejembe a fejfájás.Bevettem és gyorsan megittam a vizet,ami hűvösen folyt végig a torkomon.Nagyon jól esett.

-Köszönöm Anne!-motyogtam,majd visszafeküdtem az ágyba.Csak mosolygott,kinyitotta az ajtót és kiment.

Ránéztem az órára,ami délután 16:00 órát mutatott,így nem éreztem értelmét annak hogy ma felkeljek,így beraktam valami filmet és elkezdtem nézni,amikor eszembe jutott hogy nem tudok semmit a lányokról tegnap este óta és ez kicsit megijesztett.Kiugrottam az ágyból,feltéptem az ajtóm és lefutottam a lépcsőn.Anne a nappaliban ült a kanapén és valami dokumentum filmet nézett a bolygónk változásáról és hatásairól.Felnézett és kikapcsolta a tv-t.

-Nem tudsz Em-ékről valamit?Mert tegnap este eltűntek és nem találtam őket már a clubban sem.

-Em fent alszik és gondolom a többi lány is otthon próbálja kipihenni a tegnap este fáradalmait.Ha ugyanannyit ittak mint amennyit te,akkor ehhez idő kell és nem lepődnék meg azon ha nem tértek volna még magukhoz.Nyugodj meg!-

-Huhh hál1istennek!-fújtam ki a levegőt.Megköszöntem és felmentem.Elindítottam újra a filmet és egy idő után elaludtam.

A vasárnapomnak tehát nagyon sok értelme nem volt.De ez melyik fiatalnál nincs így?Főleg Londonban?Egyiknél sem.

Másnap mikor felkeltem,megkívántam egy Starbucks kávét,ami hiányzott New Yorkból,így eldöntöttem hogy elindulok és megreggelizek egy kávézóban,ha persze a közelben találok egy Starbucksot.

Elmentem letusolni,magamra vettem egy barna rövidnadrágot,virágos felsőt,a nyakláncom,beledobáltam a cuccomat a táskámba és lementem.A ház csendes és üres volt.A konyhában találtam két cetlit,amiket Em és Anne írt.Anne dolgozni ment,majd jön este,Em-nek pedig bekellett ugrania a stábba,mert megbeszélés volt.Írta hogy majd hív."Hát jó"-gondoltam.

Felkaptam a cipőmet és elindultam.Eszembe jutott hogy a telefonomban kellene lennie GPS alkalmazásnak,így gyorsan bepötyögtem a keresőbe és el is vezetett egy

közeli kávézóba.Mikor beléptem megcsapott a jellegzetes kávék  és sütik illata.Magamba szívtam és elraktároztam ezt a csodás illatot és a pulthoz léptem.Kértem egy vaníliás kávét és egy csokis croissant,majd leültem egy asztalhoz,ahol próbáltam kitalálni mit is kezdjek most magammal.Nézelődtem az emberek és párok között,amikor az ajtó felé tévedt a tekintetem,közben a kávémat szürcsöltem,az ajtó kinyílt és egy nem várt személy lépett be rajta.Majdnem kiköptem a kávémat.Mert nem volt egyedül.Vele volt egy....

Szép estét nektek!

Először is sajnálom hogy ilyen későn hozom az újat,de mentségemre szóljon hogy nem halasztottam el holnapra és hogy öcsémmel xboxoztam.Kicsit voltunk betegek nah mind1.

Mint mindig most is köszönöm a tetszikeket,a cseréket,a több mint 1200 oldal megjelenítést*.* és mindazoknak akik elolvasták az eddigi részeket.

Remélem ez a rész is tetszeni fog és várjátok majd a következőt.

A kövit kedden este teszem fel..

Még egyszer köszönöm nektek!

4.rész

Read All About It

Gyorsan utolértem őket és megálltam.Már majdnem sikoltottam hogy "Te jóságos atya úristen itt van  előttem a One Direction" amikor jobban szemügyre vettem őket.Közelebb mentem és a sötétben tetőtől talpig végig méregettem mindannyiukat.Rá kellett döbbennem hogy nem ők állnak velem szemben.Csak nagyon de nagyon hasonlítanak rájuk és 5-en vannak.Kissé belepirultam a bénázásomba és ezzel örökre emlékezetessé tettem az első londoni napomat.Oly mindegy.Ez vagyok én.Már meg sem lepődöm.
-Szia!Segíthetünk valamiben?-kérdezte a szőke srác kedvesen.
-Öhmm..bocsih..csak összetévesztettelek titeket valakikkel!-dadogtam fülig pirulva.
-Azt hitted hogy mi vagyunk a 1D?-szólalt meg a fekete hajú,amire én csak bólogatni tudtam,mert hang már nem jött ki a torkomon.Nagyon szégyelltem magam.
-Mi a baj Dasie?-ért utol a legdrágább uncsi tesóm.Intett a srácoknak,felém fordult és rám emelte aggódó tekintetét.
-Nem,semmi.Csak azt hittem másokat látok.-néztem rá.
-Jajj Das!Nőjj már fel.Csak nem gondolod hogy a 1D itt flangálna London egyik legforgalmasabb utcáján az éjszaka kellős közepén testőr nélkül??-vonta fel az egyik szemöldökét fáradt szemekkel.
-Jól van na!Tudod hogy...inkább hadjuk.Menjünk!-fordítottam hátat neki és a srácoknak,majd elindultam a kocsi felé.Aztán eszembe jutott hogy olyan illetlen voltam hogy el sem köszöntem,így visszaindultam.Ők még ott álltak és Emmel beszélgettek valamiről.
-Sziasztok!Tényleg még egyszer nagyon sajnálom hogy fárasztottalak titeket.Remélem nincs harag.Jó éjt!
-Ne hülyülj már!-röhögött ki az egyik.A többiek ránéztek és belőlük is kiszakadt a nevetés.
Emhez fordultam,de ő is szakadt és már én sem bírtam.
Könnyesre röhögtük magunkat,számot cseréltünk és elindultunk haza.
A kocsiban még párszor kiröhögtünk engem,majd kezdtünk elcsendesedni. Em figyelte az utat én meg csak bámultam ki az ablakon,remélve hogy nem látok meg hasonló szupersztárokat.
Befordultunk egy sövénnyel tarkított utcába.Azt sem tudtam hova nézzek.Egytől egyig minden olyan szép és rendezett volt.Olyan kifinomult volt,olyan gazdag,de mégis szolid.Gyönyörű volt.Mindig is ilyennek képzeltem el álmaim otthonát.Nagyobb bézs színű falak,fekete rácsos kerítés,karbantartott kert,udvari világítás és pár kutya.És ez megvolt mindegyikben.Minden háznak megvolt a maga stílusa.Megmutatta a benne lakók személyiségét.Kísérteties volt,de már most imádtam.
Bekanyarodtunk egy kívülről sárga ház felhajtójára,ami nem is volt nagy nem is volt kicsi.Pont jó volt.Az ablakokat falécekkel vették körbe.és volt olyan fala a háznak ami csak üveg volt,de nem lehetett belátni.A mellettem ülő barna csoda leállította a motort,kiszálltunk,magunkhoz vettük a bőröndjeimet és bezártuk a kocsit.Elindultunk az ajtóhoz,majd Em kopogás nélkül benyitott.Felkapcsolta az előszobában a villanyt,levettük a cipőnket,amit berakott a szekrénybe,mert nem szeretik a rendetlenséget és bementünk a nappaliba.Anne, nagynéném már aludt és nem szerettem volna felébreszteni.
Felmentünk az emeletre,Em megmutatta a szobámat,bevittem a bőröndöket és eldőltem az ágyon.Az álom ólom súlyként nehezedett rám és rögtön el is aludtam,de közben elmosolyogtam azon,hogy hogy tettem ezt az estét emlékezetessé.Az első estémet Londonban.Így aludtam el.


Reggel a napsütésre ébredtem.A lágy sugarak cirógatták az arcomat,ezzel jókedvre derítve.Bár nem kellett sok boldogságot belém önteni hisz már az csodálatos volt hogy itt vagyok.Felültem és eszembe jutott hogy este körül se néztem az új szobámban.A falak vörösek voltak,amit fehér plafonnal egyensúlyoztak hogy ne legyen túl vadító ez a szín.Az ágyam fehér volt és jó nagy.Vagy 3 ember elférhetett volna benne.Az ágy fölött volt egy polc,amin képek voltak.Rólam,rólunk.Anyuékkal és Emékkel.A sarokban volt egy kisebb íróasztalom,rajta egy notebook,és egy pihe puha fehér szék előtte.Az ággyal szemben volt egy beépített szekrény,ami szintén fehér volt és nagyon illett a szoba hangulatához.És hozzám.
A szívemet melengette hogy Anne ennyire ismer engem ennyi idő után is és eltudja találni hogy mi tetszik a legjobban.A szobából nyílt egy erkély ajtó,amin kiléptem és megcsapott a friss reggeli levegő és legnagyobb megdöbbenésemre a csend.Nem volt forgalom.Nem volt szmog.Nem volt kiabálás,zajongás.Maga a meghitt csend.Magamra kaptam egy kardigánt is hogy meg ne fázzak.És hagytam hogy bőrömbe ivódjon ez a nyugalom.
Mikor kezdtem kicsit fázni,bementem a fürdőbe és fogat mostam.Lementem a konyhába ahol Anne-t találtam.
-Szia Anne néni!-öleltem meg szorosan.Rögtön feltűnt rajta a változás.Hihetetlen vékony volt és szinte szürke az arca,ami régen mindig ragyogott.Az engem ölelő karjai is mint egy csontvázé.Elszomorított és nyugtalanná tett hogy így kell látnom.Most értettem meg igazán hogy miért is kellett nekem eljönnöm.
-Szia csillagom!Annyira örülök hogy eljöttél.Csináltam neked juharszirupos palacsintát olyan igazi amerikai módra.-mosolygott,de a szeme sötét maradt.Nem ért el hozzá a vidámság.
-Óh,köszönöm de igazán nem kellett volna fáradni.-ültem le az asztalhoz.
-Ez semmiség.Nagyon örülök hogy itt vagy!És mit szeretnél ma csinálni?.-tolta elém az első adag palacsintát,amit egy hálás mosollyal megköszöntem és falatozni kezdtem.
-Hmm-nyeltem le a falatot.-Megszeretném nézni a várost és téged is magammal szeretnélek vinni hogy megmutasd a legjobb boltokat.Kitűnő ízlésed van és szükségem is van rá-néztem rá boci szemekkel.
-Igen anya el kell vinned és valami csodálatos ruhát kell vennetek ugyanis ma fellépésem van az x faktorban és te elkísérsz.-jelentette ki én meg kiköptem egy falat palacsintát az asztalra.
Gyors bocsánatkérő szavakkal kidobtam és letöröltem az asztalt.
-MI???-fordultam oda hozzá.És ezt mikor akartad bejelenteni?
-Most mondom.-rántotta meg a vállát és ő is leült reggelizni.Valahogy sikerült egy palacsintát Anne-be is beletömnünk,majd felmentünk elkészülni hogy utána megtámadhassuk a várost.
Felkaptam magamra egy fekete leggingst,egy piros pólót és egy barna kardigánt.Beledobáltam az oldaltáskámba a legszükségesebb dolgokat,mint a telefon,zsebkendő,iratok,szájfény.Lementem,felkaptam a piros Vans cipőm és elindultunk.
A nap csodásan telt és ennél boldogabb még sohasem voltam.Bejártunk mindent és áldottam ez eget amikor tornacsukát húztam,pedig elgondolkodtam előtte hogy topánkába megyek.

A Madame Tussauds-al kezdtünk,ahol megtámadtam a frissen elkészült One Direction bábukat,majd jöhetett a Tower,London Bridge,A Trafalger Square,megálltunk a Buckingham Palace-nél is pár képet készíteni.Csak róttuk és róttuk London utcáit,néha beszálltunk egy taxiba ha messzebbre tűztük ki a célpontunkat.
Délben beültünk egy kisebb kávézóban ahol megittunk egy-egy shaket és megettünk pár muffint.
Majd tovább mentünk.Nagyon kíváncsi voltam az Oxford egyetem városrészre is,ami egyszerűen elvarázsolt.
Minden iszonyúan tetszett és nem tudtam elhinni hogy valóra vált az egyik álmom és itt vagyunk.Délután még elmentünk Anne javaslatára pár boltba ahol megvettük mindkettőnknek a ruhát.Sokat vaciláltam,majd egy kék félpántos,combközépig érő ruhát választottam.Egyszerű volt,de nagyon tetszett.Pár kiegészítő és egyedi.Imádtam.Kezdett sötétedni,így elindultunk haza,de megígértettem Anne-el hogy holnap este felülünk a London Eye-ra,mert sötétben szebb és most már úgy sem lenne időnk rá.
Kiszálltunk a taxiból és úgy éreztem magam mint akin átment egy úthenger.Semmi kedvem nem volt menni,de nem akartam Em-et megbántani így lerugtam a cipőmet és felszaladtam az emeletre.Lehámoztam magamról a ruhákat és beálltam a zuhany alá.Kezembe vettem a kedvenc narancsos tusfürdőmet és fájó végtagjaimra dörzsöltem.Megmostam a hajam,majd kiszálltam a zuhanyzóból és magam köré tekertem egy törülközőt és elkezdtem szárítani a hajam.Mikor ezzel végeztem feltettem egy egyszerű sminket.Nem voltam olyan,aki több réteg vakolatot rak magára.Elég volt egy kis szempillaspirál,szájfény és barna szemhéjpúder.Nem szerettem a színeseket.Belebújtam a kikészített fehérneműmbe és a ruhámba.Felraktam hozzá a kedvenc nyakláncomat és fülbevalómat.Beleléptem fekete platformos cipőmbe amikor kopogtattak.
-Kész vagy?-kiabált az ajtó túloldalán az én drágalátos Em-em.Még gyorsan belenéztem a tükörbe és boldog szívvel nyugtáztam hogy elfogadhatóan nézek ki.
-Igen-léptem ki az ajtón.Egymásra meredtünk és végig néztünk a másikon.Em zöld ruhát viselt,amit kis gyöngyök díszítettek a mell alatt.Nagyon jól állt neki.Felnéztem és felnevettünk.
-Csodásan nézel ki Das!Senki nem fogja levenni a szemét rólad.-nevetett és vele gyütt én is.Pedig még nem ittunk semmit,akkor mi lesz később ha már most ilyen jó kedvünk volt.

Elköszöntünk és elindultunk.Megálltunk egy nagy csarnok mellett,ahol már rengetegen várakoztak hogy bemehessenek,de mi hátulról közelítettük meg.Em elém lépett,kitárta az ajtót és mondta hogy kövessen.Közben a kezembe nyomtak egy V.I.P.kártyát,amivel bemehettem a backstage-be és találkozhattam a fellépőkkel.Ő el is tűnt,mert kiderült hogy ő lett az idei szezon sminkese.Amit eddig nem említett.Nah mind1.Sajnos nem követtem az idei szériát a műsorban,de nagyon sokan szimpatikusak voltak.Egy lánnyal nagyon jól elbeszélgettem,kiderült hogy táncos.Mikor ezt megtudtam,csak meredtem rá és megkérdeztem hogy ismeri-e Danielle Peazert,amikor csak elmosolyodott és mögém mutogatott.
-Ki szólt?-jött oda  hozzánk Danielle..Nem hittem a szememnek.
-Dasie kérdezte hogy ismerlek-e.-mutatott rám a barátnője.
-Igen?És miért kerestél?-fordult oda hozzám kedvesen.
-Öhmm..csak...merő kíváncsiságból.Nem akartam elhinni hogy te is itt vagy.
-Hát..itt vagyok.-nevetett kínosan.-Dannielle Peazer.-mutatkozott be.
-Dasie Magine-intettem.
Ezután megkérdezte hogy honnan jöttem,mert fura az akcentusom és elkezdtünk beszélgetni Amerikáról,a táncról és úgy mindenről,amikor oda jött egy srác és elvonszolta őket mert kezdés volt.Gondoltam megyek keresek valami meghittem helyet,mert fel kellett dolgoznom hogy kivel találkoztam.Végig mentem pár folyosón,amikor találtam egy ajtót amire csak annyi volt írva hogy öltöző.Semmi név,semmi embléma.Semmi.Benyitottam és nem volt bent senki.Becsuktam magam mögött az ajtót és elfeküdtem a padlón.Nem tértem magamhoz még a kábulatból így elkezdtem énekelni a kedvenc dalomat Emily Sande-tól a Read All About It-et.Imádtam énekelni,de sohasem vágtam fel vele.Meghagytam a saját kis titkomnak és néha ha szükségem volt rá így engedtem ki a feszültséget.Olyankor nagyon megnyugtatott.Csak énekeltem.Engedtem hogy a hangom átjárja a testem és az egész teret.Beleadtam mindent.Kiakartam magamból adni azt az elviselhetetlen boldogságot ami hirtelen elárasztott,mert már nem bírtam el.Hirtelen törént úgy hogy fel sem tudtam rá készülni.
Épp befejeztem talán harmadjára is a dalt amikor valaki megköszörülte a torkát.Gyorsan felkaptam a fejem és rámeredtem.Nem tudtam mozdulni és nem hittem a szememnek.
-Öhmm..szia.-keltem fel elpirulva.
-Szia..a ruhád egy kicsit..szóval-köszörülte meg a torkát,én pedig gyorsan odakaptam a kezem és lentebb húztam.Erre ő elmosolyodott,azzal a szexi édes mindenkit elcsábító mosolyával,amit már úgy ismertem képekről,videókról,és rám emelte csábító tekintetét,amiben mindig ott rejlett a huncutsága.
Lesütöttem a szemem zavaromban és a földet kezdtem el pásztázni.
Közelebb lépett és felemelte az államat,majd mélyen a szemembe nézett.
-Ki vagy te és hol voltál eddig?-szólalt meg.Nekem pedig az állam a padlót verdeste.Hisz ő az aki,és álmomban nem képzeltem volna hogy ilyet kérdez tőlem.Mélyen bennem valami felébredt,mintha eddig aludt volna és kíváncsian kezdte figyelni az előttem alig pár centire álló srácot,akit......




Szép estét!
Ahogy ígértem itt van a rész.Remélem tetszeni fog,Sokat dolgoztam vele és végre sikerült egy rendes hosszúságút írnom.Mostantól felfognak kicsit pörögni az események és kibontakozik az eredeti ötletem.
Nagyon hálás vagyok és nagyon köszönöm a 2 feliratkozót,a 994 oldalmegjelenítést és azoknak is köszönöm akik írtak kommentet az előző részhez és támogattak segítettek.Köszönöm a cseréimet és köszönöm nektek.
A következőt péntek este hozom.
Ha tetszett a rész,akkor nyomj egy tetsziket,vagy ha több időd van írj kommentet.
További szép napokat és pénteken érkezem:)

3.rész

Szép estét!
Itt lenne a 3.rész.Remélem tetszeni fog és várni fogjátok a következőt,amely előre láthatólag kedden este fog felkerülni.A fiúk már abban szerepelni fognak,ígérem.Ma feltettem a fejlécet,ami nekem nem annyira tetszik,de amíg nem kapom meg Norici-től,addig szerintem elviselhető.Ma még felrakom a szereplők képeit is.Addig is jó olvasást!
                                                                                                                                                      Dasie

-Szia Ty!-szóltam mosolyogva a telefonba.Tyler Wood volt mindenki közül a legeslegjobb barátom,amióta bekerültem a gimibe.Előtte nem ismertem,csak Hope-ot,de vele nem egy középsuliba kerültünk,így egy kicsit elveszettnek éreztem magam első nap.Körülbelül egy hétig lehettem úgy,hogy a heatsetemmel kóvályogtam át egyik teremből a másikba,majd haza.Emlékszem jelentkeztem a suli futócsapatába,ahol rögtön beleütköztem Ty-ba,ugyanis elestem a kikötődött cipőfűzőmben.Ő persze rögtön segített.Kinyújtotta egyik kezét,majd azt megragadva feltápászkodtam,de erősen kellett tartanom,mert mikor belenéztem mogyoró barna szemeibe,elkezdett remegni a térdem,és a hasamban egymást üldözték a pillangók.Ő csak mosolygott és miután megköszöntem,futott tovább.Másnap már együtt mentünk reggel a suliba és haza,és ez így kialakult egy nagyon szoros barátsággá.Sohasem volt kettőnk között több, még ha én szerettem is volna.Megmaradtunk egy vékony határ mellett,amely elválasztotta azt az állapotot,hogy barátok vagyunk,mégis valamelyikünk többet érez.Az én érzéseim állandóan lépdeltek.Valamikor halálosan szerettem,csak nem tudtam hogy mondjam el neki,volt viszont mikor ki nem állhattam.Sohasem tudtam hogy ő mit érez,vagy hogy hogy néz rám.Néha észrevettem a szemében felcsillanó vágyat,de ezt mindig annak tulajdonítottam hogy ki van éhezve.Tudom,hülye felfogás,de nem akartam elrontani a barátságunkat.Imádtam vele lenni.Minden hülyeségben benne voltunk,és az élet vele csak úgy elszaladt.Sohasem vártam a gimi végét,mert féltem hogy elveszítem őt.Erre sajnos nem kellett a gimi végét megvárnom.12.-ben összejött egy csajjal,aki ki nem állhatott engem.Mindig attól félt,hogy Ty jobban szeretem engem mint őt.Én magamban csak mosolyogtam ilyenkor,de mégis irigy voltam rá,hisz megkapta Ty szívét,lelkét és szerelmét.Amire én mindig is vágytam.De szakítottak.Majd egy félév múlva elballagtunk.Ő ment a saját útjára,én pedig maradtam itt New Yorkban.Megígértettem vele hogy sohasem felejt el engem,az együtt eltöltött időt,és néha felhív hogy mi van vele.Csak mosolygott,és azt mondta engem sohasem tudna elfelejteni.Tartotta a szavát.

-Szia Nyuszi!Hogy vagy?-mondta a telefonba,de halottam hogy a vonal másik végén valakik még röhögnek.
-Semmi különös.Képzeld pakolok és lecuccolok Londonba!Hát nem csodálatos,azóta várom ezt a pillanatot mióta az eszemet tudom.-hadartam le neki a boldogságomat.
-Huh... végre nyuszkó!Legalább közelebb leszel hozzám egy kicsit,és kevesebb idődbe és pénzedbe kerül meglátogatni.-Tyler,miután leérettségiztünk Párizsba költözött,és nyitott egy kis kávézót a Eiffel-toronyhoz közel.Állítása szerint,csak úgy megy a bolt.Legutóbb épp Leighton Meester jelent meg személyesen a boltba.Alig tudta levenni róla a szemét a rendelésfelvételekor.Eltudtam képzelni.Sokszor viselkedett így,ha olyan csajt látott,aki bejött neki.De az mindig barna volt.Sohasem szőke.Ezért sem volt nála soha esélyem.
-De most le kell tennem!Jött egy vendég!Majd még hívlak.Addig is vigyázz magadra.Szia-És már le is tette.Mostanában gyakran csinálta ezt.Kezdtem hozzá szokni.
-Ty volt az!De hamar lerázott.-mentem vissza barátnőmhöz,és mondtam el neki az előbb történt telefonbeszélgetést.
-Hallottam.Azóta sem értem hogy miért nem mondtad el neki hogy szereted,és még mindig oda vagy érte.Legalább megtudnád mit gondol,és megkönnyebbülnél.
-Tudom,de olyan jó ez így,hogy magam mellett tudhatom valamennyire.Remélem Londonban találok valaki olyat,aki elfelejttetteti velem.Jó lenne.-húztam el a szám.Belülről viaskodtam.Nem tudtam mit akarok igazából.De Tylerrel már a távolság miatt sem működne.Ezért marad London.
-Biztosan!Olyan szép vagy és tündöklő.Mindenki téged akar majd!-áradozott,én meg a nyakába borultam és hálálkodtam hogy ilyen jó barátnőm van,aki tartja bennem a lelket.

Lizzie még maradt és segített bepakolni a többi holmimat.Már sötétedett,és belegondoltam hogy milyen gyorsan elszaladt ez a nap.Majd hívtunk egy taxit,ami 20 perc múlva megérkezett.Majd kicuccoltunk a ház elé,és bepakoltunk a csomagtartóba.Sejtettem hogy ennyi cuccom lesz és rá kell majd fizetnem a jegyemre hogy felvihessem,hisz több volt mint 20 kg.
Elbúcsúzkodtunk,megígértük egymásnak hogy hívjuk egymást és majd Skypolunk.Gyorsan megöleltem,ami nem lett valami gyors,mert a sofőr már ránk dudált,hogy lekésem a repülőmet.Elköszöntünk,és beszálltam a kocsiba.
Az ablakból figyeltem a mellettünk elsuhanó házakat,üzleteket és próbáltam visszatartani a felgyülemlő könnyeket,amelyek utat törtet az emlékeim felderengésével.
Mikor megérkeztünk a reptérre,kiszálltam,majd gyorsan becsekkoltam,szokásomhoz hűen az utolsó pillanatban.A hangosbemondó bemondta a járatomat és a felszállásomat,így elindultam.
A jegyem ablak mellé szólt,aminek nagyon örültem,hisz imádtam a tájat nézni.Elvonta a figyelmemet arról,hogy bármikor lezuhanhatunk és meghalhatok.Elhelyezkedtem,és felkészültem a 8 órás repülésre.
Elővettem néhány magazint,átlapoztam őket,közben zenét hallgattam.Majd lassan elnyomott az álom,és saját kis tündér világomba csöppentem,ahol bármi megvalósulhatott amit csak szerettem volna.Nem volt előttem akadály,csak a pillanat.Nagyon élveztem.


Arra keltem hogy egy stewardess rázza a vállam,hogy kapcsoljam be az övemet mert leszállunk.Gyorsan bekapcsoltam,és ittam egy korty vizet,mert nagyon kiszáradt a szám.Kinéztem az ablakon,de ott már sötét volt,de a város még így is nyüzsgött és gyönyörűen ki volt világítva.Így felülnézetből elmondhatatlan élmény volt látni a várost.Már nagyon izgatott vagyok.Hisz mégis csak Londonban vagyok.Az ujjaimat tördeltem és alig vártam hogy leszálljunk.A gép lassan kezdett süllyedni,az én gyomrom pedig a torkomban dobogott,ahogy lassan puhán landoltunk.Az utasok halkan elkezdtek pakolni és lassan mindenki feltápászkodott,amikor már szabad volt.Én is gyorsan összeszedegettem a cuccaimat,bedobtam a poggyászomba,összeszedtem a szemetet,kidobtam,majd elindultam a kijárat felé,ahonnan utoljára léptem ki.Gyönyörködtem egy sort,és elkezdtem a szememmel kutatni Em-et,mert azt mondta kijön elém.Ott is volt.Eltátottam a számat örömömben és elkezdtem felé futni.Nagyon jó volt végre őt látni,és megölelni.Mindig is úgy néztem rá mint egy nővérre,aki mindig mellettem állt,de ritkán volt mellettem személyesen.De most itt van,és csak ez számít.
Lassan kibontakoztunk az ölelésből,és rávigyorogtunk a másikra.Úgy néztünk ki,mint akik be vannak szívva.
-Szia Das!-nevetett.
-Szia Em!-nevettem én is.
-Jó újra látni és annyira,de annyira örülök hogy eljöttél.És csodásan nézel ki.Skypon nem látszott hogy ennyire megváltoztál volna,de élőben..hű..ha..Biztos minden pasi utánad csorgatja a nyálát.
-Persze!Csakis Em!-kacagtam.-Te semmit nem változtál!
-ÓH..nem hinném hogy ezt ilyen hamar megtudtad volna állapítani.Akkor mondd majd ha megtudod hova megyünk holnap este.-hadarta el mondandóját,és nagyon kellett figyelnem hogy minden egyes szavát megértsem.
-És hova megyünk ha megtudhatom?-nagyon felkeltette a kíváncsiságom,de örültem neki hogy lefoglalja majd a gondolataimat.Ezért is szerettem Em-et.Nem hagyott időt gondolkodásra.És úgy látszik,bármennyire is viselte meg a múlt,ez nem változott benne.Sőt.
-Az meglepetés.Ne legyél olyan kíváncsi.Nem hinném hogy örülnél ha reggel megjelenne az arcodon az első ránc.-mondta teljesen komolyan,belőlem pedig újra kifakadt a nevetés.Már együtt nevettünk.
Elmentünk a csomagjaimért,majd megragadta a karomat és egy fekete kocsihoz vezetett.A sötétben nem nagyon láttam a márkáját,és valószínűleg már a fáradság is hozzátehetett egy kicsikét.Beszálltam az anyósülésre,amikor eszembe jutott hogy ez London és a másik oldalon van az anyós ülés.Em nagyot nevetett rajtam,majd helyet cserélt velem.Elindultunk,én pedig kitágult,kissé fáradt pupillával bámultam ki a szélvédőn,amikor olyas valakit láttam meg,vagy olyasvalakiket akikre soha életemben nem gondoltam hogy látni fogok ilyen közelről.És most itt voltak.Rákiabáltam Em-re és kipattantam a kocsiból.Majd utánuk rohantam.Kiabáltam,mire az egyikük megfordult,elmosolyodott,majd oda szólt a többieknek hogy várjanak.

2.rész

Sziasztok!Először is nagyon nagyon szépen köszönöm azoknak akik cseréltek velem,köszönöm azoknak akik Tetszikeltek és köszönöm azoknak akik kommenteltek.Nagyon köszönöm a 418 oldal megjelenítést.Mikor tegnap és ma este felnéztem a blogra,mosolyogtam nagyon és boldog voltam,amiért kaptam pozitív visszajelzést,így elkezdtem gyorsabban írni a 2 részt,így ma estére kész lett és felrakom.Remélem ez is ugyanúgy elnyeri majd a tetszésetek,mint a prológus vagy az 1.részt!A következő rész szombaton jön,addig is jó olvasást!
                                                                                                                                                    Dasie*.*


2.rész-Meglepetések

-Anya...akkor..most....te..tii....NEM ENGEDTEK EL????-fojtottam vissza a sírást és szakadozott a hangom az idegességtől.-Eddig is mindig hagytatok szabadon!Mindig is szerettem volna veletek lenni.Az eddigi életemben rád és a szeretetedre vágytam.Ezt nem úgy értem hogy nem szerettél és most sem szeretsz,csak szerettem volna ha velem vagy,megölelsz,értem jössz az oviba,sétálunk,te viszel be első nap a suliba,segítesz megtanulni a betűket és a számokat,meghallgatsz mikor először megbántott egy fiú,velem vagy mikor feltöri az új cipő a lábam,amire te előre figyelmeztettél,és korholóan megrázod a fejed,mire én csak elnevetem magam.Én mindig is szerettelek és most is szeretlek titeket,mert mindig mindenben támogattatok,akármilyen kicsapongó is tudtam lenni.Tudom, hogy a munkátok hívott el mindig benneteket,és azt is tudom hogy ti sokszor sajnáltátok,de kérlek engedj el!Ez nekem is egy új lehetőség hogy egy nagy hírű londoni divatújságban dolgozhassam.Tudod hogy mindig is ez volt az álmom.Hányszor álmodoztam neked a telefonban róla?Szinte mindig megemlítettem.És Em-nek is szüksége van rám.Segíteni akarok kicsit felvidítani őt,persze ha én feltudom.De meg kell próbálnom.-szipogtam el monológomat anyunak hogy meggyőzhessem.Fogalmam sem volt hogy mit reagál rá.Sohasem könyörögtem semmiért.Amit kiejtettem a számon,megkaptam.Új érzés volt,de felemelően jó és meglepő,hogy küzdhetek végre valamiért.

-Kicsim...én..m..mi..egy szóval nem akartunk megakadályozni téged,abban hogy Londonba menj.Épp ez az.Mi is megyünk veled.Először egy hotelben fogunk lakni,majd nézünk lakást.Együtt.Mert olyat szeretnénk venni,ami neked is tetszik!-mondta.Én pedig kifújtam a levegőt.Boldog voltam.Sohasem éreztem ezt a megkönnyebülést.Persze voltam már boldog,mikor felvettek a gimibe,amikor megvettem egy új táskát,vagy csak a szüleim megleptek valamivel.És a barátaim miatt,ezerszer voltam már boldog,de nem ennyire.Mert ez új kezdet.Bár nem bántam meg semmit,amit eddig tettem az életemben és hátra kéne hagynom,de változatos lesz és imádom a változatosságot.
-KÖSZÖNÖM ANYA!!!!-sikítottam a telefonba,úgy hogy szerintem anyának elkellet tartania a fülétől a készüléket.
-Jajj drágám,imádom hallani a gyönyörű nevetésed!Csilingel a hangod közben!Nagyon hiányzol már nekünk!De van még egy meglepetésünk Dasie.-és itt elhalt a hangja.Mintha megijedt volna.MI?Anya nem szokott ilyet csinálni,hacsak...várjunk...az nem lehet hogy valaki meghalt...ne...
-Igen?-vártam a választ,mert már percek óta csak hallgattam a néma csöndet,de tudtam hogy nem tette le mert szuszogott.
-Lesz egy kistestvéred!-mikor meghallottam,a telefonom automatikusan kiesett a kezemből,és hangosan ért földet darabjaiban.Némán álltam és bámultam magam elé.Tesó leszek!Lesz egy tesóm!Nem leszek egyedül!Ugrálva tapsikoltam a levegőben,közben lehajoltam és összeszedtem a telefonom darabjait,gyorsan összeraktam és megkönnyebbülten konstanláltam,hogy egy hívást még kibír,bár a képernyő teljesen tropa volt.Az Iphone-k hibája,Nem veszek többet,az is biztos.Megnyomtam a gyors tárcsázót,és kicsöngött anya telefonja.És fel is vette.
-Szia Anya!És mióta tudod??Kisfiú lesz vagy kislány?-mosolyogtam,amit szerintem olyan messziről is észlelt rajtam,a hangomon.Örültem.
-Kicsim,lassabban,12 hetes vagyok,és általában ilyenkor szokták megmondani.Eddig nem akartalak hitegetni,hogy nehogy nagyot csalódj!De most már bátrabban kijelenthetem hogy lesz egy kis tesód.Még nem tudom hogy kislány vagy kisfiú,mert 2 óra múlva megyek 4D-s felvételre,ahol megpróbáljuk kideríteni.-hadarta le nekem gyorsan.Anyát még sosem hallottam ilyen izgatottnak.Meglepett,de jó értelemben.
-Ugye felhívsz rögtön???Anya,rögtön fel kell hívnod!!-utasítottam.
-Rendben!-kacagott.-Az utasítgatást édesapádtól örökölted!-mosolyogta.
Még beszélgettünk London-ról,hogy mit pakoljak,mit vegyek,hogy érzem magam,mi lesz a barátaimmal és még ezer más dologról.Anyával ellehetett telefonálni az időt,így 1,5-val később,gyorsan elbúcsúzott és sietett az orvoshoz.

Én pedig leraktam a telefont és elkezdtem pakolni,amikor megszólalt a csengő.Lassan oda slattyogtam a rózsaszín mamuszomban,és sarkig tártam az ajtót.Mikor megláttam hogy a legjobb barátnőm áll a küszöbön szó nélkül a nyakába ugrottam!Bár minden nap találkozunk vagy felhívjuk egymást,mindig egy hatalmas öleléssel üdvözöljük a másikat.Megszokásból.Olyan Dasie-s megszokásból.
-Szia Lizzie!-vigyorogtam.
-Szia!-vigyorgott vissza.Majd félre álltam az útból és beengedtem.
-Miújság?-dobta le magát a kanapéra.Nem zavartatta magát.Szinte otthon volt, és én is ezt éreztem amikor náluk voltam.
-Semmi különös.-próbáltam hazudni.Elég gyengén,hisz ő az aki a legjobban ismer és nagyon nehéz átverni.Felvonta vékonyra kiszedett szemöldökét,majd rám emelte mély kék szemeit,olyan "na nekem ne hazudj"pillantással.Felsóhajtottam,majd leültem mellé és azon agyaltam hogy,hogy adjam be neki a sztorit,hogy eltűnök meghatározatlan időre az óceán másik oldalára.
-Dasie,Dasie...nekem nem tudsz hazudni!Nyögd már ki!Biztos nem olyan eget rengető probléma amit mi ketten ne tudnánk megoldani.-mosolygott vigasztalóan.
-Öhmm...Lizzie..ez nem probléma,vagyis...nekem nem az...Londonba költözöm.-suttogtam a szavakat a levegőbe,de reméltem meghallotta,mert nem tudtam volna újra kimondani előtte.A szívem szakadt meg hogy itt kell hagynom,úgy hogy lehet nem is jövök vissza.Mert a dolgok most úgy állnak.Nagyon úgy.Hisz anyáék ott néznek házat.Oda születik a kis tesóm és lehet megkapom álmaim munkáját is egy divatcégnél.
Mikor felfogta mit mondtam,meredten nézett rám.Vibrált a levegő a feszültségemtől hogy mégis hogy fog reagálni rá.Meglepetésemre pár perc múlva felsikoltott és megölelt.
-Ez..ez csodálatos Das!Valóra válik az álmod,amit már vagy 5 éve hallgatok.És végre..végre ott leszel.-küszködött a könnyekkel.Hát igen,ő az az ember aki ha rá néznek,teljesen talpraesettnek gondolnak.Vörös haja,sugárzó tekintete és tökéletes tartása megparancsolja a tiszteletet,de mélyen belül nagyon,de nagyon érzékeny.
-És képzeld,van még egy hírem!A szüleim Londonban fognak velem házat nézni..és..és..valószínűleg lesz egy kistestvérem is.-dadogtam.
-MI???-rökönyödött meg.Hát én is meglepődtem az elején,de nem ennyire.
-Igen.Anya nem régen mondta el,és csak te tudod ő meg én,és gondolom még apa.Ma derül ki hogy kisfiú lesz-e vagy kislány.
-De anyukád..hogy is mondjam.Nem túl elfoglalt ehhez?-kérdezte.Én meg úgy voltam vele hogy az elejétől kezdve elmesélem neki.Az Emily-s meghívást,anyát,az új életet,majd áradoztam egy sort megint Londonról,amikor a telefonom megint félbeszakított.Mikor ránéztem,csak elmosolyodtam,majd fogadtam a hívást.

1.rész

Előző rész vége:

Álmodozásomból felkelve kerestem kutakodni a telefon után,majd mikor sikerült egy nagy halom ruha közül kihalásznom,megkerestem Emily számát és tárcsáztam.

-Hallo?-szólt bele, egy mély férfi hang.Várjunk..FÉRFI HANG?

Prológus

Meredtem néztem a képernyőre.A monitor világos fénye világította meg az arcomat hajnal 2-kor.Barna szemeim karikásak voltak a fáradságtól,szőke hajam összeragadt a melegtől,a sminkem lefolyt.Egy kis garzonlakás nappalijában ültem a kanapén, a laptopommal az ölemben.Nem akartam sikongatni az örömtől,mert a falak vékonyak  és féltem hogy megint átjön az a vén ember,majd addig dörömböl az ajtómon még ki nem nyitom hogy leüvöltse a fejem.De valószínűleg most az sem ronthatta volna  el a kedvemet.

Megráztam a fejem,megcsipkedtem magam hogy nem álmodok-e.De nem.Minden rendben volt.Minden az égvilágon.

Mosolyogva olvastam újra az unokahúgomtól kapott e-mailem:

"Szia Dasie!

Anyával úgy gondoltuk hogy hozzánk költözhetnél egy időre.Nekem és neki is jót tenne,és egy kicsi színt hoznál a hétköznapjainkba.Mióta apu elhagyott minket,azóta 15 kilót fogyott.Mindig sápadt és vagy 3 hónapja nem láttam mosolyt az arcán.Ez sajnos rám is kihat,mert aggódom érte és mellesleg még én se hevertem ki egészen.Hidd el élvezni fogod Londont.Ez a város sosem alszik,pont mint New York.

Nagyon számítunk rád,hisz te mindig felvidítod az embereket!Kérlek,kérlek Dasie gyere el!!!

Ha ezt elolvastad rögtön hívj fel.Akár reggel van,akár délután,akár éjszaka..HÍVJ!

                                                                                                                         Uncsid:Emily"

Mióta az eszemet tudom Londonba vágytam.A szmogos,de gyönyörű hatalmas városba.Nem mintha New York nem lenne legalább kétszer akkora,én mégis elszerettem volna jutni.Rengeted képet láttam,akkor amikor Emily-ék nálunk voltak vendégségbe,a neten, a barátoktól.De most lett egy lehetőségem hogy eljussak és lássam a London Eye-t,a Trafalgar Square-t,a Temzé-t,a Buckingham palotát,a Madame Tussauds múzeumot,a Big Ben-t.Már lefutott a szemem előtt,ahogy egy kis sétáló utcában ülünk egy  kávézóban Emily-vel és gondtalanul fecsegünk,miközben boldogan szürcsöljük a finom limonádénkat.

Álmodozásomból felkelve kerestem kutakodni a telefon után,majd mikor sikerült egy nagy halom ruha közül kihalásznom,megkerestem Em számát és tárcsáztam.

-Hallo?-szólt bele, egy mély férfi hang.Várjunk..FÉRFI HANG?

Nyitás

Sziasztok!Ezelőtt még nem volt komolyabb blogom,de most eldöntöttem hogy nekivágok.
Egyszerűen kipattant belőlem az ötlet és úgy éreztem muszáj veletek is megosztanom.
Volt egy álmom a 1D-vel és ezt kicsit kiszíneztem,ha szabad ezt így mondani.Szóval ha érdekel és fan vagy,akkor olvasd el a Prológust,ami már is felkerült!