15.rész

Emily szemszöge:

A zene lüktetett az ereimben.Már nem tudtam senkire és semmire sem odafigyelni,csak arra hogy hogy sodródom a tömeggel,vagy éppen kivel is táncolok.

Az utóbbi hetekben lételememmé vált hogy kitomboljam magamból a feszültséget és ne kelljen gondolnom a rosszra.

Sokszor már nem is kellett az,hogy éjszaka legyen.Ha kedvem támadt és úgy éreztem szétroppanok beültem egy kocsmába.

Hulla részegre ittam magam és hazacibáltam magammal egy srácot,hogy neki is megmutassam és kitomboljam rajta a bennem feszülő vágyat és erőt.

Valahogy senki nem ellenkezett.

De eldöntöttem hogy ma este nem leszek egy ribanc,csak jól akarom magam érezni.

Ez Dasie estéje és nem akarom elrontani.Már azzal sokat segít hogy itt van.

Anya már attól bepörög hogy gondoskodnia kell róla és rólam.És a minap láttam rajta egy halvány mosolyt,pedig csak 3 nap telt el Das megjelenése óta.

Büszke voltam rá,mert igyekezett és az hogy megkapta azt a munkát is az újságnál csak még jobban megmutatta azt hogy,akármennyi pénze és akármekkora támasza is lehet az embernek,az olyanok mind Dasie is nem szeretik kihasználni a másikat és el akarnak érni valamit az életben,bármilyen befolyásolás nélkül.

Gondolkodtam már én is sok mindenen.Járhatnék egyetemre mert nem vagyok hülye.Főiskolára is felvennének.

Csak egy a baj.

Kikéne találnom mi is akarok lenni.Ami a mai napig nem megy.Nem tudom mire várok,talán valami remény sugárra.Nem tudom.Majd egyszer úgy is rájövök.

Soha sem késő.

Vagyis,remélem hogy nem késő.

Ahogy az este haladt,mintha egyre többen lettek volna.

Jöttek a feladatok és soknál csak nevettem hogy milyen őrültekkel hozott össze a sors.Helyesbítek.Nem engem hanem Dasie-t.

A sztripízt kigúvatt szemekkel néztem végig és még én is bele pirultam és lesütöttem a szemem néha.

Annyira éreztem köztük a szikrát,a feszültséget.Szinte lángoltak egymás társaságában.

Biztos voltam benne hogy egyikük sem közömbös a másik iránt.

Dasinek ragyogtak a szemei akárhányszor ránézett vagy beszélt a sráchoz.Látszott hogy akármelyik pillanatban leteperné vagy hozzá érne és megszüntetné a köztük lévő távolságot.

Harryre pedig egyszerűen nincsenek szavak.Igazi pasi,szóval nem csodáltam hogy bejött neki Dasie.Ahogy végig nézett rajta és nyelt egy nagyot,vagy a szemei elködösültek mikor az arcához ért.Nem akartam perverz lenni és ránézni a gatyájára,hogy vajon dudorodik neki vagy sem.így inkább hagytam a francba és elvonultam egy szobába az emeleten,hogy kicsit kifújjam magam mielőtt hazamegyek.

Egy félórája ülhettem az ágy szélén és próbáltam a hányingert visszafordítani több kevesebb sikerrel amikor az ajtó előtt suttogásokat halottam.A cipőmet már rég levettem és most a szekrény  előtt hevert.

Odalopóztam lábujjhegyen az ajtóhoz és lassan résnyire nyitottam hogy ne vegyék észre.

Magamban imádkoztam hogy az ne nyikorogjon és hál' istennek észrevétlen tudtam maradni.

Az ezután lévő beszélgetés meghallva lefagytam és majdnem elestem a döbbenetemben.Az nem lehet hogy mind a ketten ezt csinálják a szeretteikkel.Könnycseppek gyűltek a szemeimbe és tudtam hogy ezt el kell mondanom Dasie-nek.Mihamarabb,de nem voltam benne biztos hogy mikor hagyja el a számat a teljes igazság.

Harry szemszöge:

Kezd megőrjíteni ez a csaj komolyan mondom.Már majdnem kihúzta belőlem a választ hogy igenis érzek iránta valamit.De az istenit! Nekem barátnőm van!Nem gondolhatok hosszú szőke hajára,kék ragyogó szemeire,telt ajkaira amire olyan szívesen leheltem volna akár egy rohadt csókot is,ami után biztos égett volna a szám és felkeltette volna bennem az állatot akárhányszor visszagondoltam a pillanatra.

De, tudtam magam tűrtőztetni és nem nyúltam sima,hibátlan bőréhez,amihez oly finoman tapadt a vörös ruhája tegnap és valahogy bele sem mertem gondolni hogy mi van alatta,mert akkor most nekihajtok egy fának és az se nekem,se az autómnak és a fának se tetszene.Na jó ez egy nagy baromság volt most tőled Styles.

Ez a csaj elveszi az eszed!Térj már észhez ember.

Az ilyesfajta gondolataimat imádom komolyan mondom.Horkantam fel a kormányt szorongatva,míg arra vártam hogy a lámpa zöldre váltson és minél hamarabb hazakeveredjek.

Az éjszaka járt az eszemben,mint előbb is és csodálkoztam magamon hogy nem fektettem le.Pedig biztos csodás lett volna hallani a nevemet a szájából vagy karmait a hátamon...

Harry Styles!Állítsd már le magad!Szerencsémre a telefonom megmentett.Közben a lámpa is váltott,így átváltottam a heatsetre.

Ránéztem a kijelzőre és Hope neve villogott türelmetlenül hogy vegyem már fel.Ajaj.Ezt hogy magyarázod ki drága barátom.

-Szia édesem!Hogy vagy?-szóltam bele nyájasan,mintha mi sem történt volna.

-MÉGIS HOL A FENÉBEN VAGY?-ordította.

-Öhhm..most tartok hazafelé,egy 5 perc és ott vagyok.-mormoltam teljesen nyugodtan.

-És mégis hol voltál egész éjszaka?Mert hogy velem nem az biztos.-vette nyugodtabbá a figurát,mégis halottam hogy ideges.

-Egész éjjel ott feküdtem melletted cica.Túl sokat ittál és nem emlékszel.-próbálkoztam.

-És akkor reggel hol voltál mikor felébredtem mi?És fel voltam öltözve,ami meglepő...-gondolkodott a telefonban,de közben várta a válaszom.

-Csak elugrottam a boltba kaját venni.Nem hinném hogy bármi is maradt,főleg ha Nial megtalálta a dugi kajánkat is.-nevettem és éreztem hogy ő is kezd engedni.

-Pfú..már azt hittem mással vagy és megcsalsz.-mondta ki megkönnyebülve.

Nem drágám,nem csallak meg mégis mással voltam.És már az csodás volt hogy átkarolhattam és együtt aludtunk.De ezt természetesen nem mondtam neki a telefonba.

-Dehogyis.Hogy gondolhatsz ilyet rólam.Sohasem csalnálak meg.-ez igaz.Nem kezdeményeznék és lépnék Dasie felé úgy hogy még együtt vagyok Hope-al.

-Akkor jó.Lassan dél van és én éhes vagyok.Nem megyünk el kajálni?Nincs kedvem semmit összeütni,amúgy sem tudok főzni és kedvem van valahová menni.-hajtotta a telefonba.-Meg szeretem ha együtt látnak minket.Olyan jól nézünk ki a címlapokon együtt nem?-kérdezte.

Megmondom őszintén nagyon nem figyeltem a hablatyolására.

-Hahó!Ott vagy?-szóligatott.

-Ja,persze.Hová menjünk?-ennyi megragadt,vagy már bennem van a rutin.

-A plázába.Ott olyan finom a csirkesaláta.És arra vagyok éhes.

-Jól van ott találkozunk.Egy 15 óra,mert már majdnem otthon voltam.És vissza kell hajtanom a belvárosba.-magyaráztam.

-Oksi.Szia szívem!Szeretlek.-mondta a telefonba és nekem nehezemre esett rá válaszolni.Nem tehettem róla és ezért utáltam magam.

-Én is szeretlek.-mormoltam,bár már nem voltam benne teljesen biztos.Semmiben sem voltam már biztos.

Főleg bennünk nem.

-Szia Lou!Mondjad?-csörgött rám az öltöztetőnk.

-Harry segítened kell.El kell rohannom itthonról,de nem hagyhatom magára Lux-ot és nincs aki vigyázzon rá.Tudom hogy annyira szereted és ő is oda van érted.Megtennéd hogy vigyázol rá délután?-könyörgött.Én pedig felnevettem.

Úgy sem volt mára programom és ez megmentett valamennyire Hope-tól is.

Imádtam Lux-ot.Nála édesebb totyogóst nem hordott a hátán a föld.És amióta megszólalt és gyűjti a szavait és nevet,ő lett a szívszerelmem.

-Hát persze!Bármikor.Elmenjek érte?Úgy is kocsiban ülök.-ajánlottam fel.

-Leköteleznél.Már így is késésében vagyok.És köszönöm Harry!-és le is rakta.Ő már csak ilyen.

Visszacsörögtem Hope-ra hogy lesz velünk egy baba is.Hallhatóan nem volt oda érte,de nem volt választása szóval ez velem járt.

Magamhoz vettem Lux-ot és negyed órás késéssel ott voltunk a plázánál.

Megláttam Hope-ot és nem éreztem semmit.Hogy hiányzott volna vagy valami.Semmit nem mozgatott meg bennem.De most nem foglalkoztam ezzel,mert a karjaimban lévő csöppség jobban lefoglalt.

Nem igazán jöttek ki egymással és a barátnőm szinte undorodott tőle.Ez kicsit fájt,mert valamikor én is szeretnék majd gyerekeket és taszít ha valaki így bánik velük.

A gondolataim ezen jártak miközben a mosdóból tértem vissza és próbáltam megkeresni őket.

Nem igazán figyeltem amikor valaki belém rohant és mindketten elterültünk a földön.Az illatából és bőre puhaságából tudtam hogy ő az.És ez rögtön jobb kedvre derített.

Nem akartam elhinni,mégis megtörtént és küldtem a mindenható felé egy köszönöm-öt hogy belém szalasztotta.

Mert igaz hogy egy 2-3 órája váltunk el,de már hiányzott.

Talán túlságosan is mint ahogy szabadott volna.

De most itt volt megint.

A karjaimban.

Dasie szemszöge:

Egész este azon járt az eszem amit Em mondott.Hogy képes az a csaj megcsalni Harryt?Ezen nem tudtam magam túl tenni.Az övé volt testestől lelkestől az a pasi aki milliók álma,köztük az enyém is és csak így eldobja magától.

Vagyis még azt sem teszi,mert olyan gerinctelen hogy a háta mögött gyűri a lepedőt mással.

Ettől sajgott a szívem és lelkem.

Én soha nem tudnám senkivel sem ezt megtenni,főleg nem vele.

Egy melegítőnadrágban ültem az ágyamon a párnákon,laptoppal az ölemben és próbáltam elterelni a gondolataimat.

Megnéztem egy filmet,olvasgattam és beszélgettem pár emberrel,akik hiányoltak hogy több napja nem halottak felőlem.

Beszéltem Lizzie-vel aki nagyon hiányzott.Talán a közeljövőben eltud majd jönni,vagy majd én látogatom meg a messzi-messzi távolban.Ezen elnevettük magunkat,hisz nem szoktam ilyen költői kifejezéseket használni.

Elmeséltem neki Harry-t és mindent ami eddig történt,azt is hogy Hope megcsalja.

Ő pedig jó barátnőhöz méltóan tartotta bennem a lelket és kitalált egy tervet.

Én vonakodtam tőle,hisz egy embert követni elég unalmas és van veszélye a dolognak ha lebukunk.

De ki akartam deríteni hogy ki az aki jobb Hazzá-nál és Hope-nak jobban kell.Furdalt a kíváncsiság,de féltem is,hisz Em azért nem mondta el,mert állítólag felzaklatna a dolog.

Itt elnevettem magam.

Nah persze.Majd egy ilyen kis fruska miatt érzem majd szarul magam.

Mégis nyomasztott.

És eldöntöttem,mielőtt mély álomra hajtottam volna a fejem,hogy követni fogom.És ráveszem Em-et is.

A héten még úgy sem dolgozok.Utána nem lesz esélyem rá.

De az biztos.Ha megtudom ki az.Kő kövön nem marad szárazon.Vagy szem ami,azt illeti.

14.rész

Song:I Love It

Erre én is elmosolyodtam.

Nem tudtam elhinni hogy már megint egymásba futottunk.Jó mondjuk eddig egyikünk sem esett hanyatt vagy terült el a földön a másikkal karöltve,de kezdett kicsit félelmetessé válni hogy akárhova mentem ebben a pár napban  mindig összefutottam vele.

Más csak álmodni remél hogy egyszer találkozik vele az életben,vagy csak megpillantja vagy esteleg beszélgethet vele is egy kicsit.

Nekem úgy látszik több jutott.Több nap.Több pillanat.Mintha nem csak mi akartuk volna látni a másikat,attól fogva hogy elváltunk,hanem más is.Alig ismertük egymást,mégis mintha a sorsunk megpecsételődött volna ott,akkor az öltözőben.Elkezdődött valami.Valami aminek nem akartam a végét.

Soha.

-Már megint Te?-kérdeztem én is,de nem mozdultam el róla.Olyan nyugtató volt a karjai közt lenni.Az éjszaka jutott eszembe,hogy milyen békésen aludtunk együtt.

Kart karba öltve fonódtunk össze az ágyon is tudatlanul mégis összhangban.

Hirtelen feleszméltem hogy most nem az ágyban vagyunk nálunk,hanem egy pláza kellős közepén,ahol emberek vesznek minket körül,mi pedig csak bámulunk egymás szemébe.

Sőt,a rajongói is ott voltak,hogy képeket kérjenek tőle és aláírást.

Feltápászkodtunk és leporoltuk magunkat.Mindkettőnk arcán levakarhatatlan mosoly ült.Közelebb jött hozzám és megigazította az egyik kósza tincsemet.

Az arcunk már-már összesimult,amikor meghallottunk egy éles hangot:

-Harry?Már vagy félórája keresünk.Hol voltál?-jött közelebb Hope.-Áh szia Dasie!Örülök hogy látlak.-puszilt meg két oldalról.

Lenéztem az oldalára és egy kislány fogta a kezét.

Olyan gyönyörű volt.Szőke haja keretezte szív alakú arcát,melyen levakarhatatlan angyal mosoly ült.

Kék szemei tágra nyílva figyeltek engem,ahogy lehajoltam hozzá.

-Szia.Én Dasie vagyok.Hát te?-egy percig megfordult a fejembe hogy Harry babája,de mivel ismerem a One Direction-t egy ideje és valamennyire követtem is őket,tudtam hogy ő nem lehet más mint a kicsi Lux.Lou,a stylest-juk kislánya.Kinyújtottam a kezemet,ezzel nyitva felé és megmutatva hogy nem kell félnie nem harapok.Sőt.Imádnivalóan festett.

Elengedte Hope kezét és ahelyett hogy megfogta volna az enyémet,a karjaimba ugrott.

Hangosan nevettem és próbáltam megtartani az egyensúlyom hogy ne essek el és őt se ejtsem el.

-Cia-motyogta a fülembe.Ha lehet még jobban elmosolyodtam és magamhoz szorítottam.Olyan jó babaillata volt még mindig.Aranyos volt és már most szerettem,pedig sok közöm nem volt hozzá.

Harry próbálta kivenni a karjaim közül,de ő makacsul kapaszkodott a nyakamba.Sehogy sem akart elengedni.

Hitetlenkedve megcsóválta a fejét és tehetetlenül visszaejtette a kezét az oldalához.

-Pedig rám mindig hallgat.És szeret engem.-gügyögte Luxnak,mintha megbántotta volna.-Nah ide jössz?-guggolt le és tárta ki a kezeit.

A kicsi csak megcsóválta a fejét és erősen kapaszkodott a nyakamba és beleszagolt a hajamba.

-Áruló.-sértődött meg Hazza,úgymond az érettebb és kicsit nagyobb gyerkőc,majd keresztbe font kézzel felállt.

Lux ránézett,kibontakozott a karjaimból és megkért hogy tegyem le.

Odatotyogott és elkezdte Harry nadrágját húzogatni.Én csak nevetve figyeltem őket.Olyan aranyosak voltak.

-Mit szeretnél szívem?-adta be a derekát Harry.A szőke göndörség felemelte a kezeit,ezzel jelezve neki hogy vegye fel.

Hazza boldogan hajolt le és kapta karjaiba.

-Szeretem Dasie-t!-mondta a fiú arcába.Aki láthatólag megdöbbent,de próbálta leplezni.-És nagyon finom illata van a hajának.-folytatta a kicsi.

Én kezdtem egyre jobban zavarba lenni.El is pirultam,bár csak egy 2 éves dicsért meg,én akkor is kényelmetlenül fészkelődtem,hisz annak a karjaiban volt,akiében én is akartam lenni.

-Tényleg?-nézett rá mosolyogva a göndör.

-Igen,talán jobb is mint a tiéd.-kacérkodott.

-Igen,kisasszony?Ki is szeretne pónit kapni?-húzogatta a szemöldökét,amin nekem nevetnem kellett,annyira édes volt.

Hope csak állt mellettük unott képpel,mint aki csak azt várta volna, hogy hagyják már abba és valaki vigye el  innen azt a gyereket.

-Dasie mennünk kéne.-szólalt meg mellettem Anne.Te jó ég!El is felejtettem hogy miért is jöttünk.

Ahjj,ez a gyerek minden gondolatomat kitörli és magára vonzza.

-Persze.Menjünk.-vettem fel az elejtett szatyromat és a többit Anne-től.

-Nekünk mennünk kell,de szép délutánt nektek.-intettem nekik,ám ez a kis csajnak nem volt elég.Kiugrott Hazza karjaiból és felém viharzott.

Karjaimba kaptam és nyomtam egy puszit az arcára.

-Aztán jó légy te kis hercegkisasszony.-engedtem útjára.

-Jó leszek.Ha megkapom a póniiiiiittttt.-visított fel és szaladt a játék bolt felé.Hope és Harry utána mentek miután intettem nekik.

A rajongók az egészet végig kísérték és előre tudtam hogy spekuláltak hogy mi van közöttünk.

Páran odajöttek hogy kérjenek egy képet vagy írjam alá nekik a telefontokukat,vagy egy papírt.

Csodálkozva figyeltem,de megvontam a vállam és boldogan teljesítettem a kérésüket.

-Hogy ti mindig találkoztok.-csóválta meg a fejét Anne,amikor már a kocsiban ültünk.A csomagtartó televolt pakolva,éppen egy szupermarket felé tartottunk hogy bevásároljunk.

-Igen.És ez olyan furcsa.De biztos csak véletlen.-motyogtam,miközben az utat figyeltem.ugyanis Anne megengedte hogy én vezessek.Kicsit ugyan még szokatlan volt,de kezdtem belejönni.És ez csak javulni fog idővel.

-Persze,csak véletlen.-hagyta rám és ezután csendben maradtunk.

Ő az ő gondolataival én pedig az enyémmel.

Kipakoltunk a kocsiból és beléptünk a telepakolt csomagokkal a házba.

Em már otthon volt és kezdtem hiányolni hogy ma még nem is láttam,pedig annyi mindent meg kell beszélnünk.

-Sziasztok!-ugrott fel a kanapéról és segített cipekedni.-Mi újság?-kérdezte.

-Hát Dasinek biztos van mit mesélni.Menjetek lányok ezt majd én elintézem.Das mutasd meg a ruhákat amiket vettünk.-mutatott a szatyrokra és az emelet felé.

-Na gyere.-ragadta meg a kezem unokatesóm,és felvonszolt az emeletre.

-Hová tűntél este?-támadt nekem a szobámban,mikor leültünk az ágyra és elkezdett faggatni.

-Mire emlékszel a tegnap éjszakából?-kérdeztem hogy tudjam honnan is kezdjem.

-Hát csak annyira hogy te énekeltél egy mikrofonba,utána meg azt hiszem a fiúk is.De ez az utolsó emlék képem.-sütötte le bűnbánóan a szemét.

-Jó.Akkor elmesélem  mi volt utána.-ő csak bőszen bólogatott,majd belekezdtem.-A fiúk ugye kitalálták hogy ünneplésképpen teljesítenem kéne néhány feladatot.Én ebben benne is voltam és meg is csináltam 3-at.Magamra tetováltattam egy csillagot,répát pucoltam éjnek évadján és tejszínhabot nyaltam le Zayn hasáról.-itt kidüllettek a szemei és majdnem elnevette magát.De csak majdnem.Folytattam.-És ezután jött a fekete leves.Liam arra akart rávenni hogy nyaljam ki a vécét,ami nekem kicsit sok volt így sztriptízelnem kellett Harrynek.-pirultam el és próbáltam a tekintetem másra terelni.De ő persze hogy nem hagyta.

-És te beállaltad?Te jó isten.Hát persze hogy bevállaltad.Teljesen oda vagytok a másikért.-jelentette ki.

Én inkább nem mondtam semmit erre,csak folytattam.

-Még nem végeztem.Ezután hazajöttem,mert nem akartam semmi olyat tenni bárkivel is akivel megbánnám és amúgy is fáradt voltam.Itthon lefeküdtem,de csengetésre ébredtem fel.Az ajtóban Harry állt és kérte hogy engedjem be.Ott állt az ajtóban egy szál pólóban és alsógatyában.Behívtam,de szegény nem igazán volt magánál.Majd együtt aludtunk az ágyamban összebújva.Mikor felkeltem még aludt,majd a zuhanyzásból jöttem ki,már lent ült az asztalnál Anne-el.Feljöttünk,de olyan fura volt.És utána elviharzott.De viszont ma megint összefutottunk a plázában.-hadartam el és nevettem fel kínosan a végén.

-Azta.Nem vagy semmi.És ezek után még itt vagy és nem vele?-hajolt bele az arcomba,mint akit magához akar téríteni.

-Hahó Em!Barátnője van.-bújtam a párnák közé.

-És?-állt elém csípőre tett kézzel.

-Mi és?Jaj,én nem akarok az lenni,aki szétszakít egy szerelmes párt csak azért hogy neki jobb legyen.Te is tudod hogy nem vagyok olyan és nem tudnám megtenni se Harry-vel se Em-el.-hadakoztam.

-Figyi Das!Nem akarlak megbántani,de már megtetted.-mosolygott rám büszkén.

-Hogy mi?-ültem fel hirtelen,amitől megszédültem.

-Akár hiszed,akár nem.Te már nagyon is benne vagy az ők kapcsolatában.Meg amúgy is nem tartani valami soká.Mert Hope megcs..-itt a szája elé tette a kezét és nagyra nyíltak a szemei.-vagyis..hogy..-próbálta kimagyarázni magát,de nagyon nem ment.

Én pedig lemerevedve néztem magam elé.

Mi?

Hogy Hope megcsalná Harry-t?

Pont őt?

Ezt nem tudom elhinni.

Beszélnem kell vele.

Megkerestem a telefonomat,bepötyögtem a nevét a keresőbe és már hívtam is.

Csakhogy nem ő vette fel a telefont.

13.rész

Song:Little Things

Dasie szemszöge:

Megdermedtem és akkor olyat formáltak meg tökéletes ajkai,amit életemben nem hittem hogy fogok hallani tőle.

-Tudod,nem hittem hogy ezt valaha is..vagyis..ilyet fogok valakinek mondani bármikor...de...-itt hirtelen elhalt a hangja és nem fojtatta.

Megfogtam kétoldalt az arcát és elkezdtem cirógatni a két hüvelykujjammal.

Kezdett ellazulni a kezeim alatt,mert beledőlt a tenyerembe és lehunyta a szemét.

Vonásai kisimultak és kezdett megnyugodni.

-Mit csinálsz velem te lány?-kérdezte hitetlenkedve,de enyhe csodálattal a hangjában.

Fordított a helyzetünkön és én kerültem felülre.

-Jobban szeretem ha a csaj van felül.-morogta elsötétült szemmel.

-Miért?-kérdeztem ártatlanul.

-Mert látom hogy mennyire élveznek engem.És az az élvezet miattam van.Értem van.-suttogta.A szemem kitágult és valahogy elfelejtettem levegőt venni.Csak bámultam rá.

Nem akarta egyikünk se megtörni  a fullasztó perceket.Csak néztük egymást,mint mindig.Elmerültünk.

Nem tudtam mit érzek.

Még biztos hogy nem szeretem,mert ahhoz idő kell.

De mintha el kezdtem volna hozzá kötődni.Megbíztam benne.Jobban mint bárkiben.És ez megrémisztett.

Alig ismerem és úgy viselkedünk teljesen magunktól,mintha ezer éve együtt lennénk és tiszta szívből odaadóan szeretnénk a másikat.Mint aki uralni akarja a szívemet és lelkemet.De csak egy darabját,hogy a másikkal én tudjam az övét.

Úgy,ahogy ő az enyémet.

Teljesen,de mégis csak töredékében.

-Mennem kell.-fogta meg a derekam és próbált magáról leemelni,úgy hogy nekem ne fájjon.De nem volt erőm megmozdulni.

A derekamat fogta és most nem volt bennem pia,hogy egyszerűen elbírjam tűrni.

Enyhe borzongás futott végig a testemen és hangosan sóhajtottam.

Ő pedig felvont szemöldökkel újra végig simított rajtam.A fejem hátra hanyatlott és felnyögtem.

Beleharaptam a számba és birtoklóan kaptam ajkai után,de ő nevetve elhajolt és leemelt az ágyra.

Fogta magát és kisétált az ajtón.

Még visszanézett és intett egyet a fejével azzal a csodás mosolyával ajándékozva meg,amit mindig is néztem a posztereken.

-Várj még nem..-kiabáltam volna neki,de becsapta maga mögött az ajtót.

Kitágult szemekkel,felizgatva hagyott ott egy szó nélkül a szobában.Kifulladva és szétterülve feküdtem az ágyamon.A pólóm fel volt csúszva a melltartómig.

Próbáltam egyenletesen lélegezni és felkelni.

Ma telefont akartam venni,mert szegény tényleg az utolsókat húzta.

Odatámolyogtam még mindig elvarázsoltan a szekrényemhez és magamra vettem egy farmert,rózsaszín pólóval.Belebújtam egy kényelmes cipőbe és megfésültem a hajam.

Bementem a fürdőbe és feltettem egy kis szempillaspirált és tust.

Belemosolyogtam a tükörbe.

Régen nem láttam magamat ilyennek.

Fusztráltnak,de mégis ragyogott a szemem.

Komolyan,ha még egyszer a kezeim közé kerül akkor majd megtudja milyen valakit így itt hagyni.

Csak az a baj hogy én is kibaszottul kívánom őt,nem tudom hogyan tudnék még játszani is vele.

Befújtam magam parfümmel és eszembe jutott hogy mit is tettünk majdnem.

Szegény Hope.Nem ezt érdemli.

Kezdtünk barátnők lenni tegnap és én ezt nem akarom elrontani bármit is érzek Hazza iránt.

Miért?Mit érzek iránta,a testi vonzalomon kívül?

Igen,az kétségtelen hogy megvan köztünk az a híres  szikra és te jó isten de vágyom a csókjára.De..de.. van egy akadály.

És ezt nem igazán akarom lerombolni.

Boldogok együtt.Szeretik a másikat.Fontosak egymásnak.

De akkor Harry miért jött este hozzám és nem hozzá?

Megint ez a kérdés,komolyan kezd egyre jobban idegesíteni..

Mindegy.Egyenlőre ezt félre teszem és folytatom a sztármentes életemet.Az valahogy nyugodtabb.

Lelépkedtem a lépcsőn és odamentem Anne nénihez aki nem dolgozott ma.A kanapén ült és egy kéziratot olvasott.

Megszállottja volt az ilyeneknek mihamarabb, akár az írótól megszerezni.Mindig csodáltam a kitartásáért,amit folytatott egy-egy levelezés közben.ahogy próbálta meggyőzni az illetőt hogy küldje el neki.

Valahogy mindig sikerült és ez olyan tiszteletet ébresztett bennem felé.

-Szia Anne néni!-huppantam le mellé.

-Kincsem!-nézett fel a papírhalmok közül.

-Eljössz velem telefont venni?Sajnos eltörtem az enyémet-húztam el a számat.

-Jajj Dasikém,pedig most vetted.-rázta haragosan a fejét,de ajkán apró mosoly jelent meg.

Már mióta itt voltam haladtunk az ügyön hogy egyre jobb kedve volt.És csak remélni tudtam hogy ez így marad mindig és ível felfelé a javulása pozitívan.-De persze elkísérlek.Csak felszaladok átöltözni és beugrunk neked pár ruhát is venni.Úgy tűnik nem vagy tisztában az alakoddal és elrejted ilyen egyszerű ruhák mögé a bájaidat-kacsintott huncutul.Igen ilyen volt az az Anne akit én ismertem.

Nagyon nem értettem a ruházkodást,hisz mindig volt anyagi támogatásom rá,csak úgy voltam vele,hogy ami tetszik megveszem és ami kényelmes felveszem.És nem mondhatja,szombaton is vettünk nekem csinos ruhákat,de inkább ráhagytam.Ha ezzel boldoggá tehetem hogy kiélheti rajtam a divat mániáját,állok elébe.Csak hasznomra válik,még Styles megőrjítésében is.Persze csak akkor ha még találkozunk még az életben.Most fogalmam sincs mi van,hisz csak úgy elment.És itt megint eszembe jutott kócos haja,ragyogó szeme,hívogató ajkai,a rajta feszülő pólója.....

-Dasie itt vagy?-integetett az arcom előtt nénikém.

-Igen ..csak csak elbambultam.-ő közben át is öltözött és kész volt az indulásra.Kicsit elgondolkodhattam.

-Rajta járt az eszed igaz?Aki reggel itt volt?-mosolyodott el-Áh ne is tagadd.Ragyog az arcod és totálisan ki vagy pirulva.-kacagott??.És én is kacagtam vele pironkodásomon.

-Inkább menjünk.-ragadtam meg a kezét és az ajtó felé kezdtem húzni.

Bezárta a kaput és beültünk az autóba.Gyújtást adott és elindultunk egy közeli pláza felé.

Besoroltunk a forgalomba és közben rengeteget nevettünk.A térdem felhúztam az ülésre és fejemet hátravetettem annyira nevettem.Még a könnyem is kicsordult.

Behajtottunk a mélygarázsba és bezártuk az ajtókat.

Elindultunk a lift felé,fel az emeletekre.

Kiszállva megközelítettünk egy szolgáltató boltot és bementünk.

Elmondtam hogy mire szeretném használni a telefonomat és hogy strapabíróbb legyen mint az Iphone.

Az eladó erre elmosolyodott és mondta hogy várjak egy percet azt hiszi tudja mi kell nekem.

Én csak nevetve megráztam a fejem,amikor lassan visszatért.

Letett elém egy rózsaszín Blackberry telefont.Imádtam.

Megkérdeztem az árát és megvettem.Anne nénikémtől kaptam hozzá egy csodaszép hátlapot,heatsetet és egy tokot.Megpuszilgattam érte és megköszöntem.

Ragyogó mosollyal az arcomon ballagtam ki az üzletből.

-Nah tetszik?-sandított rám Anne.

-Igen,már most imádom.De azért majd csak akkor veszem ki a dobozból ha a hazaértünk.Félek hogy már most tönkre tenném.-nevettünk fel mindketten.

Végig jártunk egy csomó boltot és nagyon jól éreztük magunkat.

Úgy éreztem végre Anne is eltudott teljesen lazulni és azt csinálta amit a legjobban szeret.Én pedig nem bántam hogy tetőtől talpig,több rétegbe felruház.

Rengeteg mindent vettünk.

Már kifelé akartunk menni az épületből,amikor még mind a ketten egyszerre láttunk megy egy fülbevalót a kirakatban,ami tökéletesen illett az egyik blúzhoz amit ma vettünk.

Ugyanis vettem egy olyan pólót,ami szürke és egy hatalmas bagoly van a közepén.Ez a fülbevaló pedig pontosan ugyanúgy nézett ki.Sőt ahogy megláttuk volt még nyaklánc is és egy gyűrű is.

Egymásra néztünk és egyszerre mondtuk ki hogy:

-Megvéve!-kacagtunk fel.Ezt már párszor eljátszottuk a nap folyamán.

Kinyílt előttem egy ajtó és semmire sem figyelve rontottam a fülbevalóhoz.Lekaptam a nyaklánccal és gyűrűvel együtt és megvettem.A kis szatyromat lóbálva haladtam Anne nénikém felé amikor nem figyelve összeütköztünk valakivel.Egyenesen a karjaiba estem.Féltem kinyitni a szemem annyira megijedtem.De belül nevetni akartam a szerencsétlenségemen.Megint.

Ami először feltűnt az az illata volt.

A szemeim kipattantak amikor felismertem.

Hát ez nem igaz hogy mi mindig összefutunk.Mintha..mintha az égiek is azt akarnák hogy mi találkozzunk és sohase váljunk el egymástól.

Hitetlenkedve csóváltuk meg mindketten a fejünket és gondtalanul boldogan felnevettünk.

-Már megint te?-mosolyogta.

12.rész

Song: L'essenziale

Dasie szemszöge:

A napfény erős sugaraira ébredtem és az első dolog amit éreztem az a borzasztó fejfájás volt,ami belém hasított.Felnyögtem az érzésre és akkor jöttem rá hogy nem vagyok egyedül.Kezdtem felfogni a dolgot.
A karjaiban voltam.Fejem a mellkasán,lábaink összegabalyodtak és a karjai védelmezően kulcsoltak át.

Emlékeztem mindenre a tegnap estéből és örültem hogy nem csináltunk semmi butaságot.
Én nem vagyok olyan,aki ha megakar szerezni valakit magának akkor szétszakít egy boldog és szerelmes kapcsolatot,ahol mind a két fél szereti egymást.És ők láthatóan szerették a másikat,bár Harry le se tagadhatta volna hogy nincsenek felém reakció,már ha azok nem csak perverz gondolatok,érzések.
És ott volt egyben az a feszültség is bennünk,ami parázslott,szinte égetett.Mindenhol.Éreztem a mellkasomban,gyomromban, a bőröm minden kis pontján.Szikrázott és egyben megsemmisített.

Féltem tőle.Neki barátnője van,akit szeret.Nem lehetek az,aki elszakítja őket egymástól.
Nem lehetek az,aki neki kell.
Nem lehetek az övé.
Hogy hová lett belőlem az a önbizalom,kitartás és lelki erő ami még éjszaka meg volt,nem tudtam.
Csak reménykedni akartam hogy visszatér és nem megy el többé.
Hiányoltam azt az érzést,de nem tudtam hogy mit kéne tennem hogy visszatérjen.
Szemeimmel az eget pásztáztam az ablakon kinézve,még mindig a göndör karjai közül.

Szememben könnyekkel küszködve próbáltam kibújni ölelő karjaiból,de még jobban szorított magához.
-Hová mész?-suttogta.-Maradj még egy kicsit!-kérlelt és szemei mondatai között is csukva voltak.
Csak halkan kuncogtam és kibontakoztam öleléséből.
Próbáltam ülő helyzetbe küszködni magam,ami elég nehezen ment.
Feltápászkodtam és nagyot ásítva nyújtóztam.
Nyakam elgémberedett,mindenem sajgott.Hirtelen karokat éreztem a derekam körül,nyakamat gyenge lehellete csiklandozta.Nem voltam rá felkészülve a közelségéhez.Megdermedtem.
-Miért szöksz el?Talán nem jó velem az ágyban?-tudtam hogy mosolyog,szeme pedig kissé sötétebb zöldre vált az ágy szó kijelentésénél.
-Csak leszeretnék tusolni,fogat mosni,átöltözni.Egyszóval rendbe szedni magam.Pocsékul festek.-magyaráztam.
-Mehetek veled?-kérdezte.A fülemnél éreztem forró lehelletét.Már-már elkábított és majdnem kinyögtem egy igent,amikor felnevetett és visszahuppant az ágyra.Magára húzta a takarót,majd egy pillanat múlva egy pólót és egy boxert dobott le a földre.Meztelenül feküdt a takaró alatt az én ágyamban.
Ott álltam.Mozdulni sem tudtam.
Kinézett a takaró alól és halványan elmosolyodott.Szemei csukva voltak,kócos haja keretezte tökéletes arcát.
-Miért állsz ott?-nézett fel.-Be is feküdhetsz mellém.-ajánlotta pajkosan.
-Csss...aa..kkk azon gondolkodom mit vegyek fel.-szaladtam a szekrényhez és elkezdtem gondolkodni,ezzel is leplezve zavaromat és figyelmen kívül hagyva a második kijelentését.
Kivettem egy fehér rövidnadrágot és egy narancssárga blúzt.Csendesen visszacsuktam a szekrény ajtót,hátha visszaaludt.

Kimentem a szobából,majd halkan visszacsuktam az ajtót.
A folyosón bementem a fürdőbe és kihámozva magamat az esti ruhámból,áztattam magam a zuhany alatt.
Mikor már a bőröm kezdett ráncosodni és elgondolkoztam hogy nem kéne az első fizetésemet vízdíjra költenem,kiszálltam.Magam köré tekertem a törölközőt,majd fogat mostam.
Felvettem a ruháimat és kimentem a fürdőből.
Nem akartam visszamenni a szobába,nehogy felkeltsem a hét alvót,így lecaplattam a konyhába.
Ahogy elértem az utolsó lépcsőfokot hangokat halottam kiszűrődni a kajabirodalomból.
-Szóval te vagy Dasie pasija?-szegezte Anne nénikém a konyhában ülő idegennek a kérdést.
-Nem hinném hogy annyira közel állnánk még egymáshoz.-válaszolt Harry.
Elfelejtettem levegőt venni és le kellett ülnöm a lépcsőre annyira remegtek a lábaim.
Még?MÉG?Ezt hogy értette?
-Mert fogtok?-tette fel a számomra is fontos kérdést Anne.
-Megmondom őszintén hogy nem tudom.Azt sem tudom miért jöttem este ide...nem tudom.-hümmögött és próbált összefüggően beszélni.Halottam a hangjából hogy fáradt,eléggé másnapos és nincsen felkészülve az ilyen mély kérdésre,főleg nem velem kapcsolatban.
-Értem.Szóval akkor mesélj a barátnődről.-Huh.Hamar leszűrte a dolgot nénikém.
-Hát.Szép,talpraesett,divatmániás de nagyon szeretem.-szűrte ki a fogai közül a választ.
Nekem sem kellett több,bevonultam a konyhába.
Megpusziltam Anne-t és leültem az asztalhoz,amin finomabbnál finomabb ételek sorakoztak.
Magamhoz vettem a vastag palacsintámat,nyakon öntöttem az édes sziruppal,nyomtam rá egy kis tejszínhabot,epret a tetejére és elkezdtem enni.Közben beszélgettek,de mikor meglátták a tányéromat kitágult a pupillájuk és hitetlenkedve csóválták a fejüket mosolyogva.
-Most mi van?Éhes vagyok és nem tudok ellenállni ezeknek a palacsintáknak!-motyogtam teli szájjal.
Lenyeltem a falatot,majd megszólaltam:
-Különben is majd ledolgozom.Láttam,hogy a közelben van egy konditerem és nem olyan messze egy uszoda is.-próbáltam menteni magam.
-Jajj kincsem én nem azért néztem rád így.Tökéletes az alakod,csak meglepő egy lányt így enni látni,mégis annyira jó  ezt egyszer az életben,vagy többször persze ha veled eszünk.-zavarodott össze a saját kijelentésében nénikém.
Ránéztem Harryre,aki rázkódott a nevetéstől.Először nem értettem,majd áthajolt az asztalon és szája közelített az enyém felé,amikor is lecsókolta az államról az ott maradt tejszínhabot.
Csak megráztam a fejem és tovább ettem.

Még beszélgettünk egy kicsit,majd felmentem hogy rendet rakjak a szobában és Harrynek valami ruhát keressek,hogy ne egy alsógatyában lépjen ki az ajtón,mert valahonnan a fotósok megtudták hogy itt van és nem kicsit lenne feltűnő ha egy szál semmiben indulna el.
Halottam hogy szorgalmasan cammog mögöttem.
Beléptünk a szobába és rögtön leheveredett a sarokban lévő babzsákfotelbe,még én megtudtam ágyazni.
-Most haragszol?-törte meg a csendet.
-Miért is kéne haragudnom?-ültem le az ágyra,végezve a beágyazással.
-Mindenért.Hogy csak ideállítottam,úgy viselkedtem mint egy analfabéta,hogy veled aludtam és hogy az előbb majdnem megcsókoltalak.-mindegyik mondatnál egyre közelebb jött.Míg megállt tőlem egy méterre.
-Nem haragszom rád.Úgy éreztem ennyivel tartozom neked hogy megszervezted a bulit.-mosolyogtam,miközben már a szekrényben kutattam valami nagyobb és kevésbé lányos ruhadarabot keresve.
Kezembe akadt a régi fekete edzős pólóm és egy szürke melegítő alsóm.Reméltem hogy jó lesz rá.Tudtam hogy ez nem az ő stílusa hanem inkább Nial hord ilyen ruhákat,de nem volt a repertoáromban egy rá való feszülős farmer.
Kezébe nyomtam és megmutattam hol van a fürdő.
Még vártam rá,hanyatt dőltem az ágyon és rajta járt az eszem.Annyira elkalandoztam hogy azt sem vettem észre hogy bejött,maga után becsukta az ajtót és fölém mászott,karjaival megtartva magát a fejem mellett.
Friss barackos illata volt,gondolom az én tusfürdőmet használhatta.Haja még kicsit nedves volt a  zuhanyzástól.Szemei ragyogtak és arcán kaján mosoly ült.
-Min gondolkozol annyira?-fürkészte a tekintetem.
-Csak azon hogy miért jöttél ide.Megígérted hogy elmondod.-nyafogtam mint egy kisgyerek.
-Ezt..ezt én magam sem tudom.-nézett el a szememből.Láttam rajta hogy hazudik.Csak azt nem értettem miért.Miért nem tud velem őszinte lenni?
Jó,megértem hogy alig ismerjük meg egymást,de mégis csak hozzám állított be az éjszaka kellős közepén és aludt velem.Ahogy ez eszembe jutott,éreztem ölelő kezeit a derekamon,a lehelletét a nyakamon....Hmmm...
Beleborzongtam a gondolatba,ő pedig még mindig mást fürkészett.
Megfogtam az állát és magamhoz fordítottam hogy belenézzek a szemébe.
Megdermedtem és akkor olyat formáltak meg tökéletes ajkai,amit életemben nem hittem hogy fogok hallani Tőle...

11.rész

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.Nekem személy szerint ez lett eddig a kedvencem és remélem nektek is tetszeni fog.

Többek ajánlották hogy kicsit tagoljam a részeket,így most próbáltam oda figyelni erre.

Nagyon köszönöm a biztatást,az oldalmegjelenítéseket,ami hamarosan eléri a 3000-et!!Váó!

A feliratkozóimnak is köszönöm,a komit,a tetszikeket!

Új rész várhatólag majd csak péntek este lesz.

Említettem már hogy nehéz hetek várnak rám,ezért is hoztam  most 3 nap alatt is részt.

Addig is vigyázzatok magatokra!

Most pedig íme a következő:)

Dasie szemszöge:

Izzadt testemre tapadt ruhával riadtam fel a csengő hangjára.Ránéztem az órára,ami hajnali 3-at mutatott,alig egy fél órát aludhattam.Gyorsan feltápászkodtam hogy Anne néni ne kelljen fel és ijedjen meg az éjjeli látogatótól,akárki is az.

Leszaladtam a lépcsőn és az előszobába belenéztem a tükörbe.Hátrahőköltem a tükörképemtől,de abban a pillanatban ki is tártam az ajtót nem foglalkozva kócos hajammal,lefolyt sminkemmel és gyűrött ruhámmal.

A meglepett szó enyhe lenne ahhoz az érzéshez amit akkor éreztem amikor megpillantottam.Álmaimban nem gondoltam volna hogy Ő fog ott állni az ajtóban.

Ezt még el is viseltem volna és feltudtam volna dolgozni,amíg nem néztem végig rajta.

Ott állt előttem egy szál pólóban és egy boxerben! ami feszült rajta.

Nyelnem kellett hogy megtudjak szólalni.

-Te..te mit keresel itt?-préseltem ki magamból suttogva a szavakat.Majd meg fagytam az éjszakai hűvöstől és amúgy is ott álltam egy szál semmiben.De valahogy ez mellékesnek tűnt.

-Megbeszélhetnénk ezt bent?Majd meg fagyok.-siránkozott.Höh.Még hogy ő.Idejön éjnek idején kitudja miért és hisztizik hogy fázik.

A jó szívem nagyobb volt a szarkazmusomnál,így elálltam az ajtóból és betessékeltem.

Belerúgtam a sarkammal a seggébe amikor becsuktam az ajtót,de csak nevetett és perverzen felhúzta a szemöldökét.

Elindultam a konyhába hogy igyak egy kis vizet,hátha az magamhoz térít és rájövök hogy csak álom az egész és képzelődöm.

Halottam hogy jön mögöttem.A lehellete súrolta szinte a nyakamat,vagy lehet hogy túl fáradt vagyok és beleképzelek dolgokat magamnak a pillanatba.

Kivettem a szekrényből egy poharat a hűtőből a vizet,kiöntöttem és jól esően nyugtáztam ahogy végig  folyik a torkomon.

Mikor befejeztem rá néztem.

-Te kérsz valamit?-nem akartam bunkó lenni.Belül ujjongtam hogy itt van mégis kicsit féltem.Kettőnktől.Tőle.Az érzéseimtől.És az októl hogy itt van.

-Nem köszönöm.-ült le egy székre és homlokát rá döntötte az asztalra.Megijedtem hogy valami baj történt,de akkor sem értettem hogy miért hozzám jött,hisz szinte nem is ismerjük egymást.

-Valami baj van Harry?-ültem le mellé és megdörzsöltem a vállát.Jóleső morgás hagyta el a száját és a következő pillanatban már halottam hogy halkan veszi a levegőt és nyugodtan szuszog.

Remek,sikerült elaltatnom egyetlen érintésemmel.Mi van?

Finoman meglöktem hogy felkeljen.Felemelte kócos fejét és rám nézett fáradt tekintetével.

-Történt valami?-próbáltam megint szóra bírni.

-Fogalmam sincs miért vagyok itt.-nyögte.Nekem pedig leesett az állam.

-Ezt hogy érted?De hát idejöttél és azt sem tudom hogyan.Nagyon remélem hogy nem kocsival,hisz ittál nem is keveset.

Erre egy fintor volt a válasza.Majdnem lekevertem neki egy pofont.Majdnem.

-Összevesztetek a srácokkal vagy Hope-al van valami baj?-próbáltam puhatolózni és kicsikarni belőle bármilyen magyarázatot hogy miért ült a konyhánkban hajnalok hajnalán.

Nem szólt egy szót sem,csak nézett rám.A szemei egy pillanatra sem engedték el az enyémet én pedig kezdtem a plafonon lenni.

-Harry Styles komolyan mondom megőrjítesz.Mi van veled?-hirtelen felcsillant a szeme.

-Tényleg megőrjítelek?

-Gratulálok.Sikerült megragadnod az elmúlt 20 perc lényegét.Megőrjítesz hogy nem adsz választ semmire.-nevettem fel már kínomban.

Még vagy 10 percig ültünk egymásra meredve amikor elegem lett és felálltam.Elindultam a szobámba hogy lefeküdjek.Túl sokat ittam ahhoz hogy jól legyek és az sem segített valami sokat hogy Harry idejött.

Berúgtam az ajtómat,nem érdekelve már hogy mikor ki kell fel és levágódtam az ágyra.

Lassan sikerült volna elmerülnöm legszebb álmaimban,amikor az ajtóm nyikorogva kinyílt és ott állt előttem teljes valójában,fáradt szemekkel egy szál fehér pólóban és egy fekete Calvin Klein alsóban.

Megdobbant a szívem hogy nálam van kitudja miért.De RÁM van szüksége mert itt van.

Ez új volt.De tetszett.

Felültem az ágyon hogy felkapcsolhassam az éjjeli lámpát és ránéztem.Hunyorgott a hirtelen fénytől és a kezeit maga elé tartotta.

-Mi a baj Harry?-kérdeztem most már aggodalmasan,mert egyre cudarabbul nézett ki.Mégis ott lapult benne valami.Amit próbált titkolni,de nem sikerült.Nem tudtam megfejteni,de azon voltam.

-Aludhatok veled?-nézett rám.Miért ne?Úgy sem engedem hogy hozzám érjen.

Sóhajtva felemeltem a takarómat ezzel megválaszolva a kérdését.

Becsukta az ajtót és oda slattyogott.Befeküdt mellém és csak néztük egymást.

-Erre fogunk reggel emlékezni?-kérdezte.

-Ha idáig eltaláltál fogalmam sincs hogy és azt sem tudom miért,akkor biztosan emlékezni fogunk rá.Én tutira és teszek róla hogy te is emlékezz.-nevettem.

-Akkor jó.-mosolyodott el és lehunyta a szemeit.

Még figyeltem egy ideig,amíg vonásai ellágyultak.Lekapcsoltam a villanyt és megfordultam hogy elhelyezkedhessek.

Elég kicsi volt a hely és a párnán,takarón osztóznunk kellett.

Mint egy villámcsapás úgy csapott meg a felismerés hogy van 3 vendégszobánk ahol aludhatna és mégis itt nyomorgunk egy kis ágyon,egy takaróval,párnával közel egymáshoz.

-Akkor majd alszok én vendégszobában-gondoltam.Már ültem volna fel,amikor egy kezet éreztem a derekamnál ami magához vont és lassan magára húzott.A hátam a mellkasához feszült és halottam egyenletes szívverését.

Hitetlenkedve megráztam a fejem és próbáltam összeszedni a gondolataimat,saját magamat is,hisz nem értettem semmit.

De nem olyan fából faragtak aki hagyja magát csak úgy átverni és elslisszolni  dolgok mellett.Holnap,vagyis amikor felébredünk ezt muszáj lesz megbeszélnünk.

Próbáltam egyenletesebben venni a levegőt.Magamban nyugtáztam hogy megint segítek valakin.

Akaratomon kívül.

Fontosnak éreztem magam.Mert nem csak tébláboltam a világban,hanem voltak olyanok akiknek szükségük volt rám.

Elsősorban Anne néninek,aki miatt itt voltam Londonban.Ezért jöttem ide hogy segítsek neki kilábalni a dolgokból.Elhatároztam hogy jobban fogok törekedni és mindent megteszek hogy így legyen.

Ott volt Em is,akin senki nem vette volna észre hogy bármi baja van.Ugyanúgy pörgött és perverz volt.De én éreztem,láttam rajta hogy nincs minden rendben.Őt még meg kell jobban fejtenem és ki kell nyitnom hogy megoldhassam vele együtt a problémát.

És most itt van Harry.Akinek nem tudom mi a baja,azt sem tudom mi történt hogy idejött,de valamilyen oknál fogva ő is mellettem kötött ki.

Amit meg kell hagyni nem sajnáltam.Féltettem egyrészt hogy valami mély dolog és én bennem lát valamit ami ebből kihúzhatja,vagy annyira megőrjítettem már ebben a pár napban is hogy nem bírta.Halkan felnevettem.Ez lehetetlen.

Biztos van valami magyarázat rá hogy itt van.Ha ő nem lesz hajlandó megmagyarázni,majd kiszedem belőle,ha kell az ő módján.De beszélni fog.Reggel vagy este.Kitudja mikor.

Harry szemszöge:

Itt voltam és nem menekülhettem már el.Mekkora hülye vagy ember.Most biztos kérdezősködni fog és nem mondhatod szép arcába hogy felizgatsz már csak a hangoddal is és nem bírom nélküled akár egy percig is, mert kívánlak iszonyatosan.

-Te..te mit keresel itt?-suttogta a szavakat dadogva.Hajrá Styles.Mondj valamit.

-Megbeszélhetnénk ezt bent?Majd meg fagyok.-tereltem a témát.Megközelítőleg sem a hideg futkosott a hátamon,hanem a forróság hogy ott állt velem szemben.

Elállt az ajtótól,majd belesarkallt a seggembe.Kissé meglepett,de felkeltette a kíváncsiságom,meg persze mást is,de azt most figyelembe se vettem.

A konyhába ment én pedig követtem olyan közel hozzá ahogy csak tudtam,még sem érintve egyetlen porcikáját sem.Akkor én magam is elvesztettem volna a fejem.

Leültem és halkan belevertem a homlokom az asztalba,ezzel is egy kicsit felkeltve az álmos zsigereimet.

Kedvesen megkérdezte kérek-e és nem tudom mit feleltem.Abban a pillanatban elfelejtettem ahogy kimondtam.Iszonyatosan fáradt voltam.

Leült mellém és aggódva megdörzsölte a vállam.Olyan nyugtatóan hatott rám hogy abban a pillanatban eltudtam volna merülni és egy kiadósat aludni,akár egy széken is kezével a vállamon.

Próbált kérdezgetni,de elszenderültem.

A lépcsőn dobbanó láb hangjaira ébredtem,majd felálltam és lassan,komótosan felmásztam utána az emeletre.

Benyitottam a szobájába,körül sem nézve,boci szemekkel kérleltem hogy hadd aludjak vele.

Látva hogy megesett rajtam a szíve,bebújtam mellé és magunkra húztam a takarót.

Szemeibe mélyedtem és valami nagyon hülyét kérdeztem.

-Erre fogunk reggel emlékezni?-tettem fel a kérdést.Fogalmam sincs honnan jött.

-Ha idáig eltaláltál fogalmam sincs hogy és azt sem tudom miért,akkor biztosan emlékezni fogunk rá.Én tutira és teszek róla hogy te is emlékezz.-nevette.Pont valami ilyesmire számítottam.Annyira ő volt.Olyan Dasie-s.

Megnyugodva rám tört a fáradság és elaludtam.Éreztem hogy mocorog mellettem.

Nem foglalkoztam azzal hogy barátnőm van vagy talán őt zavarja,de magamhoz húztam.

Hihetetlen érzés volt még csak a karjaimban tartani.Érezni az illatát,ami a párnájából,takarójából és belőle is áradt az alkohol szaga mellett.

Elmosolyodtam és békés álomba merültem,ezuttal nem kelve fel semmire és senkire.

10.rész

Sziasztok!
Ahogy ígértem meghoztam a kövi részt,amiben Harry szerepel.
Remélem tetszik majd nektek és kérlek titeket ezt tudassátok is velem.Ha nem tetszik,azt is.
A kövi rész holnap várható.
Azért kaptok most ennyit,mert valószínűleg jövőhéten nem fogok valami sokat jelentkezni,utána pedig pláne hisz elutazom.Na,de ez még nagyon távol van.
Most olvassatok nyugodtan és szép estét nektek.

Harry szemszöge:

Az interjú után hazasiettem.A kocsiban még felhívtam a srácokat és elmondtam hogy mi a helyzet.Elkezdtek nevetni,mintha számítottak volna valami ilyesmire a közeljövőben.Lehadartam az elképzeléseimet és mindegyik srác felvállalt egy-egy feladatot.Louis elment bevásárolni kaját és piát,Zayn szervezte a zenét,Nial összeveszett Louissal a kaján így osztoztak a feladaton,amibe belemosolyogtam,Liam pedig elkezdte kigondolni az este folyamatát hogy mikkel is tudnánk meglepni Dasie-t.
Én éppen a bárpultért mentem el Josh-hoz,akit szintén meghívtam.A kocsiban ültem haza felé véve az irányt amikor Liam felhívott hogy mit szolnék az ötleteihez.Rá kellett taposnom a fékre, különben bele mentem volna valakibe annyira meglepődtem.
Először lesokkolt a gondolat hogy még alig ismerjük és ilyet tegyünk vele,másrészt beindult a perverz fantáziám és örömmel mondtam Liamnek hogy ez egy csodás ötlet.
Magamban már azon kezdtem imádkozni hogy nekem vetkőzzön.Sorban nem tudtam hogy melyik feladatok következnek amit az este folyamán majd meg kell csinálnia ezzel is egy kicsit beavatva a társaságunkba,de reméltem hogy én kerülök majd ki szerencsésként aki előtt,úgy mond vonaglani fog,még ha nem is olyan értelemben amit legszívesebben látnék,de ez is elég lesz ahhoz hogy felkeltse majd a kicsi Stylest,ami mondjuk úgy még sem olyan kicsi.
Beálltam a garázsba,kiszálltam és visszamentem a kapuhoz hogy kiosszam az aláírásokat,mert páran összegyűltek ma is.Nem volt gond hogy itt vannak és megzavarják a pihenőnapunkat,hisz belőlük éltünk.Szerettük a rajongóinkat és felemelő érzés volt érezni egy-egy koncert során hogy velünk éneklik a saját dalainkat vagy koncert után ahogy sírva kiabálnak minket vissza és mi boldogan éneklünk el még nekik pár számot a kifulladásig.
Visszaadtam egy aranyos lánynak a tollát és bementem a biztonsági kapun.Beléptem a házba és óriási felfordulás fogadott.Eddig észre se vettem és nem is zavart volna,ha ma nem bulit rendeznénk itt.
Sóhajtva ledobtam a cipőm,amúgy is utáltam cipőben lenni,kiráztam a szememből a hajam és elindultam a telefonhoz.
Nem fogok elkezdeni takarítani,arra vannak a csinos bejárónőink,akiket Zaynnel szoktunk stírölni amikor a port törölgetik vagy hajlonganak és kimutatnak ezt azt a ruhából.Rejtett szexiség rabul az ilyenekben,de persze ha nem egy 60 éves öreg nénike,mert akkor inkább bevonulunk a szobánkba vagy egyszerűen elmegyünk itthonról.
Tárcsáztam a takarító szolgáltatónkat és kértem hogy fél óra múlva érjenek ki és rakják rendbe a lakást ahogy szokták.Kedvesen megköszöntem és letettem.
Elindultam fel a lépcsőn,ledobtam magamról a pólómat,kibújtam a nadrágomból,levettem a boxerem és a fürdőbe csörtettem.Magamra engedtem a forró vizet és áztattam magam egy jó ideig.Kiszálltam,megtörölköztem,megszárítottam a hajam és átöltöztem a bulihoz.
Fekete nadrág,fehér póló,zakó,kész.Belenéztem a tükörbe és egy izgatott srác nézett vissza rám,aki totálisan be van pörögve.Elmosolyodtam és nem borotválkoztam meg,Fogat mostam és szenvedtem még egy sort a hajammal,mert sehogy sem akart állni.A végén feladtam,hisz úgyis mindenki imádja ahogy van,göndören.
Lerobogtam a lépcsőn.Elrendeztem a bútorokat,a bárpultot beállítottam a szoba közepére hogy a központban legyen és mindenki tudja hogy itt inni is kell,nem csak nyáladzani.
A srácok lassan megérkeztek,így kipakoltuk a kaját és röhögtünk egy sort Dasie feladatain és elképzeltük hogy az újonnan megismert barátnőnk hogyan fog reagálni.
Louis persze hogy répát fog vele pucoltatni,mi mást,de kételkedtem benne hogy magára varratna egy tetkót,bár ez a csaj kész rejtély még számomra.Alig várom hogy megfejtsem...vagy lefejtsem róla a ruhát.
Elkalandozásomból Liam térített ki hogy hol van Hope.Majdnem ránéztem és megkérdeztem hogy kiről beszél,amikor magamhoz tértem és kitágult pupillákkal hívtam fel hogy fél óra múlva buli nálam és készüljön el.
Ordítozott egy sort,majd ment készülni.Komolyan mondom kételkedem benne hogy ezt a csajt akartam megszerezni ennyire.Pár nappal ezelőttig eszembe nem jutott volna hogy nem elég jó nekem.Aha.A szombat estéig.
Lassan kezdtek szivárogni a vendégek,én pedig köszöntöttem őket.
Majd megérkezett Hope is.
-Szia Szívem!Gyönyörű vagy!-próbáltam meg kiengesztelni,látva hogy durcizik.Odahajoltam hozzá hogy egy csókot nyomhassak a szájára,amikor elhajolt és félrelökve bement a nappaliba.Felsóhajtottam,mégis hitetlenkedve megráztam a fejem ahogy végig néztem rajta.
Egy fehér ruha,vagyis valami annak nevezhető textil fonta át testét,és ami legjobban meglepett átlátszó volt és tisztán rálátást engedett a fekete csipkés fehérneműjére,amit múltkor oly hevesen téptem le róla,hogy azt hittem leszakadtak a kapcsok.Úgy látszik nem.
Csodálkoztam,hisz Hope nem szokott így felöltözni,de nem lett volna ellenemre,ha nem minden srác őt bámulta volna vagy pillantott rá percenként.
Zayn elindította a zenét és a saját gondolataimba belefeledkeztem,annyira hangos volt.
Ránéztem az órámra és összeszaladtak a ráncok a homlokomon.Már egy órája elkezdődött a buli és ők még sehol.Értettem itt Perrie-re,Eleanor-ra,Danielle-re,Emily-re és persze Dasie-re.Ahogy ezen gondolkoztam dörömbölést halottam az ajtó felől és sarkig tártam előttük.A levegő is belém szorult,amint megpillantottam.Gyönyörűen festett még sem kirívóan.Elegánsan volt írtózatosan szexi és azonnal leakadtam tépni róla a ruhát hogy apró csókokkal hintsem be a vállait majd haladjak egyre és egyre lejjebb amíg...Itt magához rántott és megölelt.Először megfagytam,amit szerintem észre is vett,visszaöleltem és sorban a többi lányt is.
Beinvitáltam őket és elkezdtem megkeresni a mikrofont.Szerencsétlenkedtem vele egy sort,majd normálisan megszólalt.
Elkezdtem bejelenteni hogy Dasie megérkezett,amikor Hope lépkedett le a lépcsőn,magára vonzva mindenki pillantását,mert a léptei vízhangot vertek a ház falain a csendben.
Liba módjára kibökött egy "Mi van?"-t és mikor rájött hogy mi a szitu,oda lépett Dasie-hez megragadta  karját és oda húzta hozzám.
Megfogtam Dasie kezét és nem tudtam Hope-ra nézni.A bennem lévő sóvárgás utána elmúlt és helyét betöltötte a szégyen hogy az én barátnőm.
Gratuláltam neki és figyelmeztettem hogy készüljön fel a ma estére.Kicsit elpirult a gondolatra,de elmosolyodott és huncutul elsötétedett a szeme.
Itt magára hagytam és szóltam Hope-nak hogy beszélnünk kell.
Felrángattam a szobába és becsuktam az ajtót.
-Mi volt ez az előbb?-néztem rá,míg ő leült az ágyra és keresztbe tette a lábait.
-Micsoda?-tettette a hülyét,mintha nem tudná,pedig okos lány,csak nem mindig mutatja ki.
-Miért kell mindig magadra vonnod a figyelmed még akkor is amikor másnak fontos lenne ez az este?-kérdeztem karba tett kézzel.Úgy éreztem menten felrobbanok.
-Nem akartam feltűnést kelteni,csak nem találtam senkit sehol és csend volt az egész házban.Nem tudtam mi van ezért lementem.Nem akartam megzavarni semmit.-magyarázta.Majd felállt,odalépett hozzám,elhúzta a karjaimat a mellkasom elől és pipiskedve megcsókolt.Birtoklóan,hogy az ővé vagyok és senki másé.
Belemosolyogtam a csókunkba és magamhoz vontam,hogy semmi hely ne maradjon kettőnk között.
Zihálva bontakoztam ki a csókból,amikor meghallottam újra azt a hangot,ami után szombat óta sóvárgok,szinte minden egyes másodpercben.
-Menjünk le és élvezzük a bulit!Hosszú még az este!-mondtam.
Megfogtam a kezét,kiléptem az ajtón magam után húzva és kéz a kézben mentünk le.Senki nem vette észre hogy eddig ott voltunk vagy sem,a buli ütött és épp Das énekelt,majd a srácokhoz lépve mi is belekezdtünk egybe.Mindenkiben volt már egy kis pia,de igazán most indultunk be.
Sikongatva szurkoltunk Dasie-nek miközben egy pókot tetováltatott.Láthatóan nem nagyon fájt neki,de azért megkönnyebült amikor leragasztották,azzal a mondtattal hogy "Kész!".
Felállt és következett az újabb feladata kicsit később,amikor is Zayn hasáról kellett lenyalnia a tejszínhabot.
Barátnőmet a karjaimban tartva imádkoztam hogy miért nem lehetek ott a szerencsés barátom helyében.Így kicsit abszurd volt a helyzet és megráztam a fejem hogy kitisztuljon.
Elmentünk táncolni,Hope hozzám simult és megmutatta hogy mit is tud és miért akartam magamnak eddig annyira.
Teljesen belemerültünk és belefeledkeztünk a táncba,amikor a srácok megragadtak a nappali közepére húztak egy széket a pult mellé és leültettek rá.Leszedték rólam a zakót és a pólót és a földre dobták.
Hirtelen azt se tudtam hol vagyok és kicsit szédültem is a sok piától,amit kezdtem kiizzadni.
Majd leeset,amikor megállt előttem.Elkerekedtek a szemeim és nem akartam elhinni hogy a délutáni sóvárgásom és imám meghallgattatott és én kapom a sztriptízt tőle.
Először megilletettség látszott a szemeiben,majd huncutul felhúzta a szemöldökét és egy érzéki számra elkezdett vetkőzni.A mosolyát nem tudnám leírni.Talán a legjobb szó az ellenállhatatlan volt.
Szemeim a lábára tapadtak,ahogy lassan,nagyon lassan húzta le a hajszálvékony harisnyát magáról majd hozzám vágta.Vettem egy mély levegőt és egy pillanatra lehunytam a szemem.
Mikor kinyitottam ott állt előttem és a zene ütemére táncolt.Látszott hogy teljesen átadta magát a ritmusnak,így az ölembe húztam,amikor elkezdte a ruhája cipzárját lehúzni.
Megnyaltam az alsó ajkam,ezzel levezetve hogy kiszakadjon belőlem egy férfias morgás.
Legnagyobb meglepetésemre közelebb hajolt és azt hittem megcsókol.Aha,hittem.Elmosolyodott és hátrált.
Én belül már tomboltam és majd felrobbantam,amikor csak fokozta az érzést,mert kilépett a ruhából és ott állt előttem egy szál fehérneműben.És táncolt,vagyis vonaglott.Még sem tudtam volna azt a szót használni rá hogy ribanc,mert ebben a csajban minden meg volt csak az nem.
Megbolondított hogy nem ért hozzám.Lassan közelített,körbejárt,majd megéreztem a bőrömön ahogy végig szánt rajta a körmeivel,beleborzongtam.Megragadtam a karját és az ölembe húztam ismét.
Az ajkaihoz hajoltam hogy beleharapjak végre és érezhessem forró csókját,aminek a helye remélhetőleg ott sajog még egy ideig utána,ezzel bevésve magát a gondolataimba.
Közelebb hajoltunk és belemélyedtünk egymás szemébe,amikor abba maradt a zene.Pár pillanatig még ott ült,majd magához térve felpattant és magára húzta a ruhát.
Engem pedig ott hagyott lógva,tetőtől talpig felizgatva,lábaim között egy merevedéssel.Nem tudtam megmozdulni.Nem tudtam elhinni hogy ez megtörtént.Teljesen elvarázsolt és az ujja közé csavart.
Egy kezet éreztem a sajátomnál,ami felhúzott és a következő pillanatban már az ágyon feküdtem Hope-al,aki rajtam ült.Faltuk egymást,nem is tudom meddig,de nem jutottunk többre és az én lelkesedésem is abbamaradt.Lelöktem magamról,majd felültem az ágy szélére és a térdemre hajtottam a fejem.Nem értettem mi a fasz van velem,hogy a saját csajom nem tud bepörgetni.
Hirtelen felindulásból és meggondolatlanul cselekedve,felkaptam a kocsikulcsom,nem törődve azzal hogy ittam,beszálltam és elkezdtem a telefonommal azután kutatni hogy hol lakhat Das.
Rájöttem hogy biztos Emily-éknél,így beírtam a keresőbe a nevét,megtalálva a címet kezdtem el hajtani.
20 perc múlva leállítottam a motort a ház előtt,kiszálltam és elkezdtem verni az ajtót.Csak reménykedni tudtam hogy ő fogja kinyitni és nem a nagynénje.Emily még ott bulizott nálunk,láttam amikor jöttem le a lépcsőn.
Miközben vártam vettem észre hogy egy pólóban és egy boxerben állok az ajtó előtt,ami hirtelen kitárult és megpillantottam a vörös ruhájában,kissé kócosan,elkenődött sminkkel és fáradt szemekkel,amik nagyra nyíltak amikor megláttak engem.Észrevettem hogy elkezd kattogni azon hogy a fenét kereshetek nála hajnalok hajnalán.Én is meglepődtem magamon,de nagyon nem tudott érdekelni.
Hisz ott álltam.
Nála.
Ott voltam ahol lennem kellett.

9.rész

Szép estét mindenkinek.
Megjöttem a 9.részzel.Remélem tetszeni fog és elnyeri majd a tetszéseteket,
Ez csak Dasie szemszög,de holnap este hozom Harry-ét,amit remélem várni fogtok ha ennek a résznek a végére értek.
Köszönöm a több mint 2500*.* oldalmegjelenítést!Eszméletlenek vagytok.
Nagyon örülök neki hogy egyre többen találtok az oldalra és remélem ez így fog továbbra is történni.
Nem is használom tovább a szavakat inkább élvezzétek a következő részt!
Sziasztok!

Dasie szemszög:
A lábam megremegett amikor sikerült kikászálódnunk mindannyiónknak.Át járt egy kellemes bizsergés az estével kapcsolatban.Csak jól akartam magamat érezni és nem gondolkodni.Bár mostanában az életem rév útra tért és úgy érzem haladok előre biztatóan.
Nem akartam hogy ez megváltozzon.Jól érzem magam.
Megcsapott a friss esti levegő és levakarhatatlan mosoly ült mind az én és a lányok arcán.
Egymásba karolva és nevetve indultunk el az ajtóig,vagyis tipegtünk a nagy sarkakban,de kezdett hozzá szokni a lábunk mialatt odaértünk és csengettünk.Vertük az ajtót hogy a nagy hangzavarban  valaki meghallja hogy megérkeztünk.
Hirtelen kivágódott az ajtó és megláttam Őt.Fekete nadrágot viselt,barna cipő volt rajta,fehér póló és egy fekete zakó.Nyakában ott lógtak a szokásos láncai,bal csuklóját keretezte órája,jobbot pedig karkötők szőtték át.
Szemeiben huncutság és öröm csillogott amikor végig nézett rajtam és talán egy kicsit el is ködösült,ahogy képek jelentek meg előtte.Elmosolyodtam,mert pontosan ezt a reakciót akartam belőle kiváltani.Figyelembe se véve zavarát,vetettem magam a karjaiba és öleltem magamhoz szorosan.Kicsit meglepődhetett,de nem foglalkoztam vele.A lányok is így tettek.
-Sziasztok!Gyertek be!-állt félre az ajtótól és invitált minket is be.
Hatalmas volt a tér,a bútorok a sarokba húzva,a nappali közepén egy nagy pult tele piákkal.
Nem voltak túlzottan sokan,de még így is találtam olyanokat a szememmel akikről halvány lila gőzöm sem volt hogy kik.A lámpa fénye beterítette az egész házat és a tágas ablakokból látni lehetett a csendes nyugodt,csillagokkal teli éjszakát.Csak itt bent zajlott az élet.
A hangulat kellemes volt és az egész testem dübörgött a zenétől.
A szememmel elkezdtem keresni a srácokat is hogy köszönthessek nekik.Még mielőtt elindultam volna a nyomukra akadni, a zene elhalt és mindenki megállt ott ahol éppen ült vagy táncolt.
Harry kezében ott rejtőzött egy mikrofon és amikor beleszólt hatalmas sípolás töltötte be a teret,ezzel mindenkit megsüketítve.Elkezdtünk nevetni,mert nem is Hazza lenne ha nem történne vele valamilyen baki még egy szerencsétlen mikrofonnal is.Ő csak hitetlenül megrázta a fejét  kínjában.
Megnézték az egyik sráccal a vezetékeket és az illesztéseket.Felnevettek amikor a srác kijelentette hogy Harry rosszul dugta össze a csatlakoztatásokat.
Lehajtotta a fejét és a megdörzsölte a homlokát.Próbált bűntudatos fejet vágni,de valahogy nem ment neki.
Megköszörülte a torkát a mikrofonban,ami már rendesen adta vissza a hangját,csak sokkal hangosabban.Libabőrös lettem tőle és a hideg is kirázott.
-Kis figyelmet kérnék!Köszönöm mindenkinek aki eljött,nem akarok érzelegni,csak beakarom jelenteni hogy a vendégünk,aki nélkül a ma este nem jött volna össze és nem szerveztem volna meg,megérkezett.
Dasie idejönnél?-nyújtotta felém a kezét, nekem pedig a szemem is nagyra nyílt döbbenetemben.
Elindultam felé,amikor az emeletről Hope robogott le,vízhangot verve az egész házra,hisz mindenki csendben figyelt.
Amikor leért szétnézett hogy miért hallgat mindenki.
-Mi van?-nyávogott.Nekem az állam a padlót verdeste,hisz nem így ismertem meg még délelőtt.Akkor kicsit visszafogottabbnak és aranyosnak tűnt,aki nagyon szereti a barátját és mindent megtenne érte.Egyébként a ruhájáról is lerítt hogy nincs valami "barátságos" kedvében.Fehér,majdhogynem átlátszó ruhát viselt,ami alá fekete,ismétlem FEKETE fehérneműt vett fel,így ezzel mindenki szemét magára vonzva.
Louis oda ment hozzá és megsúgta neki gondolom hogy megérkeztem és Harry épp ezt jelenti be.
A szemében felismerés csillogott,majd oda tipegett hozzám és belém karolt.Felvontam a szemöldököm,kínomban elnevettem magam és mentem utána ahova húzott.Hirtelen Harry kezeit éreztem a könyökömnél és félve,mégis magabiztosan néztem fel rá.
-Szóval ott tartottam hogy köszöntsem Dasie-t aki ma kapta meg a Vogue-nál az első munkáját.Megtiszteltetésnek veszem hogy mi a fiúkkal találkoztunk vele,még ha elég különleges módon is, és most itt lehetek és gratulálhatok neki veletek együtt.Egyet kérek mindenki nevében Das.-itt rám nézett-
Csak élvezd az estét és ünnepelj.Mert kitudja milyen meglepetésekkel szolgálhat neked,bárki aki itt van.-kitágult pupilláimat látva,ragyogó mosolyt villantott és láttam rajta hogy tudta hogy így fogok  reagálni.Számított rá.
Mindenki megtapsolt és kezdődhetett az igazi buli.
Hope megragadta Hazza karját és a tömeg felé kezdte vonszolni hogy az egyik kedvenc számára táncoljanak.
Épp a egy Icona Pop szám szólt.Egy Kevin nevű sráccal táncoltam,amikor valaki megragadott és a kezembe nyomott egy poharat hogy hajtsam le.
Mindenki körém gyűlt és várta hogy lehúzzam az elég fura színnel és illattal rendelkező piát.Ránéztem Louisra,ki másra aki elvigyorodott és elkezdtek biztatni.
Összeszorítottam a torkom és lenyomtam.A szemem könnybe lábadt és elkezdtem köhögni,ahogy az alkohol marta a torkomat.Lecsaptam a poharat egy asztalra és csak felnevettem.Első feladat kipipálva.Ha ilyen lesz a többi,azt fél lábbal is kibírom.Aha,akkor még azt hittem.
Éjfélkor elkezdtünk egy hatalmas tortát felvágni,ami fogalmam sincs honnan került elő és azt sem értettem igazából hogy minek ide torta,de eszembe jutott Nial,aki a kaját intézte.
Mindenki ugrálva próbálta magába tömni a saját kis adagját,hisz nekem is nehezen ment az a falat amit rászúrtam a villámra.A gyomrom már kóválygott a sok piától és az ugrálásoktól.A sarkam bizsergett a magas sarkaktól.Az egekben éreztem magam,mégis tudatomnál voltam.
Egy csaj jött oda hozzám és mondta hogy kövessem.Mosolyogva bólintottam és elkezdtem utána botladozni.
Oda vezetett a mikrofonhoz és akkor már tudtam hogy mit kell csinálnom.Megremegtem,hisz még sohasem énekeltem közönség előtt.
Átnyújtotta a mikrofont és elindult karaoke változatban a  Pocketful of Sunshine.
Imádtam a számot és a túl sok pia erőt adott hogy végig énekeljem remegés nélkül.Mindenki ujjongott és tapsolt hogy még,még.
Énekeltem Will.i.am,Avril Lavigne,David Guetta és még sok előadótól számokat amikor a fiúk enyhén ittas állapotban elkezdték az albumukat énekelni.Kicsit hamisan.Majd odahívogatták barátnőiket,így őket is megénekeltették.
Vártak rám még meglepetések az este folyamán,hisz a következő pillanatban a tömeg berángatott egy szobába,ahol egy agyon tetovált srác ült egy géppel és egyéb más eszközökkel.Magamra tetováltattam egy pókot,azért mert amikor beléptem azt láttam meg először és elkezdtem sikongatni,amin halálra röhögték magukat a többiek.
Ezután le kellett nyalnom Zayn hasáról a tejszínhabot és alig bírtam ki vihogás nélkül,mert 1.Nem akartam meghalni Perrie pillantásaitól.2.Nem akartam magát a srácot se felizgatni,ami nem nagyon sikerülhetett,hisz amikor végeztem megragadta szőke barátnője kezét és felrángatta az emeletre szó szerint.
Louis répa pucoló versenyt szervezett nekem,amiben jelentem elvágtam az ujjam és csak később jutott eszembe hogy hámozhattam volna hámozóval is kés helyett,de már mindegy.
Liam kitalálta hogy nyaljam ki a vécét,amit elvetettem és jött a büntetés,amit csak ők tudtak akkor én még nem.
Elmagyarázták hogy ha nem csinálom meg az adott személy feladatát,akkor a következő(jelenesetben Harry)-nek kell vetkőznöm a nappali közepén,ahol is a srácot leültetik a székre,nekem pedig sztríptízelnem kell.
Csak elröhögtem magam hogy ezt biztos nem fogom bevállalni,hisz barátnője van és igaz belül megfogadtam hogy elcsábítom,de nem így akartam hogy mindenki jelen legyen,köztük Hope is.
Megragadták a karom,hogy itt most nincs ellenkezés,mert az előző feladatot sem vállaltam.
A szoba elsötétedett és elindult egy szám amit nem ismertem,de nagyon hívogató és izgató volt.
Harryről levették a zakót és az inget és leültették a székre.
Liam elé állított és ott hagyott azzal az instrukcióval hogy kezdhetem.
Ránéztem Hazzára és egy csábos cicamosolyra húztam a szám.A szemeim villogtak amikor megláttam a  tetkóit és hirtelen nagyon melegem lett.Így elkezdtem vetkőzni és szó szerint vonaglani előtte.Sohasem szerettem volna úgymond egy ribanc lenni,és most sem éreztem magam annak.
Látva az arcát felvontam a szemöldököm és lehúztam a harisnyát a lábamról,amit hozzá vágtam.
A zene egyre jobban átjárt és átadtam magam neki.Hagytam hogy vele mozogjak és a szívem minden egyes ütemre nagyot dobbant.Elkezdtem a ruhám cipzárját lehúzni,és ekkor már az ölében ültem.
A szeme ragyogott és megnyalta az alsó ajkát.Közelebb hajoltam hogy beleharapjak.Amikor már csak a levegő volt közöttünk elmosolyodtam és hátráltam.Éreztem hogy nem bírja sokáig és mindjárt felrobban a vágytól.Lehúztam a vállaimról a ruha anyagát,felálltam és kiléptem belőle.
Ott álltam előtte egy szál fehérneműben és a zene ütemére mozogtam.Mégsem értem hozzá.Amivel megbolondítottam.Közelítettem,körbejártam őt és a körmömet végig húztam a bőrén.Beleremegett,megragadta a karomat és az ölébe húzott.Néztünk egymás szemébe amikor...amikor a zene abbamaradt.
Magamhoz tértem,felpattantam és magamra rángattam a ruháimat.A feladatot teljesítettem.
Hazza megsemmisülten ült a széken és nem tudott felkelni.Elindult egy Little Mix szám és a következő pillanatban átvette a helyemet Hope.Megfogta a kezét és a lépcső felé húzta.
Styles nem nagyon ellenkezett,de mikor elindultak a lépcsőn még egyszer rám nézett hitetlenül megcsóválta a fejét és már csak az ajtó csapódását hallottam.
Még vagy 2 óra hosszát végig pörögtünk,ugráltunk táncoltunk,visítottunk.
Kezdtem fáradni és hívtam egy taxit,hogy haza vigyen még mielőtt olyan történne amit nem akarok.Mert csak is egy emberre vágytam,de ő most fent elégíti ki vágyait,egy másik csajjal aki nagyon az én ellentettem.
És ráadásul rajta tölti ki azt a feszültséget és izgalmat amit én okoztam.
Mindenkitől egyenként elköszöntem,hálálkodtam egyet hogy eljöttek és kiléptem az ajtón.
Megálltam egy pillanatra és nagy levegőt vettem.Lehunytam a szemeimet és próbáltam lenyugtatni magam.
Beszálltam a taxiba és figyeltem ahogy keresztül hajtunk Londonon.
Lepörgettem magam előtt a mai estét és elmosolyodtam.
Kifizettem a számlát,kiszálltam és beszaladtam a csendes házba.A fülem pattogott a hirtelen jött nyugalomtól és tiszta csendtől.Ruhástól,elfolyt sminkkel,dőltem be az ágyba és szenderültem mély álomba.
Nem tudtam mi vár rám holnap.Csak a pillanatra gondoltam.Ahogy a csuklóm még mindig jelezte.Mert ez voltam én.Dasie.

8.rész

Szép estét mindenkinek!

Megérkeztem egy dupla résszel,ami remélem tetszeni fog nektek.3 szemszögből van megközelítve és a bulit is lefogom írni ennek a 3 embernek a szemszögéből,csak várjátok ki a végét.

A következő nem tudom mikorra várható,de a napokban kiderül és szólok.

Köszönöm azoknak akik látogatják és olvassák az oldalt.

Csak így tovább!!

Most pedig,nem pofázok tovább.Íme itt a rész!

UI:Ha tetszett akor nyomj rá a tetszik gombra és ha van időd akkor komiban is megírhatod a véleményed.Ha nem tetszett akkor is.Szívesen fogadom a kritikákat,mert azzal csak javulni tudok.

Most már tényleg befogtam.

Sziasztok!

7.rész

Szép estét!
Nem sokat fűznék hozzá a mai részhez csak annyit hogy köszönjétek Boginak,mert ha nem szerette volna annyira hogy hozzam,akkor ma nem lett volna rész,mert más kellett volna csinálnom,de megesett a szívem és befejeztem.Remélem tetszeni fog és nem okozok csalódást.
Holnap hozok minden srác szemszögéből egy részt.Sőt Em és Hope szemszög is lesz a holnapi részben.
Nem tudom mikor jön új rész,de addig is kérlek titeket osszátok meg velem is hogy mit gondoltok a történetről,mert érdekelne hogy tetszik-e nektek.
Köszönöm az 1 pipát,a 3 feliratkozót és a közel 2000 oldalmegjelenítést.
Csodásak vagytok.
Jó olvasást!
Sziasztok