27.

Sziasztok!

Mivel szombaton nem leszek itthon, így ma jelentkezem résszel,Remélem örültök neki :)

Igyekeztem minél élvezetesebbé tenni és próbálok fejlődni hogy ne okozzak nektek csalódást.

A minap egy lány írt a chatbe, hogy mennyire lesz részletesen leírva Harry és Dasie együtt léte. Mint ott is mondtam, ez mindig változik és amit még hozzátennék, az se biztos hogy lefognak feküdni. Mert kitudja hogy alakítom a szálakat? :) 

Remélem sokat pihentek és élvezitek a nyarat.

Mint már említettem régebben a 20.000 oldalmegejelenítésnél és 30 Bloglovin követésnél kifogok sorsolni egy meglepetést. Ha kíváncsiak vagytok rá, akkor komizzatok ehhez a részhez legalább 5-en és a következő résznél kaptok egy képet, hogy mi is lesz a várható nyeremény.

Szeretném megköszönni az új feliratkozókat és mindekinek akik olvassák a blogom.

Szeretlek titeket :)

Ui:Ne felejtkezzetek meg róla hogy megnyitott az új blogom, ahova holnap már felkerül a 3.rész. Örülnék ha azt is olvasnáatok és ott is írnátok pár sort, hogy hogy tetszett!

Nem is szaporítom tovább a szavakat!

Olvassatok nyugodtan :)

Puszi

Dasie

Dasie szemszöge:

El nem tudtam mondani azt, hogy mennyire megkönnyebbültem tudva, hogy nem az én anyukám halt meg. Még sem  nem tudtam feldolgozni a bennem lakozó félelmet és ürességet, ami keveredett a nyugalommal és a szeretettel ami körülvett engem, mint egy fátyol. Körül ölelt, beborított. Sóhajtani is alig tudtam.

Nem igazán érzékeltem a történtek után az eseményeket. Őszintén kimondva magamon kívül voltam. De nem a boldogságtól mint mások, hanem a féktelen és felemésztő szomorúság miatt. Nem tudtam mit kezdeni a gondolataimmal. Éreztem hogy valami nagyon rossz közeleg és nem tudtam eldönteni hogy mitől és kitől kéne félnem. Felmerült bennem még a kérdés, hogy hol vannak akkor a szüleim. Ha anya nem halt meg, most merre van? És apa miért nem beszélt már velem majdnem fél éve. Érdekes az is, hogy ők is ide költöztek Londonba, de egyszer sem akartak velem személyesen is találkozni. Mintha egy idegen lennék számukra, akinek a számlájára kell utalni egy bizonyos összeget. Tudtam azt, hogy Hope-al csalja apám anyát, de eszembe jutott, hogy még nem is mondtam el Harry-nek és magamban sem tudtam még ezt az egészet feldolgozni, ami a közel múltban történt.

De lassan szembe kell néznem a következményekkel, ami a történésekkel jár. Nem tehetem azt, hogy elbújok minden elől és nem foglalkozva senkivel és semmivel élem az életemet. Mert én nem ilyen ember vagyok aki ezt megtudná csinálni. Nem. Az nem én lennék. Kinéztem a kocsi ajtaján és láttam elsuhanni mellettünk az épületeket. Jó volt újra itt lenni, de bárcsak ne így kellett volna hazautazni. Nem tudtam hova tartunk. Azt sem tudtam hogy kerültem a kocsiba, de nem sokáig érzékeltem a külvilágot. A tudatom kikapcsolt és megint ellepett a sötétség és a nyugodt, békés világ ami beszippantott. Fogalmam és tudásom nem tudta, hogy meddig ragad el, de nem akartam egy hamar a felszínre kerülni. Mert akkor szembe kell néznem mindennel. És azt most nem bírtam volna el. Túl sok volt. Sajnáltam Harry-t, mert ő igazán az ég világon nem tehetett semmiről, viszont azt hogy valamilyen szinten kapcsolódott hozzám, így ő is kapott belőle. És ezt nem akartam. Ő jelentette most számomra a legtöbbet. Talán ezelőtt senki más. És én nem mondhattam hogy a szüleimen kívül, mert a szüleimre mindig is csak úgy tekintettem mint egy közeli barátokra, akiket néha érdekeltem. Ennél többre szinte soha nem futotta. Ha azt hittem eddig hogy szeretem őket, akkor nagyot tévedtem. Harry-t szeretem. Ez volt a legerősebb érzés, amit valaha, valaki iránt éreztem. 

-Dasie, kellj fel!-rázta meg valaki gyengéden a vállam.Pislogtam néhányszor és a szemem elé tárult egy csodálatos ház. Olyan ismerős volt. Mintha jártam volna már itt. De az agyam mint egy szita, nem tudta feleleveníteni.

-Megjöttünk.-emelt ki a kocsiból erős, nap barnított karjaival és vitt fel a lépcsőkön.

-Hol vagyunk?-kérdeztem rá emelve a tekintetem.Ő meglepődve felvonta szépen ívelt szemöldökét és lenézett a szemembe.

-Kicsim, már többször is voltál itt. Itt lakom.-magyarázta.

-Óh.-ennyit sikerült kinyögnöm, ugyanis amikor belépett a szám tátva maradt a csodálattól.-Ez mesés!-motyogtam. Ő csak megvonta a vállát és bentebb tessékelt. Lesegítette a kabátomat és cipőmet, majd ő is levetkőzött. Beleharaptam a számba, annyira észveszejtően nézett ki. A levegő forrt közöttünk és nagyon nehezen tudtam magamat kontrollálni hogy ne ugorjak rá rögtön és fejtsem le a ruhákat róla. Lehunytam a szemem és megráztam. A szemem előtt minden lepergett másodpercek alatt. Már-már felnyögtem, de fékeznem kellett az indulataimon, hogy ne áruljam el forró gondolataimat.

Egy nagy,meleg és finom kezet éreztem az arcomon. Lassan feltárult a tekintetem, amelyet ráemeltem.

-Mi járt abban a szép és okos fejedben hogy így nézel?-kérdezte túlságosan is közel hozzám.

-Mit gondolsz miről ábrándoztam?-árultam el magam és döntöttem oldalra a fejem.

-Hmm.. lennének tippjeim.-vont még közelebb magához.

-Akkor találgass, kérlek.... a szobádban.-húztam magammal.

A lépcsőn botladoztam mámortól, amit ő nyújtott  így hirtelen felkapott a karjaiba és felcipelt az emeltre.

Finoman és gyengéden döntött le az ágyára. Majd fölém mászott és az oldalamnál lévő kezein megtámaszkodott.

Szemei fogságban tartottak. Nem tudtam még mozdulni sem. Percek teltek el. A feszültségtől ziháltam és egyben mozdulatlanná dermedtem. 

Csak figyelt és ő sem mozdult. Kísérteties volt.

Izzadtam.A pólóm úgy tapadt a derekamra, mint a fürdőruha úszás után. A homlokomon is megjelentek a kis gyöngyszemek.

De nem mozdultunk. Már ő is gyorsabban vette a levegőt, de ajkaink még nem találkoztak. Testünk egymáshoz simult, éreztem magamon és meglepően nem volt nehéz, vagy igazán nem is vettem észre abban a pillanatban hogy mekkora a súlya. Túlságosan lefoglalt a vágy iránta.

Megmozdult és arca közelített az enyémhez. Akartam, vágytam a csókjára, az ajkaira, nyelvére, az érintésére.

Lehunytam a szemem és még gyorsabban kaptam levegőt. Égtem. Forrtam. Majd szét robbantam.

De nem csókolt meg. Hanem felállt és megállt a tükör előtt. Én felnyögtem és a könyökömre támaszkodva ültem fel az ágyon.

-Mi a baj?-kérdeztem kissé magas hangon. Próbáltam magam visszafogni. Ami kissé  nehéznek ígérkezett.

-Semmi baj nincs. Miért?-húzott perverz mosolyt az arcára.

-Nem kívánsz ugye?- fordultam hasra és egy párnába temettem könnyel áztatott arcom. Bevallom kicsit rá is játszottam. De hát ki voltam éhezve rá. Az érintésére, a csókjára...

-Hé..-húzott a mellkasára és elkezdte simogatni a hátam.-Elképesztően kívánlak és akarlak mindenhogy ahogy csak lehet, de nem akarok semmi elsietni. Főleg az elsőt nem.-nézett le rám. Abbahagytam a szipogást és csábító mosolyt villantottam.

Összeráncolta a homlokát és játékosan felvonta a szemöldökét.

-Te csak megjátszottad hogy sírtál?-én csak hevesen bólogattam és kiszakadt belőlem a nevetés.Kiugrottam az öléből és a földön összegörnyedve nevettem. Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni.

-Hát ha te így akkor én is így.-leugrott mellém,megragadott a derekamnál fogva és maga felé fordított. Most nem tett az ágyra. Nem tartott nagy távolságot és nem is nézett sokáig.

Gyengéden megfogta az arcom és lágyan megcsókolt. Nyelve simogatott, majd fogaival enyhén beleharapott az alsó ajkaimba bejutásért könyörögve. Szívattam egy kicsit, mire csak halkan felkuncogott, majd engedtem neki.

A pillanat és a légkör felforrt másodpercek alatt és kezei már más úton jártak a testemen. De ajkai egy percre sem engedtek el. Egyre durvábban, erősebben és hosszan csókolt. Azt kívántam hogy bárcsak sohasem érne véget ez a pillanat, itt a földön, belé gabalyodva.

Félórával később a konyhában ültünk és éppen azon gondolkoztunk hogy mit kéne enni. Mivel nem szeretem ha csak felkapjuk a telefont és rendelünk valamit, így Hazza azon szenvedett hogy kitalálja mit együnk. 

-Hmm imádok csirkét sütni és mellé párolt zöldségeket enni.-mondtam.

-Én is szeretem Drága, de most mást kívánok.-bújta továbbra is a laptopot. Hátra dőltem a széken és gondolkoztam. Most kéne megbeszélnem vele. Egyszer muszáj és most eléggé higgadt ahhoz, hogy talán jól fogadja.

-Harry beszélnünk kell!-fogtam meg lágyan a kezét.

-Nem, akkor sem veszel rá hogy kagylókat együnk. Biztosan nem.-rázta a fejét.

-Nem arról van szó.-nevettem. Ekkor felkapta a fejét és rám nézett. Észrevette hogy elkomolyodtam. 

-Gond van?-kérdezte.

-Hát, nem tudom hogy ez gond-e, de elkell mondanom mert felőröl.

Lehajtotta a laptopot és mellém húzott egy széket. Megragadta a kezemet és  eltüntette az ő hatalmas kezei között.

-Bármit elmondhatsz nekem.

-Tudom. Épp ezért teszem. Nah meg azért is mert közöd van hozzá.-feleltem.

-Most már tényleg kíváncsivá tettél.-mormogta az ujjaimat nézve.

-Szóval-kezdtem.-Nem is tudom hogy kezdjem el.-nevettem kínomban.

-Talán az elején.-mosolygott.

-Jól van. Szóval, amióta megláttalak éreztem hogy valami van kettőnk között. Valami, amit most sem tudnék szavakban kifejteni, viszont nem akartam hogy úgy érezd túlságosan rád nyomulok, mert neked ott volt Hope és én ezt tiszteletben tartottam.-hadartam le.-De ez megváltozott bennem, amikor megtudtam hogy megcsal téged. Fogalmam sem volt hogy hogyan mondhatnám el neked. Nem akartam belezavarni a kapcsolatotokba.-folytattam.

-Hope megcsalt engem?-vágott a szavaim közé. Teljesen le volt dermedve.

-Igen. És az szerintem mégjobban meg fog döbbenteni ha elmondom kivel. Én sokáig nem is akartam elhinni. Még most sem akarom.-válaszoltam.

-Én is megtudhatnám ki volt az? Vagy ezt sem akarod elmondani nekem?-kérdezte gúnyosan.Jaj ne. Tudtam hogy ez lesz. 

Közelebb húzódtam hozzá és a kezeim közé vettem az arcát. 

-Figyelj, tudom hogy haragszol rám, de egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy téged valaki megtudott csalni egy olyan emberrel akiről én sem gondoltam volna. Valószínűleg nekem jobban fájt, mint bárki másnak.

-Miért fájt volna jobban?-suttogta.

A homlokához döntöttem az enyémet.

-Az apámmal csalt meg téged.-válaszoltam és elhúzódtam.

Mikor ráemeltem a tekintetem láttam hogy teljesen sokkolta a dolog. 

-Én el sem akartam hinni amikor megtudtam.-suttogtam.-És tudom hogy most dühös vagy rám, amiért eddig nem mondtam el, de egyszerűen én magamnak nem mertem bevallani hogy ez az igaz. Nem akartam hogy te is szenvedj. Elég volt nekem.-felhúztam magamhoz a lábaimat, majd átöleltem őket.

Nem szólt egy szót sem.

-Kérlek ne haragudj rám!-könyörögtem.

Zayn szemszöge:

Figyeltem hogy mikor jön ki Liamtől,de a folyosón megjelent 2 rendőr. Nem igazán foglalkoztam velük. Magamba voltam zuhanva. Nem gondoltam volna hogy így fog véget érni a kapcsolatunk. Barátságosan akartam tőle elválni, nem úgy hogy ő még meg is bánt és belém tapos. Akkor megértettem volna hogy Liam-hez fut, ha már szakítottam vele, de így még a szeretetem is meggyengült iránta.

Kilépett Liam szobájából, majd átment a miénkbe. Vártam még pár percet, felkeltem a földről és halkan elsétáltam a szobáig.

Benyitottam és láttam hogy az ágyon fekszik és alszik, ám ahogy az ajtó becsukódott felkelt.

-Hol voltál?-ült fel álmos, fáradt szemekkel.

-Hát nem Liam ágyában az biztos.-feleltem érzelemmentesen. Ahogy meghallotta mit mondtam, elsápadt. Gondolom valahogy ezt elakarta hallgatni előlem.
-Mindegy, nem számít. Nem akarok beszélni róla. Csak a cuccomért jöttem át.-kezdtem pakolni a bőröndömbe.
-Zayn én...én nagyon sajnálom.-mondta a sírás szélén állva.
-Tudod, azért mentem el, mert gondolkodnom kellett kettőnkről. Ma este beszélni akartam veled, hogy legyünk csak barátok mert én egyszerűen nem érzem azt amit kellene.-mondtam két póló pakolása között.
-Akkor megbocsátasz?-csillant fel a szeme.
-Emily, megcsaltál? Idő kell még ahhoz is hogy felfogjam, nem hogy megbocsássak és nem akarlak látni egy ideig az biztos.-cipzároztam be a bőröndöt és húztam az ajtóig.
Em ott termett mellettem és magához szorított.
-Kérlek,kérlek ne menj el! Megbántam! Nagyon nagyon szeretlek.-sírt.
-Képzelem mennyire megbántad.És én amúgy sem szeretlek már.-mondtam és kirántottam a kezem az övéből.
Nem szerettem megbántani embereket és szégyeltem is magam a viselkedésemért, de azért szarul esett hogy lefeküdt Liam-el.

Ezt a képet azért raktam ki, mert sikerült megdöntenünk a rekordot és mert megérdemlik a srácok!
Nagyon köszönöm nekik hogy már 3 éve együtt vannak és rájuk találhattam már közel 8 hónapja. Remélem hogy még nagyon-nagyon sokáig együtt lesznek és sok lánynak csalnak mosolyt az arcukra vagy éppen ejtik rabul a szivét :)Én ezzel kívánok nekik utólag itt is Boldog Szülinapot! nekik és köszönöm meg hogy vannak :)
Imádtam a Best Song Ever-t és itt is elmondom hogy én nem aludtam semmit teljes 24 órában, amikor gyűjteni kellett a nézettséget. Éjszaka és nappal is nyomtak több ablakban persze. Nem tudom hányszor nézhettem meg és nem is ez a lényeg, hanem hogy büszkék voltak ránk és én is büszke voltam minden Directioner-re, mert megcsináltuk. Összefogtunk mint egy család és sikerült. Ennél nagyob boldogság nem is lehetett volna se nekik, se nekünk.
Szeretünk One Direction*.*

Best Song Ever

Enjoy It  *.*

26.rész

Sziasztok!
Most nem is igazán szaporítanám a szót,csak köszönetet szeretnék mondani a látogatóimnak, a kommentekért és a tetszikekért.
Remélem jól telik a nyaratok és vártátok már a részt!
Írjátok meg hogy tetszett! SOkat dolgoztam vele,hogy igazán úgy sikerüljön ahogy szerettem volna.
Jó olvasást és egy hét múlva jelentkezem :)
Puszi 
Dasie

Dasie szemszöge:

Nem tudtam felfogni és elhinni sem amit hallottam. Az nem lehet hogy az anyukám meghalt a növekvő testvéremmel együtt. Tudom és mindig is elfogadtam hogy ő nem az a tipus aki annyit törődne a lányával, de néha azért ki tett magáért és mégis az anyukám volt. Nem!
Nem beszélhetek róla máris múlt időben! Még él. Érzem hogy nem történt semmi baj. Biztosan csak összetévesztették valakivel, él és virul az én drága anyukám.
A fegyveres és morcos ember csak maga elé meredve, fapofával bámult és szinte észre sem akarta venni hogy a könnyeket törlöm a szememből.Magam mellé vettem a táskámat és egy zsebkendő után kutattam benne.Ám ott minden volt csak az nem.Ledobtam a padlóra és a fejemet felemeltem a plafon felé.Ez nem lehet igaz. Nem lehetek olyen szerencsétlen! Még egy rohadt zsebkendőt sem érdemlek meg.

Hirtelen egy kéz nyúlt felém az ülés mellett és egy zsebkendőt tartott a kezében. Először még nem tünt fel és csak kikaptam a kezéből és kifújtam az orrom. Ám abban a pillanatban mint a villám úgy csapott belém a felismerés, hogy ki is van ott. A nagy tenyere és hosszú ujjai, még nem is tűntek fel, de a kis kereszt a bal kezén már elárulta őt. Gyorsan hátra fordultam és a karjaiba vetettem magam.
-Mit keresel te itt?-motyogtam  a mellkasába, ő pedig egy aranyos mosollyal ajándékozott meg, a gödröcskéivel együtt.
-Komolyan elhitted hogy hagylak egyedül visszamenni? Nagyon rosszul ismersz akkor.- sandított le rám fél szemmel.
-De neked ott van a banda és a koncertek. Nem lesz ebből gond?- aggódtam.Hisz mégis miattam jött el és féltem hogy a menedzsment be rág. Nem nagyon voltam oda értük. Már az is törként hasított belém tőlük amikor szegény Niall-nek kikapcsolták a mikrofonját, majd azt találták ki hogy nem is énekeljen  a következő turnén.
-Nem lesz, hidd el. Amúgy is hazautaztunk volna páran, mert Eleanor-nak kedden születésnapja van, na meg szalagavatója és Louis ezt már a turné kezdetén megmondta hogy ott akar lenni. Még holnap lett volna egy koncertünk, de áttettük jövőhétre. Így akkor nem lesz szabadnapunk.- suttogta  a fülembe, ami elképesztően megnyugtatóan hatott rám.
- Akkor megnyugodtam.- sóhajtottam a vállába és lehunytam a szemeimet. A fáradság úgy öntötte el a gondolataimat, mint a sötét felhők a napot.
- Aludj édes. Itt vagyok.- kezei le fel jártak a hátamon. Néha-néha belecsókolt a hajamba és egy számomra még ismeretlen dalt dúdolt a fülembe. Nem sok kellett hozzá hogy álomvilágomban újra ellepjenek a göndör barna fürtök és zöld szemek.

-Baby ébredj! Mindjárt landolunk.- próbál ébrezgetni Harry.
Felnézek és akkor veszem észre hogy egész végig a karjaiban aludtam. Szegény biztos tisztára elgémberedett és alig bír moccani a súlyomtól.
Gyorsan kipattanok az öléből és leülök a helyemre. Az övet a derekam köré zárom és mélyeket lélegzem a gyors lendülettől.
-Hé,mi a baj?- simogatja meg az arcom oldalról.- Jól vagy?- aggódik.
-Nagyon nehéz voltam ugye? Istenem én annyira szégyenlem magam.-hajtom az arcom a kezembe és a könnyek gyűlnek a szemembe.
Lefeszegeti a kezeimet és az államat felemeli hogy ránézzek. Szemeiben hitetlenkedés és mosoly bújkál.
-Te most komolyan ezért borultál ki? -rázza meg a fejét és hátra túrja a haját. Én csak csendesen bólogatok.
-Imádtam hogy a karjaimban aludtál. Olyan édesen szuszogtál és boldog voltam hogy ez miattam van. Mert én megtudtalak nyugtatni. -magyarázta. Mögötte a rendőr csak undorodva felhorkant és annyit motyogott hogy fiatalok.
Hazza hátra nézett, összeszűkítette a szemét és mérgesen fujtatott egyet.
- Aranyos vagy amikor elönt a méreg. Szóval akkor nem haragszol?-nézek fel arcába, amit immár visszafordított.
- Dasie, Dasie. Nem vagy tisztában azzal mennyire elvarázsolsz. Hogy tudnék ilyenért haragudni? Rád nem tudnék semmiért.- mormolja lágyan és elpirul a végén.
Kuncognom kell  a hirtelen támadt jókedvem miatt és a karjaiba vetném magam ha nem lenne ez a biztonsági öv.
- Most ha tehetném menten neked esnék,de nem tudlak magamhoz szorítani.- suttogja csábítóan a fülembe, amitől az arcom lángba borul és a belül szétroppanok a vágytól. Beleharapok ajkaimba és felnézek rá. A szemei tüzesek és ő sem tudná letagadni azt, hogy mire lenne képes velem most. Lábaimat keresztbe rakom és a bal kezemmel elkezdem simogatni a combját. Körmömet le-fel jártatom.Kényeztetem. Hallom a hogy a levegő a torkában akad. Lassan folytatom, ő pedig már hangosabban zihál. Majd egy pillanatban elkapja a kezem és visszarakja az ölembe.
- Csak várjuk ki a végét hogy leszállhatunk babe. Nem szabadulsz egy könnyen.- mondja vadállat módjára, bennem pedig ezzel még jobban fokozza a kibírhatatlan vágyat iránta.
Látom hogy  a keze mozdul és közelít az én lábam felé, de mielőtt elkezdhetné egy légiutas kísérő mondja be hogy leszálltunk-amit mi észre sem vettünk-és kiszállhatunk, megköszönve az utat.

-Gyere.-nyújtja felém a kezét, amit én hevesen megragadok. Magához ránt, szinte rá tapadok és ajkaival falja az enyémet. Nyelve utat tör a számban és lassú, mégis vad táncot jár az enyémmel. Keze a fenekemre siklik, majd belemarkol, én pedig a szájába nyögök, ami őt mosolygásra késztet.
Hirtelen egy kéz ránt el tőle. Gyorsabban veszem a levegőt és a kezemet a számhoz emelem. Fel van duzzadva és kicsit vérzik. Arcom pipacsvörös, szememet lesütöm.

-Kisasszony. Magának egyenesen a kórházba kell mennie, hogy azonosítsa az édesanyját.-mondja szigorúan a biztos úr.
-Mi?És az apám eddig miért nem tudta megtenni?- tárom  szét a kezeimet. Elszégyellem magam hogy elfelejtkeztem az anyukámról és Harry-vel turbékoltam. Rám tör a remegés, mint mindig amikor ideges vagyok.
-Az édesapját senki nem találja.Mr. Higgins küldött önökért egy kocsit. Azzal eljuthatnak odáig. Majd követem önöket. Úgy tudom a fiatalember tud vezetni. Remélem biztos kezekben van.-fordul Harold felé.
-Nálam teljesen biztonságban van.-von magához és karolja át a derekam. A vállára hajtom a fejem és letörlöm a kibuggyani készülő könnyeket.
- Rendben. Akkor induljunk.- int és elindul.
-Mehetünk?- süti le rám zöld íriszeit.
-Persze.- suttogom, bár nem tudom hogy hallja-e.

Az út csendesen telik. Mind a kettőnk a gondolataiba mélyed és nem vagyunk ebben a helyzetben képesek megszólalni. Bár ki is lenne.
Nem megy túl gyorsan, biztonságosan vezet. A fotósokat megúsztuk, eddig senki nem vett észre minket. Nem hinném hogy így kéne bejelentenünk hogy együtt vagyunk.
-Hidd el minden rendben lesz. Az se biztos hogy a te anyukád.- szorítja meg a combján lévő kezemet.
-Bárcsak neked lenne igazad.- mormolom megszorítva az ő mancsát is. Felemeli az összekulcsolt kezünket és belepuszil. Megmosolyogtat tette és a szívem talán még nagyobbra duzzad.
- Tudom hogy nekem van igazam.Mindig az van.
-Igen,és nálad nincs szerényebb ember a földön.- nevetek halkan. De fáj, és elkomorulok újra.
- Hé, Das nézz rám!- utasít.Felemelem a fejem és ránézek. Nem tudja tartani a szemkontaktust, hisz vezet,de még így is látom hogy rettentően félt és együtt érez velem.
- Nem tudom mit csinálnék nélküled.-mormolom.
- Nem is kell tudnod. Itt vagyok és nem készülök sehova sem elmenni.- szorítja meg a kezem és vezet tovább.
Megnyugodva szavaitól a fejemet hátra döntöm és figyelem az utat a kórház felé.

Mikor megérkezünk, Harry leállítja az autót, kiszáll, megkerüli és az enyémet is kitárja. Kinyújtja a kezét hogy segítsen és elindulunk befelé.
-Nem lesz semmi baj. Itt vagyok.- suttogja és egy puszit ad a homlokomra.
Elmagyarázzuk a recepción mit szeretnénk, majd levezetnek minket az alagsorba, ahol fura a levegő. Hány ingerem van tőle és szorosan Harry karjai közé bújok. Egy nagy terembe érkezünk, ahol acél asztalok és eszközök helyezkednek el. Egy alacsony, fekete hajú nő ugrik fel jelenlítünkre és emeli ránk kéken csillogó szemeit. Gyorsan felrántja a zsákot a testre, amit gonsolom eddig boncolt - itt újra elkap a hányinger- és felénk sétál.
-Miben segíthetek önöknek?- nyújtja felénk a kezét, amit megragadunk és tisztességesen megrázunk.
-Azt mondták nekem hogy azonosítanom kell az anyukámat.-sírom.
-Már értem.Nagyon sajnálom.- hajtja a le a fejét.- Kövessenek.-mutat maga után.
Gyorsan szedi a lépteit és egy páncél szekrény szerűséghez érkezünk.
Onnan, mint egy fiókot kihúz a falból, majd leemel egy fehér anyagot a testről. Felsikkantok a látványra és Harry mellkasába rejtem a fejem.

-Nos hölygem.Ő az ön édesanyja?- hallom a felém intézett szavait.
Kibontakozok a rejtekhelyemről, ránézek és csak annyit suttogok.

-Nem, ő nem az én anyukám.- már már a megkönnyebüléstől nevetni tudnék és ujjongani, még sem teszem. Nem jön ki több szó a számon. Nem tudok mozdulni. Azt hiszem sokkos állapotba kerülök és ami körülöttem zajlik, semmit nem észlelek belőle.

Hope szemszöge:

Láttam Charles arcán hogy mennyire meglepődött és egyben meg is ilyedt, amikor meglátott az ajtóban. Lesápadt a félelemtől. Nevetni tudtam volna és az arcába köpni hogy milyen szánalmas. De nem tettem. Csak átadtam a bort, mintha én lennék a pincér és a rendelésüket hoztam volna, majd sarkon fordultam és elmentem. Hallottam bentről a zúgolódást, ahogy a folyosón sétáltam. Majdnem beszálltam a liftbe, amikor ismerős illat csapott meg. Berántott magával a szürke felvonóba, majd mikor az becsukódott a stop gombra kapcsolt. Nekinyomott a falhoz és a kezeit a fejem mellett pihentette.
-Mi a jó francot keresel itt?- köpte a szavakat az arcomba mérgesen.
-Téged kerestelek. A hangpostád bemondta hol vagy, így idejöttem. Nem tudtam hogy a feleséged is itt van. -nyeltem egy nagyot és nem tudtam folytassam-e. Eddig is volt már erőszakos, viszont nem féltem tőle. Most egy kicsit berezeltem.
-Nem hívtalak. Megmondtam, ha nem kereslek nincs rád szükségem.- ordítja és közben megpofoz.
A hirtelen lendülettől a földre esem. A szám felreped és érzem a vérem sós ízét. Odakapok és letörlöm, majd felállok.
-Nincs jogod hozzá hogy így bánj velem. Sőt. Megkéne köszönnöd hogy nem szóltam egy kibaszott szót sem arról, hogy mi van kettőnk között a drága feleségedhez. Aki ráadásul terhes. ÉRTED? TERHES! Ha ezt tudom, akkor...- de nem tudtam folytatni mert megragadta a hajam és megint a falhoz vágodt.
- Nah ide figyelj te kis szuka. Ha bármikor is egy szót is mersz bárkinek mondani a kapcsolatunkról, teszek róla hogy az életed örökre tönkre menjen. Értve vagyok?- förcsögte a szavakat az arcomba. Ám engem nem abból a fából faragtak hogy csak úgy szó nélkül hagyjam ezt.
Kitéptem magam a karjai közül, leköptem és ellöktem. Megtántorodott de nem esett el.
A start gombot akartam elérni, hogy minél hamarabb szabadulhassak, ám ő elémvetette magát és erősen megcsókolt. A derekamba mart és ledobott a földre, majd fölém mászott. Nem tudtam ellenkezni, ahhoz én túlságosan is erős voltam. De belül féltem és átkoztammagamat hogy egy ilyen férfival töltöttem el heteket és vágyakoztam ma este is utána.
Letépte rólam a ruhámat és gyorsan belém vágta magát. Ki-be mozgott, szorosan tartva lent a csípőmet.
-Hadd halljam a hangodat, te kibaszott kurva! Mondd hogy élvezed!Mindig élvezed.-hörögte és a nyakamat folytogatta.Szemembe könnyek gyűltek, de egy szó sem hagyta el a számat. Nyöszörögtem a fájdalomtól, de ez messze volt a kéjtől és a kellemes, mennyei érzéstől. Biztos voltam benne hogy kezei nyomát holnap látni és érezni fogom magamon. Alig kaptam levegőt, és fájdalmasan lüktettem lent, de őt ez nem érdekelte. Pár perccel később káromkodva belém élvezett, majd kicsúszott belőlem. Én nem tudtam megmozdulni, viszont tudtam hogy valahogy össze kell szednem magam. Könnyeim még mindig megállíthatatlanul folytak, de felálltam és felvettem a fehérneműimet, már ami maradt belőle. Magamre húztam a ruhámat. Az az állat csak állt zsebre dugott kézzel és engem figyelt. Rányomtam a start gombra, majd az lift ahelyett hogy elindult volna, kinyitódott. Ott állt Charles felesége, keresztbe font karokkal. Végig nézett rajtunk és szemei könnybe lábadtak. Majd lehunyta őket.
-Mondjátok hogy ez nem igaz és csak tévedek. Kérlek.- csuklott össze.

Zayn szemszöge:

Még egy darabig ültem a kávézónál, majd fizettem és elindultam vissza a hotelba. Nem akartam Emily-t ilyen sokáig egyedül hagyni, amiatt hogy nekem elegem van abból hogy nincs szabadságom, így rohantam ahogy tudtam. Útközben még mindig azon járt az eszem hogy vajon szeretem-e őt valójában. Nem akartam kihaszbálni,de az istenit.Nem voltam biztos az érzéseimben. Elegem volt. Felrohantam a lépcsőn, meg sem várva a liftet. Kicsaptam lépcsőház ajtaját és sétáltam a szobánkig. Majd megdermedtem és egy fal mögé bújtam hogy észre ne vegyenek.
Emily ott állt Liam szobájának ajtajában és rólam kérdezte. Sírt, keservesen sírt, Liam pedig próbálta megnyugtatni. A szívem összefacsarodott, soha nem akartam ezt a lányt megbántani. Soha.
Hallottam ahogy elköszönnek egymástól és már majdnem felfedtem magam amikor láttam hogy Em ráugrik a rövidhajú srácra az ajkaira tapadva és becsapják az ajtót. Lehunytam a szemeimet és azt kívántam hogy bárcsak ne láttam volna mindezt. Lekuporodtam a földre és a térdemre hajtottam a fejem. Elegem volt ebből az éjszakából.
Biztos voltam akkor abban hogy mit fogom tenni. Féltem eddig hogy emnnyire bántom meg, ám ezt látva már nem érdekelt.

Első könny

Kitettem az első részt az új oldalamra!

Kérlek titeket ha van egy kis időtök nézzetek be oda is!

Nagyon megköszönném ha leírnátok a véleményeteket!

Rengeteget jelentene!

Nagyon kérlek titeket!

Első könny

Köszönöm!

Puszi

Dasie

25.fejezet

Szép estét kedves olvasóim!

Eszméletlenül boldog vagyok hisz az előző részhez 19!Tetszik érkezett és eddig ez volt a legtöbb.Annyira,de annyira büszke vagyok rátok:) És csak köszönöm nektek.

Nagyon köszönöm még a komikat is.Hálás vagyok érte hogy többen is vettétek a fáradságot és írtatok nekem pár biztató sort.

Több mint 15.000+-an látogattátok meg az oldalt,így kitaláltam hogyha eléri majd a 20.000-et akkor lesz egy nyeremény játék,ami még meglepetés.Idejében szólni fogok. :)Ám ehhez az kell hogy 30 bloglovin követőm legyen.

Eddig van 26!,aminek igazán nagyon örülök,de ha eléri a 30-at és a 20.000-et akkor kisorsolok egy ékszert,aminek szerintem nagyon fog az örülni aki kapja.Erről még a későbbiekben hozok képet és elfogom magyarázni.

Nagyon remélem hogy a mai rész is úgy elnyeri majd a tetszéseteket mint a múltkori.

Valamint,aki nem olvasta volna még az előző posztomat,annak mondom hogy megnyílt a második blogom,amire hamarosan jön az új rész.

Addig is olvashatjátok a Story-t és az első gondolatomat,amire többször lehet majd számítani,de ezt ott is elolvashatjátok.

Nem is pazarlom tovább a szavakat,inkább hagylak titeket olvasni.

Puszi

Dasie

Emily szemszöge:

-Liam nem tudod hol van Zayn?-kopogtam be a barna hajú sráchoz, a koncert után.

-Nem.De nem közös szobátok van?Legutóbb még együtt mentetek be.-nézett rám kérdőn.

-De.Viszont mikor kijöttem a fürdőből hűlt helye volt.-kezdtem ideges lenni.

-Az erkélyen nézted?Lehet kiment cigizni.-magyarázta.

-Igen,de nem volt ott.-a szemem könnybe lábadt.

-Ne aggódj,biztos nincs semmi baja.Majd meg lesz.Nem olyan nagy ez a hotel hogy csak úgy el tud tűnni.-próbált nyugtatni Liam,majd magához húzott és szorosan megölelt.Éreztem hogy nem rég fürödhetett,mert friss illata volt.Erős karjai védelmezően fontak körbe és simogatták nyugtatólag a hátamat.

-Megyek lefekszem.Hátha visszajön.-szakítottam meg a meghitt pillanatot és távolodtam el.

-Jól van.Vigyázz magadra.-csókolt homlokon.

-Megpróbálok.-sóhajtottam,majd elfordultam,ám a következő pillanatban Liam visszahúzott és ajkait az enyémre tapasztotta.Először nyitott és ijedt szemem nem akart lecsukódni,ám amikor finoman,érzékien megpróbálta mégegyszer csak felnyögtem és ráugrottam.Bevágta magunk mögött az ajtót,ezzel kizárva a külvilágot.De nem sok időre.Hisz lehet hogy senki nem látta,mégis baromi nagy hibát követtünk el mind a ketten azzal hogy lefeküdtünk.Mert jó volt.Kibaszott jó.De szerettem Zayn-t.Régóta nem éreztem senki iránt sem így.Csak remélni tudtam hogy ezt senki nem tudja meg és csak egy átgondolatlan 1,5 óra volt az életünkben.

Mikor kiléptem az ajtón,kisírt szemeimmel a folyosón észrevettem egy csapat rendőrt,akik sietősen kerestek valamit vagy valakit.Megállapodtak Dasie-ék szobája előtt és kirúgták azt.Megijedve és levegőt visszafojtva 

siettem a szobánkba.Berontottam,majd levágódtam az ágyra.Zayn még sehol sem volt.

Félve és idegesen felsóhajtottam és elnyomott a fáradtság.Talán most ott volt a legjobb.Az álmaim között.Mert fogalmam nem volt arról hogy nézzek Zayn szemébe ezek után.

Zayn szemszöge:

A koncertnek vége volt és mi visszamentünk a szobánkba.Em elhúzott fürdeni én pedig úgy voltam vele hogy elegem van abból hogy mindig mindenki megmondja nekünk hogy mikor,hol és mit csináljunk.Magamra kaptam egy pólót és egy nadrágot,belenéztem a tükörbe,megigazítottam a hajam.Vállamat megvonva húztam a fejemre a tutyit hogy senki ne vegyen észre,majd kicsörtettem a hotelből.

Fogalmam sem volt hogy hová tartok és mit fogok csinálni.De szabadnak éreztem magam és végre nyugodtnak.A sötétben inkább féltek egy kapucnis sráctól mintsem odajöttek volna.Így nem leptek meg a rajongók és kértek képeket,aláírást.
Sőt,csend volt.Az a nyugodt éjszakai csönd.

Elsétáltam egy éjszaka is működő kávézóhoz és kint leültem a teraszra.Egy pincérnő jelent meg előttem.

Gusztustalanul rágózott és a mellei is látszólag szilikonból voltak,amit nem szégyellt a nyilvánosság elé kitárni.

-Mit kérsz?-köpte oda a szavakat.Fő a kedvesség és a diszkréció bazdmeg.

-Egy forró csokit,szederrel.És egy pohár vizet valamint egy hamutálat.-hadartam le.Műkörmei egymásnak és a tollra koccantak,ahogy leírta a rendelésem.

-Mindjárt kihozza valaki.-és már ott sem volt.Valószínűleg a segge is mű.Vontam le a következtetést röhögve.

Még vártam Emily-n járt az agyam.Féltem hogy nem érzem azt iránta mint ahogy ő azt szeretné.Legelőször nagyon színpatikusnak és aranyosnak tartottam.Majd ahogy kezdtem egyre jobban megismerni,rájöttem hogy nem az én esetem.Nagyon nem.És erről távolról sem ő tehet,mert sokan örülnének ha ő lenne a barátnőjük.Én mégis más után sóvárgok.Olyan után aki talán soha nem lehet az enyém.De tudom hogy már most többet érzek iránta,mint puszta barátság.

Talán lehet hogy már szerelmet?

Dasie szemszöge:

Még ő fürdött csak az tudott az eszemben járni hogy mi is van köztünk.Eddig egyszer sem mondtuk ki hogy együtt lennénk és ez engem nagyon fusztrált.Az utóbbi napokban kezdett csak igazán forrni köztünk a levegő és már nem tudtunk egymásnak ellenállni.Nem feküdtünk le egymással,de egyre nehezebb volt tűrtőztetni magunkat.

Viszont nem akartam könnyen kapható lenni és azt sem tudtam hogy kész vagyok-e egy kapcsolatra Harryvel.Ezrek mondták volna hogy nem vagyok normális hogy habozok,de egyszerűen nem voltam rá képes hogy rögtön neki tudjak állni egy kapcsolatnak.Féltem az elutasítástól,attól hogy eldob és nem leszek neki fontos egy idő után.Féltem a csalódástól,a megcsalástól.De ettől ki nem fél?Kockázatot kell vállalnunk,mert kockázat nélkül nincs értelme az életnek sem.Akkor mégis miért nem tudtam rögtön elé állni és elmondani hogy mit érzek?

-Ahj Dasie!-csaptam a homlokomra gondolatban.Nem kéne mindent ennyire túl gondolni és bonyolítani.

Lehunytam a szemem és egy könnycsepp gördült le a szemeimből.

-Miért sírsz édes?-mászott fölém a frissen tusolt Harry és hüvelykujjával törölte a legördülő cseppet.

-Mi van köztünk?-szipogtam.

-Mit szeretnél mi legyen?-fogta kezei közé az arcom.és nézett mélyen a szemeimbe.Az övéi kifürkészhetetlenek voltak.Talán felcsillant benne a remény,de egy kis kételkedés is beférkőzött érzései közé.

-Te, mit szeretnél?-kérdeztem vissza.

-Annyi időt veled tölteni amennyit csak lehet.-suttogta.Majd félre nézett,gondolom azért mert elszégyellte magát hogy ilyet mondott.Most én fogtam kezeim közé az arcát és közelebb hajoltam hozzá.

-Ennél romantikusabbat soha nem mondott nekem senki.-mondtam neki elpirulva,az ő arcán pedig átfutott a meglepettség és tiszta,sugárzó öröm járta át gödröcskéit.

-Akkor megpróbáljuk?-figyelte a reakciómat.Gondoltam kíváncsi a kérdés válaszára.

-Nagyon szeretném,de...-nem tudtam folytatni.

-Mi de?-hajolt még közelebb.A őrömön éreztem leheletét és egy finom,édes puszival ajándékozott meg engem,ezzel felforrósítva a vérem.Csak hozzám kellet érjen.Ennyi elég volt.

-Félek.-nyögtem ki.

-Óh bébi és mégis mitől?-helyezkedett el az oldalára támaszkodva mellettem,de a tekintete nem eresztette el az enyémet.

-Félek hogy elveszítelek és elhagysz.-mormoltam.Kissé meghökkent.

-Miért tennék ilyet?-suttogta kérdőn.

-Mert te, Te vagy én meg Én vagyok.Tartok attól, hogy nem  vagyok neked elég.Csak egy senki vagyok,aki sokáig csak rajongott érted.Most pedig itt fekszel mellettem és...-folytattam volna ha nem tapad rögtön a számra és hagyja a szavakat bennem.

Nem tudom meddig tarthatott a pillanat de hirtelen a hotel szoba ajtaja kivágódott és rendőrök léptek be rajta.

-Ön Dasie Magine?-jött oda az ágyhoz gondolom egy nyomozó.

-Igen.-remegtem.Nem követtem el semmit.Amerikában voltunk.Lehet hogy egy két dolog és törvény vagy szabály más,de akkor sem tettem semmi legálisat.Tudtommal.

-Velünk kell jönnie.Szedje össze a holmiját.Vissza repül a Királyságokba.-mondta kegyetlen hideg hangon.

Hát ez már sok mindent megváltoztat,de otthon sem tettem semmit.Teljesen értelmetlen volt az egész.

-Elnézést,de megkérdezhetném mi folyik itt?-jutott szóhoz Harry.Én addig gyorsan kipattantam az ágyból és a bőröndhöz léptem.

-A hölgynek sürgősen haza kell mennie.Ez Paul Higgins parancsa.Az angliai rendőrség keresi.-darálta.

Teljesen ledöbbentem.Hogy mi?De hát nem tettem semmit.

-Köröznek engem?-kérdeztem éllel a hangomban.Magam is meglepődtem cselekedetemen.

-Dehogyis,kisasszony.Szó sincs erről.Miért,követett el bármilyen törvényszegést?-nézett rám felvont szemöldökkel és már nyúlt a bilincshez.

-Nem.Csak fogalmam sincs miért állítottak be ide az éjszaka közepén.Megzavarodtam.-magyaráztam,immáron felöltözve.

-Csak siessen.A repülőn mindent elmagyarázok.-ment ki az ajtón.-15 perc és itt leszek.Addigra legyen meg mindene.-fordult még vissza,majd lépett ki.

Észrevettem hogy Hazza is teljesen felöltözött.

-Te mit csinálsz?-kérdeztem leülve az ágyra.Teljesen sokkban voltam.

-Megyek veled.-guggolt le elém.A kezeimbe vettem az arcát és elmosolyodtam.

-Te is tudod hogy ezt nem teheted.Holnap,vagyis ma-néztem rá az órámra,ami már hajnalt mutatott-koncert.Nem hagyhatod cserben a bandát és a rajongókat sem.Ők fontosabbak.

-Nekem te vagy fontos!-hajolt közelebb és félve,lassan megcsókolt.A hajába túrtam és még közelebb húztam magamhoz.Egy pillanatra elfelejtettem hogy mi is történt.

-Szeretném ha megpróbálnánk!-húzódott el pár perccel később és mosolyogva,eltökélten szólalt meg.-Ígérem nem hagylak el.-suttogta elpirulva a végére.Nagyon aranyos volt és szokatlan.

Csak halkan felnevettem és a tarkója köré fontam a a karom.

-Ennek ki tudna ellen állni?-kérdeztem.

-Senki!-húzta pimasz mosolyra a száját,majd újra megcsókolt és hátradöntött az ágyon.

Túlságosan belefeledkeztünk a pillanatba és a kopogás hozott vissza minket erre a világra.Gyorsan szétrebbentünk és pár dolgot beledobáltam a bőröndbe.

-Amit itt hagyok,megteszed hogy magaddal viszed?-néztem rá.

-Persze.Legalább valami velem marad belőled.-fonta körbe a derekam és adott apró puszikat a nyakamra.

-Ne,mennem kell.-nevettem.-De ezt elviszem magammal.-húztam le róla a felsőt,majd megcsókoltam engesztelésként.

A nyomozó választ nem várva belépett.

-Negyed órával ezelőtt megmondtam hogy legyen kész és ne enyelegjen.-intézte hozzám szavait idegesen.

-Hé,ne merészeljen még egyszer így beszélnie vele.-lépett egyet előre Harry,majd visszahúztam.

-Már kész vagyok.Mehetünk.-léptem bele a topánkámba és fogtam a kezembe a táskám.

Az ajtóhoz sétáltam,majd Hazza maga felé fordított és mélyen,szenvedélyesen megcsókolt.

-Hiányozni fogsz.Annyira imádom az illatod.-fúrta a fejét a nyakamba.

-Nekem is Te!-csókoltam meg újra,majd intve egyet ott hagytam.Felsóhajtottam.Muszáj volt.

-Szóval elmondaná végre hogy miért is kell hazautaznom?-kérdeztem a morgós rendőr felé tekintve.Már a repülőn ültünk.

-Az édesanyja meghalt a múlt éjszaka.Az édesapja azt szerette volna ha mellette lenne.Neki nem volt ereje eljönni magáért.Ezért én jöttem,miután megtudtam hol van.

-Az anyukám meghalt?

The One Drop

Sziasztok!

Még nem a rész,de készül és hamarosan azzal is érkezem.

Egy hírrel érkeztem.

Mostanában úgy éreztem hogy sok dolgot muszáj kiírnom magamból,de nem ebben a történetben,mert ez teljesen más.

Ezért arra az elhatározásra jutottam hogy nyitok egy új blogot.

Az életem fog benne megjelenni alap sztoriként,mert fáj és ki kell adnom magamból sok mindent.

Valamint,ide,nem csak részekkel fogok érkezni,hanem olyan bejegyzésekkel is,amiben az én érzéseim és gondolataim fognak megjelenni egy-egy adott dolgokkal.Sok érdekességgel várlak majd még titeket,amelyek egy idő után kifognak derülni.

Remélem az is tetszeni fog nektek.Kérlek titeket adjatok nekem egy esélyt!Sokat jelentene :)

Íme: The One Tear

Köszönöm *.*

Dasie

24.rész 2 hónap meglepetései

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt ahogy ígértem.Remélem meg lesztek vele elégedve.
Köszönöm az előző részhez a komikat és a tetszikeket,valamint a 26! bloglovin követőtma 28!feliratkozót és a több mint 14.000+oldalmegjelenítést.Csodásak vagytok.
Nyugodt hetem volt.Élveztem a nyarat.Remélem ti is.
Egy számot hallgattam miközben írtam,így ide az elejére belinkelem.Szeretném ha ti is hallgatnátok.Gyönyörű dal :)
Köszönöm hogy itt vagytok és olvastok és ha tetszett,ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után.
                                                      Puszi:Dasie

Songs:

• Sam Tsui-Shadow
• 
  

Hope szemszöge:

Mióta is érzem azt hogy a terveim dugába dőlnek?Legszívesebben megfojtanám azt a kis...nem mondhatom azt rá hogy kurva,mert nem az.Ellenben velem.Óh ha tudná hogy az ő drága apukája milyen is valójában.Aki miatt még mindig kék és zöld foltos vagyok és még leszek is egy ideig,mert muszáj hogy legalább ő velem maradjon.Túl fontos a cége ahhoz hogy csak ennyi miatt eldobjam magamtól.Garantálni tudom hogy a kicsi Styles nem fog egyhamar elfelejteni engem.Attól hogy szakított velem,az még nem jelent semmit.

Dühös voltam.Kifejezni nem tudom mennyire tudtam volna felrobbanni attól hogy csak így eldobtak.Mert ő csak úgy minden megbánás nélkül ezt tette.Sohasem gondoltam volna hogy engem bárki is bármikor így eltaszít és darabokra zúz,mint egy poharat.És arra sem számítottam hogy fájni is fog belül.Vagy kihasznál ami azt illeti.

Szánalmasnak éreztem magam hogy egyáltalán érdekel még és foglalkozom vele.Lassan eltelik 2 hónap is a szakítás óta és csak merengve szedem szét a gondolataimban minden egyes porcikáját.Kívülről jobban ismerem mint belülről,de ez nem azt jelenti hogy könnyen túl tudnék olyan dolgokon lépni,ami még nem történt velem soha az életben.

A kanapén ülök törökülésben és a körmömet szaggatom idegességemben ahogyan ezekre a dolgokra gondolok.Hajam csapzott és a sminkem el van folyva az arcomon,ami nem egy hétköznapi látvány nálam.Fekete trikóm feszül rajtam és egy picike rövidnadrág takarja az érzékeny pontjaimat,amit nem igazán szeretném ha bárki más látna most Dasie apján kívül.Valami nyálas mexikói sorozat beszél hozzám a tévéből és próbálja lekötni a figyelmem,ami nem igazán sikerül.Máskor soha nem kapcsolnám ilyen műsorra ha lehet annak nevezni,de most még ez is jobb mint az,hogy a zene csatorna menjen ahol állandóan a fiúkat látni.

Körülöttem Oreo keksz dobozok és pár üres vizes üveg.Elhasznált papírzsebkendők és szanaszét a cuccaim.

Felsóhajtottam és magamhoz vettem egy párnát majd előredőlve ráhajtottam az államat.Próbáltam összpontosítani és kitalálni hogy mi az alap sztorija az éppen futó előadásnak,de valahol ott elvesztettem a fonalat hogy ki-kinek a gyereke és éppen kinél van a gyerek,akinek nem is kéne ott lennie.Vagy valami ilyesmi.Kínomban felnyögtem és a távirányítóért nyúlva megnyomtam a piros gombot.A tv szépen halkan kikapcsolt és engem körülvett a csend.Lassan kezdett besötétedni,pedig olyan volt mintha csak akkor ültem volna oda le.Ja,az reggel volt.
Az ajtónál kulcs csörgését hallottam és magamban nyugtáztam hogy az én drága vezető édesanyám hazaért.

-Hahó megjöttem!-kiabált mint mindig amikor belép.
-Itt vagyok nem kell ordibálni mint egy fába szorult féreg.-lépdeltem a küszöbhöz és összevontam a karomat a mellem előtt.
-Mi bajod van kislányom?És mégis hogy nézel ki?-szörnyedt el az itthoni saját divatgurum.
Csak megvontam a vállam és a beszélgetést ezennel részemről lezárva elindultam az emeletre.
De ő nem hagyta annyiban.
-Mégis kiművelte ezt veled?-kapta el a karomat és fordított maga felé.Ahhjj meglátta a foltokat.
-Csak elestem párszor amikor a legújabb cipőben gyakoroltam itthon járni.Iszonyú magas a sarka és ha használni akarom akkor muszáj hozzászoktatnom a lábam.-magyaráztam és próbáltam még a kezeimmel is azt a hatást kelteni hogy ez az igazság és én nem hazudom.
-Biztos?-nekem itt-ott mintha ujj nyomoknak látszódna.Ki művelte ezt veled?-kezdett ideges lenni.
-Senki anya.Mondtam hogy csak elestem.-sóhajtottam fel.-Főzünk valami vacsorát?Olyan rég volt már mikor ketten beszabadultunk a konyhába.-próbáltam elterelni a figyelmét.
-Majd máskor kincsem.Vacsorázni megyek pár emberrel a cégtől.Csak hazaugrottam átöltözni és utána indulok is.Kapcsolódj ki egy kicsit te is.Menj el valahova.-legyintett.Mindig ezt csinálta.Mióta apámmal elváltak,én senki voltam.Nem igen érdekelte hol vagyok,kivel és mit csinálok.Az volt a lényeg hogy ne az ő nyakán legyek és legfőképpen ne otthon,mert gyakran fordultak meg anyám ágyában fiatalabbnál fiatalabb srácok.
-Jó,mindegy hagyjuk.Fent leszek a szobámban.-mormogtam az orrom alatt.
-Kicsim tényleg elkéne menned valahova.Tudod... hogy üres legyen a ház..-utalt az előre láthatólag megtervezett túlfűtött éjszakájára.
-Jó.Akkor elmegyek.-trappoltam fel és becsaptam magam mögött a fürdő ajtaját.
Ha tudná hogy az ő kicsi lánya egy majdnem vele egykorú férfival bújik ágyba nap mint nap,akkor lehet nem mondaná mindig azt hogy menjek el.De mivel most is ő küldött,meglepem az én,az én...Mim is ő?A szeretőm?De nem az én vagyok neki.Megvontam a vállam.Kit érdekel.Még jó a szex,addig teljesen mindegy kivel vagyok.Ha vele maradok még egy ideig folytathatom a tervem.

Félóra múlva már frissen,üdén,felöltözve álltam a tükör előtt és sminkeltem.Begöndörítettem a hajam és lementem a lépcsőn.
Anya épp akkor lépett ki a konyhában egy pánt nélküli tűzvörös mini ruhában,17 cm-es sarkakkal és vörös rúzzsal..
-Úgy nézel ki mint egy szajha!-mondtam el a véleményem.
-Fő az őszinteség drágám.-és elment mellettem.Mindig is lepergett róla mások véleménye.Nem érdekelte semmi csak az,ami neki tetszik.
-Elmentem.-kiabáltam még be az ajtóból,majd elindultam a kocsimhoz.Beültem és elgondolkoztam azon hogy hova is kéne mennem hogy megtaláljam,mivel rendszerint egy hotelben futottunk össze.Tudtam a lakcímét,ahol a feleségével lakik,de oda nem mehettem.Kitudja otthon van-e vagy ha most nem is,akkor mikor ér haza.Mindegy.Megyek veszek valahol egy üveg bort és utána kitalálom mi legyen.

Eldöntöttem hogy felhívom és megbeszélem vele hogy fussunk össze valamerre.A telefonja kicsörgött,de csak a hangpostája jelzett hogy éppen egy üzleti vacsorán ül,valahol észak Londonban.Időbe telik amíg oda érek,de talán addigra már vége is lesz annak a konferenciának.Útközben beraktam egy CD-t,ami tele volt rakva Demivel,Little Mixel,Miley-val és még ezer meg egy előadóval azokon a barmokon kívül.

Míg átverekedtem magam a forgalmon és elértem a célomhoz közel 1,5 is eltelt.Belenéztem a visszapillantó tükörbe,majd kiszálltam.Egy elegáns étterem volt,tele öltönyös és kosztümös emberekkel.Mivel egy tenger zöld ujjatlan ruha volt rajtam,ami kiemelte az alakom feltűnést keltettem a visszafogott,fekete szolid ruhák közt.A portás felugrott és kinyitotta nekem az ajtót,amikor meglátta az üvegen keresztül hogy közeledem.
Halkan megköszöntem és a szememmel elkezdtem keresni Charles-t.
-Hölgyem,segíthetek esetleg valamiben?-ült vissza a helyére mint egy túlbuzgó kiscserkész és mosolyogva intézte hozzám kérdését.
-Igen,de csak ha köztünk marad.-hajoltam közelebb hozzá ezzel láttatva azt amim van.Nyelt egy nagyot és nem tudta levenni a szemeit a melleimről.
-Te-te-természetesen.-dadogta.
-Charles Magine-t keresem.Itt van valahol?-kérdeztem kicsit lentebb véve a hangomat.
Ő csak felvonta az egyik szemöldökét és lenézett a papírjaira.
-Igen,itt volt.Pár perce távozott,de kivett egy szobát a 3.emeleten 121-es számmal..Oda vonult vissza.-darálta le nekem az információt.Én csak megköszöntem és megkerestem a liftet.A borral a kezemben szálltam ki és kerestem a recepciós által megadott szobát.Majd megálltam és kopogtam.
Egy nagyon csinos nő nyitott ajtót,akinek a hasa csinosan gömbölyödött.Nem tudtam megszólalni,mert lesokkolt a látvány.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte kedvesen,amint látta hogy én nem fogok egyhamar megszólalni.-Áh meghozta a bort.Köszönjük.Az én narancslevemet elfelejtették?Semmi baj.Megleszek nélküle.-vonta meg mosolyogva a vállát és kivette a kezemből az üveget.
A háttérben valaki kijött a fürdőből és rám kapta a tekintetét,amelyben először meglepettség majd félelem sugárzott.Valahogy megtudtam érteni.

Emily szemszöge:

Zayn nem is sejtette hogy mennyit jelentett nekem csak az hogy homlokon csókolt.Ott abban a pillanatban megváltozott bennem valami amit nem tudnék szavakkal kifejezni.De még az érzéseim és kevesek amelyek bennem rejlenek ahhoz,hogy bárkinek is kimutassam vele hogy örülök és boldog vagyok.Sok mindent még nem sikerült feldolgoznom magamban,de bízom benne hogy majd idővel könnyebb lesz.
Amikor pár nappal később felhívott és találkoztunk valami olyat éreztem mint még soha.Mintha megtaláltam volna egy másik felem.Ahogy mozdultam ő is mozdult.Ha nevettem ő is nevetett.Csak reménykedni tudtam hogy ő is érzi kettőnk között.Egész este amíg vele voltam ezen kattogtam,vagyis ha tudtam gondolkodni,mert az nem mindig ment.

A kételyeimet eloszlatta amikor a házunk előtt megcsókolt és nem is próbálkozott többért.Azt mondta ő nem csak a testemet akarja.Az egész lényemre szüksége van.Ott,akkor abban a pillanatban elolvadtam a karjaiban és sokáig felejtkeztünk el egymásban.
Egyik este,amikor nála filmeztünk és az ölében feküdtem megkérdezte hogy mi lesz velünk.Kicsit megijedtem és megtudakoltam hogy én rontottam-e el valamit vagy mi a baj.Erre ő csak annyit mondott hogy egész nyáron Amerikában lesznek turnézni,ahova két nap múlva indulnak.Én itt ültem fel és nem tudtam mit mondani.
Ő közelebb húzódott és a kezeibe vette az arcomat.Kérte hogy nézzek a szemébe majd megkérdezte hogy vele mennék-e.

Így most itt ülök New Jersey-ben,a színfalak mögött és azt várom hogy a fiúk abba hagyják az öltözködést.
Nagyon meleg van és legnagyobb örömömre lebarnultam és végre van egy kis színem :) Ez Londonban szinte soha nem történt volna meg.Bár az elején voltam vele gondjaim,hisz a bőröm nem igazán van ehhez szokva,de egy keserves este után már sokkal jobban elviselhetővé vállt.Legalább jobban megy Zayn-hez a bőröm és nem úgy nézek ki mellette mint egy albinó.

A rajongók még nem tudnak rólam és ez nem is baj.Megbeszéltük hogy ha visszamentünk Angliába,akkor bejelentjük.Addig pedig nem mutatkozok velük.Néha ezt elég nehéz megoldani,de eddig sikerült.
Merengésemből léptek zaja zavart meg.Felkaptam a fejem és az én mosolygós,kissé álmos tekintetű muszlinommal találtam szemben magam.
Felálltam és a karjaiba vetettem magam.Hosszan megcsókoltam és elidőzve a pillanatban szaladt el az idő.
-Kéz és láb törést,kérlek ne foglalkozz a negatív hozzászólásokkal,rendben?-fogtam kezembe én is az arcát.
A szeme egy pillanatra elködösült és le is hunyta,majd újra rám emelte barna íriszeit és elmosolyodott.
-Köszönöm!-majd megcsókolt és éreztem benne a hálát és a szeretetet.
-Mennem kell!-döntötte a homlokát az enyémhez.
-Tudom.-kuncogtam.
-Hmm... imádom mikor nevetsz és imádom amikor...-nem tudta befejezni mert mennie kellett.Én csak nevetve megráztam a fejem,mutattam felé egy szívet és elindultam a színpad mögé hogy valamennyit én is lássak a koncertből és néha-néha rám tudjon pillantani.

Dasie szemszöge:

Itt vagyunk most 2 napja.Em elment Zayn után a koncertre,de én nem éreztem valami fényesen magam így majd ő közvetít annyit,ami nekem elég lesz a holnapi cikkemhez amit el kell küldenem az újságnak.Természetesen ide is utánuk vagyis velük kellett jönnöm.Nem igazán bántam,sőt.
Viszont a melegtől gyakran fáj a fejem és nehezen tudok hozzászokni hogy a ruha tapad a bőrömhöz.Liter számra iszom a vizet és bikini felsőben járkálok.Máshogy képtelenség itt túl élni.

A fanok egyre őrültebbek és rengeteg utálkozó leveleket kapok,melyek arról szólnak hogy szálljak le a fiúkról akármiért is legyeskedem körülöttük.Ezen sokszor csak nevetek.Fogalmuk sincs róla hogy néha én is azt kívánom hogy bárcsak egy rajongó lennék,akit egyikük sem ismer közelebbről mégis szeret.
De nem így van és rettentően össze vagyok zavarodva.Harry mellett sokszor ki nem.Itt felnevettem és kimentem a fürdőbe hogy benedvesítsek egy törölközőt,majd a nyakam köré tekerjem annyira melegem volt.
Kezembe vettem egy csomag ropit és egy újságot kezdtem el olvasni.Lassan meglepte az álomvilág a szememet és a kis manók lehúzták szépen,nyugodtan és lassan a szemhéjamat hogy egy olyan helyre repítsenek ahol minden egyszerű és boldog.

De ez nem tartott sokáig,mert felébresztett a rajongók sikítozása és ordibálása,amitől nem lehetett aludni.Ebből követeztettem hogy azért mégis tudtam pár órát aludni,mert alighanem a srácok értek ide a hotelba.Vagyis csak Harry,Zayn és Liam,valamint Em. Louis és Niall külön kaptak helyet.

Az ajtónál hallottam a neszt,majd pár másodperccel később egy fáradt és álmos szupersztár lépte át a küszöböt.Ledobta a cipőjét és odajött hozzám.A karjaiba kapott és így dőlt el velem az ágyon.
-Milyen volt a koncert?-suttogtam.Nem tudtam hogy már elaludt-e és nem akartam felébreszteni.De készségesen válaszolt a kérdésre eléggé éberen.
-Eszméletlen volt mint mindig.Volt rajtam egy ló fej.Elég meleg volt,de király.-mosolygott.
-Jajj Harry nem is te lennél.Honnan szereztél lófejet?-ráncoltam össze a homlokom.
-A színpad szélén egy lánytól.Nem tudom milyen ötlet vezérelte,de én felpróbáltam.Alig kaptam benne levegőt.
-Van képed róla?
-Nekem nincs,de garantálom hogy biztos megtalálod twitteren.Már lehet trend is.-vigyorgott.
Ki akartam bontakozni az ölelésből hogy a laptopért nyúljak,de visszahúzott.
-Ne menj még!Majd holnap megnézed.Nem olyan nagy szám az.-kérlelt.
-De én látni szeretném.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Én mást szeretnék látni.-mondta pimaszul.
-Igen és mit?-mentem bele én is a játékba és fölé másztam.Elsimította az arcomból a hajamat,ami így közénk omlott le. Nem válaszolt,csak a tarkómra simította a kezét és közelebb húzott magához.
Először csak becézgetett ajkaival,majd vágyait már nem lehetett türtőztetni.Hajamba markolt és erősebben megcsókolt.Felnyögtem és fordítottam a helyzetünkön.A szája lesiklott a nyakamra én pedig elmosolyodtam.

-Most már megnézhetem azt a képet?-felnézett,szemében még ott tükröződött a visszafojtott vágy,de a vidámság is.
-Persze.Addig letusolok.Ha megnézted,csatlakozhatnál is.-sandított le rám miután felállt.
-Csak szeretnéd,drágám.-vigyorogtam.
-Egy próbát megért.-majd lentebb hajolt és megfogta az állam.-De már most azzal bepörgettél hogy így megcsókoltál.Mi lesz később?-látva meghökkent arcomat,nevetve kapott elő egy boxert és indult el a fürdőbe.Nem jutottam szóhoz és az elkövetkezendő éjszaka járt az eszemben.