11.rész

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.Nekem személy szerint ez lett eddig a kedvencem és remélem nektek is tetszeni fog.

Többek ajánlották hogy kicsit tagoljam a részeket,így most próbáltam oda figyelni erre.

Nagyon köszönöm a biztatást,az oldalmegjelenítéseket,ami hamarosan eléri a 3000-et!!Váó!

A feliratkozóimnak is köszönöm,a komit,a tetszikeket!

Új rész várhatólag majd csak péntek este lesz.

Említettem már hogy nehéz hetek várnak rám,ezért is hoztam  most 3 nap alatt is részt.

Addig is vigyázzatok magatokra!

Most pedig íme a következő:)

Dasie szemszöge:

Izzadt testemre tapadt ruhával riadtam fel a csengő hangjára.Ránéztem az órára,ami hajnali 3-at mutatott,alig egy fél órát aludhattam.Gyorsan feltápászkodtam hogy Anne néni ne kelljen fel és ijedjen meg az éjjeli látogatótól,akárki is az.

Leszaladtam a lépcsőn és az előszobába belenéztem a tükörbe.Hátrahőköltem a tükörképemtől,de abban a pillanatban ki is tártam az ajtót nem foglalkozva kócos hajammal,lefolyt sminkemmel és gyűrött ruhámmal.

A meglepett szó enyhe lenne ahhoz az érzéshez amit akkor éreztem amikor megpillantottam.Álmaimban nem gondoltam volna hogy Ő fog ott állni az ajtóban.

Ezt még el is viseltem volna és feltudtam volna dolgozni,amíg nem néztem végig rajta.

Ott állt előttem egy szál pólóban és egy boxerben! ami feszült rajta.

Nyelnem kellett hogy megtudjak szólalni.

-Te..te mit keresel itt?-préseltem ki magamból suttogva a szavakat.Majd meg fagytam az éjszakai hűvöstől és amúgy is ott álltam egy szál semmiben.De valahogy ez mellékesnek tűnt.

-Megbeszélhetnénk ezt bent?Majd meg fagyok.-siránkozott.Höh.Még hogy ő.Idejön éjnek idején kitudja miért és hisztizik hogy fázik.

A jó szívem nagyobb volt a szarkazmusomnál,így elálltam az ajtóból és betessékeltem.

Belerúgtam a sarkammal a seggébe amikor becsuktam az ajtót,de csak nevetett és perverzen felhúzta a szemöldökét.

Elindultam a konyhába hogy igyak egy kis vizet,hátha az magamhoz térít és rájövök hogy csak álom az egész és képzelődöm.

Halottam hogy jön mögöttem.A lehellete súrolta szinte a nyakamat,vagy lehet hogy túl fáradt vagyok és beleképzelek dolgokat magamnak a pillanatba.

Kivettem a szekrényből egy poharat a hűtőből a vizet,kiöntöttem és jól esően nyugtáztam ahogy végig  folyik a torkomon.

Mikor befejeztem rá néztem.

-Te kérsz valamit?-nem akartam bunkó lenni.Belül ujjongtam hogy itt van mégis kicsit féltem.Kettőnktől.Tőle.Az érzéseimtől.És az októl hogy itt van.

-Nem köszönöm.-ült le egy székre és homlokát rá döntötte az asztalra.Megijedtem hogy valami baj történt,de akkor sem értettem hogy miért hozzám jött,hisz szinte nem is ismerjük egymást.

-Valami baj van Harry?-ültem le mellé és megdörzsöltem a vállát.Jóleső morgás hagyta el a száját és a következő pillanatban már halottam hogy halkan veszi a levegőt és nyugodtan szuszog.

Remek,sikerült elaltatnom egyetlen érintésemmel.Mi van?

Finoman meglöktem hogy felkeljen.Felemelte kócos fejét és rám nézett fáradt tekintetével.

-Történt valami?-próbáltam megint szóra bírni.

-Fogalmam sincs miért vagyok itt.-nyögte.Nekem pedig leesett az állam.

-Ezt hogy érted?De hát idejöttél és azt sem tudom hogyan.Nagyon remélem hogy nem kocsival,hisz ittál nem is keveset.

Erre egy fintor volt a válasza.Majdnem lekevertem neki egy pofont.Majdnem.

-Összevesztetek a srácokkal vagy Hope-al van valami baj?-próbáltam puhatolózni és kicsikarni belőle bármilyen magyarázatot hogy miért ült a konyhánkban hajnalok hajnalán.

Nem szólt egy szót sem,csak nézett rám.A szemei egy pillanatra sem engedték el az enyémet én pedig kezdtem a plafonon lenni.

-Harry Styles komolyan mondom megőrjítesz.Mi van veled?-hirtelen felcsillant a szeme.

-Tényleg megőrjítelek?

-Gratulálok.Sikerült megragadnod az elmúlt 20 perc lényegét.Megőrjítesz hogy nem adsz választ semmire.-nevettem fel már kínomban.

Még vagy 10 percig ültünk egymásra meredve amikor elegem lett és felálltam.Elindultam a szobámba hogy lefeküdjek.Túl sokat ittam ahhoz hogy jól legyek és az sem segített valami sokat hogy Harry idejött.

Berúgtam az ajtómat,nem érdekelve már hogy mikor ki kell fel és levágódtam az ágyra.

Lassan sikerült volna elmerülnöm legszebb álmaimban,amikor az ajtóm nyikorogva kinyílt és ott állt előttem teljes valójában,fáradt szemekkel egy szál fehér pólóban és egy fekete Calvin Klein alsóban.

Megdobbant a szívem hogy nálam van kitudja miért.De RÁM van szüksége mert itt van.

Ez új volt.De tetszett.

Felültem az ágyon hogy felkapcsolhassam az éjjeli lámpát és ránéztem.Hunyorgott a hirtelen fénytől és a kezeit maga elé tartotta.

-Mi a baj Harry?-kérdeztem most már aggodalmasan,mert egyre cudarabbul nézett ki.Mégis ott lapult benne valami.Amit próbált titkolni,de nem sikerült.Nem tudtam megfejteni,de azon voltam.

-Aludhatok veled?-nézett rám.Miért ne?Úgy sem engedem hogy hozzám érjen.

Sóhajtva felemeltem a takarómat ezzel megválaszolva a kérdését.

Becsukta az ajtót és oda slattyogott.Befeküdt mellém és csak néztük egymást.

-Erre fogunk reggel emlékezni?-kérdezte.

-Ha idáig eltaláltál fogalmam sincs hogy és azt sem tudom miért,akkor biztosan emlékezni fogunk rá.Én tutira és teszek róla hogy te is emlékezz.-nevettem.

-Akkor jó.-mosolyodott el és lehunyta a szemeit.

Még figyeltem egy ideig,amíg vonásai ellágyultak.Lekapcsoltam a villanyt és megfordultam hogy elhelyezkedhessek.

Elég kicsi volt a hely és a párnán,takarón osztóznunk kellett.

Mint egy villámcsapás úgy csapott meg a felismerés hogy van 3 vendégszobánk ahol aludhatna és mégis itt nyomorgunk egy kis ágyon,egy takaróval,párnával közel egymáshoz.

-Akkor majd alszok én vendégszobában-gondoltam.Már ültem volna fel,amikor egy kezet éreztem a derekamnál ami magához vont és lassan magára húzott.A hátam a mellkasához feszült és halottam egyenletes szívverését.

Hitetlenkedve megráztam a fejem és próbáltam összeszedni a gondolataimat,saját magamat is,hisz nem értettem semmit.

De nem olyan fából faragtak aki hagyja magát csak úgy átverni és elslisszolni  dolgok mellett.Holnap,vagyis amikor felébredünk ezt muszáj lesz megbeszélnünk.

Próbáltam egyenletesebben venni a levegőt.Magamban nyugtáztam hogy megint segítek valakin.

Akaratomon kívül.

Fontosnak éreztem magam.Mert nem csak tébláboltam a világban,hanem voltak olyanok akiknek szükségük volt rám.

Elsősorban Anne néninek,aki miatt itt voltam Londonban.Ezért jöttem ide hogy segítsek neki kilábalni a dolgokból.Elhatároztam hogy jobban fogok törekedni és mindent megteszek hogy így legyen.

Ott volt Em is,akin senki nem vette volna észre hogy bármi baja van.Ugyanúgy pörgött és perverz volt.De én éreztem,láttam rajta hogy nincs minden rendben.Őt még meg kell jobban fejtenem és ki kell nyitnom hogy megoldhassam vele együtt a problémát.

És most itt van Harry.Akinek nem tudom mi a baja,azt sem tudom mi történt hogy idejött,de valamilyen oknál fogva ő is mellettem kötött ki.

Amit meg kell hagyni nem sajnáltam.Féltettem egyrészt hogy valami mély dolog és én bennem lát valamit ami ebből kihúzhatja,vagy annyira megőrjítettem már ebben a pár napban is hogy nem bírta.Halkan felnevettem.Ez lehetetlen.

Biztos van valami magyarázat rá hogy itt van.Ha ő nem lesz hajlandó megmagyarázni,majd kiszedem belőle,ha kell az ő módján.De beszélni fog.Reggel vagy este.Kitudja mikor.

Harry szemszöge:

Itt voltam és nem menekülhettem már el.Mekkora hülye vagy ember.Most biztos kérdezősködni fog és nem mondhatod szép arcába hogy felizgatsz már csak a hangoddal is és nem bírom nélküled akár egy percig is, mert kívánlak iszonyatosan.

-Te..te mit keresel itt?-suttogta a szavakat dadogva.Hajrá Styles.Mondj valamit.

-Megbeszélhetnénk ezt bent?Majd meg fagyok.-tereltem a témát.Megközelítőleg sem a hideg futkosott a hátamon,hanem a forróság hogy ott állt velem szemben.

Elállt az ajtótól,majd belesarkallt a seggembe.Kissé meglepett,de felkeltette a kíváncsiságom,meg persze mást is,de azt most figyelembe se vettem.

A konyhába ment én pedig követtem olyan közel hozzá ahogy csak tudtam,még sem érintve egyetlen porcikáját sem.Akkor én magam is elvesztettem volna a fejem.

Leültem és halkan belevertem a homlokom az asztalba,ezzel is egy kicsit felkeltve az álmos zsigereimet.

Kedvesen megkérdezte kérek-e és nem tudom mit feleltem.Abban a pillanatban elfelejtettem ahogy kimondtam.Iszonyatosan fáradt voltam.

Leült mellém és aggódva megdörzsölte a vállam.Olyan nyugtatóan hatott rám hogy abban a pillanatban eltudtam volna merülni és egy kiadósat aludni,akár egy széken is kezével a vállamon.

Próbált kérdezgetni,de elszenderültem.

A lépcsőn dobbanó láb hangjaira ébredtem,majd felálltam és lassan,komótosan felmásztam utána az emeletre.

Benyitottam a szobájába,körül sem nézve,boci szemekkel kérleltem hogy hadd aludjak vele.

Látva hogy megesett rajtam a szíve,bebújtam mellé és magunkra húztam a takarót.

Szemeibe mélyedtem és valami nagyon hülyét kérdeztem.

-Erre fogunk reggel emlékezni?-tettem fel a kérdést.Fogalmam sincs honnan jött.

-Ha idáig eltaláltál fogalmam sincs hogy és azt sem tudom miért,akkor biztosan emlékezni fogunk rá.Én tutira és teszek róla hogy te is emlékezz.-nevette.Pont valami ilyesmire számítottam.Annyira ő volt.Olyan Dasie-s.

Megnyugodva rám tört a fáradság és elaludtam.Éreztem hogy mocorog mellettem.

Nem foglalkoztam azzal hogy barátnőm van vagy talán őt zavarja,de magamhoz húztam.

Hihetetlen érzés volt még csak a karjaimban tartani.Érezni az illatát,ami a párnájából,takarójából és belőle is áradt az alkohol szaga mellett.

Elmosolyodtam és békés álomba merültem,ezuttal nem kelve fel semmire és senkire.