8.rész

Szép estét mindenkinek!

Megérkeztem egy dupla résszel,ami remélem tetszeni fog nektek.3 szemszögből van megközelítve és a bulit is lefogom írni ennek a 3 embernek a szemszögéből,csak várjátok ki a végét.

A következő nem tudom mikorra várható,de a napokban kiderül és szólok.

Köszönöm azoknak akik látogatják és olvassák az oldalt.

Csak így tovább!!

Most pedig,nem pofázok tovább.Íme itt a rész!

UI:Ha tetszett akor nyomj rá a tetszik gombra és ha van időd akkor komiban is megírhatod a véleményed.Ha nem tetszett akkor is.Szívesen fogadom a kritikákat,mert azzal csak javulni tudok.

Most már tényleg befogtam.

Sziasztok!

Emily szemszöge:

Anyát figyeltem.Kócosan álltam a konyhában és figyeltem ahogy tesz-vesz.Úgy tesz mintha minden rendben lenne,de ő és én is tudjuk hogy semmi sincs rendben.Össze vagyunk törve és nem tudom hogy segíthetnék rajta és magamon.

Becsuktam a szemeimet és tisztán láttam magam előtt a történteket:

-Hova mész apa?Megint el kell utaznod?-jöttem ki a szobámból és megláttam a kezében a telepakolt fekete bőröndjét.

-Nem Emily,ez most más.-válaszolta.Felnéztem szemeibe és rögtön láttam hogy baj van.Nem volt sajnálkozó hogy hosszú időre el kell mennie és itt hagynia minket.Nem bánta hogy nem mehetünk megint együtt ebédelni vagy vacsorázni.Nem sajnálta hogy nem lehet anyával,nem aludhat vele,nem ölelheti át,nem csókolhatja meg bármelyik pillanatban amikor kedve tartja.Nem.
Ez most más volt.Olyan,amelyet sohasem láttam a szemeiben ezelőtt.

Csak eltökéltség sugárzott benne.Az az eltökéltség,ami akkor fogalmazódik meg az emberben amikor elege van a dolgokból,betelik a pohár és nem tud tovább várni.El kell szabadulnia,szaladnia bárhová.

-Hova mész apa?-kérdeztem elcsukló hanggal és féltem a válaszától,nagyon féltem.

-Elköltözöm.És most nem jövök vissza mint a múltkor.Elegem van belőled és az anyádból is.-jelentette ki vörös fejjel.Könnyek gyűltek a szemembe és összerogytam.A lábaim nem bírták el a terhet és a mérhetetlen fájdalmat ami megszállt belülről.

-De..de..de..miért?-dadogtam.Nem akartam elhinni és minden egyes szónál beleütöttem a padlóba,felkarcolva a bőrt a kezemen.Nem törődtem a fájdalommal.A mellkasomban tátongó üresség és  hiány szinte kettészakított.

-Találkoztam valakivel.Valaki olyannal akit sokkal jobban szeretek mint titeket és jobban is lehet vele élvezni az életet.Ti már nem jelentetek számomra semmit.-Semmit.Semmit.Visszhangzott a fülemben.Még láttam ahogy lemegy a lépcsőn és halottam ahogy anya próbálja maradásra bírni,hogy beszéljék meg és ketten együtt megoldják.Hivatkozott rám is,hogy nekem is szükségem van apára.Erre gúnyosan felnevetett és elviharzott,becsapta maga mögött az ajtót és elment.Eltűnt az életemből.Életünkből.

Gyorsan letöröltem könnyeimet,amelyek a szemem sarkába gyűltek az emlékek hatására.

Már 3 hónapja hogy apa elment.

Felsóhajtottam mert még most is éreztem azt a fájdalmat ami bennem tátongott és lassan felemésztett.

Félelem volt bennem.Nem is igazán magamat féltettem,mert én könnyebben összeszedem magam és inkább magamban mélyen elrejtem.

Anyát féltettem.Nem evett.Nem mosolygott.Olyan volt mint egy robot attól a naptól kezdve.Felkelt,megitta a nagy adag kávéját cukor nélkül,felöltözött és elment dolgozni.Hazajött,próbált valami ehetőt főzni nekem,felment az emeletre és magára zárta az ajtót.

Arca beesett volt,a ruhái lógtak rajta és állandóan sápadt volt.Inkább hasonlított egy élő halottra mint egy élőre.

Az egyik reggel megijedtem,mert arra keltem hogy valami nagyot koppant.Gyorsan magamra kaptam a köntösömet,belebújtam a papucsomba és lesiettem a lépcsőn.Anya állt a nappali és a konyha közti átjárónál,előtte pedig darabokban egy csésze.

-Mi a baj?-rohantam oda hozzá,figyelve arra hogy nehogy belelépjek valamelyik szilánkba és a sürgősségin kössek ki.

-Csak véletlenül kiesett a kezemből.-szinte suttogta a szavakat.Megtörölte a szemét.Vörös volt.megint sírt.

-Nem teheted ezt anya.Nem őrölheted magad állandóan.Túl kell lépned.-miközben ezeket mondogattam neki,próbáltam összeszedegetni a darabokat.Felsóhajtottam amikor szó nélkül kiment az ajtón.Felálltam és a konyha felé vettem az irányt.Megkerestem a seprűt és lapátot,majd gondosan feltakarítottam a kisebb baleset nyomait.

Most itt állok és a múlton merengve azon gondolkozom mi lenne a megoldás.

És az agyamban megszólalt egy vészharang.Hát persze!Dasie!Miért nem jutott hamarabb eszembe.Rá van szükségünk.

Az időeltolódással mit sem törődve siettem fel a szobámba és küldtem neki egy e-mailt.Válaszra várva doboltam a combomon,de nem érkezett.

Felsóhajtottam és eldöntöttem magamban hogy kezdeni kell magammal valamit.

Felöltöztem és a nap kellős közepén beültem egy kocsmába.a hely pangott az ürességtől.

Rendeltem egy üveg Bourbon-t és elszórakoztattam magam estig,amikor kezdtek megjelenni az emberek.

Egy irtó helyes srác ült le velem szemben.Végig néztem rajta és megnyaltam az alsó ajkamat.Köszönt és a hangjától kivert a víz.

Nem teketóriáztam.Megkérdeztem van-e barátnője.Amire azt felelte hogy nincs.Nekem több sem kellett.Áthajolva az asztalon megcsókoltam.És hazavittem magammal.Ezután nem igazán emlékszem a tetteinkre,de nem volt gond a sráccal.

Reggel mikor magamhoz tértem láttam hogy Dasie keresett.Gyorsan tárcsáztam a számot és megbeszéltük hogy ide költözik.

Boldogan robogtam le a lépcsőn hogy elújságoljam anyának a jó hírt,de nem találtam otthon.Igaz,Dasinek azt írtam hogy anya sem bánná,amit nem tudok,mert nem igazán beszéltem meg vele.Hopsz.Talán ez kimaradt.Nevettem magamon.Már a gondolat is megnevettetett hogy itt lesz.És jobb kedvet teremtett,úgy hogy még a repülőre sem szállt fel.

Ez van ha Dasie jön.vagy bárkinek a közelében van.

Egy percre elgondolkodtam hogy vele minden rendben van-e.A szülei le se szarják,csak a barátaira számíthat.

És akkor eldöntöttem hogy én is próbálom őt támogatni ha itt lesz.Mert akármilyen jó lelke van és szinte mindig vidám,kell hogy legyen egy támasza,akire mindig számíthat.

És ez egy ideig én akarok lenni,még nem talál egy srácot,aki minden téren boldoggá tudja tenni.

Tényleg.Mi lett a múlt éjszakás sráccal?Mi is volt a neve?

Mindegy.Úgy sem lett volna semmi komoly.Nevettem fel magamban.

Harry szemszöge:

A kanapéra ledobva magam próbáltam elaludni a tévén,sikertelenül.

Folyamatosan a hangja járt a fejemben.

Mikor meghallottam őt abban a szobában énekelni,olyan volt mintha megszólították volna a bennem alvó oroszlánt.És ezt nem perverz oldalról gondoltam.Ezt az érzést nehéz elmagyarázni.

Eddig azt hittem hogy szeretem Hope-t,mert ő is más volt,mind személyiségileg,mind az ágyban,mind velem.Sokáig küzdöttem érte és abban a hitben éltem hogy megérte.

A múlt szombat estéig:

Egy csendes helyet kell keresnem hogy lenyugodjak.Nem tudom miért izgulok még mindig,2 év után is a sok koncert előtt,de most a szokásosnál is jobban nyomasztott ez a különös szorongás.

A srácok megint felhúztak,mert majdnem elszakították a kedvenc repülős nyakláncomat,ami rengeteget jelent nekem.Épp eléggé bevoltam/vagyok szarva,még ez is hozzá társult.Miközben sétáltam a folyosókon és egyre távolodtam a hangos zsivajtól és felfordulástól,kezdtem egyre jobban megnyugodni és egyenletesebben venni a levegőt.Tudtam hova tartok,hisz mikor még benne voltunk a showban,mindig ebbe az eldugott öltözőbe bújtam.A srácok egy idő után felfedezték és jöttek velem,de most sikerült gyorsan leráznom őket,tudva hogy így is megtalálnak idő előtt,már ha emlékeznek hogy kell ide jutni az okos fejükkel.Nah jó ezt nem hagyhadtam ki.Szeretem mindegyiküket egytől egyik a hülyeségeikkel és a butaságaikkal együtt.Sokszor húztak ki a szarból és mindig kiálltunk egymás mellett.Olyanok lettünk mint a testvérek,mégis néha tudunk egymás agyára menni.Például amikor Zayn-re kell várni órákig hogy kitolja a seggét a fürdőből,vagy amikor Lounál mindig van egy sárgarépa és ha az eltűnik elkezd fel alárohangálva üvölteni és csak úgy nyugszik meg ha Eleanor-t felhívom és Lou füléhez teszem a telefont.Vagy ha pörög.-Itt felnevettem-Akkor senkinek nem lehet nyugta.De ezt senki sem bánja.Amikor Liam visít ha valaki kanállal kergeti fel alá,vagy ha Nial kajájába valaki beleeszik és ő elkezd üvöltözni és dobálózni.Én sokszor csak nézem őket és röhögök,de engem sem kell félteni.

Egy biztos,mióta a banda megalakult,csak akkor aludtam egy igazán jót ha hazamentem Holmes Chapelbe.Vagy akkor se, de ez már mellékes.

A gondolataim visszaterelődtek a folyosóra ahol éppen sétáltam és az ajtóra meredtem amit eddig kerestem.Megdermedtem,mert gyönyörű hang szűrődött ki rajta.A számot amit énekelt,mostanában én is előszeretettel dúdoltam.Halkan benyitottam és reméltem hogy nem zavarom meg.Szerettem volna tovább hallgatni ezt a varázslatos, kristálytiszta hangot.

Mikor az ajtót résnyire nyitottam,döbbenten láttam hogy a földön fekszik,a kék ruhája combján fel volt csúszva,szőke haja körülötte elterült a földön,cipője a sarokban hevert eldobva.Befejezte a számot és azt hittem fel áll,amikor újra elkezdte az elejétől.Mintha halotta volna a gondolataimat,amelyek a hangjáért könyörögtek,elmosolyodott és fojtatta.

Amikor a végére ért,megköszörültem a torkom,mire gyorsan rám vetette a szemét,felpattant,de a ruhája ugyanúgy maradt.Hát nem mondom,megmozdult bennem valami.Haja kócosan keretezte arcát,az ajkába harapott a ruhája pedig megmutatta hosszú kecses,de mégis kicsit izmos lábait.Mély levegőt kellett vennem és hangosan kifújnom,még mielőtt olyat teszek amit mind a ketten megbánnánk,vagyis amit ő megbánna mert nekem nem lett volna ellenemre,ha itt és most az én nevemet nyögné amikor elélvez.Hmm..

Megigazította a szoknyáját,majd gondolom zavarában lesütötte a szemét.Odaléptem,megfogtam az állát és elmerültem a szemeiben és valami olyan csúszott, szaladt ki a számon,amit alig hittem le hogy kimondtam.

-Ki vagy te és hol voltál eddig?-tágra nyíltak a szemei,és elpirult.A számra nézett,majd ő is elmerült a szemeimben.Mintha megakarna fejteni hogy szórakozok vele vagy ő bolondult-e meg.

Percekig fürkészhettük egymás pillantását,amikor végre rávettem volna magam hogy megcsókolom kivágódott az ajtó és a srácok léptek be rajta.

Gondolataim visszarepítettek a kanapéra amin feküdtem és hitetlenkedve csóváltam a fejem hogy azóta már találkoztam vele a kávézóban,ahol nagyon kellemetlenül és kényelmetlenül éreztem magam,hisz nem hittem hogy még egyszer látom,főleg úgy hogy Hope is ott lesz.Az fájt a legjobban hogy láttam a szemében a megbántottságot,mégis próbálta leplezni a gúnnyal,ami nagyon nem állt jól kedves és önzetlen énjének.

Meglepődtem amikor barátságosan nyitott barátnőm felé,aki miután végig nézett a lányon rögtön elfogadta,és attól a pillanattól kezdve le se tudtam őket egymásról vakarni.
Hitetlenkedve csóváltam a fejemet,amikor hazajöttem és a telefon hangjára riadtam fül.Indulnom kellett az interjúra,amire felkértek.Szívesen fogadtam el a felkérést,mert szerettem volna ha nem a nőcsábász Harry-t látnák meg bennem mindig.Persze van egy énem amit nem tagadok,hisz minek,de mégis van szívem és eszem.

Gyorsan lezuhanyoztam magamra kaptam a ruháimat,elszöszmötöltem a hajammal,ami sehogy sem akart állni.Elindultam.Az épülethez érve kiszálltam a kocsimból,bezártam.

Komótosan sétáltam el a liftig és Dasie-n járt az eszem mily meglepő.A hangja,a szeme,a haja,a formás dereka,a lába és a szája amire szombat este óta sóvárogtam.Még Hope extra játéka az ágyban se tudta el feledtettni ezt a sóvárgó érzést,bárhogy elégített ki a múlt éjjel és reggel is.

A lift kinyílt,és megláttam Őt.Meglepetésemre alig kaptam levegőt és a tenyerem is izzadni kezdett,mert vágytam arra hogy megérinthessem.Épp telefonált,de amikor meglátott felvonta szép íves szemöldökét.Leplezve érzéseimet intettem neki és helyet cseréltünk.

A lift ajtaja már csukódott be,amikor hirtelen megállítottam a lábaimmal,kiszálltam,utána mentem és a telefont kivéve a kezéből egyszerűen kinyomtam.Párbeszédünk elég érdekes gondolatokat és érzéseket keltettek bennem.Izgatott voltam és éreztem kettőnk között a feszültséget.A szikrát,ami ott lapult a levegőben,mégis egyikőnk se foglalkozott vele.Még.Felajánlottam neki hogy megszervezek neki egy partit.Azt akartam hogy a legjobbat kapja és betekintést nyerhessen milyen is az igazi Harry Styles amikor igazán akar valakit.Mert én akartam foglalkozni azzal az érzéssel és szikrával ami bennünk lapult.Az ösztönnel, ami felé húzott.

Dasie szemszöge:

Mikor beálltam a tus alá,csak elmosolyogtam és a egész testemet átjárta egy érzés,amire nem számítottam.Elkezdtem sírni.És nem tudtam abbahagyni.....

Féltem.Nem akartam olyanba beleszeretni,akinek van egy csodaszép barátnője és látszólag boldogok együtt.De éreztem kettőnkben valamit.Valamit ami nem akart bennem elmúlni,inkább csak felerősödött.

A zöld szemei,a gödröcskés mosolya,a mozdulat amikor eltűri a szeméből a haját.Az izmos karja.A szája..amit majdnem magamon éreztem...

Dasie állítsd le magad!Nem teheted ezt.

Felsóhajtottam,kiléptem a zuhany alól,magam köré tekertem egy törülközőt és a szobámba mentem.

A szemeim kitágultak amikor 5 lányt pillantottam meg.És volt olyan akit nem is ismertem.

-Sziasztok!-köszöntem.Ott volt Em,Danielle,Anne,aki nevetett???És két csajszi akit nem ismertem,de nagyon szimpatikusak voltak.

-Szia,én Perrie vagyok!-lépett oda hozzám egy szőkés rózsaszínes hajú lány,aki nagyon nagyon csinos volt.Nagyon feltűnő.Ruháját mintha ráöntötték volna és szeme olyan huncutul csillogott,mint aki mindig készül valamire.

-Dasie!-mosolyogtam.

-Én pedig Eleanor vagyok!-jött oda egy magas,modell alkatú, barna hajú lány.Levakarhatatlan mosoly ült az arcán és egy rövidnadrágot viselt,amibe egy csinos csipkés felső volt tűrve.Még Perrie-n erősebb,az ő arcán egyszerű,természetesen ható smink volt.

-Dasie!-köszöntem neki is.

Az egész kora estét végig nevettük.Kiderült számomra hogy Perrie,Eleanor és Danielle egy-egy 1D-s tag barátnője és nagyon jóban vannak,Em pedig az xfaktorból ismeri Danielle-t ezáltal a lányokat is.

Nagyon örültem hogy eljöttek,mivel nem tudom hogy mi lett volna velem nélkülük.

Egy comb középig érő,csavart pántos ruhát aggattak rám.Ha a ruha miatt nem éreztem volna egy kicsit is feszélyezetten magam,megláttam a színét.Vörös volt és kiemelte az idomaimat.A szemeim tágra nyíltak amikor a tükörhöz fordítottak és belenézve egy vad csajt láttam.Nem igazán ismertem magamra,mégis én voltam.Mert ez is bennem volt.Csak elő kellett hozni.Egy fekete,magas platform cipő volt rajtam és lábfejemet átszőtte egy-egy gyöngyös pánt,ami megtartott,ha éppen a magas sarok miatt a lábam megremegett.Szemeim füstösen,mégsem kirívóan voltak kifestve,hajam pedig egyszerűen ki volt vasalva,ami így a derekamig leért.Elégedetten néztem bele a tükörbe és készen álltam arra hogy jól teljen az estém.

-Mehetünk?-léptek oda hozzám a csajok.

-Persze,ha ti is készen vagytok.-elmosolyogtak,bólintottak és elindultunk le a lépcsőn a bejárati ajtóig,kiléptünk és a ház előtt egy fekete limuzint pillantottunk meg.

Az állam is leesett hogy ez értünk jött.Nevetgélve,pezsgővel a kezünkben ültünk be a kocsiba és elkezdtünk beszélgetni.

-Am csajok Ti ismertek valakit a buliról,akit Harry meghívott a tudtomon kívül is?-tettem fel nevetgélve a kérdést.

-Hát ugye Zayn az én pasim,Eleanor Lou-val van és Danielle Liammel.Rajtuk kívül ismerjük Hazzát,Caroline-t,Jade-t,Selena-t meg még pár srácot,de így pontosan most nem tudom a nevüket.Majd bemutatunk nekik és talán az egyikkel összehozunk titeket!-kacsintott.Én csak elnevettem magam.Mert tudtam kit akarok.És nem érdekelt hogy most van valakivel.Nem érdekelt hogy talán szereti is a lányt.Önző voltam,mert magamnak akartam.Minden csókját,minden érintését,minden sóhaját,minden szavát.És mindent megfogok tenni hogy az enyém legyen.Ha küzdenem kell érte megteszem.Magamat fogom adni,mert nem akarok úgy valakit magamnak hogy nem vagyok teljesen őszinte és önmagam.Nem tudnék úgy szeretni valakit,hogy közben színészkedem.Nem.Dasie Magine leszek teljes valómban,akibe Harry Styles belefog szeretni bármilyen áron.Itt elmosolyogtam és megütötte a fülem a hangos zaj,amit már utca végéről is lehetett hallani,ahogy befordultunk a sarkon.

-Mit mosolyogsz annyira?-néztek rám a lányok.Elnevettem magam,felvontam a szemöldököm és rájuk néztem egy olyan "Mintha nem tudnátok",mire ők is elnevették magukat és elkezdődhetett az este,ami sok titkot és meglepetést hordozott magában amikor kiszálltunk a kocsiból.