17.rész

Sziasztok!
Itt lenne a következő rész.
Megszeretném köszönni a sok komit és a 13!rendszerest.A több mint 8000! oldalmegjelenítést és a támogatást tőletek.Nagyon jól esik.
Olvassatok és jó hétvégét nektek.

Dasie szemszöge:

-Csak próbáld meg.Ne félts te engem.Erős vagyok.-vigyorogtam.

-Okés.Hope..Hope.Ez nekem nem megy Dasie.Nem akarlak megbántani.Nem tudlak bántani.-süti le a szemét.

-Még sem lehet olyan rossz.Nem nagyon kötődök még emberekhez itt.Nyugodtan elmondhatod.-biztatom.

-De..pfff..nem fogod feladni igaz?Ha most nem mondom el akkor kilesed őket ugye?-néz rám kérdőn.

-Persze.Hisz ismersz.Megszerzem ami takarok.Amit tudni akarok.-válaszolom.

Ő vesz egy mély levegőt,majd még egyet.Eltelik pár perc amíg erőt gyűjt.Kezdek kicsit megijedni hogy ennyire rossz.De hát a fiúkon és Hope-on kívül senkit nem ismerek még Londonban.Na jó.Még a szerkesztőségből pár lányt,akivel a folyosón futottam össze még hétfőn,de ők lányok.CSAK NEM?Hope leszbikus lenne?Na ne..

-Hope leszbikus?-tettem fel a kérdést.Ez kicsit kibillenthette a gondolkodásából,mert lemerevedett és a következő pillanatban hangos kacajra fakadt.Értetlenül néztem rá.

-Akkor ezek szerint nem?-vontam fel a szemöldököm,miközben próbált levegőhöz jutni.

-Nem.Nem leszbikus.-vált komollyá.-Jó,én nem bírom tovább.Most kérlek vegyél egy mély levegőt és ígérd meg hogy nem fogsz magadba roskadni.-fogta meg az ölemben pihenő kezemet.

-Megígérem.-mosolyogtam,de éreztem a mondandója komolyságát.

-Harry-t Hope az apáddal csalja meg,Dasie.-mondta ki.

Teljesen lefagytam.Az nem lehet,hisz nem soká kis testvérem lesz.Bár igaz hogy az anyám megint nem keresett egy ideje,de ehhez hozzá voltam szokva.És úgy tudtam nyaralnak,vagyis pihennek valahol.

-Ez lehetetlen.Anyáék nyaralnak valahol.Biztos csak összetévesztetted valakivel.-mondtam magabiztosan.

-Nem Dasie.Biztosan ő volt.Megismertem a hangját és láttam is.Nem tudom hogy kerül ide,de itt van.És Hope-al.-magyarázta.

-Felhívom anyát.Talán akkor megnyugodhatok hogy még mindig ott vannak és nem itt.-mentegetőztem és tárcsáztam is anya számát.

-Szia kincsem!De jó hogy hallom a hangod.Már nagyon hiányzol.-szólt bele a telefonba.

-Nekem is nagyon hiányoztok anya.Mond hol is vagytok pontosan?-tértem rá azonnal a lényegre.

-Már itt vagyunk pár napja Londonban.Rögtön azután indultunk vissza amikor utoljára beszéltünk.Apádnak sürgős tárgyalásra kellett mennie.-és akkor bennem elszakadt valami.Megkaptam a választ a kérdésemre.

A telefon megint kicsúszott a kezeim közül és hangosan koppant a padlón.

De ebből nem érzékeltem semmit.

Teljesen kikapcsoltam.

A régi,mindenkit felvidító,ösztönző,barátságos Dasie meghalt bennem.Nem tudtam mi vagy ki is lettem valójában,csak arra tudtam gondolni hogy miért pont velem történik meg mindez.

És anyával.

Nem érzékeltem semmit.Csak meredtem magam elé és bezárkóztam.

Fogalmam sem volt hogy ki tud majd egyszer is újra kinyitni engem.

Ez a jövő zenéje volt.

De ott abban a pillanatban nem észleltem semmit magam körül.

A világ számomra bezáródott és úgy éreztem hogy egy fekete lyuk magába szippantott és nem tudtam hogy szabadulhatnék ki.

Emily szemszöge:

Miután az beszélt az anyjával a telefonja hangosan ért földet a padlón.Felvettem,de nem lett semmi baja.

Ezt nem mondhattam el róla.Csak ült és nézett maga elé.A szeme üres volt és az arca halál sápadt.

Hiába szóltam hozzá,nem fogta fel és nem is válaszolt.Mintha nem is itt lett volna.Mintha kómába esett volna,de nyitva volt a szeme.

Megfogtam a kezét és rám nézett.

De akkor megmondom őszintén kicsit megijedtem.Mert nem azt a vidám és boldog lányt láttam benne,aki bele volt habarodva egy göndör hajú srácba,hanem egy rideg kősziklát aki bárkit képes tönkre tenni.

Érzelemmentes volt.

Ő volt maga a halál megtestesítője,aki bármikor képes ölni a tekintetével.

És bármikor képes valakit tönkre tenni.

Azt gondoltam valami megváltozott azzal hogy Dasie ideköltözött meghatározatlan időre és segített nekünk.

De éreztem most nagyobb változás fog történni.De nem velem vagy anyával.

Hanem vele.

Harry szemszöge:

Szerda.Lassan számoltam a fejemben hogy mikor lesz koncertünk és mikor kell legközelebb elutaznunk.

Be volt sózva a seggem és nem szerettem otthon ülni.

Pénteken és szombaton lesz egy-egy koncertünk itt Londonban,de utána egy hétig szabadok vagyunk.

Miközben ezen gondolkoztam Hope hasán köröztem az ujjaimmal,amire elkezdett mocorogni.

Rásandítottam fél szemmel és láttam hogy megremegnek a szempillái ahogy kezd magához térni.

-Jó reggelt!-köszöntem neki kissé rekedtes hangon.

-Szia!-felelte unottan.Mostanában olyan furán viselkedik.Vagy lehet hogy csak én kezdek paranoiás lenni.

Hidegebb,nem ér hozzám sűrűn és mintha nem is kívánna úgy.Tegnap este sem esett hevesen nekem,mint szokott és ezt nem nagyon bántam,mert mást kívántam,de akkor sem értettem.Egy dögnek éreztem magam,amiért nem tudom már úgy szeretni és a legborzasztóbb az,hogy nem tudom mit tehetnék.

Vele álmodtam.Egyszerű volt mégis olyan felemelő.Ő volt a karjaimban.Védhettem.Megóvhattam.De ő nem volt önmaga.

És ez megijesztett.

Erre keltem fel.

Dasie szemszöge:

Nem tudom meddig ülhettem ott szótlanul magam elé meredve,de hirtelen elhatározásból elindultam fel az emeletre.Belül összetörtem viszont ezt nem úgy akartam kiadni magamból hogy zokogva az ágyamra borulok,hanem felvettem a kedvenc cicanacimat amit ollóval párszor a combomnál felhasogattam.Felvettem egy fehér szinte átlátszó trikót és egy fekete magassarkú csizmát.

Erős füstös sminket készítettem magamnak és kész voltam.

Belenéztem a tükörbe és egy új Dasie-t láttam.

Nem érdekelt hogy mennyire tűnök kurvának vagy túl vadnak.Semmi nem érdekelt.

Azt akartam hogy szabadnak érezzem magam.Hogy ne gondoljak arra a sok szarságra ami körülöttem és bennem zajlik.

A hajamba túrtam és eldöntöttem hogy ezen változtatnom kell,de hamar.Első utam a fodrászhoz fog vezetni.

Beleraktam a telefonom és némi pénzt a táskámba és lerobogtam a lépcsőn.

Anne és Emily a konyha pultnál ültek és beszélgettek.Mikor megláttak elkerekedett a szemük.

Nem csodáltam,de épp ez volt a célom.Lehet hogy megőrültem.De ez járt nekem.És nem akartam hogy bárki is megmondja nekem mit csináljak.

Eddig elviseltem hogy szinte mindig egyedül voltam a barátaimmal és a szüleim szartak a fejemre.

De az hogy az apám megcsalja anyámat a csajjal,aki azzal a pasival van együtt akire én vágyom,kiütötte a biztosítékot.

-Mit néztek?Valami baj van?-néztem rájuk flegmán.Közben bevettem egy rágót a számba.

-Sse...mmit.-dadogták.Felvontam a szemöldököm és megrántottam a vállam.Nem érdekelt mit gondolnak.

Oda sétáltam a hűtőhöz és kivettem egy doboz narancslevet.Poharat elő sem véve,lecsavartam a tetejét és beleittam.Majd visszaraktam.

Ők minden mozdulatomat követték hogy mikor robbanok.

-Dasie drágám szeretnél valamiről beszélni velünk?-kérdezte kedvesen Anne.

-Nem.Nem szeretnék.Kérlek hagyjatok békén.-fordultam el könnyes szemekkel és futottam ki az ajtón a kocsi kulccsal a kezemben.

Beszálltam,indítottam és kifaroltam az útra.

Úgy hajtottam mint állat,de nem érdekelt.Londonból tartottam ki egy kevésbé forgalmas úton.

Csak mentem és mentem.Nem tudtam hová tartok.Azt sem tudtam hogy mi lesz ezután.

Hisz a terveim,amelyek olyan szépen alakultak kezdtek romba dőlni.

Csak az újság maradt számomra biztos pontként.De addig van még 4 nap.

Lesoroltam egy pihenőhelyre és megálltam.Fejemet a kormányra döntöttem és elkezdtem sírni.

Kiakadtam magamból mindent.Minden embernek kell egy bizonyos idő míg teljesen felfogja mi is történt.

Talán eddig azért nem tudtam sírni mert most jutott el az agyamig,hogy mi is történt.

Nem találtam érveket rá hogy miért pont velem és miért pont most.De felnőttként kéne kezelnem ezt az egészet.

Higgadtan meg kell velük beszélnem hogy miért.

De hogy fogok ezentúl apa szemébe nézni?Hogy tudja meg anya,aki a szíve alatt hordja apa gyermekét,az én testvéremet?Mi lesz ezután a családommal?Mert igenis mi egy család voltunk,ha kicsit furcsán is.

Hogy nézek Harry szemébe ha újra valahogy találkoznánk?

Biztos gyűlölne ha megtudná.Én is gyűlölöm magam hogy ilyen az apám.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe és magamat láttam piros arccal,akinek a fején elmaszatolódott a smink.

Felsóhajtottam és beindítottam az autót.

Idefele azt sem vettem észre hogy 3 óra hosszáig vezettem.

Késő délután volt már amikor hazaértem.Leállítottam a motort és kiszálltam.

Az ajtón belépve köszöntem és levettem a kocsiban talált kabátomat.

6 szempár figyelte minden mozdulatomat és várták hogy mikor kelek ki magamból.

Várjunk csak.6?

És akkor,ott megláttam.Akire talán a legnagyobb szükségem volt,de ezt nem akartam bevallani magamnak.Mert képtelenségnek vettem hogy máris ennyit jelentsen.Pedig jelentett.

Csak álltam ott földbegyökerezett lábbal,amikor észrevettem hogy kitágulnak a szemei és nagyot nyel.Végig néztem magamon és rájöttem hogy eléggé alul vagyok öltözve.

Őt ez láthatólag nem zavarta,hisz le se vette a szemét a lábamról illetve a pólómról.

-Minden rendben drágám?-lépett oda Anne és húzott magához.Egyre jobban oldódik fel ő is és kezd visszatérni a régi énje.Örültem neki.Nagyon.

-Persze.Csak kiszellőztettem a fejemet kicsit.Szükségem volt rá.-magyaráztam és összekulcsoltam a kezem a melleim előtt,ezzel még jobban kiemelve domborulataimat.Nehezen tudtam csak vissza tartani a nevetésemet Harry képét látva.De nem tudtam mit keres itt.

-Te mit keresel itt?-szegeztem neki a kérdést.

-Lux-hoz megyek és azt mondta nem állítsak be hozzá úgy hogy nem viszlek magammal.Gondoltam te is szívesen jössz.-válaszolta a szemembe.Majd tekintete lejjebb vándorolt.

-Persze megyek.Csak átöltözöm.-indultam a lépcső felé.

-Nekem így is jó leszel.-suttogta.

-Aha persze.És ha meglátnak veled,azt hiszik már kurvákat is tartasz.-motyogtam és felrobogtam a lépcsőn.

Nem nagyon értettem miért keresett meg megint és miért jött ide,de örültem neki.

A kislányt meg meglehet zabálni,szóval imádom.

Alig várom hogy újra láthassam.

Felkaptam egy farmert,pólót,lemostam az arcom és indulhattunk.A kocsiban kínos csend tört ránk Eszembe jutott Hope és az apám.

Nem akartam elmondani neki,mert elég volt mára ennyi fájdalom.És nem szerettem volna ha engem utál meg amiért közöltem vele.

Bekapcsolta a rádiót és dúdolt vele.Megmosolyogtam a látványt és egy életre elraktároztam magamban.Erre mindig emlékezni szeretnék.Örökre.

Befordultunk egy takaros ház elé és megállt a kocsi.

Rám nézett és felém fordult.

A hajamat elsöpörte az arcomból és belenézett a szemembe.Lassan közeledett felém én pedig megdermedtem.

Majd....

Ui:15 perc múlva hozom a mai frisst a fiúkról :)

16.rész

Sziasztok!

Megérkezett a várva várt rész.

Azért írok most az elejére,mert fel kell hívnom a figyelmet hogy 18-as rész.Szóval a végét aki nem akarja nem olvassa el.

Nincs több mondani valóm.Remélem tetszeni fog.

A perverzségért elnézést.:DD

Puszi.

Nial Horan szemszöge:

A srácokkal jókedvvel és talán túl hangosan is vágtunk neki Harry-t megkeresni.

Sejtettük hogy hol lesz,mégis azért elég nagy az x faktor arénája ahhoz hogy elbújjon egy kicsit.

Elindultunk a hosszú folyosókon és közben azt taglaltam Louis-nak hogy miért jobb a csirke mézes bundában megsütve mintha egyszerűen csak párolva van és fűszerezve.

-Sokkal jobban kiadja a csirke ízét,főleg akkor ha egy kis fehérbort iszol mellé.Hidd el barátom,annál nincs finomabb.-futott össze a számban a nyál az ínyencség gondolatára.

-Nem igaz.Finomabb a csirke párolva,simán fűszerezve egy kis vörösborral.-húzta fel az orrát Lou és viccesen elkezdett vonyítani,közben azt hiszem egy sznob banyát akart utánozni aki mindig csak válogat.

-De komolyan finomabb.Ha végeztünk és hazaértünk megkóstoltatom veled is.-mondtam komolyan ő pedig elkezdett még jobban nevetni.

-Most mi van?-néztem rá furán.Nem értettem hogy mi ebben a vicces.

-Az,hogy már most 9 óra,mire itt végzünk lesz majdnem 11 és még lesz máshol is egy fellépésünk.Hajnalodik mire örülni fogunk hogyha hazaérünk és eljutunk az ágyunkig.Nem hogy még együnk.-csóválta a fejét.

-De akkor is meg kell kóstolnod!-ugráltam mellette.

-Jó,holnap megkóstolom.-ígérte.

-Éhes vagyok!-jelentettem ki és a hasamra tettem a kezem.Tényleg az voltam.

-Mikor nem vagy az?-kérdezték kórusban,mintha gyakorolnák.

Tény hogy sokat eszem és sokszor,de istenem.Fejlődő szervezetem van.És amúgy is lemozgom vagy leugrálom meg ilyenek.Szeretem a testem.Nah jó,ez most elég furán hangzott.De sebaj.

-Mit mosolyogsz zabagép?-lökött oldalba Zayn.

-Semmit,füstgép!-tettem én is arrébb.

-Szakadjatok már le egymásról!-lépett közénk Liam.

-Jaj,megszólalt a hidegfejű!-mondtuk egyszerre Zaynnel.

-Gyerekek!-csóválta meg a fejét Louis.Aha,még ő beszél.

-Te beszélsz nekünk?-fordultunk hátra és úgy mentünk tovább.

-Igen.Miért?

-Te vagy a legnagyobb mindannyiónk közül.Ha tudnák a rajongók hogy néha mit csinálsz...Ejnye bejnye.-csóváltam meg a fejem és az ujjam is előtte.

Enyhén elpirult és kínosan elnevette magát.

-Vigyázz Horan,a végén még nem kapsz kaját,mert az összeset megeszem.-fenyegetett.

-Akkor rendelek még.-vágtam rá gondolkodás nélkül.

-Bezárlak egy sötét szobába,ahonnan nem tudsz kijönni és ott hagylak pár óráig vagy napig...ezt még elöntöm és csak vizet meg kenyeret kapsz.-tervezgette a nem túl biztató jövőképemet.

-Nem lennél rá úgy sem képes.-röhögtem fel már-már kínomban.

Zayn és Liam egymásra néztek és szó nélkül megrázták egymás jobb kezét.Tehát fogadtak.Remek.

Rájuk néztem és szúrós szemmel próbáltam kitalálni ki állt mellém.

-Köszönöm Liam hogy kitartasz mellettem!-léptem mellé és karoltam át.Ő kibújt a karjaim közül és elhátrált.

-Öh..bocs de..-tette fel a kezét védekezéssel.

-Liam,te..te..-habogtam.-Áruló.-fújtattam.Keresztbe fontam a karom a mellkasom előtt és gyorsabbá vettem a lépteimet.

Eltelt pár pillanat mikor mind a 4-en elkezdtünk nevetni,de úgy hogy meg kellett állnunk összegörnyedve.

10 perccel később Louis egy ajtóhoz fordult és belépett rajta.Kopogás nélkül.

Fő a diszkréció.

-Hoppá!-mormolta az  orra alatt,miközben megállt a küszöbön,mi pedig szorosan mögötte kukucskáltunk hogy mi történik.

-Szerintem megzavartunk valamit.-suttogta Louis hátrálva,de ők közben már szétrebbentek és csodálkozva néztek ránk.Teljesen elvoltak pirulva és megszeppenve álltak távol egymástól.

Ezután bemutatkoztunk neki és elmesélte hogy az utcán összekevert minket egy másik fiú csapattal.Csak nevettünk és mennünk kellett.

Ami zavart,hogy imádtam.Csak pár percet vagy még annyit sem töltöttem a társaságában,de teljesen bepörögtem.

Ezt a többiek is észrevették és Harry szúrós szemmel nézett rám.Olyan -szállj le róla már gondolatban is,mert megöllek-pillantással.Felsóhajtottam és beletörődtem hogy megint Hazza kezére került egy gyönyörű és elvarázsolt lány.Ez van.Majd máskor szemfülesebb leszek.

A fellépésünk jól sikerült és Hazza is megnyugodott a színpadon.Ugyanúgy hülyéskedtünk egymással és jókedvvel énekeltünk végig.

Nem tudtunk elköszönni a lánytól,mert amint leértünk a színpadról leszedték rólunk a zsínórokat és betuszkoltak minket egy autóba,ami elszállított a második koncertre az este folyamán.

Harry velem szemben ült és zenét hallgatott.Olyan furcsa volt.

Nem hülyéskedett,hanem gondolkodott.Teljesen magába mélyedt.

A másik koncerttel is végeztünk,ahol sikeren megint megőrjítettük a közönséget,hisz Liam lehúzta a göndör nadrágját.Ezért is mondom hogy nem ismerik a rajongók a fiúk egyes oldalait.Csak amelyiket akarják.

Liam sem egy ártatlan fiú ám.Meglepő dolgokra képes.De ez inkább a négy fal között bontakozik ki belőle.

Hajnali 4-kor örültem hogy kitudtam kászálódni a kocsiból és besétálni a szobám ajtajáig.A hasam mérgesen megkordult én pedig nem akartam tovább megvárakoztatni.Ledobtam a táskámat,majd visszacaplattam a földszintre.

A többiek valószínűleg beestek az ágyba és már az igazak álmát alusszák.

Legnagyobb meglepetésemre Harry ott ült az asztalnál meztelenül és forró kakaót szürcsölt.Meg sem hallotta hogy leértem.A ruhái egy kupacban hevertek az egyik széken szépen összehajtogatva.Harry és a rend.Még akkor is ott van mikor teljesen ki van.Vagy még jobban.Mint például most és nem értettem hogy mi a baj.

A hűtőhöz léptem és csináltam egy normális szendvicset.Teljes kiőrlésű kenyér,vaj,sonka,majonéz,paradicsom és még egy kis saláta.Sokszor halottam és olvastam hogy össze-vissza eszem mindent mindennel.És ez teljes mértékben hazugság.Tény,hogy többet nyúlok ételhez mint a többiek,de normális ételeket eszek.

A szendvicset egy tányérra tettem és mindent visszapakoltam a hűtőbe.

Leültem az asztalhoz a tányérral a kezembe Harry-vel szemben és csendben falatozni kezdtem.Közben rá-rá pillantottam hogy nem fulladt-e bele a kakaóba.Jól volt,viszont teljesen le volt törve.

A telefonja ott volt az asztalon és néha megcsördült vagy csak rezgett.De nem vette fel.

Az 5. hívásnál elegem lett,majd gyorsan felkaptam és felvettem.Vidáman mégis halkan szóltam bele hogy ne ébresszem fel a többieket.

-Végre hogy felvetted.Hol vagy?Csajjal?-szólt bele Hope a telefonba.Komolyan a falra másztam ettől a lánytól.Nem értettem hogy Hazza miért van vele.Egyáltalán nem illett hozzá és a csaj kihasználta.Sőt!Meg is csalja.Mindannyian tudjuk,de még nem találtunk alkalmat arra hogy elmondjuk neki.Látszólag boldog,de most ahogy viselkedik,kezdtem kételkedni.

-Én vagyok az Nial.Harry a konyhában hagyta a telefonját és felment aludni.Én most értem le hogy egyek valamit és megláttam hogy keres...-

-Jó mindegy.Nem nagyon érdekel az esti mese!Felkeltenéd légy szíves!Beszélnem kell vele valamiről.-vágott a szavamba és utasított mintha a csicskája lennék.Felvontam a szemöldököm.Akármennyire is kedves vagyok és tolerálom az emberek bunkóságait vagy sokszor figyelembe se veszem,ez több a soknál.

-Nem fogom felkelteni.Ma,vagyis tegnap 2 koncertünk is volt.Hullafáradt és szerintem örül hogy vízszintesben lehet.-mondtam már kicsit mérgesen a telefonba.Engem ne szívasson és ne beszéljen így a legjobb barátomról,mintha a lába kapcája lenne.

-Jó,mindegy akkor.Mond meg neki hogy ha felkelt,azonnal hívjon fel.Fontos.-és ezzel le is csapta.Még ilyen arcátlan,bunkó,senkiházi ribancot.Pfff.

A szendvicsemre meredtem és próbáltam elkerülni Harry tekintetét.

-Miért vetted fel?-suttogta,teljesen nyugodtan.

-Mert idegesített hogy zúg.-haraptam egy nagyot.

-Köszönöm.-csak ennyit mondott.Majd felkászálódott a székről és elindult az emeletre.

-Mi a baj Hazza?-fordultam meg aggodalommal a szemeimben.

-Csak össze vagyok kicsit zavarodva haspók.De minden rendbe lesz.-mosolygott teljesen őszintén,mint aki már tudja is a megoldást.

-Tudod mit fogsz tenni akármiről is van szó?-intéztem felé a kérdést.

-Megoldom.Jelenpillanatban csak az ágyra vágyom és arra hogy valakibe beletemetkezhessek,de mivel a a csajom nincs itt,ezért beérem csak az alvással.-mondta,én pedig kiköptem ami éppen a számban volt.

-Bazdmeg Harold,enni próbálok és nem a perverz megjegyzéseidet,hajlamaidat vagy mit tudom én miket hallgatni.-akadtam ki.

Ő csak megvonta a vállát és csak az ajtó csapódását halottam később.Hát ő nincs valami nagy tekintettel a többiekre.Bár úgy sem kellnének fel rá.Hosszá szoktunk,főleg Liam és Louis mellett.

Elpakoltam magam után és lassan én is elaludtam a pihe puha ágyamban.

Ma este van a buli,amit Harry szervez Dasinek.Kicsit meglepődtem,de nem csodálkoztam rajta.Elég volt szombaton egy pillantást kettejükre vetni és tudtam hogy nincs esélyem.A csaj totálisan bele volt Harold Edward Styles-ba zúgva nyakig.

Éppen a boltban keresgéltük a kajákat Louis-al és a telefonomban nézegettem a listát hogy még mit kell venni,amikor belém jött egy vöröses barna hajú lány.A telefonom kicsúszott a kezemből.Ezzel tropára ment a 4. Iphone 4s-em.Sóhajtottam.Eszméletlen vagy Horan.Még a telefonokat is eszed.
Akkor vettem észre hogy a lány elvágódott és most próbál feltápászkodni.Mielőtt segíthettem volna Louis odament és megfogta a derekát és felhúzta.Egy ideig csak bámultak egymásra és levegőt se vettek.

Elnéztem és vártam hogy mind a ketten észhez térjenek.

Addig levettem a polcról pár chipset és a kocsiba doptam.Ők éppen számot cseréltek.Elköszöntek és Lou visszatért.

-Nah mit kell még venni?-kérdezte,mintha mi sem történt volna.Úgy döntöttem nem hozom fel.Majd elmondja ha akarja.

Lassan bevásároltunk és elindultunk Harry-hez.Már minden készen állt.

Kezdődhetett a party.Sokra nem emlékszem az estéből,mert túlságosan ízlett a vodka és a wiskey így kicsit túl lőttem a célon.

Viszont reggel a saját ágyamban ébredtem.Egyedül.

Szétnéztem a szobában.Semmi különös vagy szokatlan  nem tűnt fel.

Lehúztam magamról a takarót és majdnem felröhögtem kínomban.

Meztelenül feküdtem az ágyamban és egy használt..khm..óvszer volt még mindig rajtam.Gusztustalan.

Megráztam a fejem és próbáltam kiűzni a fejemből az emléket.

Dasie szemszöge:

Álmosan mégis kipihenten kászálódtam ki az ágyból.

Gondolataim a furcsa hang felé terelődtek,amely beférkőzött az agyamba.Olyan ismerős volt,még sem tudtam hova tenni.

Ő vette fel Hope telefonját és azonnal le is tette mikor nem mutatkoztam be.De előtte még káromkodott egy sort.

Felsóhajtottam hogy ezzel az információval nem tudok mit kezdeni,mert nem tudom honnan rémlik a pasi hangja.

Letusoltam,megmostam a fogam és felvettem a fehérneműmet.Felkaptam magamra egy csőfarmert és egy fekete converse pólót,majd szempillaspiráloztam.

Kész volt a terv a fejemben.Már csak Emily-t kell rávennem hogy velem jöjjön.

Átrobogtam a szobájához és hangosan ütöttem az ajtót,amíg az ki nem tárult.

-Mi a baj?.nézett rám álmoskásan.

-Beszélnünk kell.Öltözz valami kényelmes cuccba,addig csinálok kávét.A konyhában találkozunk.-daráltam le.

Szerintem felfogta,mert bevágta az ajtót és csak a zuhany hangját halottam pár perccel később.

Felraktam a kávét főzni,majd elővettem 2 bögrét.Cukrot tettem beléjük és kivettem a hűtőből a tejet,mert a britek mindent tejjel isznak.Bláhh..

Fáradt fejjel botorkált le a lépcsőn és huppant le az asztalhoz.Elvett egy bögrét és teleöntötte tejjel és megitta.

-Em,abban még nem volt kávé.-csóváltam a fejem.

-Mindegy.Szeretem a tejet.-vonta meg a vállát,majd ivott még egy bögrével.Fintorogtam egy sort és elfordultam.

Nem vagyok finnyás,de ezzel a folyadékkal ki lehet kergetni a világból is.

-Mikor lesz kávé?Mert megtelt a gyomrom tejjel.-jelentette ki.

-Akkor hogy fér még bele a kávé?-értetlenkedtem.

-A kávé mindenhova elfér,csak öntsd már!-kiáltott.Én pedig felkuncogtam.Értelmes,angol szóváltás és humor.Ezzel tudnám jellemezni az itteni reggeleket.

-Szóval arról akartam veled beszélni..-kezdtem,mikor én is elfoglaltam a helyem az asztalnál.-..követni akarom Hope-ot hogy megtudjam kivel csalja meg Harry-t.-jelentettem ki teljesen komolyan.

Erre ő kiköpte a kávét az asztalra.

-De hát én tudom kivel csalja meg.Minek ehhez kommandósat játszani?-nézett rám.

-Biztosra tudod a személyt?-kérdeztem.

-Igen.-válaszolta.

-És van is erőd már elmondani?

-Nem tudom Dasie.Félek hogy nagyon megrázna és sok mindent tönkre tenne.

-Csak próbáld meg.Ne félts te engem.Erős vagyok.-vigyorogtam.

-Okés.Hope...

Hope szemszöge:

Komolyan nem tudom elhinni hogy nem veszi fel azt a nyamvatt telefont.Jó tudom hogy hajnal van meg minden,de mindig rajta lóg,persze csak akkor nem ha én hívom.Muszáj hogy felvegye és biztos legyek benne hogy nem látott meg vele,mert akkor kiborul és nem szeretném hogy kiderüljön.

Én akarom elmondani neki.A saját szemébe akarom vágni hogy megcsaltam,mert nem volt nekem ő elég jó.

Olyan jó lesz látni a megkínzott arcát.Azt hitte hogy ilyen könnyen megkapott magának és meg is tarthat.

Nem.Csak amiatt a cikk miatt vagyok még vele együtt.Valahogy el kell érjem hogy megismerjenek az utcán

Ez fontos lesz később és nagy ívből leszarom hogy-hogy bántom meg a kis sztárocska szívét.

A telefon csörög és csörög,de senki nem veszi fel.

Az órámra nézek és kezdem feladni és eluralkodik bennem a félelem.Ez nem igaz.Nem ronthat a tervbe.Nagyon nem.

Végre Nial felveszi,de nincs hangulatom a hülyeségeit meg a magyarázkodását végig hallgatni.

Gyorsan leteszem és visszafordulok felé az ágyban.

-Minden rendben?-kérdezi rekedtes,mély és férfias hangján.

-Persze.Minden a legnagyobb rendben.-hajolok közelebb hozzá és újra elkezdődik,amit az előbb abba hagytunk.

Hétfő reggel.

Úgy érzem,mintha uralkodni akarna rajtam.Mi a fasznak?Hagyjon már békén.És még ez a szőkécske is itt van a kávézóban.Minket figyel és le sem veszi rólunk a szemét.

Áthajolok az asztalon hogy megmutassam a pasi az enyém és vegye le róla a karmait.Én akarok még vele játszani.Egy darabig.Utána majd megvigasztalhatja ha akarja.Forró csókja égeti a lelkem és néha kezdek gyengülni.Majd eszembe jut a terv és újra erős maradok.

Hirtelen azon kapom magam hogy a csajjal csevegek,aki nagyon aranyos és már most imádom hogy mennyi mindenben egyetértünk.Nem tudjuk abba hagyni a beszélgetést és Harry próbálkozásai hogy rá figyeljek,meghíúsulnak.

Csak beszélünk és beszélünk.Sok mindenben hasonlítunk.Csakhogy ő a megtestesült álom.Kedves,gyönyörű van stílusa.

Ellenben velem.

Én vagyok maga az ördög.

Csörög a telefonom.Rápillantok hogy nem e Ő az és nem megint a nyálgép.

Mosolygok és Dasie-nek mondom hogy mennem kell.Fogok egy taxit és gyorsan ledarálom a címet.

A szemüvegemet felveszem és próbálok elvegyülni hogy ne vegyenek észre ha kiszállok a hotelnél.

Kipattanok és fizetek.

Már alig várom hogy láthassam és ajkait a testemen érezzem.Izzik a bőröm a gondolatra és idegesen futok a liftig.

Elindul és topogok.Jajjj csak érjen már fel.20,21,22 és igen! 23.Kinyílik az ajtó és ott vár rám.

Elmosolyodik mikor meglát és a karjába zár.

Beletúrok felzselézett hajába és mosolygok.Beleharap alsó ajkamba és pedig felszisszenek.

Felkap én pedig a dereka köré kulcsolom a lábam.Érzem combomnál izgatottságát,majd elindulunk.Beesünk az ajtón és szinte tépi rólam a ruhát.

Blúzom és melltartóm már a földön hever az ő szétszaggatott inge mellett.

Ledob az ágyra és fölém mászik.

-Azt akarom hogy a cipő rajtad maradjon.Úgy akarlak magamévá tenni.Felizgat.-mormolja.A kezei a fejem mellett és a fülem mögött elkezd csókolgatni.Hangosan zihálok és nyögök.Nem hall minket végre senki.Nem kell vigyázni.Csak magunkra figyelni.

Ajka tovább halad a nyakamon és ott meg áll.

-Ne szívd ki a nyakam.Akkor lebukok.-zihálom gyengén.

-Ahhh.Az a kis buzi mindig köztünk áll.Meddig kell még várni?-néz rám.

-Már nem sokáig ígérem.-suttogom.Nincs erőm.Remegek mint a nyárfalevél.Azt akarom hogy megtöltsön és elfelejtesse velem ezt a sok szarságot ami van.

Folytatja az útját lefelé.Hasamon keresztül köldökömön át halad nyelvével.Kezemmel beletúrok a hajába és hangot adok az élvezetnek.

Lassan elér a nadrágomig,amit lehúz a bugyimmal együtt.De nem tér vissza a gyenge pontomhoz.

A lábujjamat kezdi a szájába hagyni és beleharap.Az alhasamban érzem az érintését és megfeszülök.Nem bírom már sokáig.

Halad felfelé a vádlimon és a combomon keresztül.Ujjai már a nőiességemen érzem.Körkörös mozdulatokat ír le.

Majd a nyelve is eléri a csiklómat.Felnéz rám és izgatni kezd.Szemem lecsukom és hátravetem a fejem.Már nem érzem magam a földön.Máshol vagyok.És csak ő tud oda eljuttatni.Hangosan és túl gyorsan élvezek. testem katarzisban,a lelkem szárnyal.

Lassan magamhoz térek és megszólalok.

-Most rajtam a sor hogy megmutassam hogy is tudod a fellegekben érezni magad velem.-búgom a fölébe,mert az ölében ülök.

A nadrágját a fogammal kezdem lehúzni de tartom a kontaktust.Halkan morgok mint egy vadállat és látom rajta hogy ez izgatja.

Megválok nadrágjától és feszülős boxerjétől,ami eltakarja méretes büszkeségét.Szombat óta erre vágyom.Hogy a számban érezhessem.

Furulyázásom közben nyög és látom hogy miattam esik össze a élvezéstől.Az én karjaimban.

Büszke vagyok magamra.

Mikor ő is magához tér,fordít helyzetünkön majd a lábam az égbe emeli hogy mélyen érezhessem magamban.

Igazi perverz vadállat,de ezt látni lehet a szemében is akárhányszor csak belenézek és én megőrülök érte.

-Áh!-nyögök fel mikor belém csusszan.Nem tudom mikor fogom megszokni hogy bennem van.Talán soha.

Nem tudok gondolkozni.Csak az ütemre figyelek,amit ő diktál.Közben a nevemet mormolja mint egy imát.

Egyre gyorsít és gyorsít,míg nem spirálban élvezünk el egyszerre.Eszméletemet vesztem a kéjtől és a tempótól amit diktál,mert most sem húzódik ki belőlem hanem folytatja tovább.

Kezdek magamhoz térni.Egyedül vagyok.

Sötét van és félek.Oldalra nézek és az óra még csak 18:00-t mutat.A redőny lehúzva,ezért érzem éjszakának a napszakot.

Megpróbálok felülni,de nehezen megy.Mellettem megszólal a telefonom.

Harry az.Valami buliról hablatyol,ami ma este van és ő tart.Jókor szól nem mondom.

Kimegyek a fürdőbe és végig nézek magamon.

Elmosolyodom.

Végre megint éreztem hogy élek.Csaknem félholtra dugott.De mindig ezt csinálja.

Ördögi mosolyra húzom a számat és meg is van a további tervem.

A helyedben vigyáznék a szívemre Harry Styles.

És elindulok.

15.rész

Emily szemszöge:

A zene lüktetett az ereimben.Már nem tudtam senkire és semmire sem odafigyelni,csak arra hogy hogy sodródom a tömeggel,vagy éppen kivel is táncolok.

Az utóbbi hetekben lételememmé vált hogy kitomboljam magamból a feszültséget és ne kelljen gondolnom a rosszra.

Sokszor már nem is kellett az,hogy éjszaka legyen.Ha kedvem támadt és úgy éreztem szétroppanok beültem egy kocsmába.

Hulla részegre ittam magam és hazacibáltam magammal egy srácot,hogy neki is megmutassam és kitomboljam rajta a bennem feszülő vágyat és erőt.

Valahogy senki nem ellenkezett.

De eldöntöttem hogy ma este nem leszek egy ribanc,csak jól akarom magam érezni.

Ez Dasie estéje és nem akarom elrontani.Már azzal sokat segít hogy itt van.

Anya már attól bepörög hogy gondoskodnia kell róla és rólam.És a minap láttam rajta egy halvány mosolyt,pedig csak 3 nap telt el Das megjelenése óta.

Büszke voltam rá,mert igyekezett és az hogy megkapta azt a munkát is az újságnál csak még jobban megmutatta azt hogy,akármennyi pénze és akármekkora támasza is lehet az embernek,az olyanok mind Dasie is nem szeretik kihasználni a másikat és el akarnak érni valamit az életben,bármilyen befolyásolás nélkül.

Gondolkodtam már én is sok mindenen.Járhatnék egyetemre mert nem vagyok hülye.Főiskolára is felvennének.

Csak egy a baj.

Kikéne találnom mi is akarok lenni.Ami a mai napig nem megy.Nem tudom mire várok,talán valami remény sugárra.Nem tudom.Majd egyszer úgy is rájövök.

Soha sem késő.

Vagyis,remélem hogy nem késő.

Ahogy az este haladt,mintha egyre többen lettek volna.

Jöttek a feladatok és soknál csak nevettem hogy milyen őrültekkel hozott össze a sors.Helyesbítek.Nem engem hanem Dasie-t.

A sztripízt kigúvatt szemekkel néztem végig és még én is bele pirultam és lesütöttem a szemem néha.

Annyira éreztem köztük a szikrát,a feszültséget.Szinte lángoltak egymás társaságában.

Biztos voltam benne hogy egyikük sem közömbös a másik iránt.

Dasinek ragyogtak a szemei akárhányszor ránézett vagy beszélt a sráchoz.Látszott hogy akármelyik pillanatban leteperné vagy hozzá érne és megszüntetné a köztük lévő távolságot.

Harryre pedig egyszerűen nincsenek szavak.Igazi pasi,szóval nem csodáltam hogy bejött neki Dasie.Ahogy végig nézett rajta és nyelt egy nagyot,vagy a szemei elködösültek mikor az arcához ért.Nem akartam perverz lenni és ránézni a gatyájára,hogy vajon dudorodik neki vagy sem.így inkább hagytam a francba és elvonultam egy szobába az emeleten,hogy kicsit kifújjam magam mielőtt hazamegyek.

Egy félórája ülhettem az ágy szélén és próbáltam a hányingert visszafordítani több kevesebb sikerrel amikor az ajtó előtt suttogásokat halottam.A cipőmet már rég levettem és most a szekrény  előtt hevert.

Odalopóztam lábujjhegyen az ajtóhoz és lassan résnyire nyitottam hogy ne vegyék észre.

Magamban imádkoztam hogy az ne nyikorogjon és hál' istennek észrevétlen tudtam maradni.

Az ezután lévő beszélgetés meghallva lefagytam és majdnem elestem a döbbenetemben.Az nem lehet hogy mind a ketten ezt csinálják a szeretteikkel.Könnycseppek gyűltek a szemeimbe és tudtam hogy ezt el kell mondanom Dasie-nek.Mihamarabb,de nem voltam benne biztos hogy mikor hagyja el a számat a teljes igazság.

Harry szemszöge:

Kezd megőrjíteni ez a csaj komolyan mondom.Már majdnem kihúzta belőlem a választ hogy igenis érzek iránta valamit.De az istenit! Nekem barátnőm van!Nem gondolhatok hosszú szőke hajára,kék ragyogó szemeire,telt ajkaira amire olyan szívesen leheltem volna akár egy rohadt csókot is,ami után biztos égett volna a szám és felkeltette volna bennem az állatot akárhányszor visszagondoltam a pillanatra.

De, tudtam magam tűrtőztetni és nem nyúltam sima,hibátlan bőréhez,amihez oly finoman tapadt a vörös ruhája tegnap és valahogy bele sem mertem gondolni hogy mi van alatta,mert akkor most nekihajtok egy fának és az se nekem,se az autómnak és a fának se tetszene.Na jó ez egy nagy baromság volt most tőled Styles.

Ez a csaj elveszi az eszed!Térj már észhez ember.

Az ilyesfajta gondolataimat imádom komolyan mondom.Horkantam fel a kormányt szorongatva,míg arra vártam hogy a lámpa zöldre váltson és minél hamarabb hazakeveredjek.

Az éjszaka járt az eszemben,mint előbb is és csodálkoztam magamon hogy nem fektettem le.Pedig biztos csodás lett volna hallani a nevemet a szájából vagy karmait a hátamon...

Harry Styles!Állítsd már le magad!Szerencsémre a telefonom megmentett.Közben a lámpa is váltott,így átváltottam a heatsetre.

Ránéztem a kijelzőre és Hope neve villogott türelmetlenül hogy vegyem már fel.Ajaj.Ezt hogy magyarázod ki drága barátom.

-Szia édesem!Hogy vagy?-szóltam bele nyájasan,mintha mi sem történt volna.

-MÉGIS HOL A FENÉBEN VAGY?-ordította.

-Öhhm..most tartok hazafelé,egy 5 perc és ott vagyok.-mormoltam teljesen nyugodtan.

-És mégis hol voltál egész éjszaka?Mert hogy velem nem az biztos.-vette nyugodtabbá a figurát,mégis halottam hogy ideges.

-Egész éjjel ott feküdtem melletted cica.Túl sokat ittál és nem emlékszel.-próbálkoztam.

-És akkor reggel hol voltál mikor felébredtem mi?És fel voltam öltözve,ami meglepő...-gondolkodott a telefonban,de közben várta a válaszom.

-Csak elugrottam a boltba kaját venni.Nem hinném hogy bármi is maradt,főleg ha Nial megtalálta a dugi kajánkat is.-nevettem és éreztem hogy ő is kezd engedni.

-Pfú..már azt hittem mással vagy és megcsalsz.-mondta ki megkönnyebülve.

Nem drágám,nem csallak meg mégis mással voltam.És már az csodás volt hogy átkarolhattam és együtt aludtunk.De ezt természetesen nem mondtam neki a telefonba.

-Dehogyis.Hogy gondolhatsz ilyet rólam.Sohasem csalnálak meg.-ez igaz.Nem kezdeményeznék és lépnék Dasie felé úgy hogy még együtt vagyok Hope-al.

-Akkor jó.Lassan dél van és én éhes vagyok.Nem megyünk el kajálni?Nincs kedvem semmit összeütni,amúgy sem tudok főzni és kedvem van valahová menni.-hajtotta a telefonba.-Meg szeretem ha együtt látnak minket.Olyan jól nézünk ki a címlapokon együtt nem?-kérdezte.

Megmondom őszintén nagyon nem figyeltem a hablatyolására.

-Hahó!Ott vagy?-szóligatott.

-Ja,persze.Hová menjünk?-ennyi megragadt,vagy már bennem van a rutin.

-A plázába.Ott olyan finom a csirkesaláta.És arra vagyok éhes.

-Jól van ott találkozunk.Egy 15 óra,mert már majdnem otthon voltam.És vissza kell hajtanom a belvárosba.-magyaráztam.

-Oksi.Szia szívem!Szeretlek.-mondta a telefonba és nekem nehezemre esett rá válaszolni.Nem tehettem róla és ezért utáltam magam.

-Én is szeretlek.-mormoltam,bár már nem voltam benne teljesen biztos.Semmiben sem voltam már biztos.

Főleg bennünk nem.

-Szia Lou!Mondjad?-csörgött rám az öltöztetőnk.

-Harry segítened kell.El kell rohannom itthonról,de nem hagyhatom magára Lux-ot és nincs aki vigyázzon rá.Tudom hogy annyira szereted és ő is oda van érted.Megtennéd hogy vigyázol rá délután?-könyörgött.Én pedig felnevettem.

Úgy sem volt mára programom és ez megmentett valamennyire Hope-tól is.

Imádtam Lux-ot.Nála édesebb totyogóst nem hordott a hátán a föld.És amióta megszólalt és gyűjti a szavait és nevet,ő lett a szívszerelmem.

-Hát persze!Bármikor.Elmenjek érte?Úgy is kocsiban ülök.-ajánlottam fel.

-Leköteleznél.Már így is késésében vagyok.És köszönöm Harry!-és le is rakta.Ő már csak ilyen.

Visszacsörögtem Hope-ra hogy lesz velünk egy baba is.Hallhatóan nem volt oda érte,de nem volt választása szóval ez velem járt.

Magamhoz vettem Lux-ot és negyed órás késéssel ott voltunk a plázánál.

Megláttam Hope-ot és nem éreztem semmit.Hogy hiányzott volna vagy valami.Semmit nem mozgatott meg bennem.De most nem foglalkoztam ezzel,mert a karjaimban lévő csöppség jobban lefoglalt.

Nem igazán jöttek ki egymással és a barátnőm szinte undorodott tőle.Ez kicsit fájt,mert valamikor én is szeretnék majd gyerekeket és taszít ha valaki így bánik velük.

A gondolataim ezen jártak miközben a mosdóból tértem vissza és próbáltam megkeresni őket.

Nem igazán figyeltem amikor valaki belém rohant és mindketten elterültünk a földön.Az illatából és bőre puhaságából tudtam hogy ő az.És ez rögtön jobb kedvre derített.

Nem akartam elhinni,mégis megtörtént és küldtem a mindenható felé egy köszönöm-öt hogy belém szalasztotta.

Mert igaz hogy egy 2-3 órája váltunk el,de már hiányzott.

Talán túlságosan is mint ahogy szabadott volna.

De most itt volt megint.

A karjaimban.

Dasie szemszöge:

Egész este azon járt az eszem amit Em mondott.Hogy képes az a csaj megcsalni Harryt?Ezen nem tudtam magam túl tenni.Az övé volt testestől lelkestől az a pasi aki milliók álma,köztük az enyém is és csak így eldobja magától.

Vagyis még azt sem teszi,mert olyan gerinctelen hogy a háta mögött gyűri a lepedőt mással.

Ettől sajgott a szívem és lelkem.

Én soha nem tudnám senkivel sem ezt megtenni,főleg nem vele.

Egy melegítőnadrágban ültem az ágyamon a párnákon,laptoppal az ölemben és próbáltam elterelni a gondolataimat.

Megnéztem egy filmet,olvasgattam és beszélgettem pár emberrel,akik hiányoltak hogy több napja nem halottak felőlem.

Beszéltem Lizzie-vel aki nagyon hiányzott.Talán a közeljövőben eltud majd jönni,vagy majd én látogatom meg a messzi-messzi távolban.Ezen elnevettük magunkat,hisz nem szoktam ilyen költői kifejezéseket használni.

Elmeséltem neki Harry-t és mindent ami eddig történt,azt is hogy Hope megcsalja.

Ő pedig jó barátnőhöz méltóan tartotta bennem a lelket és kitalált egy tervet.

Én vonakodtam tőle,hisz egy embert követni elég unalmas és van veszélye a dolognak ha lebukunk.

De ki akartam deríteni hogy ki az aki jobb Hazzá-nál és Hope-nak jobban kell.Furdalt a kíváncsiság,de féltem is,hisz Em azért nem mondta el,mert állítólag felzaklatna a dolog.

Itt elnevettem magam.

Nah persze.Majd egy ilyen kis fruska miatt érzem majd szarul magam.

Mégis nyomasztott.

És eldöntöttem,mielőtt mély álomra hajtottam volna a fejem,hogy követni fogom.És ráveszem Em-et is.

A héten még úgy sem dolgozok.Utána nem lesz esélyem rá.

De az biztos.Ha megtudom ki az.Kő kövön nem marad szárazon.Vagy szem ami,azt illeti.

14.rész

Song:I Love It

Erre én is elmosolyodtam.

Nem tudtam elhinni hogy már megint egymásba futottunk.Jó mondjuk eddig egyikünk sem esett hanyatt vagy terült el a földön a másikkal karöltve,de kezdett kicsit félelmetessé válni hogy akárhova mentem ebben a pár napban  mindig összefutottam vele.

Más csak álmodni remél hogy egyszer találkozik vele az életben,vagy csak megpillantja vagy esteleg beszélgethet vele is egy kicsit.

Nekem úgy látszik több jutott.Több nap.Több pillanat.Mintha nem csak mi akartuk volna látni a másikat,attól fogva hogy elváltunk,hanem más is.Alig ismertük egymást,mégis mintha a sorsunk megpecsételődött volna ott,akkor az öltözőben.Elkezdődött valami.Valami aminek nem akartam a végét.

Soha.

-Már megint Te?-kérdeztem én is,de nem mozdultam el róla.Olyan nyugtató volt a karjai közt lenni.Az éjszaka jutott eszembe,hogy milyen békésen aludtunk együtt.

Kart karba öltve fonódtunk össze az ágyon is tudatlanul mégis összhangban.

Hirtelen feleszméltem hogy most nem az ágyban vagyunk nálunk,hanem egy pláza kellős közepén,ahol emberek vesznek minket körül,mi pedig csak bámulunk egymás szemébe.

Sőt,a rajongói is ott voltak,hogy képeket kérjenek tőle és aláírást.

Feltápászkodtunk és leporoltuk magunkat.Mindkettőnk arcán levakarhatatlan mosoly ült.Közelebb jött hozzám és megigazította az egyik kósza tincsemet.

Az arcunk már-már összesimult,amikor meghallottunk egy éles hangot:

-Harry?Már vagy félórája keresünk.Hol voltál?-jött közelebb Hope.-Áh szia Dasie!Örülök hogy látlak.-puszilt meg két oldalról.

Lenéztem az oldalára és egy kislány fogta a kezét.

Olyan gyönyörű volt.Szőke haja keretezte szív alakú arcát,melyen levakarhatatlan angyal mosoly ült.

Kék szemei tágra nyílva figyeltek engem,ahogy lehajoltam hozzá.

-Szia.Én Dasie vagyok.Hát te?-egy percig megfordult a fejembe hogy Harry babája,de mivel ismerem a One Direction-t egy ideje és valamennyire követtem is őket,tudtam hogy ő nem lehet más mint a kicsi Lux.Lou,a stylest-juk kislánya.Kinyújtottam a kezemet,ezzel nyitva felé és megmutatva hogy nem kell félnie nem harapok.Sőt.Imádnivalóan festett.

Elengedte Hope kezét és ahelyett hogy megfogta volna az enyémet,a karjaimba ugrott.

Hangosan nevettem és próbáltam megtartani az egyensúlyom hogy ne essek el és őt se ejtsem el.

-Cia-motyogta a fülembe.Ha lehet még jobban elmosolyodtam és magamhoz szorítottam.Olyan jó babaillata volt még mindig.Aranyos volt és már most szerettem,pedig sok közöm nem volt hozzá.

Harry próbálta kivenni a karjaim közül,de ő makacsul kapaszkodott a nyakamba.Sehogy sem akart elengedni.

Hitetlenkedve megcsóválta a fejét és tehetetlenül visszaejtette a kezét az oldalához.

-Pedig rám mindig hallgat.És szeret engem.-gügyögte Luxnak,mintha megbántotta volna.-Nah ide jössz?-guggolt le és tárta ki a kezeit.

A kicsi csak megcsóválta a fejét és erősen kapaszkodott a nyakamba és beleszagolt a hajamba.

-Áruló.-sértődött meg Hazza,úgymond az érettebb és kicsit nagyobb gyerkőc,majd keresztbe font kézzel felállt.

Lux ránézett,kibontakozott a karjaimból és megkért hogy tegyem le.

Odatotyogott és elkezdte Harry nadrágját húzogatni.Én csak nevetve figyeltem őket.Olyan aranyosak voltak.

-Mit szeretnél szívem?-adta be a derekát Harry.A szőke göndörség felemelte a kezeit,ezzel jelezve neki hogy vegye fel.

Hazza boldogan hajolt le és kapta karjaiba.

-Szeretem Dasie-t!-mondta a fiú arcába.Aki láthatólag megdöbbent,de próbálta leplezni.-És nagyon finom illata van a hajának.-folytatta a kicsi.

Én kezdtem egyre jobban zavarba lenni.El is pirultam,bár csak egy 2 éves dicsért meg,én akkor is kényelmetlenül fészkelődtem,hisz annak a karjaiban volt,akiében én is akartam lenni.

-Tényleg?-nézett rá mosolyogva a göndör.

-Igen,talán jobb is mint a tiéd.-kacérkodott.

-Igen,kisasszony?Ki is szeretne pónit kapni?-húzogatta a szemöldökét,amin nekem nevetnem kellett,annyira édes volt.

Hope csak állt mellettük unott képpel,mint aki csak azt várta volna, hogy hagyják már abba és valaki vigye el  innen azt a gyereket.

-Dasie mennünk kéne.-szólalt meg mellettem Anne.Te jó ég!El is felejtettem hogy miért is jöttünk.

Ahjj,ez a gyerek minden gondolatomat kitörli és magára vonzza.

-Persze.Menjünk.-vettem fel az elejtett szatyromat és a többit Anne-től.

-Nekünk mennünk kell,de szép délutánt nektek.-intettem nekik,ám ez a kis csajnak nem volt elég.Kiugrott Hazza karjaiból és felém viharzott.

Karjaimba kaptam és nyomtam egy puszit az arcára.

-Aztán jó légy te kis hercegkisasszony.-engedtem útjára.

-Jó leszek.Ha megkapom a póniiiiiittttt.-visított fel és szaladt a játék bolt felé.Hope és Harry utána mentek miután intettem nekik.

A rajongók az egészet végig kísérték és előre tudtam hogy spekuláltak hogy mi van közöttünk.

Páran odajöttek hogy kérjenek egy képet vagy írjam alá nekik a telefontokukat,vagy egy papírt.

Csodálkozva figyeltem,de megvontam a vállam és boldogan teljesítettem a kérésüket.

-Hogy ti mindig találkoztok.-csóválta meg a fejét Anne,amikor már a kocsiban ültünk.A csomagtartó televolt pakolva,éppen egy szupermarket felé tartottunk hogy bevásároljunk.

-Igen.És ez olyan furcsa.De biztos csak véletlen.-motyogtam,miközben az utat figyeltem.ugyanis Anne megengedte hogy én vezessek.Kicsit ugyan még szokatlan volt,de kezdtem belejönni.És ez csak javulni fog idővel.

-Persze,csak véletlen.-hagyta rám és ezután csendben maradtunk.

Ő az ő gondolataival én pedig az enyémmel.

Kipakoltunk a kocsiból és beléptünk a telepakolt csomagokkal a házba.

Em már otthon volt és kezdtem hiányolni hogy ma még nem is láttam,pedig annyi mindent meg kell beszélnünk.

-Sziasztok!-ugrott fel a kanapéról és segített cipekedni.-Mi újság?-kérdezte.

-Hát Dasinek biztos van mit mesélni.Menjetek lányok ezt majd én elintézem.Das mutasd meg a ruhákat amiket vettünk.-mutatott a szatyrokra és az emelet felé.

-Na gyere.-ragadta meg a kezem unokatesóm,és felvonszolt az emeletre.

-Hová tűntél este?-támadt nekem a szobámban,mikor leültünk az ágyra és elkezdett faggatni.

-Mire emlékszel a tegnap éjszakából?-kérdeztem hogy tudjam honnan is kezdjem.

-Hát csak annyira hogy te énekeltél egy mikrofonba,utána meg azt hiszem a fiúk is.De ez az utolsó emlék képem.-sütötte le bűnbánóan a szemét.

-Jó.Akkor elmesélem  mi volt utána.-ő csak bőszen bólogatott,majd belekezdtem.-A fiúk ugye kitalálták hogy ünneplésképpen teljesítenem kéne néhány feladatot.Én ebben benne is voltam és meg is csináltam 3-at.Magamra tetováltattam egy csillagot,répát pucoltam éjnek évadján és tejszínhabot nyaltam le Zayn hasáról.-itt kidüllettek a szemei és majdnem elnevette magát.De csak majdnem.Folytattam.-És ezután jött a fekete leves.Liam arra akart rávenni hogy nyaljam ki a vécét,ami nekem kicsit sok volt így sztriptízelnem kellett Harrynek.-pirultam el és próbáltam a tekintetem másra terelni.De ő persze hogy nem hagyta.

-És te beállaltad?Te jó isten.Hát persze hogy bevállaltad.Teljesen oda vagytok a másikért.-jelentette ki.

Én inkább nem mondtam semmit erre,csak folytattam.

-Még nem végeztem.Ezután hazajöttem,mert nem akartam semmi olyat tenni bárkivel is akivel megbánnám és amúgy is fáradt voltam.Itthon lefeküdtem,de csengetésre ébredtem fel.Az ajtóban Harry állt és kérte hogy engedjem be.Ott állt az ajtóban egy szál pólóban és alsógatyában.Behívtam,de szegény nem igazán volt magánál.Majd együtt aludtunk az ágyamban összebújva.Mikor felkeltem még aludt,majd a zuhanyzásból jöttem ki,már lent ült az asztalnál Anne-el.Feljöttünk,de olyan fura volt.És utána elviharzott.De viszont ma megint összefutottunk a plázában.-hadartam el és nevettem fel kínosan a végén.

-Azta.Nem vagy semmi.És ezek után még itt vagy és nem vele?-hajolt bele az arcomba,mint akit magához akar téríteni.

-Hahó Em!Barátnője van.-bújtam a párnák közé.

-És?-állt elém csípőre tett kézzel.

-Mi és?Jaj,én nem akarok az lenni,aki szétszakít egy szerelmes párt csak azért hogy neki jobb legyen.Te is tudod hogy nem vagyok olyan és nem tudnám megtenni se Harry-vel se Em-el.-hadakoztam.

-Figyi Das!Nem akarlak megbántani,de már megtetted.-mosolygott rám büszkén.

-Hogy mi?-ültem fel hirtelen,amitől megszédültem.

-Akár hiszed,akár nem.Te már nagyon is benne vagy az ők kapcsolatában.Meg amúgy is nem tartani valami soká.Mert Hope megcs..-itt a szája elé tette a kezét és nagyra nyíltak a szemei.-vagyis..hogy..-próbálta kimagyarázni magát,de nagyon nem ment.

Én pedig lemerevedve néztem magam elé.

Mi?

Hogy Hope megcsalná Harry-t?

Pont őt?

Ezt nem tudom elhinni.

Beszélnem kell vele.

Megkerestem a telefonomat,bepötyögtem a nevét a keresőbe és már hívtam is.

Csakhogy nem ő vette fel a telefont.

13.rész

Song:Little Things

Dasie szemszöge:

Megdermedtem és akkor olyat formáltak meg tökéletes ajkai,amit életemben nem hittem hogy fogok hallani tőle.

-Tudod,nem hittem hogy ezt valaha is..vagyis..ilyet fogok valakinek mondani bármikor...de...-itt hirtelen elhalt a hangja és nem fojtatta.

Megfogtam kétoldalt az arcát és elkezdtem cirógatni a két hüvelykujjammal.

Kezdett ellazulni a kezeim alatt,mert beledőlt a tenyerembe és lehunyta a szemét.

Vonásai kisimultak és kezdett megnyugodni.

-Mit csinálsz velem te lány?-kérdezte hitetlenkedve,de enyhe csodálattal a hangjában.

Fordított a helyzetünkön és én kerültem felülre.

-Jobban szeretem ha a csaj van felül.-morogta elsötétült szemmel.

-Miért?-kérdeztem ártatlanul.

-Mert látom hogy mennyire élveznek engem.És az az élvezet miattam van.Értem van.-suttogta.A szemem kitágult és valahogy elfelejtettem levegőt venni.Csak bámultam rá.

Nem akarta egyikünk se megtörni  a fullasztó perceket.Csak néztük egymást,mint mindig.Elmerültünk.

Nem tudtam mit érzek.

Még biztos hogy nem szeretem,mert ahhoz idő kell.

De mintha el kezdtem volna hozzá kötődni.Megbíztam benne.Jobban mint bárkiben.És ez megrémisztett.

Alig ismerem és úgy viselkedünk teljesen magunktól,mintha ezer éve együtt lennénk és tiszta szívből odaadóan szeretnénk a másikat.Mint aki uralni akarja a szívemet és lelkemet.De csak egy darabját,hogy a másikkal én tudjam az övét.

Úgy,ahogy ő az enyémet.

Teljesen,de mégis csak töredékében.

-Mennem kell.-fogta meg a derekam és próbált magáról leemelni,úgy hogy nekem ne fájjon.De nem volt erőm megmozdulni.

A derekamat fogta és most nem volt bennem pia,hogy egyszerűen elbírjam tűrni.

Enyhe borzongás futott végig a testemen és hangosan sóhajtottam.

Ő pedig felvont szemöldökkel újra végig simított rajtam.A fejem hátra hanyatlott és felnyögtem.

Beleharaptam a számba és birtoklóan kaptam ajkai után,de ő nevetve elhajolt és leemelt az ágyra.

Fogta magát és kisétált az ajtón.

Még visszanézett és intett egyet a fejével azzal a csodás mosolyával ajándékozva meg,amit mindig is néztem a posztereken.

-Várj még nem..-kiabáltam volna neki,de becsapta maga mögött az ajtót.

Kitágult szemekkel,felizgatva hagyott ott egy szó nélkül a szobában.Kifulladva és szétterülve feküdtem az ágyamon.A pólóm fel volt csúszva a melltartómig.

Próbáltam egyenletesen lélegezni és felkelni.

Ma telefont akartam venni,mert szegény tényleg az utolsókat húzta.

Odatámolyogtam még mindig elvarázsoltan a szekrényemhez és magamra vettem egy farmert,rózsaszín pólóval.Belebújtam egy kényelmes cipőbe és megfésültem a hajam.

Bementem a fürdőbe és feltettem egy kis szempillaspirált és tust.

Belemosolyogtam a tükörbe.

Régen nem láttam magamat ilyennek.

Fusztráltnak,de mégis ragyogott a szemem.

Komolyan,ha még egyszer a kezeim közé kerül akkor majd megtudja milyen valakit így itt hagyni.

Csak az a baj hogy én is kibaszottul kívánom őt,nem tudom hogyan tudnék még játszani is vele.

Befújtam magam parfümmel és eszembe jutott hogy mit is tettünk majdnem.

Szegény Hope.Nem ezt érdemli.

Kezdtünk barátnők lenni tegnap és én ezt nem akarom elrontani bármit is érzek Hazza iránt.

Miért?Mit érzek iránta,a testi vonzalomon kívül?

Igen,az kétségtelen hogy megvan köztünk az a híres  szikra és te jó isten de vágyom a csókjára.De..de.. van egy akadály.

És ezt nem igazán akarom lerombolni.

Boldogok együtt.Szeretik a másikat.Fontosak egymásnak.

De akkor Harry miért jött este hozzám és nem hozzá?

Megint ez a kérdés,komolyan kezd egyre jobban idegesíteni..

Mindegy.Egyenlőre ezt félre teszem és folytatom a sztármentes életemet.Az valahogy nyugodtabb.

Lelépkedtem a lépcsőn és odamentem Anne nénihez aki nem dolgozott ma.A kanapén ült és egy kéziratot olvasott.

Megszállottja volt az ilyeneknek mihamarabb, akár az írótól megszerezni.Mindig csodáltam a kitartásáért,amit folytatott egy-egy levelezés közben.ahogy próbálta meggyőzni az illetőt hogy küldje el neki.

Valahogy mindig sikerült és ez olyan tiszteletet ébresztett bennem felé.

-Szia Anne néni!-huppantam le mellé.

-Kincsem!-nézett fel a papírhalmok közül.

-Eljössz velem telefont venni?Sajnos eltörtem az enyémet-húztam el a számat.

-Jajj Dasikém,pedig most vetted.-rázta haragosan a fejét,de ajkán apró mosoly jelent meg.

Már mióta itt voltam haladtunk az ügyön hogy egyre jobb kedve volt.És csak remélni tudtam hogy ez így marad mindig és ível felfelé a javulása pozitívan.-De persze elkísérlek.Csak felszaladok átöltözni és beugrunk neked pár ruhát is venni.Úgy tűnik nem vagy tisztában az alakoddal és elrejted ilyen egyszerű ruhák mögé a bájaidat-kacsintott huncutul.Igen ilyen volt az az Anne akit én ismertem.

Nagyon nem értettem a ruházkodást,hisz mindig volt anyagi támogatásom rá,csak úgy voltam vele,hogy ami tetszik megveszem és ami kényelmes felveszem.És nem mondhatja,szombaton is vettünk nekem csinos ruhákat,de inkább ráhagytam.Ha ezzel boldoggá tehetem hogy kiélheti rajtam a divat mániáját,állok elébe.Csak hasznomra válik,még Styles megőrjítésében is.Persze csak akkor ha még találkozunk még az életben.Most fogalmam sincs mi van,hisz csak úgy elment.És itt megint eszembe jutott kócos haja,ragyogó szeme,hívogató ajkai,a rajta feszülő pólója.....

-Dasie itt vagy?-integetett az arcom előtt nénikém.

-Igen ..csak csak elbambultam.-ő közben át is öltözött és kész volt az indulásra.Kicsit elgondolkodhattam.

-Rajta járt az eszed igaz?Aki reggel itt volt?-mosolyodott el-Áh ne is tagadd.Ragyog az arcod és totálisan ki vagy pirulva.-kacagott??.És én is kacagtam vele pironkodásomon.

-Inkább menjünk.-ragadtam meg a kezét és az ajtó felé kezdtem húzni.

Bezárta a kaput és beültünk az autóba.Gyújtást adott és elindultunk egy közeli pláza felé.

Besoroltunk a forgalomba és közben rengeteget nevettünk.A térdem felhúztam az ülésre és fejemet hátravetettem annyira nevettem.Még a könnyem is kicsordult.

Behajtottunk a mélygarázsba és bezártuk az ajtókat.

Elindultunk a lift felé,fel az emeletekre.

Kiszállva megközelítettünk egy szolgáltató boltot és bementünk.

Elmondtam hogy mire szeretném használni a telefonomat és hogy strapabíróbb legyen mint az Iphone.

Az eladó erre elmosolyodott és mondta hogy várjak egy percet azt hiszi tudja mi kell nekem.

Én csak nevetve megráztam a fejem,amikor lassan visszatért.

Letett elém egy rózsaszín Blackberry telefont.Imádtam.

Megkérdeztem az árát és megvettem.Anne nénikémtől kaptam hozzá egy csodaszép hátlapot,heatsetet és egy tokot.Megpuszilgattam érte és megköszöntem.

Ragyogó mosollyal az arcomon ballagtam ki az üzletből.

-Nah tetszik?-sandított rám Anne.

-Igen,már most imádom.De azért majd csak akkor veszem ki a dobozból ha a hazaértünk.Félek hogy már most tönkre tenném.-nevettünk fel mindketten.

Végig jártunk egy csomó boltot és nagyon jól éreztük magunkat.

Úgy éreztem végre Anne is eltudott teljesen lazulni és azt csinálta amit a legjobban szeret.Én pedig nem bántam hogy tetőtől talpig,több rétegbe felruház.

Rengeteg mindent vettünk.

Már kifelé akartunk menni az épületből,amikor még mind a ketten egyszerre láttunk megy egy fülbevalót a kirakatban,ami tökéletesen illett az egyik blúzhoz amit ma vettünk.

Ugyanis vettem egy olyan pólót,ami szürke és egy hatalmas bagoly van a közepén.Ez a fülbevaló pedig pontosan ugyanúgy nézett ki.Sőt ahogy megláttuk volt még nyaklánc is és egy gyűrű is.

Egymásra néztünk és egyszerre mondtuk ki hogy:

-Megvéve!-kacagtunk fel.Ezt már párszor eljátszottuk a nap folyamán.

Kinyílt előttem egy ajtó és semmire sem figyelve rontottam a fülbevalóhoz.Lekaptam a nyaklánccal és gyűrűvel együtt és megvettem.A kis szatyromat lóbálva haladtam Anne nénikém felé amikor nem figyelve összeütköztünk valakivel.Egyenesen a karjaiba estem.Féltem kinyitni a szemem annyira megijedtem.De belül nevetni akartam a szerencsétlenségemen.Megint.

Ami először feltűnt az az illata volt.

A szemeim kipattantak amikor felismertem.

Hát ez nem igaz hogy mi mindig összefutunk.Mintha..mintha az égiek is azt akarnák hogy mi találkozzunk és sohase váljunk el egymástól.

Hitetlenkedve csóváltuk meg mindketten a fejünket és gondtalanul boldogan felnevettünk.

-Már megint te?-mosolyogta.

12.rész

Song: L'essenziale

Dasie szemszöge:

A napfény erős sugaraira ébredtem és az első dolog amit éreztem az a borzasztó fejfájás volt,ami belém hasított.Felnyögtem az érzésre és akkor jöttem rá hogy nem vagyok egyedül.Kezdtem felfogni a dolgot.
A karjaiban voltam.Fejem a mellkasán,lábaink összegabalyodtak és a karjai védelmezően kulcsoltak át.

Emlékeztem mindenre a tegnap estéből és örültem hogy nem csináltunk semmi butaságot.
Én nem vagyok olyan,aki ha megakar szerezni valakit magának akkor szétszakít egy boldog és szerelmes kapcsolatot,ahol mind a két fél szereti egymást.És ők láthatóan szerették a másikat,bár Harry le se tagadhatta volna hogy nincsenek felém reakció,már ha azok nem csak perverz gondolatok,érzések.
És ott volt egyben az a feszültség is bennünk,ami parázslott,szinte égetett.Mindenhol.Éreztem a mellkasomban,gyomromban, a bőröm minden kis pontján.Szikrázott és egyben megsemmisített.

Féltem tőle.Neki barátnője van,akit szeret.Nem lehetek az,aki elszakítja őket egymástól.
Nem lehetek az,aki neki kell.
Nem lehetek az övé.
Hogy hová lett belőlem az a önbizalom,kitartás és lelki erő ami még éjszaka meg volt,nem tudtam.
Csak reménykedni akartam hogy visszatér és nem megy el többé.
Hiányoltam azt az érzést,de nem tudtam hogy mit kéne tennem hogy visszatérjen.
Szemeimmel az eget pásztáztam az ablakon kinézve,még mindig a göndör karjai közül.

Szememben könnyekkel küszködve próbáltam kibújni ölelő karjaiból,de még jobban szorított magához.
-Hová mész?-suttogta.-Maradj még egy kicsit!-kérlelt és szemei mondatai között is csukva voltak.
Csak halkan kuncogtam és kibontakoztam öleléséből.
Próbáltam ülő helyzetbe küszködni magam,ami elég nehezen ment.
Feltápászkodtam és nagyot ásítva nyújtóztam.
Nyakam elgémberedett,mindenem sajgott.Hirtelen karokat éreztem a derekam körül,nyakamat gyenge lehellete csiklandozta.Nem voltam rá felkészülve a közelségéhez.Megdermedtem.
-Miért szöksz el?Talán nem jó velem az ágyban?-tudtam hogy mosolyog,szeme pedig kissé sötétebb zöldre vált az ágy szó kijelentésénél.
-Csak leszeretnék tusolni,fogat mosni,átöltözni.Egyszóval rendbe szedni magam.Pocsékul festek.-magyaráztam.
-Mehetek veled?-kérdezte.A fülemnél éreztem forró lehelletét.Már-már elkábított és majdnem kinyögtem egy igent,amikor felnevetett és visszahuppant az ágyra.Magára húzta a takarót,majd egy pillanat múlva egy pólót és egy boxert dobott le a földre.Meztelenül feküdt a takaró alatt az én ágyamban.
Ott álltam.Mozdulni sem tudtam.
Kinézett a takaró alól és halványan elmosolyodott.Szemei csukva voltak,kócos haja keretezte tökéletes arcát.
-Miért állsz ott?-nézett fel.-Be is feküdhetsz mellém.-ajánlotta pajkosan.
-Csss...aa..kkk azon gondolkodom mit vegyek fel.-szaladtam a szekrényhez és elkezdtem gondolkodni,ezzel is leplezve zavaromat és figyelmen kívül hagyva a második kijelentését.
Kivettem egy fehér rövidnadrágot és egy narancssárga blúzt.Csendesen visszacsuktam a szekrény ajtót,hátha visszaaludt.

Kimentem a szobából,majd halkan visszacsuktam az ajtót.
A folyosón bementem a fürdőbe és kihámozva magamat az esti ruhámból,áztattam magam a zuhany alatt.
Mikor már a bőröm kezdett ráncosodni és elgondolkoztam hogy nem kéne az első fizetésemet vízdíjra költenem,kiszálltam.Magam köré tekertem a törölközőt,majd fogat mostam.
Felvettem a ruháimat és kimentem a fürdőből.
Nem akartam visszamenni a szobába,nehogy felkeltsem a hét alvót,így lecaplattam a konyhába.
Ahogy elértem az utolsó lépcsőfokot hangokat halottam kiszűrődni a kajabirodalomból.
-Szóval te vagy Dasie pasija?-szegezte Anne nénikém a konyhában ülő idegennek a kérdést.
-Nem hinném hogy annyira közel állnánk még egymáshoz.-válaszolt Harry.
Elfelejtettem levegőt venni és le kellett ülnöm a lépcsőre annyira remegtek a lábaim.
Még?MÉG?Ezt hogy értette?
-Mert fogtok?-tette fel a számomra is fontos kérdést Anne.
-Megmondom őszintén hogy nem tudom.Azt sem tudom miért jöttem este ide...nem tudom.-hümmögött és próbált összefüggően beszélni.Halottam a hangjából hogy fáradt,eléggé másnapos és nincsen felkészülve az ilyen mély kérdésre,főleg nem velem kapcsolatban.
-Értem.Szóval akkor mesélj a barátnődről.-Huh.Hamar leszűrte a dolgot nénikém.
-Hát.Szép,talpraesett,divatmániás de nagyon szeretem.-szűrte ki a fogai közül a választ.
Nekem sem kellett több,bevonultam a konyhába.
Megpusziltam Anne-t és leültem az asztalhoz,amin finomabbnál finomabb ételek sorakoztak.
Magamhoz vettem a vastag palacsintámat,nyakon öntöttem az édes sziruppal,nyomtam rá egy kis tejszínhabot,epret a tetejére és elkezdtem enni.Közben beszélgettek,de mikor meglátták a tányéromat kitágult a pupillájuk és hitetlenkedve csóválták a fejüket mosolyogva.
-Most mi van?Éhes vagyok és nem tudok ellenállni ezeknek a palacsintáknak!-motyogtam teli szájjal.
Lenyeltem a falatot,majd megszólaltam:
-Különben is majd ledolgozom.Láttam,hogy a közelben van egy konditerem és nem olyan messze egy uszoda is.-próbáltam menteni magam.
-Jajj kincsem én nem azért néztem rád így.Tökéletes az alakod,csak meglepő egy lányt így enni látni,mégis annyira jó  ezt egyszer az életben,vagy többször persze ha veled eszünk.-zavarodott össze a saját kijelentésében nénikém.
Ránéztem Harryre,aki rázkódott a nevetéstől.Először nem értettem,majd áthajolt az asztalon és szája közelített az enyém felé,amikor is lecsókolta az államról az ott maradt tejszínhabot.
Csak megráztam a fejem és tovább ettem.

Még beszélgettünk egy kicsit,majd felmentem hogy rendet rakjak a szobában és Harrynek valami ruhát keressek,hogy ne egy alsógatyában lépjen ki az ajtón,mert valahonnan a fotósok megtudták hogy itt van és nem kicsit lenne feltűnő ha egy szál semmiben indulna el.
Halottam hogy szorgalmasan cammog mögöttem.
Beléptünk a szobába és rögtön leheveredett a sarokban lévő babzsákfotelbe,még én megtudtam ágyazni.
-Most haragszol?-törte meg a csendet.
-Miért is kéne haragudnom?-ültem le az ágyra,végezve a beágyazással.
-Mindenért.Hogy csak ideállítottam,úgy viselkedtem mint egy analfabéta,hogy veled aludtam és hogy az előbb majdnem megcsókoltalak.-mindegyik mondatnál egyre közelebb jött.Míg megállt tőlem egy méterre.
-Nem haragszom rád.Úgy éreztem ennyivel tartozom neked hogy megszervezted a bulit.-mosolyogtam,miközben már a szekrényben kutattam valami nagyobb és kevésbé lányos ruhadarabot keresve.
Kezembe akadt a régi fekete edzős pólóm és egy szürke melegítő alsóm.Reméltem hogy jó lesz rá.Tudtam hogy ez nem az ő stílusa hanem inkább Nial hord ilyen ruhákat,de nem volt a repertoáromban egy rá való feszülős farmer.
Kezébe nyomtam és megmutattam hol van a fürdő.
Még vártam rá,hanyatt dőltem az ágyon és rajta járt az eszem.Annyira elkalandoztam hogy azt sem vettem észre hogy bejött,maga után becsukta az ajtót és fölém mászott,karjaival megtartva magát a fejem mellett.
Friss barackos illata volt,gondolom az én tusfürdőmet használhatta.Haja még kicsit nedves volt a  zuhanyzástól.Szemei ragyogtak és arcán kaján mosoly ült.
-Min gondolkozol annyira?-fürkészte a tekintetem.
-Csak azon hogy miért jöttél ide.Megígérted hogy elmondod.-nyafogtam mint egy kisgyerek.
-Ezt..ezt én magam sem tudom.-nézett el a szememből.Láttam rajta hogy hazudik.Csak azt nem értettem miért.Miért nem tud velem őszinte lenni?
Jó,megértem hogy alig ismerjük meg egymást,de mégis csak hozzám állított be az éjszaka kellős közepén és aludt velem.Ahogy ez eszembe jutott,éreztem ölelő kezeit a derekamon,a lehelletét a nyakamon....Hmmm...
Beleborzongtam a gondolatba,ő pedig még mindig mást fürkészett.
Megfogtam az állát és magamhoz fordítottam hogy belenézzek a szemébe.
Megdermedtem és akkor olyat formáltak meg tökéletes ajkai,amit életemben nem hittem hogy fogok hallani Tőle...