25.fejezet

Szép estét kedves olvasóim!

Eszméletlenül boldog vagyok hisz az előző részhez 19!Tetszik érkezett és eddig ez volt a legtöbb.Annyira,de annyira büszke vagyok rátok:) És csak köszönöm nektek.

Nagyon köszönöm még a komikat is.Hálás vagyok érte hogy többen is vettétek a fáradságot és írtatok nekem pár biztató sort.

Több mint 15.000+-an látogattátok meg az oldalt,így kitaláltam hogyha eléri majd a 20.000-et akkor lesz egy nyeremény játék,ami még meglepetés.Idejében szólni fogok. :)Ám ehhez az kell hogy 30 bloglovin követőm legyen.

Eddig van 26!,aminek igazán nagyon örülök,de ha eléri a 30-at és a 20.000-et akkor kisorsolok egy ékszert,aminek szerintem nagyon fog az örülni aki kapja.Erről még a későbbiekben hozok képet és elfogom magyarázni.

Nagyon remélem hogy a mai rész is úgy elnyeri majd a tetszéseteket mint a múltkori.

Valamint,aki nem olvasta volna még az előző posztomat,annak mondom hogy megnyílt a második blogom,amire hamarosan jön az új rész.

Addig is olvashatjátok a Story-t és az első gondolatomat,amire többször lehet majd számítani,de ezt ott is elolvashatjátok.

Nem is pazarlom tovább a szavakat,inkább hagylak titeket olvasni.

Puszi

Dasie

Emily szemszöge:

-Liam nem tudod hol van Zayn?-kopogtam be a barna hajú sráchoz, a koncert után.

-Nem.De nem közös szobátok van?Legutóbb még együtt mentetek be.-nézett rám kérdőn.

-De.Viszont mikor kijöttem a fürdőből hűlt helye volt.-kezdtem ideges lenni.

-Az erkélyen nézted?Lehet kiment cigizni.-magyarázta.

-Igen,de nem volt ott.-a szemem könnybe lábadt.

-Ne aggódj,biztos nincs semmi baja.Majd meg lesz.Nem olyan nagy ez a hotel hogy csak úgy el tud tűnni.-próbált nyugtatni Liam,majd magához húzott és szorosan megölelt.Éreztem hogy nem rég fürödhetett,mert friss illata volt.Erős karjai védelmezően fontak körbe és simogatták nyugtatólag a hátamat.

-Megyek lefekszem.Hátha visszajön.-szakítottam meg a meghitt pillanatot és távolodtam el.

-Jól van.Vigyázz magadra.-csókolt homlokon.

-Megpróbálok.-sóhajtottam,majd elfordultam,ám a következő pillanatban Liam visszahúzott és ajkait az enyémre tapasztotta.Először nyitott és ijedt szemem nem akart lecsukódni,ám amikor finoman,érzékien megpróbálta mégegyszer csak felnyögtem és ráugrottam.Bevágta magunk mögött az ajtót,ezzel kizárva a külvilágot.De nem sok időre.Hisz lehet hogy senki nem látta,mégis baromi nagy hibát követtünk el mind a ketten azzal hogy lefeküdtünk.Mert jó volt.Kibaszott jó.De szerettem Zayn-t.Régóta nem éreztem senki iránt sem így.Csak remélni tudtam hogy ezt senki nem tudja meg és csak egy átgondolatlan 1,5 óra volt az életünkben.

Mikor kiléptem az ajtón,kisírt szemeimmel a folyosón észrevettem egy csapat rendőrt,akik sietősen kerestek valamit vagy valakit.Megállapodtak Dasie-ék szobája előtt és kirúgták azt.Megijedve és levegőt visszafojtva 

siettem a szobánkba.Berontottam,majd levágódtam az ágyra.Zayn még sehol sem volt.

Félve és idegesen felsóhajtottam és elnyomott a fáradtság.Talán most ott volt a legjobb.Az álmaim között.Mert fogalmam nem volt arról hogy nézzek Zayn szemébe ezek után.

Zayn szemszöge:

A koncertnek vége volt és mi visszamentünk a szobánkba.Em elhúzott fürdeni én pedig úgy voltam vele hogy elegem van abból hogy mindig mindenki megmondja nekünk hogy mikor,hol és mit csináljunk.Magamra kaptam egy pólót és egy nadrágot,belenéztem a tükörbe,megigazítottam a hajam.Vállamat megvonva húztam a fejemre a tutyit hogy senki ne vegyen észre,majd kicsörtettem a hotelből.

Fogalmam sem volt hogy hová tartok és mit fogok csinálni.De szabadnak éreztem magam és végre nyugodtnak.A sötétben inkább féltek egy kapucnis sráctól mintsem odajöttek volna.Így nem leptek meg a rajongók és kértek képeket,aláírást.
Sőt,csend volt.Az a nyugodt éjszakai csönd.

Elsétáltam egy éjszaka is működő kávézóhoz és kint leültem a teraszra.Egy pincérnő jelent meg előttem.

Gusztustalanul rágózott és a mellei is látszólag szilikonból voltak,amit nem szégyellt a nyilvánosság elé kitárni.

-Mit kérsz?-köpte oda a szavakat.Fő a kedvesség és a diszkréció bazdmeg.

-Egy forró csokit,szederrel.És egy pohár vizet valamint egy hamutálat.-hadartam le.Műkörmei egymásnak és a tollra koccantak,ahogy leírta a rendelésem.

-Mindjárt kihozza valaki.-és már ott sem volt.Valószínűleg a segge is mű.Vontam le a következtetést röhögve.

Még vártam Emily-n járt az agyam.Féltem hogy nem érzem azt iránta mint ahogy ő azt szeretné.Legelőször nagyon színpatikusnak és aranyosnak tartottam.Majd ahogy kezdtem egyre jobban megismerni,rájöttem hogy nem az én esetem.Nagyon nem.És erről távolról sem ő tehet,mert sokan örülnének ha ő lenne a barátnőjük.Én mégis más után sóvárgok.Olyan után aki talán soha nem lehet az enyém.De tudom hogy már most többet érzek iránta,mint puszta barátság.

Talán lehet hogy már szerelmet?

Dasie szemszöge:

Még ő fürdött csak az tudott az eszemben járni hogy mi is van köztünk.Eddig egyszer sem mondtuk ki hogy együtt lennénk és ez engem nagyon fusztrált.Az utóbbi napokban kezdett csak igazán forrni köztünk a levegő és már nem tudtunk egymásnak ellenállni.Nem feküdtünk le egymással,de egyre nehezebb volt tűrtőztetni magunkat.

Viszont nem akartam könnyen kapható lenni és azt sem tudtam hogy kész vagyok-e egy kapcsolatra Harryvel.Ezrek mondták volna hogy nem vagyok normális hogy habozok,de egyszerűen nem voltam rá képes hogy rögtön neki tudjak állni egy kapcsolatnak.Féltem az elutasítástól,attól hogy eldob és nem leszek neki fontos egy idő után.Féltem a csalódástól,a megcsalástól.De ettől ki nem fél?Kockázatot kell vállalnunk,mert kockázat nélkül nincs értelme az életnek sem.Akkor mégis miért nem tudtam rögtön elé állni és elmondani hogy mit érzek?

-Ahj Dasie!-csaptam a homlokomra gondolatban.Nem kéne mindent ennyire túl gondolni és bonyolítani.

Lehunytam a szemem és egy könnycsepp gördült le a szemeimből.

-Miért sírsz édes?-mászott fölém a frissen tusolt Harry és hüvelykujjával törölte a legördülő cseppet.

-Mi van köztünk?-szipogtam.

-Mit szeretnél mi legyen?-fogta kezei közé az arcom.és nézett mélyen a szemeimbe.Az övéi kifürkészhetetlenek voltak.Talán felcsillant benne a remény,de egy kis kételkedés is beférkőzött érzései közé.

-Te, mit szeretnél?-kérdeztem vissza.

-Annyi időt veled tölteni amennyit csak lehet.-suttogta.Majd félre nézett,gondolom azért mert elszégyellte magát hogy ilyet mondott.Most én fogtam kezeim közé az arcát és közelebb hajoltam hozzá.

-Ennél romantikusabbat soha nem mondott nekem senki.-mondtam neki elpirulva,az ő arcán pedig átfutott a meglepettség és tiszta,sugárzó öröm járta át gödröcskéit.

-Akkor megpróbáljuk?-figyelte a reakciómat.Gondoltam kíváncsi a kérdés válaszára.

-Nagyon szeretném,de...-nem tudtam folytatni.

-Mi de?-hajolt még közelebb.A őrömön éreztem leheletét és egy finom,édes puszival ajándékozott meg engem,ezzel felforrósítva a vérem.Csak hozzám kellet érjen.Ennyi elég volt.

-Félek.-nyögtem ki.

-Óh bébi és mégis mitől?-helyezkedett el az oldalára támaszkodva mellettem,de a tekintete nem eresztette el az enyémet.

-Félek hogy elveszítelek és elhagysz.-mormoltam.Kissé meghökkent.

-Miért tennék ilyet?-suttogta kérdőn.

-Mert te, Te vagy én meg Én vagyok.Tartok attól, hogy nem  vagyok neked elég.Csak egy senki vagyok,aki sokáig csak rajongott érted.Most pedig itt fekszel mellettem és...-folytattam volna ha nem tapad rögtön a számra és hagyja a szavakat bennem.

Nem tudom meddig tarthatott a pillanat de hirtelen a hotel szoba ajtaja kivágódott és rendőrök léptek be rajta.

-Ön Dasie Magine?-jött oda az ágyhoz gondolom egy nyomozó.

-Igen.-remegtem.Nem követtem el semmit.Amerikában voltunk.Lehet hogy egy két dolog és törvény vagy szabály más,de akkor sem tettem semmi legálisat.Tudtommal.

-Velünk kell jönnie.Szedje össze a holmiját.Vissza repül a Királyságokba.-mondta kegyetlen hideg hangon.

Hát ez már sok mindent megváltoztat,de otthon sem tettem semmit.Teljesen értelmetlen volt az egész.

-Elnézést,de megkérdezhetném mi folyik itt?-jutott szóhoz Harry.Én addig gyorsan kipattantam az ágyból és a bőröndhöz léptem.

-A hölgynek sürgősen haza kell mennie.Ez Paul Higgins parancsa.Az angliai rendőrség keresi.-darálta.

Teljesen ledöbbentem.Hogy mi?De hát nem tettem semmit.

-Köröznek engem?-kérdeztem éllel a hangomban.Magam is meglepődtem cselekedetemen.

-Dehogyis,kisasszony.Szó sincs erről.Miért,követett el bármilyen törvényszegést?-nézett rám felvont szemöldökkel és már nyúlt a bilincshez.

-Nem.Csak fogalmam sincs miért állítottak be ide az éjszaka közepén.Megzavarodtam.-magyaráztam,immáron felöltözve.

-Csak siessen.A repülőn mindent elmagyarázok.-ment ki az ajtón.-15 perc és itt leszek.Addigra legyen meg mindene.-fordult még vissza,majd lépett ki.

Észrevettem hogy Hazza is teljesen felöltözött.

-Te mit csinálsz?-kérdeztem leülve az ágyra.Teljesen sokkban voltam.

-Megyek veled.-guggolt le elém.A kezeimbe vettem az arcát és elmosolyodtam.

-Te is tudod hogy ezt nem teheted.Holnap,vagyis ma-néztem rá az órámra,ami már hajnalt mutatott-koncert.Nem hagyhatod cserben a bandát és a rajongókat sem.Ők fontosabbak.

-Nekem te vagy fontos!-hajolt közelebb és félve,lassan megcsókolt.A hajába túrtam és még közelebb húztam magamhoz.Egy pillanatra elfelejtettem hogy mi is történt.

-Szeretném ha megpróbálnánk!-húzódott el pár perccel később és mosolyogva,eltökélten szólalt meg.-Ígérem nem hagylak el.-suttogta elpirulva a végére.Nagyon aranyos volt és szokatlan.

Csak halkan felnevettem és a tarkója köré fontam a a karom.

-Ennek ki tudna ellen állni?-kérdeztem.

-Senki!-húzta pimasz mosolyra a száját,majd újra megcsókolt és hátradöntött az ágyon.

Túlságosan belefeledkeztünk a pillanatba és a kopogás hozott vissza minket erre a világra.Gyorsan szétrebbentünk és pár dolgot beledobáltam a bőröndbe.

-Amit itt hagyok,megteszed hogy magaddal viszed?-néztem rá.

-Persze.Legalább valami velem marad belőled.-fonta körbe a derekam és adott apró puszikat a nyakamra.

-Ne,mennem kell.-nevettem.-De ezt elviszem magammal.-húztam le róla a felsőt,majd megcsókoltam engesztelésként.

A nyomozó választ nem várva belépett.

-Negyed órával ezelőtt megmondtam hogy legyen kész és ne enyelegjen.-intézte hozzám szavait idegesen.

-Hé,ne merészeljen még egyszer így beszélnie vele.-lépett egyet előre Harry,majd visszahúztam.

-Már kész vagyok.Mehetünk.-léptem bele a topánkámba és fogtam a kezembe a táskám.

Az ajtóhoz sétáltam,majd Hazza maga felé fordított és mélyen,szenvedélyesen megcsókolt.

-Hiányozni fogsz.Annyira imádom az illatod.-fúrta a fejét a nyakamba.

-Nekem is Te!-csókoltam meg újra,majd intve egyet ott hagytam.Felsóhajtottam.Muszáj volt.

-Szóval elmondaná végre hogy miért is kell hazautaznom?-kérdeztem a morgós rendőr felé tekintve.Már a repülőn ültünk.

-Az édesanyja meghalt a múlt éjszaka.Az édesapja azt szerette volna ha mellette lenne.Neki nem volt ereje eljönni magáért.Ezért én jöttem,miután megtudtam hol van.

-Az anyukám meghalt?