18.rész

Sziasztok!

Először is köszönöm a több mint 9000! oldalmegjelenítést,a 14!feliratkozót, a tetszikeket és a kommenteket:)

Meghoztam a következő részt.A rész után a mai frisset is kitettem.Olvassátok jókedvvel vidáman.

Nincs több hozzá fűzni valóm.Jó olvasást!

Dasie szemszöge:

Majd halkan felsóhajtott és elhúzódott.Éreztem a lehelletét a bőrömön.Mindenhol érezni akartam,de nem így.

Meredve ültem az ülésen és nem szóltunk egy szót sem,mégis tudtuk hogy ezernyi kérdés rejtőzik a levegőben.

Megannyi megválaszolatlan érzés,kétely, ami bennünk van.Rágódunk rajta,mert nem tehetünk mást.

Nem bánthatjuk meg a másikat,nem mondhatjuk ki azt amit valójában érzünk.Mert érzünk.De minek is tett ha elég az érzés?Mert talán azzal vagy egész.Kerek.Tettekkel és érintésekkel élsz.Vészeled át a napjaidat.Veszed a levegőt,felöltözöl,bekötöd a cipőfűződ.Megannyi apró mozdulat,ami természetes.Csak úgy jön.Mint a lélegzés.Összeszorulsz,ha nincs belőle elég.De a mozdulatok,érintések és tettek ,fájnak.Sokszor fizikai fájdalmat okoznak.És nem a bőrünkön.Nem a testünk bármelyik kis pontján, ami kapcsolatban van a külvilággal.Nem.Ez összetettebb.Belül fáj.Éget,hasogat,mar.Szétfeszít,csak arra a pillanatra várva hogy véget érjen és ne tartson tovább a boldogság ami szenvedéssel jár.Mert miért is lenne olyan könnyű az élet,a szerelem,a csalódás és az érzések?Ezek nélkül nem lennénk egészek.Nem lennénk semmik.Csak robotok.

Miért baj az valakinek ha szeretünk valakit?Miért fáj másnak ha magadnak akarod azt tudni aki a legfontosabb a számodra?Még akkor is,ha egy szót sem váltottál vele,csak megláttad.Azt a napot sohasem felejted el.Beleég az agyadba,emlékezetedbe.Felemészti a gondolataid minden egyes percét és nem hagynak szabad utat másnak.Semminek.Csak őt és őt látod magad előtt.És a tudat,amikor tudod hogy másé és talán sohasem lehet a tiéd,leírhatatlan.Szavakba  nem lehet foglalni.De egy nyugtasson.

A pillanat neked marad.A tiéd.

-Be kéne mennünk.-suttogta a levegőbe.Ránéztem és éreztem.Lehajtottam a fejem és a könnyeim elkezdtek folyni.

-Hé!Mi a baj?-fordította az arcom felé.Közben lágyan cirógatott.

-Semmi említésre méltó.-dünnyögtem.

-Akkor miért sírsz?Megbántottalak?-hajolt közelebb és a homlokát a homlokomnak döntötte.Felhorkantam.

-Ne nevettes Styles!Mégis mivel bántottál volna meg?-húztam fel a szemöldököm miközben a könnyeim megállíthatatlanul potyogtak az ölembe.

-Nem tudom.Mikor a közeledben vagyok,nem tudok a gondolataimon uralkodni.De ha nem én bántottalak meg,akkor mégis mi a baj?

-Nem tudom elmondani.Hajtottam le a fejem és még hangosabb zokogásba kezdtem.Hirtelen beindította a kocsit és száguldani kezdtünk.Töretlenül sírtam és nem tudtam megállítani.Nem szabadott volna eljönnöm vele.Még túl friss a fájdalmam.Nem gondolkodtam,hiszen nem tudtam.A lábaimat felhúztam az ülésen és az ölembe hajtottam a fejem.Így zokogtam végig a majdnem fél órás utat,amikor megállt egy ház előtt.

Kikapta a kulcsot a helyéről,majd kipattant és az én oldalamon termett.

Lágyan és finoman emelt ki az ülésről.Lábaival berúgta az ajtót és elindult velem a ház felé.

Karjaimat nyaka köré fontam és még keservesebb zokogásba kezdtem.

Bent a házban leült velem a kanapéra és csendben nyugtatott.Keze le-fel járt a hátamon és próbált édes szavaival elringatni.

Pólója már teljesen átázott könnycsatornámtól,de nem zavarta.Sőt.Olyan volt mintha örül hogy ott van nekem és gondoskodhat most rólam.Lassan abba maradt a sírásom és a kimerültségtől álmaim ellepték a gondolataimat,mint a rózsaszín köd ellepett engem, amikor megláttam az én megmentőmet.
Őt.

Sötét van és ez nem az én szobám.Fordultam a hátamra.A plafonra meredtem és gondolkoztam.

Oldalra fordultam és ott feküdt.Haja kócosan keretezte arcát,szája enyhén tátva ahogy a levegőt vette.És arca lágy volt.Sebezhető.Ajkamba harapva próbáltam visszafogni magam hogy ne simítsak végig rajta és érezzem meg hogy mennyire puha vagy borostás.Karjaiba kúsztam és hozzábújtam.Azok erősen szorítottak,mint akit soha nem akarnak elengedni.Mert talán így is volt.A részemről biztos.Csak a jövőtől függött minden.Én is és ő is.És talán majd egyszer lesz egy olyan hogy mi.

De addig mi vagyunk a sorsunk kovácsa és mi döntjük el mit akarunk.És én őt akartam.Megismerni és megszeretni.Hát nem egyszerű?

-Mégis hogy lenne egyszerű te buta liba...-hitetlenkedtem magamban és megnyugodva,kényelmesen aludtuk át az éjszakát újra együtt úgy,hogy nem bonyolítottuk túl a helyzetet.Csak élveztük a pillanatot.Vagyis az álmok világát.Egymás karjaiban.

Valami motoszkál.Hallom.Zörög és tesz-vesz.De ki ez amikor Harry itt alszik mellettem egyenletesen véve a levegőt,karjai védelmezően fonnak körbe?Akkor mégis mi a csuda folyik itt?

Hangos csattanás és egy halk káromkodás hagyta el valaki száját.Nekem pedig ez volt a végszó.

Lassan,észrevétlenül bújtam ki Harry karjai közül és botorkáltam el az ajtóig.Halkan kinyitottam és füleltem.

Egy fiú hangot hallottam,majd még egy valaki elhaladt az ajtó előtt.

Ő nem vett észre engem,én őt viszont igen.A sötétben csak a sziluettjét tudtam kivenni,de nem volt ismerős.

Lelépkedett a lépcsőn,így már ketten voltak lent.

És akkor leesett.Tudom szőke vagyok és vannak szőke pillanataim,de ez még nekem is fájt.

Harry Styles mellett feküdtem és nyilván a 1D házban voltunk.Nem bántam hogy ide hozott és nem külön hozzá,a lakására.Így jobb volt,mert úgy éreztem mintha egy szerető család légkörébe csöppentem volna be anélkül hogy beszéltem volna velük.

Én is lementem és Niall és Liam állt a konyha közepén.A szőke srác egy joghurtot evett,Liam pedig csak előtte állt,álmos,kásás fejjel.Abbahagyták a beszélgetést,ahogy meghallottak engem és rám emelték a tekintetüket.Arcukon mosoly bujkált.

-Szia Dasie!Örülök hogy látlak hajnali 3-kor a konyhánkban.-jött oda megölelni Liam.

A szőke srác is így tett,de ő megszorongatott.Úgy éreztem védve vagyok a karjaiban.

-Sziasztok srácok.Mit csináltok?-ültem le az asztalhoz.

-Féltettem a joghurtokat hogy megromlanak,így megettem párat.-sütötte le megbánóan a szemét Niall.

-Jah,értem.Azt hittem nálatok soha nem marad meg sokáig a kaja hogy megromoljon.Megleptetek.-nevettem.

-Milyen sokáig?Tegnap töltöttük fel a hűtőt.-telepedett le egy székre Liam is fáradtan.

-Akkor most ezt nem értem.-húztam el a szám.

-Éhes voltam,nah.És joghurtot akartam enni.

-Az nem lenne baj haver,de megettél 15 pohárral.Nem túlzás egy kicsit?-nézett rá oldalasan Leyu.

-Nekem nem.-vonta meg a vállát.

-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.

-Zayn és Louis elmentek kirugni a hámból,mi itt vagyunk, Hazzát pedig te jobban tudod.-kacsintott rám perverzen Liam.!?Hogy mi.Nah jó ezt a srácot se ismerem azt hiszem.

Ők még beszélgettek valamiről,amire egy idő után nem tudtam figyelni,mert túlságosan is fáradt voltam.

De később nem erre fogtam bambulásom okát.

Egy göndör félisten battyogott le a lépcsőn,fáradt megkínzott szemekkel és nézett rám vágyóan és csodálattal.

-Te miért itt vagy és nem az ágyban?-kérdezte.Mire a két srác összerezzent és a hátuk mögé néztek.

-Felkeltem Niall motoszkálására,majd lejöttem.Lassan vissza akartam már menni,csak még rá kellett beszélnem magam.-magyaráztam és felálltam.De közben a lábam beleakadt a székbe így feldőlt én pedig estem vele együtt.Kínomban sírni tudtam volna,hogy hogy tudok ilyen béna lenni,de csak nevettem.

3 szempár szegeződött rám és nyújtotta a kezét,mire én megragadtam kettőt és felhúztam magam.

-Jól vagy?-kérdezte kezemet fogva Harry,amit azóta se engedett el.Közelebb húzott magához és egy lágy csókot nyomott a homlokomra,aminek a helye égett ahogy eltávolodott.

-Igen,persze.Ez mindennapos.Semmiség.-mosolyogtam.-Menjünk fel.Fáradt vagyok.-motyogtam hogy csak ő hallja.

-Tudod csak azt nem értem hogy miben fáradtál el.Mert tudod félre ne érts,de mi nem csináltunk semmit és ennyire fáradt vagy.Mi lenne ha mi...-itt elakadt és nem tudta tovább folytatni.

-Már attól kivagyok hogy a karjaidban alszom.Abba pedig bele sem tudok gondolni hogy...-nyeltem egy nagyot és nem tudtam folytatni,mert hirtelen a karjaiba zárt.Arcom a kezeiben pihent és már-már alig volt közöttünk távolság.De ott volt a feszültség és izzott,mint egy láva darab.Égetett,mart és nyomott hagyott maga után.Hangosan ziháltam.El is felejtettem hogy nem csak ketten vagyunk a konyha közepén.Az éjszaka csendessége miatt valószínűleg mindent hallottak és én elvörösödtem.

Kibontakoztam a karjaiból és gyorsan felszaladtam a szobába.Beugrottam az ágyba,homlokomig húztam a takarót és az oldalamra fordultam.Hülye,hülye,hülye.Miért kell ennyire őszintének lenned és nyíltan kimondani azt amit gondolsz?

Magamban fortyogtam,amikor belépett és befeküdt mellém.Felemelte a takarót és maga felé húzott.

Csak néztünk egymás szemébe.Kerestük a másik érzelmeit,válaszokat a kérdéseinkre.

Hirtelen ajka megtalálta az enyémet és lassú,érzéki táncot jártak a hajnal első sugaraira.Ízlelgettük egymást,de nem hagytuk abba.Cirógatott és simogatott közben.

Nem gondolkoztam abban a pillanatban.Nem volt Hope.Nem volt apám.

Csak mi voltunk.A csókunk.És az éjszaka.

Emily szemszöge:

Fogalmam sem volt hogy hol van Dasie,de aggódtam érte.Hisz még délelőtt kikelve magából rontott ki az ajtón abban a más jelmezben.Jelmezben.Mondjuk ki.Úgy nézett ki mint egy rossz sarki kurva.

Emlékeztetett magamra,amikor én is csapot-papot ott hagytam és elmentem.Magára hagyva anyut napokra úgy,hogy nem tudta mi van velem.Ezt már mostanra bánom,de akkor én is megvoltam sebezve és nem gondolkodtam.Csak a saját érzéseim kergettek bele az őrültségekbe és kergetnek a mai napig.

Itt ülve a kanapén azon gondolkozom hogy lassan felkéne hívnom Dasie-t hogy hol van.

Tudom hogy Harry-vel ment el,de akkor is.Lassan hajnali egy és még nincs itthon.

De attól féltem hogy megzavarok valamit.Bár tudtam hogy Das nem olyan hogy kihasználjon ilyen alkalmakat.Kivétel lehet persze Hazza,aki láthatólag megőrjíti és egyben meg is nyugtatja.Láttam amikor ránézett délután.A szeme csillogott.És az volt ebben a legszebb hogy viszonozta neki a göndör.Elmosolyodtam és a fejemben sok sikert kívántam mind a kettejüknek.

Felálltam a kanapéról és felhúztam a kabátom,cipőm.Folytattam megszokott éjszakai életemet.Egy klubban.

Most a szokottnál is többen voltak.Nagyon nem zavart.Legalább jobb a hangulat.Az árral megszenvedve jutottam el a pultig.Kértem egy vodkát és leskelődtem.

Egy fekete hajú srác vált ki a tömegből és jött oda,ahol én ültem.

Megtámaszkodott a pulton és rendelt.De a szemét nem vette le rólam.

Azt hiszem jó éjszakám lesz ma is.

A fejem majd szét hasad.A szekrényben turkálok valami gyógyszer után.Az emlékezetemben nem él semmi,ami visszautalna az elmúlt éjszakára.Csak a tudat hogy fantasztikus volt.

Ránézek az órára,ami lassan délután 1-et mutat.A bejárati ajtóban zörögni kezd a kulcs és belép rajta Dasie dudorászva,vidáman és frissen.

-Hűha!Valakinek nagyon jó éjszakája volt.-nevetek és ő nevet velem együtt.

-Hát..-elpirul.-Van mit mesélnem.

Letelepszünk a kanapéra és neki kezdene a mesélésnek,amikor valaki leslattyog a lépcsőn és kávéért könyörög.

Dasie felvonja a szemöldökét és köszön neki.A srác visszaköszön és a kanapéra ejti fáradt végtagjait.

Én csak meredek rájuk.Ez a srác mégis mit keres itt?És Dasie honnan ismeri?

Mai hírek:

-A srácok Miamiban vannak és a következő koncertjük csütörtökön lesz.

-Ma van Harry mamájának a szülinapja,aki 85 éves:) Sok boldog szülinapot a világ legszerencsésebb mamájának:)

-A parfüm szeptember 9-től lesz kapható.Wá.Már alig várom.

-Találtam egy képet,amin látható a Our Moment parfüm,egy kis parfüm,a táska amiben lehet majd kapni,illetve egy notesz!Nem tudom még egyenlőre hogy ezeket egybe meglehet-e majd venni,de a képet felteszem hogy Ti is gyönyörködhessetek benne és tudatom majd veletek hogy lehet majd venni.

-Ezenkívül nem volt valami mozgalmas és hírben teli nap,így kevés minden szivárgott ki.

-Van néhány kép amit innen szedek és mivel nem szeretek lopni,így kiteszem az oldalt:

https://www.facebook.com/pages/One-Way-or-Another-8/474055159307370

Képek:

A fiúk és a platinalemezük

Szexista képek*.*

Zayn :)

Hazza.Ahh a haja*.*

Ez olyan..hmm..szeretünk Liam *.*

A fiúk :)

A parfüm teljes valójában.Szerintem gyönyörű*.*

Zayn

Niall és az izom :D

A fiúk 2014-es könyv borítójuk.

Hazza és a keksz :D

Miamiban :)

Lou és Liam *.*

Hazza..hmmm.....

És itt van az a csomag.Én meghalok az biztos,amíg kivárom a szeptembert,de valahogy túl kell éljem.

Ennyi lettem volna mára.
Következő rész szombaton,friss-el pedig holnap jelentkezem.
Jóéjt!