20.rész

Sziasztok!

Meglepetés!

Hoztam egy részt,mégpedig ilyen hamar.Remélem örültök neki és nem fogtok miatta megölni.

Amint láthattátok megújult az oldal.Nekem nagyon nagyon tetszik.A fejlécet köszönöm Becksi-nek,aki szombat este kitartóan azon volt velem együtt hogy ilyen szépen megújuljunk.

Köszönöm a több mint 10.200 oldalmegjelenítést!!Elképesztőek vagytok.Még nem találtam ki hogy ezt mivel tudnám megköszönni,de valószínűleg egy novella lesz.

Remélem élvezitek a nyarat és ezt a meleget.Igyatok sokat és ne felejtsetek el kommentelni,bár én akkor is kitartóan fogom hozni a részeket!

Puszi és jó olvasást!

Dasie szemszöge:

Letelepedtem mellé a kanapéra és várakozva néztem rá.Ő egy pillanatig még tétovázott,majd szóra nyitotta a száját.De újra becsukta.Belül szorongató érzés kelt szárnyra a szívem és lelkem felé.Érzetem hogy ebből nem fog semmi jó kisülni.Felém biztos nem.

-Harry elmondod miért jöttél ide?-kérdeztem rá félve.

-Már mondtam.Beszélnünk kell.-motyogta maga elé.

-Igen ezt tudom,hallottam az előbb.De miről?-folytattam kíváncsiskodásomat.

Itt felsóhajtott,nagy levegőt vett és kifújta.

-Kettőnkről.-jelentette ki.Gondoltam hogy efelé fogjuk venni az irányt.Nyeltem egy nagyot hogy lenyeljem a reszketésemet.Ha félek vagy ideges vagyok akkor reszketek.A karommal dörzsölni kezdtem a vállaimat így nyugtatva magam hogy nem lesz semmi baj.Talán akkor hazudtam magamnak a legnagyobbat.

-Nem csinálhatjuk ezt tovább.-nézett a szemembe.

-Értem.-suttogtam.

-Nem találkozhatunk többé és nem is akarlak többet látni.Egy szirén vagy,aki csak arra pályázik hogy lenyúlja másnak a barátját.-rúgott belém egyet,majd még egyet a szavaival.Itt már nem tudtam fékezni a könnyeimet.Lassan,mint a csendes harmat elkezdett peregni az arcomon.

-Megcsókolnom sem szabadott volna.Neked pedig el kellett volna löknöd.Tudtad nagyon jól hogy barátnőm van akit szeretek.-emelte egyre feljebb a hangját.

-Tudom és sajnálom.-sütöttem le könnyel áztatott szemem.

-Sajnálhatod is.Csak kihasználtál és kitudja meddig csináltad volna ezt.De időben észrevettem és véget vetek ennek.-húzta fel ajkait mint egy vérengző vadállat.Nem ismertem rá.Azt sem tudtam mit mondjak.Teljesen más volt.A csillogás a szeméből eltűnt.Helyette átvette a ridegség és az utálat.Arcmimikája megkeményedett és nem sugárzott magából mást,mint a haragot és gyűlöletet.

Még keservesebben zokogtam.Magamat hibáztattam.Mindig mindent elszúrok és mindenkit megbántok.

-Tényleg sajnálom hogy megbántottalak.Ha valahogy megtudsz nekem bocsájtani,mondd meg mit tegyek.-könyörögtem a szemébe nézve,bár attól most féltem,de eltekintettem ettől.

-Azt akarom hogy eltűnj.Soha nem akarlak többé látni,csak egy hiba voltál,aki lyukat égetett bennem pár napra.A nevedet is elakarom felejteni.Menj el és ne gyere vissza.-mondta teljesen tisztán és szikla keményen.

A mellkasom kettészakadt,a szívem összetört és leestem a kanapéról,annyira nem tudtam fékezni a rám törő zokogást.Elvesztem.Túl sok volt ez nekem.

Először kiderül hogy Hope az apámmal csalja az anyámat,most pedig hogy Harry tévhitben él és ilyet vág a fejemhez.Belül megfagytam és lesokkoltam.Meredtem magam elé,miközben könnyeim megállíthatatlanul folytak.

Ő felállt és csak az ajtó csapódását halottam.Összerezzentem a hangjától.Úgy éreztem elvitt magával valamit belőlem.Valamit,amit fogalmam sincs hogyan fogok és kitől megkapni.De egy hamar biztos nem.

Magamhoz szorítottam egy párnát és a kanapénak döntve a hátam kezdtem lecsillapodni,pedig kicsit sem éreztem magam jobban.Sőt.Üres voltam.

-Mi volt ez a kiabálás?És hol van Harry?-jött be Emily és Anne is a szobába.

Nagy levegőt vettem hogy megtudjak szólalni és úgy gondoltam hogy hiába titkolnám el előlük a valóságot,a családot jelentik nekem,tehát tudniuk kell.

Szó szerint felidéztem a pár perccel ezelőtt történteket és bár a hangom néhol elcsuklott a fel-fel törő zokogástól,amely megint rám tört,eltudtam mondani mi is történt.

Úgy láttam nem csak engem érintett a dolog kellemetlenül és érthetetlenül,de ők sem tudták feldolgozni hogy az az aranyos srác,aki még pár órája az én ajkamat csókolta és túlfűtött érzelmekkel próbáltuk egymást leállítani,most így viselkedett velem.

De biztos voltam benne hogy valamit én rontottam el.Fogalmam sem volt hogy mit,de ok nélkül még ő sem viselkedett volna velem így.Vagy talán nem is ismertem őt eléggé,ami biztos és ezt az oldalát még nem láttam.

Nem is szerettem volna soha többé találkozni vele csak addig,míg visszaadja a lelkem és szívem darabjait,amit ma összetört és elvitt magával.Csúnyán megsebzett és nem tudom kitudja majd ezt bennem meggyógyítani.

Talán az idő.Csak ebben reménykedtem.

-Tudom hogy mondani egyszerű de cselekedni nehezebb,de próbálj meg nem rá gondolni.Tereld másra a figyelmed és nem foglalkozni azzal hogy mennyire megbántott.-simogatta a hátam Anne egy pohár víz kíséretében az asztalnál,ahol ültem.A fejem lehajtottam és csak bámultam a tükör simaságát és tökéletes formáját a berendezésnek.Egyetlen hibát nem lehetett rajta felfedezni.Aki csinálta biztos igazi művész lehet és büszke lehet rá hogy ilyet alkotott.Én az lennék.Jelentene valamit hogy értek valamihez és nem csak úgy vagyok a világon mint sokan mások.

-Nekem ez most nem megy Anne néni.Nem bírom.Szétszakadtam és nem ..nem..-elcsuklott a hangom és újra rám tört a keserves zokogás.Felálltam és a lépcsőhöz indultam.Mind a ketten követtek de leintettem őket.Egyedül akartam lenni.Vagyis már egyedül voltam hosszú idő óta Újra.

Zayn szemszöge:

Komolyan soha nem bosszantott egy fotózás jobban mint ma.Pont ma.Így sem tudtam úgy igazán figyelni,mert állandóan a vörös haj és azok a gyönyörű zöld szemek uralták a gondolataimat.

-Jó srácok.Fél óra szünet.Malik megtennéd hogy figyelsz egy kicsit.Hamarabb végeznénk és mindenkinek szívességet tennél vele.-biccentett a fotós.

A képek most külön-külön készültek a parfümmel,amit a napokban mutatunk meg a világnak.

Our Moment.A mi  pillanatunk.

Lehet hogy az enyém és Emily-é.Vagy Harry-é és a szőke lányé,akivel láthatólag nagyon jól kijönnek.Legalábbis amit a fiúk meséltek nagyon aranyos lány és összeillenek.Nem úgy mint azzal a másikkal.Még a hideg is kiráz ha rá gondolok.Én szurkoltam nekik.

A stúdió ajtaja kivágódott és megérkezett Harold magába roskadva és dühösen.

-Nah mi van haver,gondok vannak a paradicsomban?-néztem felé,miközben a hajamat igazgattam egy tükör előtt.

-Kapd be Malik!-szólt vissza gúnyosan.

-Most mi rosszat mondtam?-hitetlenkedtem.

-Csak ne szólj hozzám oké?-itt sarkon fordult és kiment.Valószínűleg a mosdóba.

Összenéztünk Louis-al és intettem neki hogy menjen utána.Ő mindig kiszedi belőle ami bántja és lenyugtatja.

Láthatólag nagyon megviselte a dolog,mert szinte soha nem láttam még ennyire zaklatottnak.

Reméltem Lou beszél a fejével.

Hope szemszöge:

Kívülről figyeltem az eseményeket és csak remélni mertem hogy nem lát meg senki.Bár mindennél jobban vágytam rá sokszor hogy csakis engem vegyenek észre mindenhol és én legyek a középpontban akárhova belépek,de most az egyszer nem akartam.

Harry a kocsiban ült már percek óta és nem tudtam eldönteni hogy miért nem száll ki vagy minek jött ide.

Aztán láttam hogy nagy levegőt vesz,elsöpri a szeméből a haját és felvesz egy rideg álarcot,amivel bárkit el tud ijeszteni magától.

Elmosolyodtam hogy végre megszakítja azzal a kis kurvával-akit úgy irigylek-a kapcsolatot.Bezárta a kocsit és az ajtóhoz sétált.Csengetett,majd amikor bement közelebb settenkedtem.Próbáltam csendesen,de a cipőm sarkai hangosan ütődtek a betonhoz,ezért levettem.A kocsi mögé sunnyogtam és onnan füleltem.Áldottam a sorsot hogy ez a kis cafka ilyen szép és csendes környéken lakik.Neki persze megadatik,amire mindenki vágyik és csak álmodik.Én pedig azért küzdök hogy nekem is meglegyen ez.

Már vagy 5 perce állhattam ott és kicsit kezdett idegesíteni hogy semmi zajt nem hallok,amikor Harry hangja mint egy villám úgy csapódott a levegőbe reszelősen,hagosan és ridegen.Megrezzentem és akármennyire éreztem magamat keménynek ezek a szavak még nekem is fájtak volna.

A csaj pedig tűrte.Én biztos felnyakaltam volna a gyereket.

Hirtelen kivágódott az ajtó és meghallottam Harry öles lépteit.Gyorsan Dasie-ék kocsija mögé bújtam hogy ne vegyen észre.Bevágta az ajtót és mint egy vadállat elhajtott.Vigyorogtam magamban hogy megint sikerült elérnem amit akartam.Hogy mennyire könnyű egy ilyen kis tinisrác érzéseit irányítani.De ez nekem csak a javamra válik.Még mindig félnék a helyedben kicsi Styles,mert lehet nagy árat fizetsz majd.