19.rész Tears

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a 3! díjat mait a napokban kaptam.Ígérem a mai,vagy a holnapi nap során kiteszem.

Továbbá,köszönöm a több mint 9800!! oldalmegjelenítést.Lassan közeledik a 10.000,aminek nagyon de nagyon örülök.

Köszönöm a feliratkozókat,a tetszikeket!

Külön szeretném megköszönni Nelly Adams-nek,hogy mindig támogat és ír megjegyzést.Köszönöm neked,nagyon sokat jelent.

Következő részről Ti döntötök.Ha megírjátok komiba,akkor arra a napra hozom is.De ehhez legalább 4 ember kell.Egy kis ösztönzés,hogy megírjátok a véleményeteket.

Rész biztos lesz,mégpedig kedden.Ha előbb szeretnétek,akkor csak komiznotok kell.

Egy dologban viszont döntöttem itt a blogon.Megszüntetem a mindennapi frisst a fiúkról.Lesz,csak nem mindennap.A héten egyszer lesz.Vasárnap.

A jövőhéten amint megkapom a fejlécet dizájn váltás lesz.Én személy szerint már nagyon várom,mert nagyon sok új tervem van.

De nem is rizsázom tovább.Jó olvasást!

Íme a rész:

Emily szemszöge:

-Te hogy kerülsz ide?-néztem rá én is.

-Nem emlékszel ?Te rángattál magaddal idáig.Pedig én nem akartam.Belekapaszkodtál a nyakamba,táncoltunk majd húzni kezdtél a kijárat felé.Nagyon sokat ihattál,mert azt nem tudtad megmondani hogy mi a neved és hol laksz.Egyfolytában vihogtál és azt ismételgetted hogy "Tegyél magadévá te idióta",sőt még könyörögtél is érte a taxiban.Mivel nem vagyok egy állat,aki szeret hátradönteni egy magatehetetlen lányt,így hazahoztalak és beraktalak az ágyba.Későre járt és nem volt kedvem hazamenni,így lefeküdtem én is melléd aludni.Ennyi.-tárta szét a kezét.

-Nem néztem volna ki belőled hogy ilyen rendes vagy.-mondtam.

-Köszi,ez most tényleg jól esett.-röhögött fel kínjában.-Merre van a mosdó?-tette fel a kérdést.

-Van fent is és lent is.Itt balra a második ajtó,az emeleten pedig szintén balra a legutolsó ajtó.De van a szobámban is.De ha kérhetlek,ne oda menj be.-magyaráztam.

-Oké.Nekem csak egyre van szükségem.-mosolygott és elindult felfelé.

-Te honnan ismered öhh basszus nem tudom a nevét?-fordultam Dasie felé.

-Em nem lehetsz ilyen sötét.Harry csapattársa,Zayn.De hisz te már többször is voltál az XF stúdiójában.Biztos találkoztál vele,ne hülyéskedj velem.-ingatta a fejét.

Gondolkodtam pár pillanatig,majd a homlokomra csaptam hogy-hogy lehetek ilyen sötét.

-Tényleg!Ők is ott voltak szombaton fellépni és emlékszem hogy púderoztam a srác arcát és gyönyörködtem is benne.Basszus,most meg úgy viselkedtem mint egy csitri.-elborzadtam magamon.

-Jajj Em!Ne hogy azt gondold hogy rosszul viselkedtél.Kieresztetted a gőzt egy kicsit.Ez senkinél nem bűn.Néha ki kell!-simogatta meg a hátam.A szememből a könny kicsordult.Ha tudná mennyire más lettem az elmúlt időben.Hogy minden szabályomat megszegtem,amit valaha magamban eldöntöttem.Az életem megváltozott és vele együtt én is.Minden nehéz volt és én nem hogy szembeszálltam volna vele és fel vettem volna a harcot,magamba fordultam és nem érdekelt semmi.Az érzéseimet eltemettem magamban.Mélyen.És csak kimutatni próbáltam mintha örülnék és jól lennék.A figyelmem másra irányult.Napjaimat,éjszakáimat kitöltötte az alkohol és a szex mámoros érzése.Nem érdekelt hogy mit csinálok vagy talán megbántok valakit.Csakis magamért tettem mindent.Eddig valahogy nem érdekelt.De Das szemében nem akarok rossznak tűnni.Azt szeretném ha büszke lenne rám és nem ezt a depressziós Em-et látná bennem.Viszont fogalmam sincs hogyan változhatnék meg.De hogy kell,az biztos.

-Dasie egyáltalán nem olyan vagyok mint amilyennek gondolsz.Én megváltoztam.-szipogtam és elkezdtem egy zsebkendőt keresni.

-Ezt hogy érted?-nézett rám kérdőn,de nem hagyta abba a hátam simogatását.

-Nem tölti ki a napjaimat más mint a részegség,a mámor és az élvezet.Csak így tudok élni.Így valamennyire nem érzem a fájdalmat.-magamhoz vettem egy párnát és belefúrtam a fejem.

-Milyen fájdalmat?Tudsz róla beszélni?Hátha kicsit megkönnyebbülsz.-nyugtatott és próbált szóra bírni.Foglalkozott velem és érdekelte az,hogy mit érzek,hogy vagyok.

-Az hogy apa elment és anyát nem tudtam megnyugtatni.Sehogy sem.Tudom hogy már szinte csak értem él és a munkájáért,de amíg te nem jöttél elég megrázó volt és tartózkodó.Belül égek és mardos a fájdalom,hisz apám kijelentette hogy nem kellünk neki.Ezt talán a mai napig nem tudtam teljesen feldolgozni.Így az alkoholban és más gyönyörökben vezettem le a fájdalmat ami állandóan gyötört és mardosott.

Jézusom Dasie,el nem tudod képzelni hány sráccal feküdtem le 3 hónap alatt.-ingattam a fejem és elborzadtam saját magamtól.Mégis megkönnyebbültem,mert ő nem szaladt ki,nem kezdett el üvölteni velem.Csak megölelt és biztató szavakat suttogott a fülembe.

-Minden jobb lesz!Itt vagyok és sajnálom hogy a napokban nem voltam veletek.De ezt bepótoljuk.Csapunk egy csaj bulit!-nevetett és a szemében megjelent az a különleges szikra,ahányszor izgatott volt valami miatt.

-Na kiölelkeztétek magatokat?-jött oda a borostás.Iszonyúan jól nézett ki,annak ellenére hogy a tegnapi ruháját viselte.

-Figyelj,én nagyon sajnálom hogy így viselkedtem veled.Én..-kezdtem a magyarázkodást,de közben elakadtam.Ezt ő rögtön ki is használta és megszólalt.

-Végig hallgattam az előbbi eszmecseréteket és nagyon sajnálom hogy így érzed magad és ami veled történt.-itt elkezdett a zsebében kutakodni,de üresen húzta ki.-Nincs véletlen egy papírotok és egy tollatok?-kérdezte.

-De,persze.Rögtön hozok.Addig beszélgessetek.-hagyott magunkra Dasie.Zayn leült mellém és a szemembe nézett.

-Tényleg sajnálom hogy apukád itt hagyott.-mondta teljesen őszintén és megfogta a kezem,amit cirógatni kezdett.

-Miért vagy ilyen kedves velem?Mások lenéznének és a sárga földig lealáznának.-hajtottam le a fejem.

-Mert megértelek és elfogadlak olyannak amilyen most vagy.És amúgy is megszeretnélek ismerni  valódi józan állapotban.-mosolygott.A telefonja elkezdett csörögni.még mielőtt bármit mondhattam volna.

Gyorsan beszélt,de annyit értettem belőle,hogy mennie kell valami fotózásra.És parfümöt is ejtett ki a száján,ha csak nem értettem félre.Bár ebben kételkedtem,mert minden szavát ittam.

-Ne haragudj,de most mennem kell.A számomat már beírtam a telefonodban még az ágyban feküdtem az emeleten.-nevetett,nekem pedig a szemem is elkerekedett.

-Menekülj Malik,mert a végén nem érsz oda épségben a fotózásra.-lökdöstem az ajtó felé.

Majdnem kilépett a küszöbön amikor visszafordult és közelebb jött.

-Szia!-elpirultam,amit látva elmosolyodott és homlokon csókolt.-Majd hívlak!-itt el lépett.

-Várj,mégis honnan van meg a telósz..-nem tudtam végig mondani,mert becsapta maga mögött az ajtót.

Hitetlenkedve felnevettem és megcsóváltam a fejem.Még ilyen embert.

Harry szemszöge:

Az ágyban fekszem és még mindig a csók jár a fejemben.Az édes ajka,szapora levegő vétele,bőre simasága.

Szőke haja,a szemei.tökéletes csípője,ami hozzám simult az éjszaka.

Nagy levegőt kell vennem hogy odalent ne legyenek gondok.

-Harry!-kiált fel Paul a földszintről.-Gyere le légyszíves!Beszélnünk kell!

Feltápászkodok és nagy levegőt véve lemegyek.A srácok már mind lent ülnek a nagy kerek asztalnál.Kivéve Zayn-t.

-Igen?-veszek ki egy üveg vizet a hűtőből és iszok bele.Majd lehuppanok Louis mellé.

-Meg kell beszélnünk a következő hét teendőit.-tesz le elém egy lapot,amin különböző dátumok szerepelnek.

-Hétfő és kedd este koncert.-jelenti ki.Én pedig a szemöldököm ráncolom.

-Nem úgy volt hogy a jövőhetünk szabad?-kérdezem kicsit ingerülten.

-Harold még most nyugodj le.Igen,úgy volt.Viszont változott egy két dolog és így kell megoldanunk.Szóval,folytathatom?-néz rám.

-Igen,persze.-adom fel és kezdek el bambulni.Majd Liam figyel és elmondja mi volt.Nem nagyon érdekel.

Annyit még hallok hogy csütörtökön jelentjük be a parfümünket,de utána se kép se hang.

Csak Dasie csodálatos bőre és ajka tereli el a gondolataimat.

-Akkor ennyi lenne srácok.Ne késsetek.Ma is lesz egy fotózásotok.Ott találkozunk.Valaki ne felejtse el emlékeztetni fekete hajú barátunkat sem.-tápászkodik fel.Elejt egy mosolyt felénk és csak az ajtó csapódását halljuk.

-Most akkor nem mehetek a húgaimhoz?.sipítozik Louis és beleugrik az ölembe.Nem igazán értékelem,de nem tehetek mást.Egyszerűen lelököm.

-Na,most miért?-durcázik be mint egy óvodás.

-Mert nehéz vagy-röhögök.

Felmegyek,ledobom magamról a ruhákat és a zuhany alá állok.Hirtelen két kéz fonódik körém és megfordulok.

Elmosolyodom barátnőm láttán.Lehajolok és megcsókolom.Heves csókcsatába kezdünk,amit később az ágyon folytatunk,ahol alig 2 órája még egy másik lányt csókoltam.Azt,aki sokat jelent számomra.

Döntenem kell,mert nem csinálhatom ez egyikükkel sem.Nem érdemlik meg.És már Hope-ot sem szeretem.

Talán igaz az a mondás hogy a szerelem egy idő után átalakul csupán szeretetté.De nem voltam biztos benne,hogy csak ezt a szeretetet is érzem Hope iránt.Talán,már ennyit sem.

Dasie szemszöge:

-Itt a toll meg a papír.-léptem be a nappaliba,de ott már nem volt senki.

A konyha felé vettem az irányt,ahonnan zajok szűrődtek ki.Amikor beléptem Emily ült és evett.

-Hol van Zayn?És nem kell a papír meg a toll?-mutogattam felé az említett tárgyakat.

-Hívták és el kellett mennie egy fotózásra.-vonogatta a vállát.Viszont túlságosan is mosolygott és ragyogott a boldogságtól.Letelepedtem vele szemben és kérdőn néztem rá.Érthette a célzást,mert megrágta ami a szájában volt és elmondta hogy Zayn beírta a számát a telójába és valahogy az övét is megszerezte.

Azt is hogy ő megértette őt,meg ilyenek.Nagyon gyorsan hadart és izgatott is volt.Én csak nevettem és megcsóváltam a fejem.

-És veled mi újság?Még nem is mesélted hol voltál tegnap és miért nem jöttél utána haza.-nézett rám kérdőn.

Hát jó.Ezen is túl kell esni egyszer.Kifújtam a levegőt és belekezdtem.

-Elkezdtem sírni a kocsiban mielőtt bementünk volna Lux-hoz,ezért elvitt hozzájuk,ahol el is aludtunk.Majd hazajöttem és ennyi.-szűkítettem le a történetet és hallgattam el néhány dolgot.

-Aha,ezt el is hiszem.De azt nem nagyon értem hogy miért voltál olyan boldog amikor hazajöttél.Látni kellett volna.Ragyogtál.-mosolyodott el.-Mit nem mondasz el?-nézett velem farkas szemet.

-Na jó.Megcsókolt.És én vissza.Nagyon élveztem.-temettem az arcom a kezembe.

Ő meg próbálta lefeszegetni.ami sikerült.Az arcom vörös volt.Szinte lángolt.

-És ezért miért rejted el magad?

-Hát nem nyilvánvaló?

-Nagyon nem.Elmagyaráznád kérlek?

-Megcsalta velem Hope-ot!Érted?Velem!Milyen szánalmas ribanc vagyok!-sírtam el magam.

-Dasie dehogy vagy az.Ne nevettes kérlek.-rázta  meg a fejét.Már ellenkezni akartam amikor csengettek.

Én az orromat fújtam,Em pedig ajtót nyitott.

-Dasie!Téged keresnek!-kiáltotta az előtérből.Vettem egy nagy levegőt,majd kifújtam és kiléptem a konyhából.

Meglepetésemre Harry állt ott.

-Te mit keresel itt?Nem fotózáson kéne lenned mint Zayn-nek?-néztem rá.

-Téged.Ott kéne lennem.De várj már!Honnan tudod hol kéne lennem?-húzta fel a szemöldökét.

-Zayn Em-el töltötte az estét,az előbb rohant el.-magyaráztam.

-Beszélnünk kell!-vette le a kabátját és ment be a nappaliba.Olyan komoly volt és nem tetszett nekem így.

Előre féltem hogy miről szeretne beszélni.