21.rész:Surprise to you

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt,amire én nagyon vártam már hogy leírhassam.

Sajnálattal láttam hogy valaki rákantintott a "nem tetszik" gombra.Félre ne értsetek,demokrácia van és én ezt el is fogadom,csak kérem aki megtette írja is le hogy mi nem tetszett neki.Mert így nem tudom min kéne változtatnom.Köszönöm.

A pozitívum.Nagyon köszönöm nektek a több mint 11.000!oldalmegjelenítést,a feliratkozókat,a cseréket a sok díjat és annak is örülök hogy végre megtaláltuk egymást Petrával és itt is köszönöm neki hogy belinkelte az oldalát:)A többi 3 díjamat visszamenőleg tőle is ki fogom rakni,így már 11!díjam van!!Elképesztőek vagytok.Ezeket a díjakat most már a menüpontban fogjátok megtalálni.

Valamint a menüpontok között van egy olyan hogy képek,videók.Ezek nap mint nap bővülni fognak,a képek biztosan,szóval nézzetek majd be.

Szeretném ha leírnátok a véleményeteket,mert sokat számítana hogyha tudnám hogy jó-e amit csinálok.De ha nem írtok,csak az a pár ember aki szokott nekem az is jó,csak tudjátok többen vagytok itt és szeretném ha ti is beszállnátok az oldal alakulásába.Köszönöm.

És akkor itt van a várva várt rész.Szívem lelkem most ebben benne van.

Jó olvasást!

Dasie szemszöge:

Magány.Hosszú idő óta újra rám tört ez az érzés,amit annyiszor próbáltam elkerülni.Csak azt éreztem hogy egyedül vagyok és nincs mellettem senki akinek számítanék.Elvesztettem egy érzést,ami hosszú idő óta újra rám talált és én hiába próbáltam két kézzel kapaszkodni belé,nem tudtam magamnál tartani.Pedig esküszöm akartam.Csak..csak valahogy sehogy sem tudtam hogy kezdjek hozzá,hisz mindig egymásba botlottunk és ez sokszor megváltoztatta még a gondolataimat is,nem hogy a terveimet.Már-már befurakodott a hétköznapjaimba.

Mégis kit áltatok?

Dehogy furakodott be.Csak szimplán többször is ott kötöttünk ki mind a ketten ahol a másik éppen tartózkodott.Lehet hogy megrendezte az egészet.Mégis ha így van,akkor sem tehetek ellene már semmit.És nem is akarok.Mert éreztem hogy valamit én rontottam el és fogalmam sincs hogyan hozhatnám rendbe.

Ahelyett hogy segítettem volna neki is és Anne-nek valamint Emily-nek is,csak megbántottam őket.

Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok.Egy semmi.Üresség.Rám már nincs fogalom sem,mert nem létezik.

Az ágyon kuporogva párnák közt feküdtem immár 3.napja.Bámultam a plafont.Könnyeim már nem voltak.Régen elapadtak a csatornáim.Vártam hogy elmúljanak a percek és holnap már a szerkesztőségben kezdhessek.Nem szerettem gyengének látszani. Muszáj volt végre összeszednem magam.

Vettem egy nagy levegőt és feltápászkodtam.A tükör elé álltam és elborzadtam.A hajam zsírosan és ápolatlanul omlott vagyis ragadt a vállamra és a homlokomra.Arcom nyúzott volt és szürke,kialvatlan.Egy fekete felső és rövidnadrágot viseltem immáron csütörtök este óta.Bűzlöttem is.Lekapkodtam magamról a ruhákat és a szennyesbe dobtam.A zuhany alá álltam és lemostam magamról a koszt és a szenvedést.Tusfürdőm elbódított és régi ismerősként üdvözölt.Sokáig áztattam magam.majd felöltöztem és lementem nénikémhez,aki a nappaliban ült és tévét nézett.

-Csatlakozhatok?-szólaltam meg a lépcső alján félve.

-Persze drágám.Örülök hogy magadhoz tértél.-mosolygott és megpaskolta  maga mellett lévő helyet.

Gyorsan oda huppantam és belemarkoltam a pattogatott kukoricába,ami az asztalon pihent.

Általában nem szoktam nézni és nem is szeretem ezeket a mexikói sorozatokat,de most el legeltettem rajta a szemem és sokat nevettünk nénikémmel a sok szerencsétlenkedésükön.

Már sötétedett amikor Emily hazaért és ő is csatlakozott hozzánk.Mosolygott hogy lát és megölelt.

Elkezdődött egy ragyogó csajos este,körömlakokkal,édességekkel és csupa vidámsággal.

Tudtam hogy jó helyen vagyok és nem gondoltam az elmúlt napokra,amik fájdalmat keltettek bennem.

Valami hangosat hallok mire kinyitom a szemem és az órám tárul a szemem elé.Reggel 7 óra.Em rajtam fekszik és alszik.

Lehámozom magamról a kezeit és a fürdőbe toporgok.Megmosakszom,felöltözöm.bekapok egy kis müzlit és izgatottan vágok neki immáron új munkahelyemnek,amire oly régóta vágytam.

A táskámat és cipőmet felkapom és egy metró után kezdek futni hogy még elérjem és hamarabb érkezzek a szerkesztőségbe.

Érzem hogy jó lesz és kizökkent majd egy kicsit.Rengetegen nyomorgunk kis helyen,de ez sem lombozza le a kedvem.Mindenkire mosolygok és boldog arcot vágok.Így minden könnyebb.

Beszaladok a nagy épületbe és máris az emeleten vagyok.

-Szia Amanda!-Köszöntem.Ő felnézett és végig nézett rajtam.

Egy fehér nadrágot és egy zöld lenge felsőt viseltem kicsi topánkával.

-Szia!Mrs.Evan már bent van.Kopogtass be hozzá,majd ő mindent elmond.Itt lesz mellettem az asztalod.-mosolygott.

A vér megfagyott az ereimben.Ez nem lehet igaz hogy Hope anyánnak fogok dolgozni.Nyelek egy nagyot és visszaakarok fordulni,de még sem teszem.Elindulok, majd az ajtó előtt meg állva kopogok.

-Tessék!-szól Mrs.Evan az ajtó mögül.Kinyitom,majd miután belépek gyorsan be is csukom.

-Áh tehát megérkeztél.Van egy meglepetésem számodra.Kérlek ülj le.-int az asztala előtti fotelra.

Közelebb lépek és elfoglalom a helyem.

-Szóval.Sokat gondolkoztam miután találkoztam veled és arra jutottam hogy más feladatra osztanálak be.Neked túl egyszerű és unalmas lenne a papírmunka.Látszik rajtad hogy erre a világra csöppentél és élvezni akarod minden egyes percét.És mindezt kecsesen,ahogy egy nőhöz illik.-szemeim tágra nyíltak és csak nem tudtam megszólalni.

-Az újságnak szüksége van valami bombára,valami friss és üdére ami új színt hoz a fiatalok és a nők életébe.

Nyitok egy új rovatot ami csak a tiéd lesz.Ez egy négyoldalas rész lesz a következő laptól.Amit te fogsz írni.És mivel ezzel hamar megleszel van számodra még egy újdonságom.Kiválasztottam neked egy brit csapatot akinek követned kell a mindennapjait.Reggeltől estig.Ha elutaznak te utazol velük és minden este pontban 19:00-kor anyagot küldesz el nekem az adott napról.Ez egy külön szám lesz az újsághoz és külön fogjuk értékesíteni is.-hadarta el mondandóját,de tudtam még nem végzett.És csak imádkozni tudtam hogy a sejtésem,mi szerint ez biztos hogy a One Direction lesz,ne igazolódjon be.Az egy kicsit kínos lenne számomra a mostani tényeket látva.

Mivel percek teltek el és még mindig nem szólalt meg,így bátorkodtam megszólalni.

-Elnézést,de azt szabad tudnom hogy kikkel kell majd a nap szinte 24 óráját eltöltenem?

-Óh hogy miért nem ezzel kezdtem.Tudod az én kicsi lányom,aki nem akarja elfogadni a tényt hogy az enyém és saját akaratából akarja magának megszerezni a hírnevet,most azzal a cuki fiúval jár a One Direction-ból.De viszont nagyon féltem őt,mert gyakran nincs otthon és nem tudom mi van vele.Így nem is akadna jobb alkalom arra hogy ezt a csapatot osszam be melléd.Így két legyet ütök egy csapásra.-ütötte össze a két tenyerét.Én pedig hitetlenül ingattam a fejem jobbra-balra és sütöttem le a tekintetem.Nem tudtam mit mondani.Nem voltak szavaim

Nagyon akartam magamnak ezt az állást,de azt hogy a napjaim 90%-át velük töltsem,kissé megingatta bennem ezt az akaratot.Még jó is lenne,ha nem lenne közöttünk most ilyen a kapcsolat a göndörrel.

De milyen is?Tudásom szerint csak ő jött oda hozzám és rúgott belém indokok nélkül.

Majd most meglátja milyen is vagyok valójában.Nem fogok rá haragudni,hanem úgy fogok vele viselkedni mintha mi sem történt volna.És tudtam,ennél nincs rosszabb egy olyan ember felé,aki talán most már rosszul érzi magát a tettei miatt.De hát mindenkinek meg kell ennie a saját levesét ha már megfőzte.Vagy nem?

-Elfogadod kedveském?Vagy inkább kisétálsz azon az ajtón,de állíthatom hogy nem kell többet bejönnöd.-mosolygott,mégis vicsorításnak látszott.

-Persze.A legnagyobb örömmel.-álltam volna fel,de ő vissza intett.

-Akkor kezdjük is a munkát.Itt vannak a fiúk programjai előre egy hónapra.Így te is tudod hogy hogy szervezd az életedet.Ma,ha itt végzünk,mész is hozzájuk hogy mihamarabb összeszokjatok.Hisz hónapokig olyan lesz mintha te lennél a 6.fél a csapatban.Megegyeztünk?-nézett fel szemüvege mögül.Én csak sebesen bólogattam.Szavaim nem voltak.Azokat már rég elnyelte a One Direction.

Harry szemszöge:

Nyűglődöm már napok óta.Saját magamat nem tudom elviselni.Fogalmam sincs hogy miért tettem,de megtettem.

Az indulatok túlcsordultak bennem és még mindig keresem a megoldást hogy miért csináltam.

Lehetne az indok hogy Hope nem ébresztett bennem fel semmit,mégis annyit küzdöttem érte,vagy az hogy megijedtem az érzéseimtől és könnyebb volt őt így megbántva eltaszítani magamtól.A válasz nem egyszerű.De talán még az is rájátszott hogy Hope meggyanúsított azzal hogy megcsalom Dasie-vel,mivel nem vagyok elég aktív vele az ágyban.Kicsit összevesztünk és azt mondta hogy bizonyítsam be hogy nem jelent számomra semmi Das.

De az az arc.Még mindig össze kell szorítanom a szemem hogy nehogy véletlenül férfi létemre elsírjam magam itt a kanapén miközben rá gondolok.

Mindennél jobban akartam még most is.De elvesztettem és nem hittem abban sem hogy valaha még látni fogom.Pedig nagyon szerettem volna.Hétvégén a koncerteken is csak lézengtem.Hagytam hogy a fiúk élvezzék,így csak néha-néha szóltam közbe.Hamar el is telt és hál'istennek csak arra hivatkoztam hogy fáradt vagyok.

A tegnapot átvészeltem a fiúkkal,akik mindent tudnak és nem helyeselték,húzták a szájukat hogy hogy lehettem ilyen béna.

Nem nagyon bírják Hope-ot,akivel csütörtök óta nem találkoztam,sőt nem is beszéltem.Ezt nagyon észre sem vettem.Csakis Rajta jár az eszem és azon hogy milyen egy gyökér vagyok.

-Harry kell már fel.Így is késésben vagyunk.Jóvá kell hagynunk a parfümöt és lesz egy interjúnk is.-nyitott be a szobába Liam.Én csak morogtam egyet és magamra húztam a takarómat.Ő odajött és lehúzta rólam.

Durcásan felültem és haragosan néztem rá.

-Ezt most miért kell?-néztem ár dühösen.

-Mert mindig Zayn és miattad késünk el.És ha nem mondtam volna még AKKOR MENJÉL KÉSZÜLŐDNI!-tért ki ő is a sodrából.Pedig neki van türelme.

-Jó jó bocsi!-keltem ki feltartott kézzel és elindultam letusolni.Kiszálltam és belenéztem a tükörbe.

Óh hogy adná a sors hogy újra láthassam és újrakezdhetnénk.Úgy sincs akkora pechem.Felsóhajtottam elsöpörtem a hajam és fejemre húztam egy sapkát.

Lerobogtam a lépcsőn és lerogytam egy székre hogy magamba tömjek valamit.Minden hót retek volt.

-Srácok figyeljetek már egy kicsit legalább ara hogy ne minden ragadjon.-mondtam mikor a fiók!-ból elővettem egy kiskanalat a zabpehelyhez és az is ragadt!

-Niall ne fogdoss össze mindent okés?-néztem rá vigyorogva.Ő csak hevesen bólogatott a palacsintájával.Összeszorult a torkom,mert Dasie jutott eszembe ahogy ő is evett,amikor ott voltam.

Megcsóváltam a fejem és bekanalaztam a kajámat.

Még mindenki evett amikor csöngettek, így magamat feláldozva slattyogtam el az ajtóig és tártam nagyra.

Amint megláttam nem hittem a szememnek.Hát mégis van az a sors aki mindenképp azt akarja hogy mi együtt legyünk valaha is.

Néztem rá, lassan elmosolyodtam és ő is.Ekkor előre léptem és szorosan a karjaimba zártam.