22.rész

Szép napot!
Meghoztam a következőt,remélem tetszeni fog.
Nagyon köszönöm a tetszikeket,a komikat és a több mint 11.800! oldalmegjelenítést.
Nagyon köszönöm a díjakat amiket kaptam és ígérem kifogom rakni,de eddig még alig volt időm és a részt írtam ha gép elé kerültem.De nagyon köszönöm őket és nagyon megtisztelő.:)
Raktam friss képeket és videókat a menüpontokba.
Nem tudom ti mit tudtok a Liam-Danielle és a Louis-Eleanor párosról,de én nagyon remélem hogy nem igazak a pletykák és nem szakítottak.
Töltsétek kellemesen a nyarat és igyatok sokat!
Jó olvasást!


Harry szemszöge:

Néztem rá,lassan elmosolyodtam és ő is.Ekkor előre léptem és szorosan a karjaimba zártam.Először vonakodott és éreztem hogy megfeszül,de én nem engedtem el.Még szorosabban vontam magamhoz.Ő is felsóhajtott és körém fonta karjait.Hitetlenkedve megcsóváltam a fejem és belefúrtam az orrom a hajába,aminek elképesztő illata volt.Megbabonázott.Majdnem egy fejjel magasabb voltam nála,így államat fején pihentettem és nem szakadtunk el egymástól.

Nem szóltunk egy szót sem,de szavak nélkül is megértettük egymást.Gyötrelmes volt a tudat,hogy én megbántottam őt.Hogy úgy beszéltem vele és olyan szavakat vágtam hozzá,ami messze nem igaz.De most mégis  hogy magyarázzam ki magam?

-Khmmm.-valaki mögöttünk megköszörülte a torkát és összefont karokkal állt ott.-Nem szeretnéd beengedni a csillagbogárt hogy mi is gyönyörködhessünk benne?-kérdezte kicsit megsértve Louis.

Nevettem egyet,majd kibontakoztunk az ölelésből.

Beinvitáltam a konyhába,ahol mindenki mosolyogva fogadta és megölelgették.Máris olyan volt mint egy családtag, attól függetlenül hogy nem igazán ismertük még egymást és alig egy hét telt el azóta hogy találkoztunk vele.

Leült egy székre,gondolom találomra,ami legnagyobb boldogságomra az enyém mellett foglalt helyet.

-Szóval,minek köszönhetjük a látogatásodat?-fordult felé Liam.Ez engem is érdekelt.

-Nem tudom hogy beszéltetek-e már róla a menedzseretekkel,de ha nem, biztos fogtok.-somolygott és látszott rajta hogy nem fogja elmondani.A fiúkkal egymásra néztünk és szinte láthatatlanul,nagy egyetértésben felkaptuk.Én fogtam a derekát,a többiek a lábát kezét és vittük a nappaliba.Leraktuk a földre és elkezdtük csikizni.

-Fiúk,fiúk hagyjátok abba!-nevette levegőt kapkodva.Ide-oda ficánkolt,de nem szólalt meg.

Látva,hogy ezzel biztos nem törjük meg fölé másztam és kezeimbe vettem az arcát.Mindenki elengedte és levegőt visszatartva várta hogy mit fogok lépni.

Gyengéden elkezdtem simogatni és mosolyogtam.Kezdett ő is megnyugodni és pír lepte be azt a bársonyos,sima gyönyörű arcát.Még közelebb hajoltam és már-már a szájába suttogtam a kérdést.

Ő megilletődve és magáról szinte nem tudva szólalt meg.Teljesen elkápráztattam és megleptem.Örültem hogy ilyen hatással vagyok rá,bár tudtam hogy még egy beszélgetés ott áll előttünk.

-A Vogue-nál dolgozom és azt a feladatot kaptam egy külön lapszámhoz,hogy töltsem veletek a legtöbb időt.Kísérjelek el titeket mindenhova és ezt írjam meg.-leszálltam róla és hitetlenkedve a srácok mellé álltam.Ő még a földön feküdt és onnan nézett fel ránk.

-Haragszotok rám?-szólalt meg,amikor mindenki némán állt kifejezéstelen arccal.

A következő pillanatban Niall rontott neki először és megölelte.Louis odaszaladt felkapta és az egész házat körbefutkosta vele.Én csak a fejemet ingattam és nevettem.

Egy 10 perc elteltével Liam elkáromkodta magát.

-Mi a baj?-rezzentem össze a szőke szépséggel az oldalamon.

-ELKÉSÜNK!Már ott kéne lennünk.Paul megöl minket.-csóválta a fejét.

Mindenki összeszedte a cuccát és beugrottunk a kocsiba.Dasie nem tartott velünk,mert a saját kocsijával jött mögöttünk.

-Harry kérdezhetek valamit?-szólal meg mellettem Louis,miközben vezettem.Összeráncoltam a szemöldököm.

-Sohasem szoktál engedélyt kérni,most sem kell.-nevettem.

-Most mi lesz?-kérdezte.

-Mivel mi lesz?-értetlenkedtem.

-Veled és vele.-utalt a minket követő lányra.

-Fogalmam sincs haver,de beszélnem kell vele és az a legkevesebb hogy bocsánatot kérek.

-Látod,ezért is vagy te a haverom.-lökött meg.

-Hé ember!Vezetek!Nem tűnt fel?-röhögtem és a mögöttünk lévő ülésen a többiek is.Liam ült középen baloldalán Zayn,jobb oldalán Niall,aki a lábát feltette a többi srác ölébe és közben valamit evett.

Lassan odaértünk a stúdióba és mindenki kiszállt és elindult befelé.Én még bevártam Dasie-t,aki mosolyogva szállt ki a kocsiból és jött oda.

-Figyelj..-kezdtem bele,de ő a szavamba vágott.

-Harry,haggyuk ezt jó?Semmi baj,csak máskor ne törj rám ok nélkül.-állt meg és mondta a szemembe.

-De én szeretnék bocsánatot kérni.Egy bunkó voltam.Nem szabadott volna veled úgy beszélnem és olyanokat vágnom a fejedhez.Én tényleg nagyon nagy...-nem tudtam folytatni,mert a szám elé rakta az egyik ujját.

-Kérlek ne folytasd!Felejtsük el oké?Kezdjünk mindent előröl.-mondta és a kezét nyújtotta felém.

-Dasie Magine.

Elröhögtem magam és megfogtam a kezét.

-Harry Styles.Örülök hogy megismerhetlek.-nevettem.-Menjünk,mert félre fogják érteni a helyzetet.

-Szerintem már félre értették.-nevetett ő is velem és szaladtunk a többiek után.

Dasie szemszöge:

Kész megpróbáltatás amit az érzéseim miatt át kell élnem.És miatta is persze.Először teljesen megbabonáz,elkápráztat,majd  megbánt és belém rúg.Ám ezt később megbánja és bocsánatot kér.

Követni már nem tudom ezt a srácot.

De magamat sem tudom becsapni avval mennyire ragaszkodom ahhoz, hogy vele legyek.Mert állandóan vele akarok lenni.Megismerni őt kívülről belülről.Érezni akarom a csókját,aminek emléke még mindig utat tőr bennem.

De még mindig vannak bökkenők.A barátnője,akinek az anyja a főnököm.Most pedig ez.hogy velük kell lennem szinte állandóan.

Az élet talán nem is lehetne kiszámíthatatlanabb.Ennél biztosan nem.

-Dasie kész vagy?Mehetünk?-kopogott be a szobába Liam csütörtök délután.Felvontam a szemöldököm és kiléptem a szobámból.

-Mit kerestek itt?-néztem rájuk.Mindannyian ott álltak előttem teljes harci díszben.Úgy néztek ki,mint a kifutó modellek.A szemem mindannyiukat végig pásztázta és elmosolyodtam rajtuk.

Ebben a pár napban bebizonyították hogy nem lesz unalmas velük a munka.Minden egyes percem vidám volt és mintha nem is létezett volna a rossz és megbántott Dasie.

Bár ezt sehogy sem bántam.

-Jöttünk érted.Csak nem képzelted hogy megint külön kocsival fogunk menni.Azt már nem.Melletted akarok ülni.-mondta Louis és belém karolt.

-Ti teljesen megvagytok kergülve,de sebaj.Így szeretlek titeket.-jelentettem ki.

-Szeretsz minket?-szipogtak.

Óh srácok persze.Ki nem tudna titeket szeretni?-néztem megint végig rajtuk egytől egyik.

Majd mind az 5-en odajöttek és egy nagy ölelésben forrtunk össze.

-Menjünk,mert még elkésünk.-szóltam rájuk szipogva.

-Jajj ne sírj te tündérlány,mert akkor szólnunk kell a tündérfiúnak hogy vígasztaljon meg.-mondta Zayn.

-És ki a tündérfiú?-kérdeztem.

-Természetesen én!-kiáltották egyszerre mindannyian.Megcsóváltam a fejem és sarkig tártam az ajtót.

-Kifelé!-mondtam szigorúan,mégis mosolyogtam.

Egy sajtótájékoztatóra igyekeztünk,ugyanis a fiúk kiadnak szeptemberben egy parfümöt és ezt jelentik ma be.

Én személy szerint még nem láttam és nem is tudhattam meg milyen illata lehet,de megígérték hogy ma megmutatják.

A londoni forgalom ma igazán ki tett magáért,a szokásosnál is nagyobb dugó volt.Elővettem a telefonomat,hogy még Harry vezet,addig elküldjem a dugódíjat.Mikor elkezdtem pötyögni,mindannyian rám kapták a szemüket,még Hazza is a visszapillantóban.

-Mit csinálsz?

-Kifizetem a díjat.-magyaráztam.

-Azt már nem.Szó sem lehet róla hogy te fizesd.-háborodtak fel és Zayn kikapta a kezemből a telefont.

-Hé,de miért nem?-néztem a telefonomat,ahogy kiszedik belőle az aksit.De miért kell azt is kiszedni?Nah mindegy.
-Mert te lány vagy és amúgy is.Mi vagyunk a sztárok és fiúk.Megengedhetjük magunknak.-szóltak le.
-Jó,jó.Ti tudjátok.-nevettem,majd visszakaptam a telefonomat,aminek a hátulján nevek voltak.
-Ti most komolyan aláírtátok a telefonomat?-kérdeztem rájuk meredve.
Ők csak mosolyogva bólogattak,nekem pedig könny szökött a szemembe.Olyan aranyosak,mégis férfiasak.
Kinéztem az ablakon és elgondolkodtam hogy mi vár még rám.Mert az biztos hogy a londoni életem még csak most kezdődik.Velük.És talán ennél jobb nem is lehetne.Ami pedig jön,annak úgyis jönnie kell.Nem tehetek róla semmit.

A sajtótájékoztató jó és csodálatos volt minden.A díszlet és maga a megjelenése mindenkinek elegáns és visszafogott volt.A srácokat először bevezették egy szobába,aminek falai üvegből voltak és ott mindegyikük kapott egy kis bőröndöt,amit kinyitva megpillanthatták az üvegcsét és érezhették az eszenciát,amire több millió rajongó már most vágyik.
Az interjú közben voltak nagyon mély és érdekes pillanatok,de ezek fűszerezve lettek a fiúk mindennapi és percnyi humorával.
Hazza egyik pillanatban felszisszent és nem tudtam mi baja,de rögtön odafutottam hozzá.
-Mi a baj?-ő csak lehajtott fejjel ült és a szemét törölgette.
-A szemembe fújtam.-köhögött és dörzsölte két zöld íriszét.
-Akkor ne dörzsöld,mert csak jobban fog csípni.Egy kis vízzel törölgesd meg a szemeidet.
Ő pedig eltűnt majd mosolyogva jött vissza.
-Köszönöm.
-Igazán nem tettem semmit.-állt elém és körülfogta a csípőmet.Amibe én csak belepirultam és lehajtottam a fejemet.
-Sokkal többet mind gondolnád.-már ráakartam kérdezni hogy mire gondol amikor oda szóltak hogy a kamera még mindig be van kapcsolva.Felkaptam a fejem és belenéztem a szemeibe.